Könyvfesztivál, 2. kör. képekben

Mivel nem akartam túlnyújtani az első posztot, most ebben a posztban mutatnám meg a dedikált könyveket, és még pár képet, amit a feszten és utána csináltam a szerzeményekről.

 

A beszerzett könyvek. A Sinnert már olvasom, de a többi is hamar sorra kerül. 

A Könyvmolyképző ajándéka a kis különféle mintákkal ellátott fém könyvjelző, amit a lapra lehet tolni. Nekem egy rági típusú autót sikerült kiválasztani.

 A bejáratnál osztogatott kitűző és a Beowulf-fal megszerzett Európa kiadós kitűző. És On Sai sütis Calderon idézete. :-D I Luv Calderon.

A Gabo kiadónál szerzett csodás könyvjelzők.

Végül megmutatom miket írtak a könyveimbe a szerzők: 

Beszámoló a 22. Nemzetközi Könyvfesztiválról

Mivel most szombaton végre ebben az évben én is feljutottam a Könyvfesztiválra, és elég eseménydúsnak mondható volt, írok egy összefoglalót ide is azoknak, akik nem voltak.
Most négy napos volt a Könyvfeszt, csütörtöktől (ápr. 23-26.) vasárnapig tartott,  mi ebből a szombatot céloztuk meg Danival és a nővéremmel, mert itt volt a legtöbb ismerős írónőnek dedikálása, és a várható legtöbb ismerős.

Kalandos volt a felérkezés, mivel hogy a Budapesti közlekedés amúgy is kiszámíthatatlan, és káoszos, a MÁV-ról meg ne is beszéljünk, így inkább csak annyit mondanék, hogy a vonatnak a Nyugati helyett csak Kőbánya -Kispestig sikerült feljutni, mert baleset volt, utána metróval és busszal sikerült eljutni a Szél Kálmán térre, ami már magában kész kaland, és ekkor még be se értünk a Millenárisra.

Bár korábban szerettünk volna de fél 11 magasságában beértünk, megszereztük a karszalagot és elindultunk a nagyobb rész felé.
Először a Gabo kiadót céloztuk meg, mert számomra a nap egyik fő célja Kleinheincz Csilla két könyve az Ólomerdő és az Üveghegy volt. Miután megvettem őket, a nagy áhítatban majdnem ott maradt a visszajáró, de voltak olyan kedvesek az eladók és közölték, hogy Csilla dél körül a standnál lesz (előtte Csilla is mondta Facebookon, hogy várható lesz kint), így megjegyeztük, és mentünk tovább egy kört.

Díjazott gyerekkönyvek a bejáratnál kiállítva. Nagyon tetszett a borítójuk.

Megnéztük a díjazott és kiállított könyveket, az Európa Kiadónál végre most először megjelent Tolkien Beowulf kötetet, amit megsimogattam, de egyelőre még ott hagytuk (főleg azért mert 8 olyan kötete volt a táskámban amit dedikáltatni hoztunk fel, és nem akartuk egész nap cipelni.)

Ebben az évben a sláger a zsákbamacska könyv volt, több kiadónál is láttunk ilyen barna papírba becsomagolt, spárgával átkötött könyvek standját, többek között népszerűsítve a Ne a borító alapján ítélj, jelmondatot.  Volt ahol nyomdáztak rá, volt ahol leírták, hogy kb miről szól, de úgy hogy ne derüljön ki a könyv kiléte, és hogy fiúnak vagy lánynak ajánlják. Nyilván ezek nem mindig a legfrissebb kiadványok, de akinek volt pénze, és ki akarta próbálni a szerencséjét, vagy jó ajándékot keresett, tökéletesen megfelelt.

11 körül átsétáltunk a másik pavilon részbe, ahol főleg a gyermekkönyvesek kaptak helyet (főleg a Libri és az Alexandra gyerekkönyv részlegei) és a végén a sarokban megérkeztünk a célhelyre, a Könyvmolyképző standjához.
Akkor már éppen On Sai dedikált lelkesen, be is álltam a sorba a két Calderon kötetemmel, (már mind a kettőt olvastam.) Bea mindenkivel érdeklődően, és kedvesen beszélt pár szót, külön jól esett, hogy emlékezett a blognevemre, érdeklődött az írásról és plusz bónusz, hogy tőle (vagyis a kis úrfitól, aki mellette ült) kaptunk szerencsesütit Calderon idézettel, amit mi délután ki is bontottuk és jóízűen megettük kint a napon. Finom diós volt :-D



Utána visszasétáltunk a Gabo-hoz, mivel 12 körülre ígérték Csillát, és lám ott is volt, kedvesen, a fehér farkasos pólóban (ami így a képen nézegetve nagyon tetszik:-). Rettentően örültem, hogy végre személyesen is találkozhatunk, és nagyon kedves szavakat kaptam mind a két korábban vett könyvembe. Ígértem, hogy írok majd róla, amint elolvasom a második könyvet, és örültünk egy sort a gyönyörű borítóknak amit Sánta Kira (külön kis kiállítása is volt oldalt a Könyvmoly pavilonja mellett) és én a belső illusztrációknak amit Cserny Timi Pookah tervezett a két könyvnek.Azoknak is a maguk fekete -fehér képi világával különleges hangulatuk van, de erről már bővebben írtam az Ólomerdős posztban.




Ezután visszaballagtunk a Könyvmolyképzőhöz, és szó szerint letáboroztunk a kiadó melletti napos sarokban. Volt ott Moly és blogger találkozó, nagyon örültem, hogy pár szónál kicsivel többet tudtunk beszélgetni Deszy-vel, Fummie-val később Janella Salem-mel Burkus Bettivel és rengeteg olyan könyves ismerőssel, akikkel időről időre összefutunk a feszteken és könyves bemutatókon, de nem mindig jut idő beszélgetni.

13-tól Szurovecz Kitti dedikált, de mivel nála már minden könyvünket sikerült aláíratni, így csak a pár baráti szó, és a meleg ölelés maradt. Ajándékba vittem neki egy saját készítésű Borostyánkönny borítós gyűrűt, és láttam nagyon tetszett neki :-D A közös kép sajnos elmaradt, mert vártak rá az olvasók, de majd legközelebb bepótoljuk.

Ezután következett a másik nagy hármas dedikálása, ülésrend szerint Kemese Fanni, Helena Silence, és Zakály Viki együtt dedikált 14-tól, és bár ott ültünk a kiadó mellett mégsem voltunk elég gyorsak, mert már egész előtt akkora sor állt, hogy fél órát vártunk, mire megszereztük az aláírásainkat. Azt hiszem, talán a lányoknál volt a legnagyobb sor. Fannival a Pippa és a Mya kötetemet írattam alá, kaptam csillagos és esőfelhőket is a könyvekbe, Helenával az Enigma kötetemet, Vikivel pedig most könyvjelzőt, mert tőle még nincs meg egyik kötet sem.

 Végül 15 órától megkezdődött Spirit Bliss és Benina közös dedikálása is, számunkra a nap utolsó, de annál jobb programja. Én itt most Beninával írattam alá a Milan könyvemet és a Farkasok szövetsége első részét, aminek epekedve várom a folytatását. Spirittől pedig megkaptuk a Szem első oldalait, (mivel vele már mindent aláírattam, ami megvolt.) Náluk is nagy volt a sor, még szerencse, hogy Spiritet előbb el tudtuk kapni egy közös kép erejéig. Beninával meg majd pótoljuk. :-D Spirit egy kis fülbevalót kapott a könyvborítóival, Benina pedig egy hollós könyvjelzőt, a Tükör szereplőjéhez igazodva. Mivel a Tükör-t Nővérem vette meg, majd tőle kérem kölcsön. :-D

A reggeli tapasztalatok alapján nem mertük későbbre hagyni az elindulást, így a többieket és a VP talit már kihagytuk, mert nem tudtunk volna a busszal, vonattal hazaérni. Négy körül elindultunk, és a vonaton boldogan nézegettük a szerzett könyvjelzőket, kitűzőket, beszélgettünk a napról, majd Kati és én belekezdtünk egy -egy új könyvbe is :-D

Röviden így telt a szombati nap, új és dedikált könyvek képével, és képes beszámolóval egy következő posztban folytatom.

Maggie Stiefvater: Lament : A látó szerelme

Maggie eddigi minden könyvét nagyon szerettem. Imádtam a farkasos sorozatát, a hollófiúkat, és bár a Skorpió vágtát még nem olvastam, arról is sok jót hallottam. A könyvtárban megtaláltam végre a Tündérdallam sorozat első darabját is, és gondoltam belevágok, várva a megszokott Maggie élményt.



Az eleje jól indult: 

Deirdre Monaghan egy bámulatosan hárfázó tehetséges 16 éves. (Miért épp hárfa?, de tetszett, hogy em szokványos). Ám az egyik fellépése előtt egy fiútól álmodik, aki másnap megjelenik épp a hangversenye előtt. Felajánlja a segítségét, és kíséri őt fuvolán. 

Luke nagyon furcsa eset. Titkai vannak, és direkt kerüli azokra a választ. De sokat kering Deirdre körül, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Míg Luke titkokat rejteget,  addig Deirdrét mindenhol lóherék és gonosz tündérek veszik körbe, és lassan felfedezi a képességeit, és hogy mekkora veszélyben van.

E közben nagy segítségére lesz nagymamája és barátja James, akire mindig számíthat, még a bolondériák idején is. 

Az első 100 oldal nagyon tetszett. Egy izgalmas, mozgalmas cselekmény, tele gonosz tündérekkel. Nem igazán vagyok velük kibékülve, de tudom, hogy az ír legendák mindig rossz, csenevész manókról és tündérekről szólnak, akik komiszak és szeretnek játszani az emberrel, szóval ez a rész tetszett. Deirdre képességei is, bár azt hiszem, a Látó képessége itt nem olyan hangsúlyos, talán, ha két esetben esik róla szó.

Nagyon fontos benne a zene, amit nagyon szeretek. A tündéreket ez vonzza, és mély érzelmeket is ez fejez ki. Ahogy együtt játszanak, az maga a vallomás, könyvön keresztül is, ezt nagyon jól megírta benne Maggie.

Amiért viszont nagyon haragszom, az James a szomszéd srác karaktere. Mindent elhisz első szóra, utána meg kezdődik az "én vagyok a legjobb barátod, és szeretlek, ...." ezért mérges voltam mert klisés. 

És itt valahol el is veszett a varázs, már csak azért olvastam hogy a végére érjek. Sajnos most nem volt olyan érzésem, mint pl a Shiver, vagy a Hollófiúk első része esetén, hogy nekem ez mindenképpen nagyon kell.


Pár szó a borítókról:

Az angol eredeti is fekete, de azt hiszem a Könyvmolyképzős itt megint egy pár fokkal jobb lett. A kalitka, a galambok és a hangjegyek sokkal inkább utalnak Luke-ra és a zenére, mint az angol borítón a tőr és a lóherék. Ezeknek is van szerepük, de nem ennyire kifejezőek. Az angol nekem ebben a formában nem nagyon tetszik. 

Viszont tudom, hogy a magyar meg szépen viszi tovább az ívet. A sorozat három részesre lett tervezve, ebből már megjelent a második rész a Ballada: A holtak éneke magyarul is, viszont ha minden igaz, a harmadik még angolul se készült el. A magyar második rész szépen kapcsolódik az elsőhöz, kicsit sötétedik a színvilág, és a kalitka mellé megkapjuk a kulcsot is. 

A leírás alapján ebben a részben viszont főleg James lesz a főszereplő, és kicsit Deirdre is háttérbe szorul. Lukeról pedig nem is olvastam, ami szomorú, mert nekem ő volt a kedvenc karakterem, és nem James. Inkább olvastam volna az ő szemszögéből, de reménykedjünk, hátha a harmadik részben :-D 

Végül:

Szóval vegyesek az érzelmeim, el fogom majd olvasni a második részét is, de most sajnos nem volt olyan átütő az élmény, mint a másik két sorozat esetében. Aki szereti a tündéreket, csintalan manókat, és a zenét, azok mindenképpen forgassák, mert lehet, hogy tetszeni fog.

Könyvajánló: Swati Avasthi: Ököl/Jog

A nagy júliusi könyvolvasásba belevettem ezt a könyvet is.
Bent egy ebédszünetben kezdtem el. Eddig nem akartam elmélyedni benne, mert tudtam, hogy meg kell hagyni neki az időt, és nem volt alkalmam megvenni, így megvártam a könyvtárban. De megérte a türelmet...

A könyv leírásából világosan kiderül, hogy ez nem egy nyári lányregény. Kicsit el is tűnődtem, miért került Vörös pöttyös rá, mert ez nem a megszokott romantikus, a srácért, lányért esedezős könyv. Talán jobban illene egy arany vagy fehér vagy nem is tudom, melyik, de egy komolyabb korcsoportba, kategóriába. Aztán rájöttem, hogy pont ez a cél. Hogy olvassunk róla, mi is, és azok is, akik ezt esetleg átélik, és benne vannak. Mert ez a könyv azoknak készült, akik a családon belüli erőszak áldozatai. A szülőknek, a gyerekeknek, a segítő barátoknak, hogy figyeljenek, és észrevegyék a jeleket, és azoknak, akik benne élnek, és mégsem merik bevallani mi történik velük, körülöttük.

A történet: 
Jace apja által összevert képpel megjelenik a bátyja küszöbén. Christian 5 éve szökött el, új életet kezdett, orvosnak tanul, barátnője van. Jace tele van lelkifurdalással, félelemmel, kétségekkel, bizonytalansággal. Nála ő is új életet kezd, iskolába jár, elkezd dolgozni. De egyikük sem beszél, és nem ismerik egymást, nehezen értenek szót. Túl sok a kimondatlan dolog, túl sok a fájdalom, e mellett Jace megpróbálkozik a teljes őszinteséggel, de Laurennel való elválásuk végig nyomasztja. Apja árnyékától fél, és attól, hogy olyan lesz, mint ő...

Pár szó a borítókról, címről:
Az angol eredeti címe az hogy Split, ezt a magyar Könyvmolyképzős fordítás mindenképpen jobban, frappánsan visszaadja a könyv tartalmához igazítva az Ököl/Jog kapcsolattal apjukra utalva, aki bíró. Viszont nekem nem tetszik a magyar borító. Tudom a Vörösök alapja mindig fekete, de itt az angol eredeti sokkal kifejezőbb. A két törött kulcs a két fiútestvér, és a kulcsoknak sokszor nagy szerepül van. Ez megjelenik a magyar kiadáson is, de a tövisek nem feltétlen illenek, és szerintem fiú se kell minden Vörös pöttyösre. Szóval a befutó a magyar cím az angol borítóval. A németről címről nem tudok nyilatkozni, nem értem mennyire kifejező, de a borító ott sem a legjobb. 

És hogy miért imádtam: 
Nagyon szépen megkomponált, megtervezett, és leírt mű. Tanulságos mindenképpen, de ahogy elkezdtem ebédszünetben, tudtam, hogy addig nem bírom letenni, míg be nem fejezem. Meg akartam tudni, mi lesz a fiúk sorsa. Hogy döntenek? Hogy állnak talpra, ha talpra állnak? Hogy lehet kezelni a dühöt, a bosszút, ezt az állandó nyomást, ami évek múltán nem ereszt? Az ember együtt izgul velük, fél, megijed, dühös, ezt mind tapasztaltam magamon, ami azt bizonyítja, hogy nagyon jól van megírva.

Vannak benne kegyetlen részek, elég drasztikusak is a vége felé, ahogy a fiúk megnyílnak, és beszélnek, emlékeznek, de vannak benne felemelők is. A futás, a főzések, a könyvesbolt... és persze a hőlégballonok. azt és is megnézném egyszer szívesen.

Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer olvassa el. Valamikor, akár felnőttként, akár tiniként. Arra jó, hogy figyeljünk. Hogy tudjuk segíteni. Hogy elképzeljük, milyen nekik. Nem minden fekete-fehér. És néha, vannak esetek, amikor nekünk kell meghozni a döntést, néha vannak esetek, mikor az áldozatnak is akarni kell. Teljesen. Őszintén. És akkor van esélye a két törött kulcsnak.

Cassandra Clare: City of Heavenly fire 6. Mennyei tűz városa

Nem bírtam ki, és igen elolvastam angolul én is, mint sok nagy árnyvadász fan.
Ez a vége, a lezárása a Végzet ereklyéi hat kötetének, ennek megfelelően van benne minden.
Harc, szerelem, dráma (de nem annyi és olyan mértékben), nagy csaták, és a végén kerek lezárások.


Elég nehéz úgy írni róla, hogy kevés legyen a SPOILER!, de igyekszem, ettől függően előfordulhat.

Ez a mű alapvetően a rajongóknak készült. Cassie az ajánlásban az olvasóknak dedikálja a könyvet, cserébe a lelkesedésért, a rajongásért, hogy végig kitartottak, figyelemmel követték a szereplők útját. Ez mutatkozik meg a könyvben is, ahol a nagyobb fandomok központjait egy -egy intézet képében bele is írja a könyvbe (és igen, van magyar is Budapesten, bővebben lásd Deszynél: itt

Ez egy nagyon hosszú regényfolyam, rengeteg eseménnyel, helyszínnel és szereplővel. Így ebben a részben a szereplők sokszor elgondolkoznak, felidéznek helyeket, eseményeket, érzéseket. Milyenek voltak az első találkozások, mi minden történt azóta (Lásd Jace, Clary Izzy, Simon ... főleg vele.)

A fontosabb mondandók között körbejárja a megbocsátás kérdéskörét? Meg tudunk -e bocsátani egy árulást? Vagy Többet? Elfelejthetjük-e egy családtagunk árulását, ha az életekbe kerül?

Ezzel is egyértelműen megint csak el akar köszönni Cassie a rajongóktól, felidézve az emlékezetesebb pillanatokat. Ott van a bál. A kávézó. Mikor Clary először lát Árnyvadászt és démont. Mind mind emlékezetes pillanat.

Szintén ennek részeként sok a szemszög. Alapvetően 3-4 fő irányvonal van. Jace Clary és szoros -5-ösük, Maia szemszögei, és a következő sorozatot a TDA-t elővezetni kívánó Blackthorn gyerekek története. Ezeken belül is több szemszöges, szereplős az elbeszélés, amit én nagyon imádok, sokkal érdekesebb, izgalmasabb így.
Ezeknél a részeknél egyrészt tetszett, hogy új szereplőket ismerünk meg, de sokan vannak és néha elég követni a beceneveket és hogy ki mekkora, milyen idős, ki kihez tartozik. Ebből a szempontból mindenképpen Emma és Jules emelkedik ki, (nekem Jules nagyon :-D) ám sokszor nagyon bosszantó és idegesítő tud lenni, mikor a legnagyobb csata közepén kapunk róluk egy részt. Sokan panaszkodtak a miatt is, hogy egyáltalán ekkora részben bekerültek a könyvbe, hiszen nekik külön sorozatuk lesz, az még szerintem nem is lenne baj, de néha tényleg nagyon zavaró egy -egy rész velük, mikor az embert megeszi a kíváncsiság.
Szintén ez vonatkozik a Maia szemszögekre is. Tudom hogy fontos szál és kell, de néha ezek is bosszantottak.

Ha már itt tartunk negatívum számomra kicsit Jace és Clary jelenetei is, sajnos kicsit elcsépeltek. Kettő nagyobb van, az egyik balul sül el, a másik meg túl csöpögős, nagyon jóra akartak sikerülni, de valahogy nem jött össze.

Ide tartozik az is, hogy számomra nagyon hosszú a bolyongós rész. Az egész könyvön egyértelműen az látszik (a sok visszaemlékezés, a Blackthorn-ok, nagy bujdosás, csaták ...) hogy grandiózusnak készült, és túl lett húzni. Ide is érvényes lenne, hogy a kevesebb több. Néha tényleg egy jó izgalmas cselekmény többet ér, mint egy hosszú, több szálon vezetett bolyongás. Nagyon hosszú a könyv. néhol megvágtam volna.


Viszont, hogy ne csak rosszakat írjak, nagyon nagyon szerettem az Alec, Magnus részeket (nem feltétlen együtt :-) Alec karaktere rengeteget fejlődik, és kialakul a sorozat végére. Magnusról pedig ujjabb titkokat tudunk meg, és az is kiderül, kinek írta a "Bane Krónikákat". Ebben az esetben Cassie szép kerek véget talált, és a meglévő sorozathoz is hozzáigazította.

A másik nagy meglepetés, szintén a végére maradt. Simon karaktere is sokat fejlődik. Clary mellett talán vele történik a legtöbb változás. Ezen döbbentem le leginkább, és fakasztott sírva a dolog.
Hasonló meglepetés volt Sepastian karaktere ÉS a vége..... És a tündérkirálynő, őt továbbra sem szívlelem, de nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz Markkal.

Végül pár szó a régi kedves ismerősökről. Örülök, hogy benne volt két régi TID szereplő is, (a képregénynek még jobban örülök, ami szintén Deszy -nél a vegzetereklyei.net-en megtalálható), de keveset voltak benne, viszont az biztos, hogy ebben a részben kiderül, hogy miért történt az a Hercegnő végén, ami. IluvJem. :-D



Összességében nagyon vegyesek az érzelmeim, szerettem, de sajnos látom a hibáit is. Tudom, hogy nagyon nehéz jó befejezést írni, klisék nélkül, ami mégis izgalmas, és mindenkinek megfelel. De nagyjából erre számítottam, ezt is kaptam. Szépen lekerekített végekre, és új kezdetekre. Mert Árnyvadászoknak mindig lenniük kell.




Ha mindent tudni akarsz a világról, a legjobb magyar blog: http://www.vegzetereklyei.net/ 
A képek Cassandra Jean Tumblr oldaláról származnak: http://cassandrajp.tumblr.com/

A JATEPress 5 új e-könyvet mutatott be, gondolatok az e-könyvről

Manapság nagy kérdés, hogy egy tudományos kiadónak érdemes -e és szükséges-e elektronikus könyvet készíteni és kiadni?

Ehhez hasonló témaköröket jártunk körbe jún. 16-án hétfőn a JATEPress e-könyveinek bemutatóján Szegeden az SZTE Klebelsberg Könyvtárban. A kiadó epub formátumban készítette el 5 könyvét, melyek alkalmasak az e-book olvasókon is olvasásra. Ebbe a formátumba könnyen beilleszthető még a kép, képaláírás, lábjegyzet, az olvasók mind tudják kezelni.

Előnyeit emlegetve szó esett arról is, hogy az e-ink/e-tinta technológiának köszönhetően az olvasó használata szembarát, nincs mögötte háttérsugárzás, napfényben is tökéletesen olvashatóak, és hogy egy egy bepakolás során nem kell azon tanakodni, melyik könyveket vigyük magunkkal, mert elfér akár több ezer is egy kötetnyi helyen.

Hátrányaként azonban felmerült a szerzői jog és a jogvédelem kérdése, a kemény és puha jogvédelem. Kemény jogvédelem esetén nagyon megkötött a vásárló/olvasó keze, ezt egy adott gépen, adott időben, adott eszközzel és hozzáféréssel olvashatjuk. A puha jogvédelemhez tartozik például a kötetek vízjellel való ellátása, de sajnos ez kevésbé hatékony és elfogadható forma a kiadók, tankönyvkészítők, könyvtárak számára.

