Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák Verseny 2.)

"– Én is téged, Újvári Hanna. Én is téged."


Gondolataim a könyvről: 
Azt kell mondanom, hogy bár elég nagy izgalmakkal vártam, hozta is a színvonalat, meg nem is.

Abból a szempontból, hogy ez egy folytatás, minden kritériumnak megfelelt. A cselekmény tovább folytatódik a 6. nap után. És bár Hanna vívódásai még mindig tartanak a könyv első felében, Laura ezeket szépen, lassan fokozatosan kezdi visszahúzni. Még mindig depressziós időnként, meg vannak benne oldalak, amikor mereng és bűntudata van, de alapvetően, ahogy a kibontakozó szerelem javít a kedélyállapotán, így egyre javul a könyv hangulata is. Vagy ez volt a koncepció, vagy egy kicsit figyelt az olvasói véleményekre, nem tudom, de mindenesetre a cselekménynek jót tett, hogy nem szenved annyit.

Szirtes pulcsi az L&L oldalán.

A könyv első fele arra fókuszál, hogy le tudják e együtt csapatként küzdeni a kialakult belső problémákat. Pár nap után már jön a honvágy, itt előjön a pár év korkülönbség, és persze a fő probléma, hogy hogyan álljanak más külsős csapatok tagjaihoz (lásd Máté akit nem szeretünk, és Kornél, akit igen.)
Itt kap egy kisebb szerepet Titanilla, ha már Laura beleírta, legalább legyen gyakorlati haszna a mutogatáson kívül is.

Lóri és Bernadett nem sok vizet zavarnak, hozzák az előző könyvben megismert formát, akin itt most komolyabb karakterfejlődés látszik, az Zsombi. Neki kellett az első rész buktája után összeszednie magát, és miután a csapategység létrejött, kis rásegítéssel és felhomályosítással sikerült is nekik a legifjabb tagot is bevenni a buliba.

Aztán ott vannak az állandó humorforrások, Kocsis igazgató élőzései, ami néha már kicsi talán át is esett groteszk jelenetekbe, de max az ember átlapozza. A másik érdekes szösszenet persze Hanna apjának és nagyijának a telefonhívásai, ezek már inkább szórakoztatóak, és egy pár dolgot megtudtunk a nagyiról is közben.

Na és persze ott van Kornél. Most is hozza a kedves, csöndes, megértő szépfiú formát, bár én itt hiányoltam a Hannával közös jeleneteket, pillanatokat. Lényegesen gyorsabban haladnak, mint mondjuk Cortez és Reni, és ezzel nincs is semmi baj. Viszont engem végtelenül idegesített, hogy pár közös napjuk van és nem beszélnek a jövőről. Bármelyikük bármikor kieshet. És akkor is, ha megvan a másik telefonszáma, nem terveznek. Pedig tudják, hogy ez a két hét nem végtelen, és csak úgy elvannak egymás mellett. Nem emlékeztem, hogy kiderült e az elején, hogy pl. egy városban laknak e? Mi lesz akkor a nyár után, távkapcsolat? Vagy majd mennek együtt egyetemre?

"– Azt hiszem … Azt hiszem, beleszerettem – szóltam, és kimondva sokkal ijesztőbb volt, mint ahogyan a fejemben hangzott. – Vagyis … – ingattam a fejem. – Lehetséges ez? Megtörténhet? Ennyi idő alatt? – kérdeztem rémülten.
– Vannak dolgok, amikhez egy élet is kevés. Aztán vannak, amikhez elég egy pillanat is – felelte."

Nagy dolog volt Laurától, hogy meg merte lépni a végét. Kirakni az egyik főszereplőt, elég nagy lépés így a trilógia vége előtt, viszont fokozza az izgalmat, és persze nyilván mindenki tűkön ülve várja e miatt a záró kötetet. Viszont, hogy Hanna egyedül mire lesz képes, az jó kérdés.

Végül , hogy a feladatokról is essen szó. Megint cselesek, mert bár egyszerűek, mégis van benne ami a pszichés fáradtságra, terhelhetőségre hat. Van ami fizikai, itt ugye többen meg is sérülnek, de Laura mindig jutalmazza Hannát az eszéért, meg mert bízik a saját megérzéseiben.

Ó, és egy pár szó a morális kérdésekről. Egy verseny tisztaságát nem csak az határozza meg, mennyire egyenlő körülményeket biztosítunk. A versenyzők felkészültsége, képességeik, és persze a fair play játék. Itt erre több problémás pontot is kapunk, akár Máté bicajos 'balesetét', akár Kornél lelépését a padról, vagy épp a titkos infók megszerzését is egy ellenséges csapat tabletjéről. Szépen látszik, hogy ahogy a verseny egyre komolyabb, ahogy érzelmek kerülnek a képbe, a morális gátak úgy tűnnek el egyre inkább.

Nem igazán tudom, mi a könyvei sikerének titka. Az, hogy szerethetőek a szereplők, hogy istenített fiúk az eszes lányok párjai, hogy sokat nevethetünk a kissé groteszk jeleneteken. De minden könyvét nagyon várom, és addig amíg olvasom, egy kicsit én is része lehetek a versenynek, és nem a saját bajaim foglalkoztatnak. És ha ezt el tudja érni nálam egy könyv, akkor már nyert ügye van.

„Ja, látom. Dúl a láv a vejadalon.”

A kiterített borító! Még mindig csodaszép, szeretem a hangulatát.

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈


Fülszöveg: 

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli?
A Maradj velem az Iskolák versenye-trilógia második része.


A könyv adatlapja:

Kiadója: L&L Kiadó
Kiadási év: 2018
Oldalszám: 462. old.
Műfaja:  ifjúsági

Folytatásos:igen, a trilógia 2. része.