2017. április 24., hétfő

Könyvajánló: Mary E. Pearson: Az árulás szépsége 3.


"– A világ belélegez téged. Megszimatol. Megismer. Aztán kilélegez és megoszt."



Az első részről a beszámolóm itt olvashatjátok: Az árulás csókja

A második részről pedig itt: Az árulás szíve




Gondolataim a könyvről:
A trilógia befejező részéhez értünk. Mindennél jobban akartam ezt a folytatást. Függő véggel hagytuk abba, Lia a folyóba ugrott, és nem tudhattuk ki marad életben. Rafe kitartása hihetetlen, mérföldeken át cipeli a hóban. A történet azzal kezdődik, hogy Liát próbálják életben tartani, miközben Rafe bajtársai is megérkeznek hozzájuk. Pár nap után a Pusztulásban ott hagyott Vendából két lovas is jön. Az egyik Kaden, és ezzel teljes is lett kis hármasunk. Innen pedig elmasíroznak a dalbrecki helyőrségbe...


Szerettem ezt a részt, mert sokat beszélgetnek. Kérdeznek egymástól, de e mellett, most, hogy azt hiszik, legalább egy kicsit feltartóztatták a Komizárt, van lehetőség ellene szervezkedni, tenni valamit. Ennek a résznek az egyik fő témája Lia szabadsága. Azt már tudjuk, hogy imádják egymást Rafe-el és bármit megtennének a másikért, ám Liát a szíve ezen kívül két helyre is húzza, Morrighanbe, és mivel megismerte a vendai vagabundokat, már oda is. Miért ér többet egy férfi királysága, mint egy nőé? Van -e lehetőség szabadságot adni egy olyan népnek, aki eddig szinte csak pusztulást látott? Tudja e szeretni annak az embernek az országát, akiért feladta a saját életét, és szabadságát?

Miközben Lia Morrighant próbálja megmenteni, mindenkiben sok belső változás megy végbe. Itt találkoznak az eddig elnyúló szálak, jobban megismerjük az anyját, Kaden apját, Pauline-t, aki talán a legtöbb változáson megy át. Imádtam Rafe katonáit, a humor bennük van. Rafe viszont nagyon kitartóan hozta a hős szerelmest, imádtam minden monológját, de ő így a végére elég egysíkúra sikeredett.
Lia Esküvői Kavahja 
Ami most elvarázsolt, nincs rá szó, Lia hite. A Venda ének, és a jelentése, a jóslat, és annak beteljesítő ereje. Most értettem meg talán Dihara szavait, "– A világ belélegez téged. Megszimatol. Megismer. Aztán kilélegez és megoszt." És persze megjelenik a hatalom éhség, az igazság kimondásának fontossága, a becsület, és a bajtársiasság mindenek felett. Szerettem ezt benne. Megint két napra a kezemben maradt a könyv, úgy hogy le sem tudtam tenni. Sok féle tudás létezik. És lehetnek más hatalmak is. Miért ne fújhatna a szél régi énekeket? Miért ne lehetne az évszázados közös tudásunk a szélben, a kövekben?

A borító még mindig az eredeti, sokkal sötétebb, tükrözi a végső csatát, ahol bár kellően véres, és áldozatok vannak, reménykedhetünk egyfajta happy end-ben.

Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈

A könyv adatlapja:
Kiadója: Gabo
Sorozat: A fennmaradottak krónikái 3, SFF - YA
Kiadási év: 2017
Oldalszám: 632. old.
Folytatásos: 3. záró rész
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti címe: The Beauty of Darkness
Borító: eredeti külföldi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése