Könyvajánló: J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Nagyon vártam ezt a könyvet. Nem is sejtettem, hogy egy kósza bagoly, akit Keresztanyám indított, ilyen értékes csomagot hozd majd nekem a karácsonyfa alá. Volt ám öröm és sikongatás, mikor kibontottam, mert nem tudtam megvenni, de szerettem volna... az imák néha meghallgattatnak.

Szóval a könyv. Pagford városka életét mutatja be, ami kezdetben egy átlagos angol "lila akácköz" szerű városkára hasonlít. Barry Fairbrother, a tanácsnok meghal, és ezzel elkezdődik az 500 oldalnyi csata a helyekért. Több család "versenyzője" indul de később kiderül, hogy semmi sem olyan kedves és barátságos, minden mindennel, és mindenkivel összefonódik, és nem találunk egyetlen egy jó vagy rossz karaktert.... ez az alapszituáció.

Már itt az elején le kell szögezni, hogy Rowling fantasztikus író. Még mindig. És azt is le kell szögezni, hogy ez nem egy Harry-Potter féle regényke. Talán nem lesz olyan sikere (nem is lehet, az ember, csak egyszer ír ilyen könyvsorozatot) mégis kegyetlenül mai, és fontos a mondanivalója. Érződik rajta a stílusa, ahogyan egy szóval, egy gesztussal ábrázolja a karakter, megragadja, és megmutatja a lényegét, de lelkületében, témájában sokkal komolyabb és kegyetlenebb.

Ami mindenképpen nagyon tetszett. A történetvezetés. Rengeteg a szál, a név, a cselekmények időrendben, mégis minden átlátható, érthető vagy kikövetkeztethető. A karakterek jól kidolgozottak, van idős öregúr, aki vénségében király akar lenni, idős nő, aki királynő, megkeseredett, dolgozó nők, és megkeseredett, az élettel korán szembenéző tinédzserek. Emberek, akik magukkal foglalkoznak, és olyanok, akik még magukkal sem.

Először mindenkit csak a külsőből ismerünk meg, megállapítjuk, hogy milyen, és imádtam, hogy apránként megmutatkoznak az indokok, a titkok, hogy nem csak rossz, vagy nem csak jó mindenki.

Viszont voltak benne nagyon kegyetlen, nekem már szinte gyomorforgató részek. Meg meri mutatni a világot olyan kegyetlennek, amilyen az most magában van... heroinnal, kapzsisággal, mindent elsöprő hatalomvággyal. De előkerül a gyerek bántalmazás, a prostitúció, és a depressziós tinédzser is, a megfelelési kényszer a rájuk erőltetett világ miatt. A szavai néhol kegyetlenül húsba vágóak, voltak pillanatok, mikor letettem a regényt, hogy hagyjam leülepedni a dolgot.


Igazából, azt hiszem, nem volt kedvenc karakterem, mert akiket meg is kedveltem, a végére kicsit mind átváltozott. Persze Shukvinder, Krystal és Robbie nyomot hagy az emberben, de igazán mindenkit csak szánni lehet. Ez a világuk legsötétebb oldala, és hiszem, hogy talán nem kell mindennek úgy végződnie, mint a könyvben. Mindannyian ismerünk, és talán néha még mi is olyanok vagyunk, mint a könyvben előforduló emberek. Ettől életszagú, ettől olyan valóságos minden perce, amit az ember a könyv olvasásával tölt. Az eleje lassan kezdődik, meseszerűen, majd megismered a karaktereket, és beolvadsz....

A vége elég megrázó. Szerencsére, nem értelmetlen, függővége, vagy befejezetlen vége lett, és talán lett, aki megkapta a megérdemelt büntetését, de a tanulság mégis kegyetlen. Nem lehetünk hanyagok, és képmutatóak! Segítenünk kell, ott, ahol tudunk, és nem tekinthetünk senkit sem hátrányosabb helyzetűnek, attól függően, hova született. Azt hiszem, Rowling kiírta magából azt a tapasztalatot, amit látott, észlelt maga körül. Elgondolkodtam azon, talán neki is volt egyszer egy Parlagja... és még nagyon sok embernek van ma is a földön.

Még pár szó a borítóról. Nekem bármennyire is egyedi, nem tetszik. Tudom, hogy a külföldi eredetit vették át, de akkor sem mond semmit. Persze, utal a választásra, de arra már az előszó és a cím is utal. Ettől lehetett volna valami sokkal absztraktabb, érdekesebb. Sajnos ez most ilyen lett. Nem baj, a beltartalom a fontos. Nem a külcsíny.

Tehát: Főként a felnőtt korosztálynak ajánlom (felkiáltójellel, reméljük a Harryn felnőtt Potterfanok olvassák, nem a kisebbek!), de készüljünk fel, nem egy egyszerű eset.