Könyvajánló: Katja Millay: A nyugalom tengere

A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Sorozat: Rubin pöttyös

Kiadási év: 2014

Oldalszám: 488. old. 

Folytatásos: nem

Eredeti címe: The Sea of Tranquility

Fordította: Komáromy Zsófia

"Teljesen mindegy, hogy mindent jól csinálunk, hogy helyesen öltözködünk, helyesen viselkedünk, és betartunk minden szabályt, mert a gonosz akkor is ránk talál. A gonosz már csak ilyen leleményes."

Fülszöveg:

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt. 

Gondolataim a könyvről:

Sok olyan Rubin Pöttyöst olvashatunk mostanában, ami megtört lelkű fiatalokról szól. Itt sem más a helyzet, de most legalább nem megerőszakolásról van szó. 

Nastya magába zárkózott, csöndbe borult, hogy ne kelljen beszélnie, és hazudnia az igazságról. Mert az igazság nagyon fájna. Történet vele valami, amiben elveszítette a régi önmagát, életét, célját, a lelke egy részét. Azt reméli, hogy egy költözés, és az új emberek majd segíthetnek ebben. Bár szerintem ebben nem nagyon segítenek a kirívó smink és a fekete ruhák (kicsit gót stílus)a feltűnést kerülni, neki viszont ebben könnyebb a lelki világához igazodni. 

Josh apránként árva lett. Ezen nincs mit szépíteni. Autóbaleset, gyász, rák és lassú sorvadás. A nagy veszteségek közepette mégis megtalálta magát a művészetben, ez adott neki lelket, erőt, kitartást, támaszt. Asztalosként a famunkába temetkezik, és megint megjelenik a képzőművészet csodálatos ereje. 

Ahogy az várható, szépen egymásba gabalyodnak. Minden a garázsban kezdődik és ott is ér véget. Hosszú lelki leírások vannak, hál istennek két szemszöges a könyv, így Josh és Nastya nézőpontjából is kapunk képet. Sokszor aranyos, kedves és vicces, ahogy próbálják magukat gondolatban egymástól távol tartani. Viszont roppant érdekes, hogy egy-egy dologról mennyire másként gondolkoznak. Kinek mi a sértés, mi a bántás, ki mennyire kíváncsi, és mennyire nem kommunikálnak igazán az elején, csak a fejükben a saját gondolataikkal. Ezek nagyon sokszor vidultam magamban.

Aztán ott vannak a kedves és fontos mellékszereplők. Drew, a mindig vidám, nagyot mondó, csak barát. Szerettem amit ő képviselt, a barátot, akivel elvan az ember, akiben megbízik, akivel tud beszélgetni. A klisékben úszó, mégis érző szívű srácot. 

Szerettem Clay-t, mert művész és megszállott, mert úgy rajzol, hogy abban az ember lelke is benne legyen. 

Ezeknek a fiataloknak egymás barátsága, a képzőművészetük, az önkifejezésük a saját eszközük és támaszuk arra, hogy ezt a sok szerencsétlenséget feldolgozzák. Kiderül persze, hogy a testmozgás is hasznos, (elég sokat futunk éjjel) de nem is tudom, az egész hangulata végre nem annyira nyomasztó, és szenvedéssel teli, mint a hasonló témájú YA könyvekben, inkább felszabadító és nagyon sokszor elgondolkodtató. 

A könyv végén maga Katja Millay is feltesz két oldalnyi kérdést: Te mit tennél? Hogy döntöttél volna? Így viselkednél a helyükben? Észrevetted az apró nyomokat? És az ember agya jár már olvasás közben is, szereti őket, beléjük bújik, és végre nem gyötrődik, hanem érez, és sír, és alkotna, és csiszolna, és rajzolna egész este. Lehet, hogy ennek a könyvnek a hatására készült még ezen a hétvégén két oldal is az egyik színező könyvből. :-D

Sajnos a borítót még mindig nem igazán sikerült értelmeznem, a kiömlött fagyit nem mondanám központi témának, bár sok mindenre utal, hogy a szereplőknek csak az árnyék sziluettje látszik, de én ezen változtattam volna. Nem tudom milyen lenne a nekik való borító, de mindenképpen került volna rá valami művészet vagy valamilyen formában a fafaragás.

Mindenkinek ajánlom, aki egy érzelmesebb könyvön szeretne egy kicsit meghatódni, gondolkodni, elmélyülni, és beleveszni az olvasás élményébe!