Szó esett a DRM-ről is, ami az e-könyvek biztonsági védelmét jelentené, de e körül is zajlik a vita. Mennyire biztonságos? Feltörés esetén megint ott a probléma, hogy sokszorosítható. A könyvek ezekkel való ellátása viszont sokkal több pénzbe kerül még most, mint amennyit az e-könyv eladás megtermel. 

A helyzet különbségeit érzékeltetve, ezek után került szóba egy ismerős révén szerzett információ megemlítése miszerint Austinban az egyetemisták jogot kapnak már a beiratkozáskor, hogy e-könyv olvasóikkal hozzáférjenek az elektronikus tankönyvekhez, tananyagokhoz. Viszont mindezek mellé azt tudni kell, hogy ott minden e-könyv olvasóba alap tartozékként bekerül a 3G -s internet elérés, így fel tud csatlakozni az olvasó bárhonnan, és olvashatja az általa kívánt könyvet. 

Bár nem oldottuk meg a problémát, az mindenképpen fontos, hogy piaca most indul, érdemes a kiadóknak már ebbe az irányba is elindulni, a tudományos kiadóknak ez még fontosabb cél lenne. Már csak a jogi és a biztonsági kérdésekre kellene válaszokat keresni és találni. 

De addig is keressétek a lehetőségeket, az olvasók ára egyre barátságosabb, és néhány helyen már elérhetőek a nyomtatott könyvek e-book -ként is. 

Könyvhét másként más szemmel

Ebben az évben először fordult elő, hogy a Könyvhéten a pult másik oldalán álltam, ültem.
3 éves munkám ért be azzal, hogy a Tanszékünk PrimawareTankiadójának könyvei megjelentek nyomtatásban is.

Több mint egy hónapja, Szegeden az SZTE Klebelsberg Könyvtár Auditorium Minimumában tartottunk sajtótájékoztatót, bemutatva kilenc kiadványunkat, és a tankiadó folyamatosan bővülő honlapját. A kötetek Művelődéstörténettel, ipartörténettel, írás és könyvtörténettel is foglalkoznak, főleg társadalomtudományi témájúak.

A Könyvhétre terveztük ezek megjelentetését is pár példányban, hogy bemutathassuk a nagyobb közönség számára is Szegeden a Dugonics téren a Szegedi Egyetemi Kiadók sátrában.
Ezúton is köszönet a JATEPressnek a nyomtatásért, és a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadónak (JGYFK) akinek standján helyet kaptak a könyvek.

Így június 12.-én a mi kiadványaink is elfoglaltak egy kis helyet a JGYFK standján. Izgulhattunk reggel a kirakodásnál, és várhattuk a nézelődőket, érdeklődőket.

Volt akit Horváth Rudolf Czigány -magyar szótárának borítója ejtett ámulatba pár pillanatra, volt akit a nemesi és asszonykönyvtárak érdekeltek, de nagy érdeklődésre tartott számot Dr. Szentiványi Róbert még előkészületben levő könyve Az ABC keletkezése címmel egy interjú során, melyet a tankiadó diákjaival készítettek.

 Többek között ezért nem voltam sajnos ebben az évben Budapesten a Könyvhéten, de azt hiszem, most boldog lehetek, hogy olyan könyvekkel gazdagodtam, amit én szerkeszthettem, tördelhettem.

A kiadványok megtalálhatóak és ingyenesen letölthetőek a Primaware kiadó honlapjáról.

Maggie Stiefvater: Hollófiúk 3. borítója!

Szép csodát kaptunk ma!
Maggie Stiefvater Hollófiúk vagy angolul a The Raven Cycle 3. részének borítója napvilágra került, angol címe, Blue Lily, Lily Blue, ami utalhat esetleg a liliomra is, de az egyik főszereplő lányra is, akit ugye Blue-nak hívnak. Itt a Facebook post, amiben megmutatta.

Rettentően tetszik, hogy most nem olyan fekete, nagyon hangulatos, jól eltalált, elrendezett borító, bár véleményem szerint kicsit kevésbé passzol az előző kettőhöz. A hollók csak a háttérben jelennek meg, de azért ott vannak, valószínűleg ennek a kötetnek Blue lesz a középpontjában. 

A könyv angolul október 28.-án jelenik meg Amerikában, reméljük a Könyvmolyképző ezt is lefordítja. 

Itt a sorozat első két darabja, hogy egyben is lássátok. Érdekes, hogy ezeken a kék és a piros dominál, míg a 3. a fentin a kék lila, és a zöld. 

Könyvajánló: Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány 1.

Mostanában megint rákaptam a gyerekkönyvekre, üde kikapcsolódás a rengeteg szakirodalom után, és azt hiszem, kicsit be is csömörlöttem a rengeteg young adult könyvtől, de hamarosan majd pótolom a muskétások könyveivel a lemaradásomat (Lásd fentebb.) 

Szóval, Viki neve nem ismeretlen számomra, rengeteg könyvet fordított a Könyvmolyképző kiadónál, aztán a mi nagy szerencsénkre, nem csak fordított, hanem kipróbálta magát az írás világában, még pedig egy nagyon hálás közönség körében. A gyerekeknek írni mindig nagyon nehéz, mert egyszerre kell lennie a könyvnek szórakoztatónak, izgalmasnak, de nem túl bonyolultnak és egy kicsit tanítónak is lennie, mindezt úgy, hogy a gyerek észre se vegye és tovább épüljön vele. Azt hiszem a Tündérboszorkány mindezt ötvözi egy kicsit. 

Lássuk csak, 

Laci, történetünk főhőse egy megszállott könyvmoly, negyedikes egy budapesti általános iskolában. Aztán van két barátja, Sári és Dóri az okos ikrek(talán így hívják írónk gyermekeit is, minő meglepő véletlen:-) és persze egy szokatlan főhősünk, Aranka a könyvtáros "boszorka" (imádtam a nevét és annak változatait), akiről kiderül, hogy talán nem is annyira boszorka, mint inkább tündér. Szóval Laci épp a Pál utcai fiúkat olvassa, amikor csoda történik, és a történet az ő olvasása után megváltozik, a fantáziája alakítja, így a többiek is rákapnak... És még sok csoda előfordul benne, nem is beszélve Gutenbergről:-D 

Amiért nagyon tetszett:

- a témája (manapság kevés könyv szól könyvtárról, könyvtárosról) és ahogy beburkolta

- a sok kötelező említése, kedvet csinálhat az olvasónak, hogy azokat is megkeresse, hogy tudja miről van szó

- a fejezetcím utáni mondatok (ezt imádtam a Micimackóban is:-D) 

- a mesés körítés, ami segít befogadni a gyerekeknek, ugyanakkor a komoly tartalom és mondanivaló az olvasás fontosságáról, és a képzelet, fantázia erejéről. Sajnos manapság ezeket már elfelejtjük olvasás közben. 

- a rengeteg közmondás amit belesző, mert ahogy rákérdez az értelmetlen berögződésekre, a gyerek maga is elgondolkozik rajta, ahogy én is tettem párszor. 

Ami nem annyira tetszett:

- Hogy kiszól a gyerekekhez, mert az elején még vicces, de engem később már kicsit zavart, mert megakasztja az olvasást, bár tudom, hogy ez a kisebbeknek szórakoztató. 

Fontos még, hogy a kötet először a Móránál jelent meg még 2003-ban, egy másik borítóval, a fenti a 2007-ben újra kiadott Könyvmolyképzős változat, ami azt hiszem lényegesen jobb lett. 

Ha pedig még többet akarunk olvasni tőle, van a kötethez kapcsolódó két másik regény, ami azt hiszem, hasonlóan élvezetes, mint az első, ezeket még nem olvastam, de hamar sort kerítek rájuk. A borítókat itt sorozatilag is szépen összeigazították, jól mutat majd a polcunkon, és találkozhatunk pár ismerős szereplővel is.