Könyvajánló: Carina Bartsch: Türkizzöld tél (2.)

Vannak könyvek amik a bőröd alá kúsznak. Ez is olyan. Miután megtaláltam nálunk a SZIESZTA polcon az első részt, szinte egy este alatt elolvastam. Itt olvashatod a könyvajánlómat a Cseresznyepiros nyár (1.)-ról.



A könyv adatai: 
Kiadó: Maxim
Kiadási év: 2015
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Oldalszám: 424. old.
Sorozat: Dream Válogatás
Eredeti címe: Türkisgrüner Winter

Fülszöveg: 
A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Gondolataim a könyvről:
Aztán megjelent most októberben a Türkizzöld tél, de hozzánk még csak nem érkezett be a könyvtárba és úgy gondoltam, hogy akkor most legyen ez az októberi könyvbeszerzésem. Éljen a Líra utalvány!  


Ez tipikusan az a könyv, amikor már meg tudnád fojtani a szereplőket, ám mégis tovább olvasod, kíváncsi vagy az évődésükre, a párbeszédeikre, a kedves gesztusokra, és hogy meddig szenvednek még. Itt megkapjuk az előző kötetben beígért Halloween bulit nem is akárhogy. Nagyon nevettem a pólón, és a kis jeleneteiken, aranyosak voltak (főleg, mikor követte, és berúgott :-D az volt az egyik legjobb). Emely néhol végtelenül dühítő, és sajnos ezt még tudta fokozni a makacsságával a második kötetben is. Én már itt megoldottam volna a gubancokat, de még csak folytatódtak!

Aztán ebben a kötetben feloldódik Luca problémája is, kiborul a bili (amint az várható volt), és kicsit csalódtam a történetvezetésben, mert ebből megint új konfliktust szül, a helyett, hogy feloldaná, még tovább nyújtva ezzel a rétest. 
 
Szerencsére több kulcs szereplő van, aki próbál rajtuk lökni egyet és a helyes irányba terelgetni a gondolataikat (és egymást). Ilyen például Sebastian, a pszichológus. Vagy a titokban hátulról támadó Elyas mama. :-) A karácsonyi jeleneteket is nagyon élveztem, forrt a levegő, a macska pedig mindent vitt! Ott nagyon jó a hangulat, a kérdések, a régi emlékek, és ha Emely látna egy kicsit az orrától, már ő is  átlátta volna korábban a lényeget. De mivel mélyen szenved magában, így ez kissé depressziósabb az ő nézőpontjából.

Onnantól pedig nem tudtam meddig lehet ezt még húzni. Ami nekem nagyon nem beleillő volt, az a kórházas rész. Tudom, hogy a dráma sok mindent megváltoztat, és összehozza az embereket, de lehetett volna ezt másként is megoldani, nem lett volna muszáj ilyen komoly témát behozni a végére. Nagyon elnyújtotta a megoldást, és az a baj, hogy a lényeg már az olvasónak is régen kiderült az első könyvben is. Minden sokkal régebben kezdődött, és ennek egy részét már átbeszélték az első kötetben is. 

Bár megoldást, és vallomást csak a végén kapunk, de akkor teljeset és részleteset. Elyas végtelenül aranyos, elmesél mindent szépen az elejétől, és az ember a végén már köröm rágva várná a folytatást... amikor kopognak! Hát volt már ettől jobb vége is egy könyvnek, de szépen zárja le, és megkapjuk a várt befejezést. Itt nem kell körmöt rágni az izgalomtól a történetvezetés miatt, mégis a párbeszédek miatt végtelenül tetszett. Egy kicsit én is beleszerettem Elyasba! 

 Végül kedvcsinálónak pár idézet, amiket szerettem belőle: 

"Amikor a férfiak szerelmesek lesznek,a föld leggyámoltalanabb teremtményei lesznek."

"– Ne olyan gyorsan, Elyas… Hukk.
– Emely – mondta, megállt, és felém fordult. – Ha ennél is lassabban megyünk, akkor már állni fogunk.
– Nem is igaz.
– De, ez az igazság. Már várom, mikor fog az első csiga rád dudálni. – Kivárta, amíg utolérem, aztán továbbindult."

"Ha, a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt. Én nem akartam új szerelmet találni, én a régit akartam visszakapni."

Az egyik kedvenc:
"– Hogyhogy nem tiltakozol?- suttogta. A lehelete az enyhén nyitott ajkamat simogatta.
– Alkohol – hápogtam magas hangon.
Elyas felhúzta az egyik szájszegletét, miközben az ujja visszasiklott a nyaki ütőeremhez. Libabőrös lettem.
– És hogyhogy ugyanolyan gyorsan ver a szíved, mint az enyém?
Pulzust mérni, ez meg miféle közönséges dolog?
– Magas vérnyomás – mondtam rekedten, mire a mosolya még vidámabbá vált.
– Úgy hiányoztál, angyalom – mondta."

Ez nem az a fajta könyv, ami sokáig visszhangzik  a fejedben, inkább az a fajta, amit egy este alatt végigolvasol, mert annyira izgat! Nem hagy mély nyomot, de mindenképpen jó romantikus könyv.

Könyvajánló: Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár

Ó a gyötrő " még én sem tudom" felnőtt-tini szerelem. 

 

A könyvről : 

A kiadó: Maxim
A kiadási év: 2014
Oldalszám: 462. old. 
Eredeti címe: Kirschroter Sommer
Fordította:Hajdúné Vörös Eszter 
Sorozat: Dream válogatás

Fülszöveg
Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Gondolataim a könyvről

Ez tipikusan az a könyv, amitől falra mászol olvasás közben, annyira értetlenek a szereplők, de mégis a bőröd alá kúsznak, érdekelnek a párbeszédek, és hogy mi lesz velük, mit szenvednek legközelebb, mit tud még kitalálni az író, amivel tovább húzhatja.  

A történet Berlinben játszódik, ám ez nem tűnik fel különösebben, azon kívül, hogy néha német boltot, városnevet említ, vagy tömegközlekedéssel utazik, de ezen kívül semmivel nem különb annál, mintha Amerikában játszódna. 

Emely barátnője visszaköltözik Berlinbe és a nagy pakolás alkalmával találkoznak megint a régi ismerősök. És onnantól elkezdődik a húzás. Elyas próbálkozik, hol ércesen, hol kedvesen, de az látszik, hogy mindig őszintén, és nagyon jók a párbeszédek, fricskák is, a fordításnak is köszönhetően. 
Emely végtelenül dühítő, ellenséges, makacs és magának való, beletemetkezik a saját sérelmeibe, és lényegében minden gond és konfliktus ebből adódik, holott ha egyszer átbeszélnék, pikk-pakk meg lehetne oldani, de ugye akkor nem lenne könyv.  

Tetszett, hogy Emely csetlik botlik, és mindig van lehetőség megmenteni, ilyen volt a futás ás utána az ápolás, vagy mikor haza kellett vinni a szüleihez. Az is tetszik, hogy dolgozik, (bárban, mostanában vagy bárban, vagy kajáldában dolgozik minden YA szereplő) viszont amiért plusz pont jár, hogy irodalom szakos, és van benne egy jó pár könyvajánlat, utalás, bár én ezt még boncolgattam, fejtegettem volna, erről sokat tudtak volna beszélni.  

Kedvenc jelenetek a filmezés utáni csillagles, sokkal jobban szerettem, a nem erőltetett visszamondogatós párbeszédeket, amikor emberien szólnak egymáshoz, és ehhez hasonlított a táborozós rész is. Kibontakoztak, közel kerültek, és Emely hátra arcot csinált. Hasonlóan jó volt még a motorozás is, ott kifejezetten élveztem, ahogy tanította. Itt végre elengedték magukat, és ha nem húzná az író, mint a rétest, már talán lett is volna valami. De mikor 400 oldal után is egy arcra pusziig jutunk, akkor azt vagyok kénytelen mondani, hogy ilyen az életben sajnos nincs. Szép leírva, izgalmas olvasva, csak ez a valóságban nem létezik, mert ilyen szűzies pasik nincsenek.


Ami viszont nagyon nem tetszett az apró kis idegesítő szenvedések mellé az Luca. Annyira nagyon átlátszó már elég korán az elején, és bár a könyv végéig nem kapunk megerősítést mégis tudja, vagy majdnem biztos benne az olvasó, hogy egy Easy féle húzásról beszélhetünk benne. Mostanában ez már a harmadik ilyen könyv, amiben ez a kettős fordulat van, és sajnos nem tetszik. Az Easyben még csak hagyján, ott jobban meg volt írva. Nekem nem valószerű, hogy egy karakter ennyire buta legyen, hogy mikor már nyilvános jelek vannak rá (Poe, Harcosok klubja), ami csak a nagyon hülyéknek nem jön le, még mindig nem esik le neki. És pont a vége után, mikor már ennek egyértelműnek kellene lennie... nem tudom meddig húzza majd ezt a szálat a második kötetben (ahogy az első negyven oldalt olvastam, az elején még igen) , de remélem nem sokáig, és hamar kiderül a "titok" és végre megbeszélik a dolgokat, mert az én idegeim tönkre mennek ebben a kerülgetésben. 

Mindazonáltal ott tartok, hogy majd megveszek a folytatásért, akármilyen bugyuta, mert hát ilyen a női lélek, de ha jókat akartok somolyogni a párbeszédeken, mindenképpen ajánlom.  Itt a fenti linken elérhető a folytatásból az első 40 oldal, az is hasonlóan idegtépő, viszont a teljes kötetre október 10-ig várni kell. 

Íme a borítója

 Jó hír, hogy mi nem egészen az eredeti német borítót kaptunk, azt hiszem a miénken Elyas egy fokkal jobban néz ki, a leányzó ugyan az, mint az eredetin. Viszont a tematika megmaradt a cím felépítésében, miszerint vett egy színt, és utána egy évszakot. Ehhez színben, képben, hangulatban szépen kapcsolódik a betűkkel, és a növényekkel is. Egységes a két borító, ez tetszett, még ha nincs is túldekorálva.  És most körmömet rágva várhatok, míg beér majd a könyvtárba is :-D