2012. december 30., vasárnap

Könyves karácsony, két kicsi fával.

Hát, gyorsan elrepült ez a karácsony is, de még igyekszem ebben az évben beszámolni róla.

Hogy miért ez a címe? Mert úgy döntöttünk, ebben az évben földlabdás fát rendelünk, hogy ne pusztítsuk nagyon az erdőséget, így december 20-án megérkezett egy kb. Másfél méteres kis görbe ezüstfenyő. Mivel viszont mi majdnem mindenkinek (magunknak az albiba) is vettünk olcsó műfenyőt, így beszereztünk egyet otthonra is, csak a biztonság kedvéért, hogy tényleg ne maradjunk fa nélkül. Így kettő lett, két féle dísszel, két kis girbegurba. :-)))

Görbe földlabdás ezüst fenyő, arany díszekkel, reflektoros gyertyákkal:-) 

Kis műfenyő, színes égővel. Fehér csipke dísszel.
Nem meglepő módon, megint én kaptam a legtöbb könyvet a családban. Ebben benne van a Három muskétás legújabban megjelent könyve, Pippa Kenn, aki még épp megérkezett a jegyzettámból, Rowling új szerzeménye, amit már nagy bőszen olvasok, Keresztanyám jóvoltából, amit tényleg bagoly hozott (Magyar posta sebessége :-)))

E mellett Kritikai kiadású Hobbit, Baglyos párna, Jane Eyre dvd, Termosz (éljen a meleg teaaa olvasás mellé) Nagynéném kötötte sál, Muse pengetők páromtól :-)))  kotyogós kávéfőző:-) maci, kézzel készített és festett könyv nekem :-) és rengeteg tea és csoki ebben a cudar időben.

Nálunk szerencsére nem ritka, hogy együtt vagyunk, általában szülinapokon, mindig összeül a család, és így van ez karácsonykor is. Mindig bezsúfolódunk a kicsi szobába mamiéknál, végigesszük a legalább 4 fogásos menüt, hogy utána csak guruljunk, megbeszéljük, kivel mi történt, a falusiakat, a politikát:-))) Viccelődnek apáék egy sort rajtunk, mikor még kicsik voltunk, aztán mi rajtuk, mikor ők voltak kicsik (mert a mamák sokat mesélnek, többek között erről is.) 

Talán, ami az idei évben más volt, hogy most mi, gyerekek, először leültünk csak a mamával, és több mint két órahosszán át, régi, fekete- fehér képeket néztünk karácsony másnapján. Mi nagyokat kacagtunk apáékat látva, mami pedig mindenkiről mesélt valami vicceset, egy-két gondolatot. 
Ő is örült, hogy mesélhet, mi meg örültünk, hogy hallgathatjuk. 

Valahol, azt hiszem, erről kéne szólnia a karácsonynak. Örültem, hogy most ilyen volt. :-))))

Könyvajánló : Fényemberek 2. - A fény árnyéka

Sajnos a bemutató után elmaradt az összefoglaló, így ezt most pár szóban pótolom. Tehát, lassan hagyomány szerint megint Budapesten az A38-as hajón volt a bemutató, ahova párommal és nővéremmel estem be, kicsit megkésve, épp a felolvasásoknál a beszélgetések után. Akkor már a plafonon is lógtak az emberek (szinte szó szerint).

és nagyon örültem a sok ismerős arcnak. Spirit Bliss, és Benina is ugye ekkor tartotta legújabb könyveik bemutatóját, íme hát a három borító: Mind gyönyörűségesek. :-))))


Miután végeztek a felolvasásokkal (Kitti olvasott fel Benina és a saját könyvéből, Adri/Spirit pedig a Démoni érintésből. 
A sor végén én is megkaptam Kittitől az miniszterimet, virággal együtt, és a mai napig nagyon hálás vagyok a barátságának, és hogy mi is helyet kaptunk a könyvben (Perlaki Sisters:-))) 


Szóval akkor a Fényemberek 2. 

Ez a trilógia második darabja, és középső részt mindig is nagyon nehéz írni. Kitti most igazán elengedte a fantáziáját, és amit csak lehetett, kihozott belőle, hogy ne legyen az átmeneti rész sem izgalom mentes. 
Az alaptörténet, hogy Jane most már Amphibia, míg Chris visszakapta régi, emberi életét, csodaképességek nélkül. Astrid úrnőtől egy békés évet kaptak, ami gyorsan eltelik, és megjelenik egy régen látott ismerős, aki árnyékba borítja a kapcsolatukat... valahonnan innen indulunk. 

Innentől Spoileres, csak az olvassa, akit nem zavar!
A történet 3 szemszögű (Jane, Chris, Matt), ezt is nagyon szerettem, mert így nem csak fiú, lány váltakozás van, de még a sötét oldalra is bepillantunk, kinek mi a motivációja, a Mattes részeket kifejezetten szerettem néhol. Sok olasz kifejezés is keveredik a beszédébe, ezzel is megjelenik a rosszfiús alakja, és a származása:-) 
Bár az elején egy kicsit döcögősen indul, a századik oldal után elkapja az embert a gépszíj. Jane karaktere fejlődik, tetszett, hogy megerősödik, hogy rengeteg új képessége van, (Itt Kitti igazán elengedte magát). 

Chris itt talán kicsit háttérbe szorul, de most ő kapja a negatívumot, és Jane menti meg. 

Imádtam az időutazást. Jane szembekerült magával, érdekes kép, mert sokat fejlődött a karakter. Mihály arkangyal... akár a nagyapámat látnám, imádtam. Roxi, egy új szín, visszahozta Linette vadságát. 

Örültem, hogy az angyalok nagyobb szerephez jutottak (bár még mindig bőven olvasnék róluk, remélem még több részt szentel nekik a jövőben Kitti.) 

Bár a történet sok szálon fut, és elég észben tartani, ki kicsoda, kinek a milye és milyen fajba tartozik, a könyv végére ez már nem okoz gondot, és minden szál nagyon ügyesen, ötletesen van kitalálva. 

Az utolsó 200 oldal .... valósággal szárnyalt, és el is repült. Azt vettem észre, hogy kiszárad a szám, anya egy órája szólongat, hogy tegyek a tűzre. A könyv végére még meg is kedveltem Astridot. 
Végül a karácsonyi jelenet.... igazán hangulatos, ha az ember a fa alatt ülve olvassa:-))))

Nagyon örültem, hogy végre elolvashattam, igazi szárnyalás, felüdülés volt a vizsgák, után, előtt. 
Szeretem, hogy a stílus még mindig a régi, a fricskák, a beszólások, a közmondások. 

Így, ünnepélyesen egy ilyen fricskával zárom a szösszenetet: 

"Lettem volna légy a falon, azon az órán "

2012. december 21., péntek

Könyvajánló: Kemese Fanni : A napszemű Pippa Kenn

Tegnap (csütörtökön) végre sikerült  letennem az évben az utolsó vizsgámat és jegyzettámom maradékát is felhasználni. Így megérkezett a Napszemű Pippa Kenn. 

A három új magyar szerző, aki ebben az évben mutatkozik be a Könyvmolyképzőnél ( Helena Silence, és Zakály Viki áll Fanni mellett). Nem mellesleg Fanni ezzel a munkával nyerte meg a kiadó Aranymosás nevű "tehetségkutatóját" a kitűnni vágyó sok fiatal író körül. 
Innentől Spoileres!!!!

Ami nagyon megfogott: a KÖNYV CÍME vagy inkább Pippa neve, mindenképpen nagyon eredeti. 
E mellé szintén nagyon tetszik a borító is, csodás munka ( Ha jól sejtem Magocsa Horváth Évi munkája. ) 

Maga a történet egy utópisztikus világban játszódik, kb. 2077 körül. Egy erődházban él apa és lánya, mert a föld a A felépített világ  nagyon kreatív, a Vörös erdő, a sok mai technika továbbfejlesztése (Okos üveg, digitális újság), a génmanipuláció, és a sejtmanipuláció egy nagyon negatív előképét festi le, de mindenképpen nagyon kreatív. 

Most igazán sajnálom, hogy nem lehettem ott sem a bemutatón, sem a Könyvfiesztán (Vizsgák), ugyan is rengeteg kérdésem lenne Fannihoz? Honnan jönnek az ilyen ötletei? És nem mellesleg minden, amit leír, nagyon élethű, simán elhiszem neki a könyvben, hogy akár így is történhetne. 

Maga a keret és a helyszín lenyűgöző, szerettem a felépítését is. A háttér és a szereplők is lassan bontakoznak ki, naplókból, elbeszélésekből, nem hirtelen borul ránk minden, fokozatosan ismerjük meg a múltat és a szereplők hátterét. 


A karakterekről
Pippa nagyon céltudatos. Imádtam, hogy nem esendő nő, meg tudja védeni magát, karakteres szereplő. 

Ruben pedig nagyon vicces. Szerettem, hogy a most divatos könyvekben levő fiúkhoz képest nem elérhetetlen, sőt inkább közvetlen, támasz, de vicces, akaratos, de segítőkész. És alakul, változik a karaktere.

Bár a könyv csak 300 oldal, nagyon sok minden történik benne, és bár nem mondanám, hogy tele van fordulatokkal (inkább a lassan járj, hátha nem ér véget még a könyv kategória) nehezen váltam meg tőle, mert a felépített világ, rettentően izgalmas. Benneragadsz. 

És akkor várjuk a folytatást, mert persze lesz neki. Addig is sok sikert:-) Úgy tudom, Fanni elméje nagyon sok érdekes utópikus világot rejt, nagyon kíváncsi vagyok. 

2012. december 18., kedd

Betti, a kutyus

Egy téli napon érkezett. Akkora volt, mint egy fél cipős-doboz. Így benn aludt a konyhában, egy cipős-dobozban. Majd nagyobb lett a cipős-doboz. Járkált a lábunk közt, megrágcsálta a papucsokat, cipőket... aztán már nem fért be a szék alá... és az asztal alá sem.
Csinos faházat kapott, de az nem tetszett neki. Rengeteget labdáztunk, és sétáltunk, imádott a Gerlye patakban megfürdeni.
Aztán nyár volt, és meleg, és a hűvösre is be kellett engedni. Nem volt ő engedetlen, vagy izgága. Mindig csöndben ült a sarokban, nagy, szomorú szemekkel, amik figyelemmel, értelemmel voltak telve. Főleg a gazdát, Anikót figyelte, meg a mamát, aki ugye enni adott.

És hát neki is ott kellett lennie, ahol a többieknek. Azon az egy négyzetméteren. Az út közepén, kiterpesztett lábakkal.
Mikor felnőtt, párt kapott, és 6 gyönyörű arany kiskutyával gazdagodtunk. Hatan hat felé gurultak. Ástak, tapostak, mi meg kergettük, szaladtunk, és szituk őket. Mindet elvitték, csupán egy maradt hónapokig, őt nagyon megszerette mind az anyja, mind mi. Majd ő is új gazdikra talált, akik azóta is nagyon vigyáznak rá.

Bár soha nem volt láncon, egyre csak szomorkodott. Fáradt volt, már keveset mozgott, előjöttek az "Öregkori nyavalyák".

Egy reggel nem mozdult az előszoba szőnyegén, beteg volt, és bár hiába tudta  mindenki, hogy öreg, nem ezt vártuk a Mikulástól a decemberi puttonyba.

Bár már előtte is volt kutyánk, azokra nem igazán emlékszem. Bettivel együtt nőttünk fel. Bűbájos Bettina volt az eredeti neve ( a törzskönyvben ez állt), és az is volt, bűbájos, mindvégig. A család része. Örökre.


2012. december 8., szombat

Mikulás, hó és barátok

Az ember mindig várja a decembert. Na nem a hó a hideg és a vizsgaidőszak miatt, inkább a melegben forrócsoki iszogatás forralt bor, és a mézes fahéj és narancs illata miatt.
Ebben az évben sütöttem a páromnak, nem készültem más meglepetéssel. Mivel nem voltam otthon, így nem is gondoltam, hogy a Nagy köpenyű mikulás hozzám is megérkezik majd 6-a reggelén.
Mikor reggel visszatámolyogtam, nem is észleltem, hogy az éjszaka leple alatt megteltem a kiscsizmám :-)
Bár sütöttem és takarítottam, de nagyon nem vártam. Hozott csokit, bögrét, kindert mikit.

Épp azon méláztam előtte levő este, hogy sajnos mi már kiöregszünk ebből a korból, mivel nincs aki megtöltse a csizmácskánkat a cuccal. :-) Párom ráérzett a bánatomra, és talán túl jól ismeri a gyermeki énemet, így ezért lepett meg olyan aranyosan dec. 6-a reggelén.

Aztán a vonaton ülve azon gondolkodtam, hogy ebben az évben hihetetlenül kegyes volt az időjárás. Csak bámultam kifelé az fehérben elsuhanó tájon, és élveztem, hogy minden hóban fürdik. Ahogy tavaly, megint lelassult a világ. Minden megfagyott, az emberek lassabbak, talán most nyugodtabbak is.


Nem érzem azt a felhajtást, mint tavaly. Volt idő végignézni a színekben változó fákat, ahogy a vörösből, zöldből sárgába váltottak, majd leestek, elsodortuk, vagy belekaptunk, összeszedték, minden lekopaszodott, mi meleg ruhát vettünk, és Mikulás előtt megérkezett a hó. Volt idő felkészülni, a várakozás, most talán tényleg igazi várakozás.


Tegnap este megint összejöttünk a "lányokkal", az igaz barátokkal, akik bár az ország 4-5 pontjáról jönnek, mégis megtaláljuk az alkalmakat, esteket, ünnepi pillanatokat, hogy körbe üljünk, sztorizzunk a szilveszterekről, óvodáról, balesetekről, régi ciki zenékről. Különösen nagy alkalom ez, ha egy szülinapról és egy eljegyzésről is szó van. Bizony, ide lyukadtunk, sorban jöttek a kérdések a koszorúslányi ruhákról, zenékről, a jövőbeli tervekről. És ez olyan jó, hogy még mindig együtt vagyunk, és együtt tervezünk.


Csodasüti : Csokis bögrelepény



A héten a télapó érkezésének alkalmából sütöttem ezt a sütit páromnak, ami itthon nagyon nagy sikert aratott. A receptet édesanyám találta, de nagyon egyszerű, és nagyon finom. Egyszerű, mert nem kell hozzá olyan sok hozzávaló, és majdnem mindent bögrével ki lehet mérni, ami pl albérleteseknél előnyt jelent.
 Mi itthon majdnem minden héten megsütjük, karácsony közeledtével pedig ideális lehet mindenkinek.
Íme akkor a recept.

Csokoládés Bögrelepény
Hozzávalók kiasadaghoz:
2 tojás
1 bögre cukor (kb. 2 dl.)
1/2 cs. sütőpor
2 ek. kakaó (sötét, holland fajta)
1 bögre (2 dl.) tejföl
1 bögre liszt
zsír a tepsihez

Kis tepsibe való adag!!!


2 egész tojást simára keverünk 1 bögre (kb. 2 dl) cukorral, fél csomag sütőporral, 2 evőkanál kakaóval, 2 dl tejföllel a tejfölt a végén minél óvatosabban, nem sokat kavarva, hogy a tészta könnyű maradjon. Apránként kevergetve hozzáadunk egy bögre lisztet. Kizsírozott tepsibe öntjük, tetejét elsimítjuk, forró sütőben tűpróbáig sütjük. Ha van otthon, almadarabokat is dobhatunk bele.
A tetejére szórhatunk pálcikás dekor cukrot. Mutatós és finom is lesz vele.

És akkor a kész termék: