Vannak könyvek amik a bőröd alá kúsznak. Ez is olyan. Miután megtaláltam nálunk a SZIESZTA polcon az első részt, szinte egy este alatt elolvastam. Itt olvashatod a könyvajánlómat a Cseresznyepiros nyár (1.)-ról. A könyv adatai:
Kiadó: Maxim
Kiadási év: 2015
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Oldalszám: 424. old.
Sorozat: Dream Válogatás
Eredeti címe: Türkisgrüner Winter
Fülszöveg:
A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?
Gondolataim a könyvről:
Aztán megjelent most októberben a Türkizzöld tél, de hozzánk még csak nem érkezett be a könyvtárba és úgy gondoltam, hogy akkor most legyen ez az októberi könyvbeszerzésem. Éljen a Líra utalvány!
Ez tipikusan az a könyv, amikor már meg tudnád fojtani a szereplőket, ám mégis tovább olvasod, kíváncsi vagy az évődésükre, a párbeszédeikre, a kedves gesztusokra, és hogy meddig szenvednek még. Itt megkapjuk az előző kötetben beígért Halloween bulit nem is akárhogy. Nagyon nevettem a pólón, és a kis jeleneteiken, aranyosak voltak (főleg, mikor követte, és berúgott :-D az volt az egyik legjobb). Emely néhol végtelenül dühítő, és sajnos ezt még tudta fokozni a makacsságával a második kötetben is. Én már itt megoldottam volna a gubancokat, de még csak folytatódtak!
Aztán ebben a kötetben feloldódik Luca problémája is, kiborul a bili (amint az várható volt), és kicsit csalódtam a történetvezetésben, mert ebből megint új konfliktust szül, a helyett, hogy feloldaná, még tovább nyújtva ezzel a rétest.
Szerencsére több kulcs szereplő van, aki próbál rajtuk lökni egyet és a helyes irányba terelgetni a gondolataikat (és egymást). Ilyen például Sebastian, a pszichológus. Vagy a titokban hátulról támadó Elyas mama. :-) A karácsonyi jeleneteket is nagyon élveztem, forrt a levegő, a macska pedig mindent vitt! Ott nagyon jó a hangulat, a kérdések, a régi emlékek, és ha Emely látna egy kicsit az orrától, már ő is átlátta volna korábban a lényeget. De mivel mélyen szenved magában, így ez kissé depressziósabb az ő nézőpontjából. Onnantól pedig nem tudtam meddig lehet ezt még húzni. Ami nekem nagyon nem beleillő volt, az a kórházas rész. Tudom, hogy a dráma sok mindent megváltoztat, és összehozza az embereket, de lehetett volna ezt másként is megoldani, nem lett volna muszáj ilyen komoly témát behozni a végére. Nagyon elnyújtotta a megoldást, és az a baj, hogy a lényeg már az olvasónak is régen kiderült az első könyvben is. Minden sokkal régebben kezdődött, és ennek egy részét már átbeszélték az első kötetben is.
Bár megoldást, és vallomást csak a végén kapunk, de akkor teljeset és részleteset. Elyas végtelenül aranyos, elmesél mindent szépen az elejétől, és az ember a végén már köröm rágva várná a folytatást... amikor kopognak! Hát volt már ettől jobb vége is egy könyvnek, de szépen zárja le, és megkapjuk a várt befejezést. Itt nem kell körmöt rágni az izgalomtól a történetvezetés miatt, mégis a párbeszédek miatt végtelenül tetszett. Egy kicsit én is beleszerettem Elyasba!
Végül kedvcsinálónak pár idézet, amiket szerettem belőle:
"Amikor a férfiak szerelmesek lesznek,a föld leggyámoltalanabb teremtményei lesznek."
"– Ne olyan gyorsan, Elyas… Hukk.
– Emely – mondta, megállt, és felém fordult. – Ha ennél is lassabban megyünk, akkor már állni fogunk.
– Nem is igaz.
– De, ez az igazság. Már várom, mikor fog az első csiga rád dudálni. – Kivárta, amíg utolérem, aztán továbbindult."
"Ha, a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt. Én nem akartam új szerelmet találni, én a régit akartam visszakapni."
Az egyik kedvenc:
"– Hogyhogy nem tiltakozol?- suttogta. A lehelete az enyhén nyitott ajkamat simogatta.
– Alkohol – hápogtam magas hangon.
Elyas felhúzta az egyik szájszegletét, miközben az ujja visszasiklott a nyaki ütőeremhez. Libabőrös lettem.
– És hogyhogy ugyanolyan gyorsan ver a szíved, mint az enyém?
Pulzust mérni, ez meg miféle közönséges dolog?
– Magas vérnyomás – mondtam rekedten, mire a mosolya még vidámabbá vált.
– Úgy hiányoztál, angyalom – mondta."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése