Könyvajánló: On Sai: Szürke szobák 2,5.

Nagy volt a ledöbbenés és a vidámság, ám jó értelemben, mikor Varga Bea közölte, hogy neki is jelenik meg könyve a Könyvhéten. Mivel májusban fent voltunk a könyvfeszten, most nem látogattunk fel a Vörösmarty térre Budapestre, ám a frissen megjelent "feledik" kötetet Szegeden is be lehetett szerezni. :-D Most ez volt az egyetlen könyvbeszerzésem, de megérte.

Míg a harmadik kötetre várunk, Bea írt nekünk egy novellát a 2. és a 3. rész közé, ami Scar raboskodásáról szól, olvasása a második rész után ajánlott. Lássuk:

A könyv adatlapja: 

Kiadója: Könyvmolyképző

Sorozat: Szivárgó sötétség

Kiadási év: 2016

Oldalszám: 120. old. 

Folytatásos: igen, 2,5. rész

Borító: Németh Balázs

"(…) az ember soha nem magányos. Ha mást nem, ketten mindig mellette maradnak. Isten és a Gonosz."

Fülszöveg:

Soha ne add fel!
Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?
Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?
Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?
Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?
Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?

Gondolataim a könyvről:

Mivel ez is egy novellás kötet, mire belerázódtam volna, szinte már vége is lett. Scar fogolyként ébred Lucy kockabörtönében, nem is akármilyen társaságban. Gonosz gazfickók, gyilkosok, éhezők, az ételért küzdő rabok  közt találja magát. Fel kell mérnie a terepet, megtalálni az ellenfelet, és közben döntéseket hozni, amik az életét, vagy a halálát jelentik. Itt nincsenek cellák, börtönőrök, szabályok, vagy törvények, és ezek amúgy is mind felborulnak az érkezésével.

Aztán megjelenik Késes, aki figyel, bosszant, nem tiszták a szándékai, és csak a saját oldalán áll, a saját szórakozására dolgozik. Egy egészen más játék kezdődik, és nem biztos, hogy ez mindenkinek jó lesz...

Hogy miért pont ez ihlette meg Beát, nem tudom, olyan sok mindenről írhatott volna (ohh, kérlek, Don, és még több Don és Lucy, vagy akár Artur), ám megint egy olyan szituációt választott, ahol van Játék. Így nagy betűvel. Az elme, a test, az akarat játéka. Mennyire vagyunk gonoszak vagy bölcsek? Mennyit ér az élet? És megéri -e a bosszú? 

Bármilyen rövid is egy írása, mindig meg tudja teremteni az a hihetetlen atmoszférát, rengeteg izgalmas, érdekes gondolattal, amire ha nem is gondolsz minden nap, de ott rejlik tudat alatt. Körbe vesz minket, irányít minket, és ezt ő olyan módon tudja megfogalmazni, ahogy senki mástól nem olvastam még. Ezért imádom az írásait, és veszem meg látatlanban, még akkor is, ha rövid, vagy nem ismerem a tartalmát, mert a szaktudása és az írói stílusa biztosíték, hogy nem fogom megbánni. 

És most mar a kíváncsiság, és egyre jobban várom Artúr történetét.

A Scar-ról és Lucyról írt beszámolómat és egy interjút is Beával itt olvashatod.