Az este már jól kezdődött, mert korábban értünk oda, és volt időnk elszórakozni a jegyes nyereményjátékkal. Az egyik jeggyel nyertünk egy közepes üdítős popcorn menüt, ami már megadta az alaphangulatot, miután megszereztük a pénztártól, mi már boldogan bevonultunk megnézni a reklámokat.
Érdekes módon ott már kiderült, hogy a nézők nagy többsége lány, (milyen meglepő) és az ajánlókban is csak gyerekmese, fantasy, és tinis, fiatalos filmajánló volt (ó az irányított reklám varázsa..)
Megpróbálom Spoiler mentesen írni, bár nehéz lesz.
A trailer elég sok mindent lelő előre, de mivel szerintem rengetegen olvasták már a könyvet, nem nagyon árulnak zsákbamacskát.
A cselekmény...
Aztán elkezdődött. Örültem, hogy a kisgyermekkortól kezdik, és az elején igen pontosan követik is a könyves szemszöget. Q narrál, és szépen sorban haladnak az események. Szinkronosan néztük, így élvezhettük az eredeti akcentus és hanglejtés varázsát, ilyenkor mindig rájövök, mennyivel jobbak a filmek eredeti nyelven (főleg amilyenek mostanában a magyar szinkronok).
Jönnek a cselek, és az a bizonyos éjszaka. Minden tetszett, kb. így képzeltem el, megvoltak a fontosabb részek, innen egy valamit hiányoltam (a Sea world ), szép az átmenet, meg értem én ott a hangulatot, de akkor is. És innentől elkezdődött egy lavina.Jelenetek, komplett részek tűntek el a könyvből, vagy íródtak át. Elindul a nyomozás, el is jutunk szépen a bevásárló üzletig, és ott sok minden kimarad, vagy beleírják? (Hol a körömlakk? És az az álom? Nem emlékszem ilyenre.) Onnantól fogva hullámzott a filmélmény. Örültem, mikor megtaláltam egy-egy fontos részt, de sok minden apróság kimaradt, amire én számítottam (takaró, körömlakk, nyomozások a papírvárosokban, az ajándék autó:-D )
Az utazás meg egy teljesen külön fejezet. Nem a bálra akarnak visszaérni.... és hol a taláros nagy fogadalom, (amit én személy szerint imádtam) és utazás benne. (Azt hiszem a végén egy kép volt róluk talárban.) Az nagyon tetszett, hogy az órákat jelölték, és talán ott volt az egyik legviccesebb jelenet is (nem Benre gondolok, hanem a "sárkányos srácra") de akkor is.A fehér tehén után meg már egy teljesen más történet. Nem álltak meg... épp ezt magyaráztam Daninak is. Mikor az ember úgy rohan, hogy hat percet tölt egy szupermárketben, nem áll meg cseverészni egy jó kocsival az éjszaka közepén az út szélén! Értem én a miérteket, meg hogy azok a párbeszédek kellettek a párok szemszögéből, és, hogy szépen lekerekítsék a szálakat, de akkor is. Az meg hogy otthagyják, és hazabuszozik.... komolyan, ott már mérges voltam. Nagyon.
Ezt már a végén csak az utolsó pár jelent enyhítette a feka-miki ajándékozással, és az utolsó képsorokkal. De a végéért nagyon mérges vagyok, és a könyvhűség itt alap fogalom lett volna szerintem. A Csillagainkban a hibánál sikerült, megkaptam azt az élményt és hangulatot, mint nagyjából a könyvnél. John Green elmondta az interjúkban, hogy fel kell rá készülni, hogy nem a könyvet kapjuk meg egyben, de nekem itt most kifejezetten olyan érzésem volt, mintha eladták volna, hogy jobban fogyasztható legyen. Sajnos.
A szereplőkről:
Quentin Jacobsen Nat Wolff
Margo Roth Spiegelman Cara Delevingne
Lacey Pemberton Halston Sage
Becca Arrington Caitlin Carver
Ben Starling Austin Abrams
Radar Justice Smith
Angela Jaz Sinclair
Angela Jaz Sinclair
Egyértelműen Quentin volt aki mindent vitt. Illett hozzá a karakter, a srác helyes volt, de félszeg, sok mindent el tudott játszani az arcával, és ez egy főszereplőnél nem hátrány. Margo (Cara Delevigne), nem tudom, hogy mondjam, nekem furcsa volt. Olyan gonosz, vagy ellenséges a pillantása (a szinésznőé), és ettől én nem tudtam elvonatkoztatni, mintha mindig gonosz dolgokon járna a feje. Mivel főleg csak az elején és a végén látható, nem szerepel olyan sokat, de nem tudom, nekem nem lopta be magát a szívembe.
Akik még szintén szuper jó választások voltak, Radar és Ben. Ilyennek képzeltem el őket, és hozták is a könyves karaktereket. Meg persze már a párbeszédeik is olyanok, ami egy jó karaktert élővé teszi. Főleg Ben esetében. Annyira lüke, hogy az már lassan kedvelhető.
A többiek nem hagytak bennem sajnos mély nyomot, de a lényeg megvan így is.
A zenéről:
Imádom a filmzenéket, de sajnos most ez nem hagyott bennem mély nyomot. A Csillagainké egyértelműen itt is jobb volt. Van pár kiemelkedő dal, de sajnos nem maradandó az élmény magában. A film alatt is alig érzékelhető. Amiket kivastagítottam, azok tetszettek jobban és mivel meghallgattam a cd-t a film előtt, ezeket fel is ismertem.
A dallista:
1. Santigold – “Radio”
2. Twin Shadow – “To the Top”
3. Sam Bruno – “Search Party”
4. Kindness – “Swingin Party”
5. Vance Joy – “Great Summer”
6. Vampire Weekend – “Taxi Cab”
7. Son Lux – “Lost It To Trying (Paper Towns Mix)”
8. Saint Motel – “My Type”
9. Galantis – “Runaway (U & I) (Svidden & Jarly Remix)”
10. HAIM – “Falling”
11. Grouplove – “No Drama Queen”
12. De Lux – “Moments”
13. Alice Boman – “Be Mine”
14. The Mountain Goats – “Used To Haunt”
15. The War on Drugs – “Burning”
16. Nat & Alex Wolff – “Look Outside"
És hogy mégis miért ajánlom nagyon mindenkinek?
Mert a végén megékezik az életérzés. Ott vagyunk, együtt, és a közös kalandok, a nyomozás, a fiatalkori barátság öröme, emléke bánata az ami örökké összefőz minket, őket. Ezt az életérzést akarja eszünkbe juttatni, közvetíteni, felidézni. Még ha nem is könyvhű, a mondandóval teljesen egyetértek. Ilyen az első örök szerelem, amikor még minden csillog, és titkos, és vágyakozó. De mindez akkor igazi, ha van kinek mesélni róla, kivel megosztani a felfedezéseket, és ámogatni egymást, mikor kiborul a másik. Ezt jelenti számomra a Papírvárosok, hogy nem merengünk, hanem kihasználjuk, megéljük a mindennapi pillanatokat közösen, és megosztjuk egymással.
