Gondolataim a könyvről:
Olyan nagyon vágytam vissza Annurba. A három testvér története a bevezető után csak még izgalmasabb lett. Kaden a shinekhez került, ahol a szerzetesek között arra kapott kiképzést, hogyan érje el a Vaniate állapotát. Valyn Ketrall harcos kiképzést kapott, hogy óriás madáron harcolva a világ legádázabb ellenségeivel is szembe tudjon szállni a szárnya segítségével. Adare a legidősebb leány pedig kemény politikai leckét kapott a palotában, és most a következményeket próbálja ebben a kötetben jóvá tenni.
A történetet megint felváltva, mind a három szemszögből követhetjük. Valyn és Kaden szála erősen összekapcsolódik, és az elején a ketrallok védelmében együtt indulnak el egy ősi városba, ahol azt remélik, Kaden további információkat és kiképzést kaphat, ám Assare sok meglepetést tartogat, nem csak ezt.
Adare azt tartja az egyetlen útnak, ha elhagyja a palotát, megkeresi a korábban elüldözött Láng Fiait, és a vezetőjüktől kér segítséget, hogy a mesterkedő Il Tornját félre állítsák az útból, mielőtt a Birodalmat is romba döntené. Elindul a zarándokokkal, ahol nem mindennapi emberek csapódnak hozzá.
Itt szerettem bele Oshi és Nira (a később nevük majd kiderül) a két idős testvérpár karakterébe. Sejtettem, hogy valami furcsaság van bennük, de nem gondoltam, hogy ennyire. Nira sokat káronkodik, de ami a szívén, az a száján, szuper karakter. Adare sok mindent tanul az emberekről, és önmagáról is. A borítón is ő látszik, a számára, és a történet számára is kulcsfontosságú pillanatban. Sok mindent fel kell áldozni, de néha talán megéri a célért.
Kaden és Valyn útja csak egy bizonyos pontig kapcsolódik, Kaden komoly példát lát az isiheneknél, milyen lett volna, ha ők képzik ki Halott Szívben.
Valyn számkivetetten és sérülten a szteppékre kerül ahol egy új vidék és egy új népcsoport kerül a képbe, ahol a keménység a lovas nép fő ismérve, és az embereket simán lemészárolják, ha úgy tartja kedvük. Innentől kezdődik el egy gyors folyamat, ahol egy előkészítik a nagy központi csata és összecsapás helyszínét. Valyn szétszakított Szárnya is itt találkozik, ám mind megváltozva, más célokkal, és küldetéssel érkeznek ide, ahogy Adare és csapat is. Ezek voltak talán a leginkább izgalmas és szívbemarkoló fejezetek. Főleg a vége felé, már a tenyerem is izzadt olvasás közben.
Még mindig szeretem a könyvben a bajtársiasság gondolatát. A testvériség, a csapatszellem, a tanítvány és mester közti kapcsolatot. Hogy nem félnek tanulni, és bátornak lenni. Kaden sokszor a saját útját követi a makacs esze és belátása szerint. Adare mindent megtesz azért, hogy az öccsének legyen hova hazatérnie, ahogy Valyn is megtesz mindent a szárnyáért szárnyparancsnokként.
A leírások nagyon képszerűek, gyorsan pörögnek az események, és mindig izgalmas. A szálak most már nagyjából világosak, de hogy ki az ellenség, vagy a barát, mikor milyen váratlan fordulat jön, az végig borzongatja az embert.
Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈
Érdekességek:
A szerzőnek szuper humora, és saját blogja van, amit rendszeresen vezet főleg írói és fantazis témákról, apuka, és nem mellesleg rajzol is. Ő ilyennek látja Ashk'lant.
Remélem, most nem kell majd nagyon sokat várni és a Gabo igyekszik a fordítással a trilógia befejező részénél is! Nem szeretem a függővégeket, az ilyet meg pláne nem!
A könyv adatlapja:
Kiadója: Gabo
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 636. old.
Műfaja: SFF
Fordította: Sziklai István
Eredeti címe: The Providence of Fire
Sorozatcím: A Csiszolatlan Trón krónikája (2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése