2013. március 15., péntek

Könyvajánló: Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 8. - Örökké

Nehét ez egy kicsit. Igen, sok ömlengés lesz, így akit nem érdekel, ne olvassa. És mivel olvastam, sok spoiler is van benne, az se olvassa, aki még nem olvasta.

Még olvastok?

Akkor kezdem az elejéről. 

Kedden reggel érkezett meg a Pick Pack pontra az utolsóm. Benne voltam a kétszázban, így szerencsére sorbaállás nélkül, Laura aláírásával. Már ketten vannak, a 7. és a 8. Aznap csak este kezdhettem neki, és bármennyire is nagyon lassan olvastam, (próbáltam húzni az időt, amit sajnos tudom, hogy nem sokáig lehet az orbitális tanulás miatt), így csüt éjfélre, 3 nap alatt, így is, úgy is befejeztem. 


A borítóról: Nekem nagyon tetszik, de most tényleg. A színe is, a kép lent a sarokban most a legjobb, a gerinc kapcsolódó mintája pedig külön helyes. Kemény-kartonos ez ellen sincs kifogásom, és az, hogy a két kötet még így is hivatalosan kevesebb, mint 4000 forint, külön dicséret!(Máshol egy ilyen vékony ennyi, és így tényleg jobb olvasni is.) 

A kötetekről: azt mindenképpen várni lehetett, hogy a második, kicsit vékonyabban lesznek az izgalmas részek, de nekem már az első is REMEK volt. A farsang és a Gyűrűk Ura: Tudni kell, hogy én 7. óta vagyok elképesztő fanatikus, és már egy elejtett mondatnak is örülök, de az, hogy erre készültek, és olyan szavak és zenék voltak a könyvben, hát ettől fülig ért a szám. 

Valentin napi ajándékok luv. (nekem is kéne olyan. )

Aztán jött a többi, szép sorban, és én elmerengtem. Elköltözés egy messzi városba. 4 évvel ezelőtt ugyan ezek a kérdések voltak bennem a Szegedre költözés előtt, de akkor szerencsére velem jött egy (óvodai) LB-m, akivel 3 évet laktam úgy együtt, hogy azt sem vettem észre, hogy Szeged. Vele mindig otthon éreztem magam egy kicsit. Majd a kapcsolatom, ami szerencsére nem Reniék szintjén alakult (abban csak ők tudnak ilyen lúzerek lenni) és az összeköltözés. A nagy kérdések előtte. Milyen lesz? Hogy bírjuk, hogy szokjuk meg. De boldogan jelentem, még fél év után is élünk, ő épp kockult a gépemen, amíg én az ágyon, takarók közt befejeztem az SZJG 8.-at és jött, amikor sírni látott. Mi így örülünk. 

A második kötet, amiben tényleg minden kiderül (majdnem, de a fontosabbak igen). Ricsi, a kirándulás kérdései (jó az ötlet, és díjaztam, hogy nem a leges legvégére került) a gesztenyepüré, a karaoke, és az a bizonyos vallomás Corteztől. Jah és a neve is. A "nagy történet". ÓÓÓ, és igen, Reni végre új telefont kapott. (Annak megint külön örültem, hogy miért, és a csnegőhangok változásának is, itt volt már az ideje.)Aztán a ballagás, amit én akkor, régen, amikor még a képeket vászonra festették, nagyon nagyon sajnáltam. 
Laura azt írj az utószóban, talán nincs ilyen osztály. Nekem volt egy hozzá nagyon is hasonló általánosban, és kegyetlenül sírtunk, mikor elballagtunk. Csak öten mentünk egy Gimibe, de a mi osztályunk nem volt negyed ennyire se összetartó. Általánosban igen, és az sokszor nagyon hiányzik. Szerencsére a lányokkal ma is tartjuk a kapcsolatot, az nem múlik el, még ha az ország 5 pontján lakunk is. De most elolvasva Laura sorait, iszonyatos honvágyam volt tegnap este abba az időbe és azokra a helyekre. Ott is megvolt az ember bánata, és nem mondanám, hogy jó lenne még egyszer átélni mindent, de nagyon hiányoznak néha. 

Így a végét is jól végig bőgtem. Először Gábor beszédét, aki talán (soha életében), a könyvben sem beszélt ennyit együttvéve még soha. Majd az évkönyveknél, aztán a taxiút eleji búcsút. És nem akartam elhinni, amit Laura mondott, hogy majd sírunk, de mégis, lassan 23 évesen is, a fene egye meg. :-)

A FELSŐ CETLIK A FONTOSABBAK,
az oldalsók a viccesek, és hát na, van egy pár.
Főleg a másodikban. 
Ha egy könyv ilyen hatással van az emberre, akkor az mégis nagyon tud valamit. Közben pedig teletettem cetlikkel a kedvenc részeimnél, a párom, meg félpercenként nézett rám, mert vagy kuncogtam, vagy sikkangattam, vagy még sírtam is közben. Kettősség, ez jellemzi a végzős könyvet:-D

Az, hogy a végén már voltak hosszú leírások, sem érdekelt annyira, mert tudtam, hogy ez a vége, nem lapoztam előre, és mindent végigolvastam, mert hát Reni reménytelenül szentimentális. Laura minden szálat elvarrt, még Neményi is a helyére került (talán ezt a szálat vártam durvábbra, de jól sikerült, az lenyugtatás is) .

A humor maradt a régi, sokat nosztalgiáztunk a régi fényképekkel a régi részeken, Reni és Cortez baklövésein. Itt talán már kevesebb volt az izgalom, ez már a puszta szórakoztatás, a végjáték volt, és külön pirospont, amiért még eljutottunk Párizsba és nem az év végével lett vége. 
Szeretjük "az írónőnket, és a sorozatot" rajongó 

2013. március 2., szombat

Könyvajánló: Maggie Stiefvater: A Hollófiúk

Ezen a héten sikerült elolvasnom, és fantasztikus. A maga csöndes visszahúzódásával, a hollókkal mindenhol...

De kezdjük az elején: Íme a borító fülszövege:

Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme ... vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. (Forrás: www.konyvmolykepzo.hu)

Szóval, menő diákok, gazdag iskola, érdekes fiúk. Volt már ilyen a történelemben, és YA könyvekben is. De ez nagyon más. Belevitte Maggie, a misztikumot, a mítoszok világát a Ley -vonalak történetével. Nagyon érdekes téma, rengeteg a mendemonda, a kutatás, a keresés izgalma hatja át az olvasót is. 

A másik érdekes szál a jóslás, a szellemek, élő halottak szintén misztikus világa. 

Ami viszont számomra nagyon, nagyon tetszett a könyvben: 
Imádom Maggie stílusát, hogy nem csöpög az elfojtott szerelemtől, ami ma olyan elterjedt. Gansey és Blue nem epekednek, mégis megvan a feszültség, a szerelmi szál.  Jah és a nevük is nagyon tetszik (de ez minden karakterre igaz. ) Talán itt még csak nagyon kialakulóban van a kapcsolat, viszont én élveztem, hogy nem esnek rögtön egymásnak (és az ágynak) az első részben (igen, mert persze ez is kb, 3 részes lesz). 

Jól van felépítve, megvan a könyv cselekménye, de a fő vonal még közel sincs lelőve. A másik, a fiúk karakterei. Fantasztikus, ahogy különböznek, Gansey, a gazdag, aki nem akar az lenni, kutatni és szenvedni akar, Adam, a szorgalmas szegényfiú, Ronan a lázadó, a hollójával (ezt a szálat rettenetesen várom) és végül Noah... a legnagyobb meglepetés számomra a könyvben. A karaktere, a múltja, a jövője... mindenképpen érdekes. 

Azt kaptam, amit megszoktam Maggietől. Fanyarú, keserédes szerelmet, titkokat, misztikumot, varázslatot, és két estényi kikapcsolódást, és szórakozást, minőségi könyvvel. 

Narancsos bögrés süti, minden napra

Mivel most már 4!! tepsim van az albérletben, szinte minden héten megy a sütés főzés. Mivel a téli időszakban rengeteg a trópusi gyümölcs, és a vödrös narancs :-)) így narancsos sütit kerestem, és találtam is egy nagyon jó receptet. Mivel kipróbáltam és bevált,  ez következik most:


Nem kell hozzá nagyon sok alapanyag, és bögrével .-) is mérhető.

Hozzávalók: (kb. 6 főre)

  • 10 dkg Rama
  • 1 bögre cukor
  • 1/4 bögre keserű kakaópor
  • 1 bögre liszt
  • 1 bögre tej
  • 1 cs sütőpor
  • 2 db tojás
  • 1 cs vaniliás cukor
  • 1 cs puncs pudingpor
  • 1 nagy narancs
  • csokidara


Elkészítés:






  1. Elkészítjük a tésztát; felolvasztjuk a margarint, majd a cukorhoz öntjük, elkeverjük.
  2. Majd hozzáadjuk a 2 tojást és a többi alapanyagot, mint kakaó, liszt, tej, sütőpor - alaposan összedolgozzuk.
  3. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük a masszát és megsütjük.
  4. Közben megfőzzük a pudingot, miután elkészült a süti alapja, ezt ráöntjük.
  5. A narancsot kis falatokra darabolva egy kis vaníliás cukorral összesütjük serpenyőben, utána mehet a süti tetejére.
  6. Végezetül díszíthetjük még egy kis csokidarával.




Könyvajánló: Benina: Megsebzett szabadság

Még az év elején sikerült elolvasnom ezt a remekművet de sajnos a bejegyzés eddig váratott magára.
Maga a regény a honfoglalás koráról szól, a kalandózó népek, és őseink életmódját próbálja meg egy szerelmi szálon át bemutatni az írónő, lenyűgözően.

Kezdjük az elején: A borító nagyon egyedi, és mindennek előtt tudni kell, hogy az írónő, Benina egyedi munkája, hiszen ehhez is ért, nagyon szeret is rajzolni, olvasói örömére, ami a kiadó munkatársainak köszönhetően megjelenik nem csak a borítón, hanem a lapok között is a fejezetekben. Felül Daval szemei, lent Vihar a lova, és Zen az ő sólyma.

Maga a történet is nagyon megkapó volt számomra. Daval, a lovas hun férfias ereje. Ebben a kötetben igaz, erős férfiak, nem hősködős, szépfiús tinik vannak. Fontos a család,  a nép, a haza szeretete, és mindenképpen egy nagyon is hiánypótló kötet. A fiatalok talán kevesebb történelmi regényt olvasnak, mert hogy az nem érdekes... azt hiszem, erre Benina regénye a tökéletes ellenpélda, hogy igen is meg lehet szerettetni a fiatalokkal, csak úgy kell, igényesen tálalni, hogy nekik is mondjon valamit.

Szerettem a ruhaviselet, a hétköznapi élet leírásait, a gyógynövények használatának, ismeretének, nevének említéseit, a lelki harcokat, amik bizonyára már akkor is léteztek férfi és nő között.

Mindemellett Flavia alakja is nagyon megkapó, igazi bajor hősnő. Van karaktere, személyisége, nem gyámoltalan, harcos a javából. Szerettem, hogy nem "úgy" kell megmenteni, mint manapság a mai hősnőket.

Sajnos úgy tudom, a kiadó nem ezzel a sorozattal folytatja Benina műveinek kiadását, de az biztos, hogy a folytatás tervben van (a könyv végén szó esik erről, Daval bátyja lesz a főszereplő), még ha nem is tudjuk, mikor.

Hiánypótló mű, olvassunk ilyet nagyon sokat, remélem, a fiatalok kedvet kapnak más, ehhez a témához hasonló könyvek elolvasásához is.

Végül még néhány fantasztikus rajz, amik bekerültek a könyvbe, szintén Benina ceruzájából:
 Flavia
 Vihar 
Zen 


Best of idézetek Leiner Laura : Szent Johanna Gimi 6.

Kedveseim, mivel már csak egy hét és jön az utolsó könyv, így megint válogatok a kötetből, az általam legjobbnak ítél momentumokból.

Olvasgassatok, merengjünk, nevessünk együtt:
Forrás (Laura könyvei, és a moly.hu):-)



– Cortez? – kérdezte Ricsi vigyorogva.
– Eminens lettem – húzta ki magát Cortez, én meg mosolyogva hátrafordultam hozzá.
– Valóban, Cortez lenyűgöző, 2,4-es átlagot produkált – csekkolta a naplót az ofő. Elképesztő
eredményét hangos taps és fütty fogadta.
Május 13.

– Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a
dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.
Május 10.

– Antai-Kelemen, a táblához. A többi…
– …csendben olvassa a szöveggyűjteményt – fejezte be Dave a tanár helyett, mire mindenki felnevetett. Kardosnak sejtelme sincs róla, hogy a szállóigévé vált mondatot hányan lájkolták már. :)
Május 10.

Amikor megkaptuk a kajánkat, Cortez kikanyarodott a mekiből, Virág meg a zacskóban matatott.
– Ajj már! Nem jó játékot tettek bele. Hülye meki.
– Hülye bohóc – bólintott Ricsi.
– Hülye kiszolgáló – értettem egyet. Mindhárman feldúltak voltunk, csak másért. Cortez ragozva
nézett rám, aztán csekkolta Virágékat a visszapillantóból, végül megvonta a vállát.
– Bocs, ott voltam, de nem igazán tudom, mitől kattantatok be.
Na, és ekkor mindhárman egyszerre kezdtünk magyarázni. Én azt fújtam, hogy a kiszolgálólány
flörtölt, Virág, hogy mit kezdjen ezzel a játékkal, amikor már megvan, Ricsi pedig megállás nélkül szidta a bohócokat. Szegény Cortez, azt hiszem, egyedüliként volt normális a kocsiban. Van ez így. :)
Április 11.

– Pszt, Ren – sziszegte Ricsi.
– Igen? – emeltem fel a fejem, és kérdőn néztem felé.
– Van töripuskád?
– Nincs, tanultam.
– Segítesz?
– Persze. Mit nem tudsz?
– Miből írunk? – kérdezett vissza.
– Szerinted?
– Töriból, nem? – folyt bele a beszélgetésbe Virág.
– Ja, odáig én is eljutottam – biccentett Ricsi.
– Na jó, sürgősen írjatok ki pár évszámot – dobtam át Virág padjára a füzetem.
– Köki – bólintott. – Ööö, izé – tette hozzá. – Kábé hol tartunk?
– Virág! – csóváltam a fejem. – Az utolsó oldal.
– De az üres – csodálkozott.
– Mármint az utolsó teleírt oldal – sóhajtottam.
– Úúú, megvan.
Április 12.




Mikor Cortez bekapcsolta a PS-t, és szinte egy pillanat alatt belefolyt a játékba, én mosolyogva
nyitottam fel a könyvem. Persze, ez most úgy hangzik, mintha tök unalmasak lennénk, én csendben olvastam, ő meg játszott, és egyébként felmerülhet a kérdés, hogy így akkor mi értelme együtt tölteni a délutánt. Ez jogos. Lenne. Csak mégsem az, mert attól függetlenül, hogy mindketten azt csináltuk, amit külön is tettünk volna, mégis együtt tudtuk. És amikor Cortez rám nézett, hogy „láttad ezt???”, akkor én összecsukva a könyvem bólintottam, és pár pillanatig figyeltem a képernyőt, amikor pedig felnéztem az oldalból és felháborodva magyaráztam, hogy „úgy sajnálom Hestert!”, Cortez elszakította a tekintetét a tévéről, és meghallgatta, hogy tulajdonképpen ki az a Hester és miért sajnálom annyira. :)
Március 16.

Jó, talán tényleg berendeltem, az elém rakott tál elég lett volna egy kisebb gerillacsapatnak is, de mindegy.
– Jó étvágyat – vigyorgott Cortez, ami ezt jelentette: „tuti, hogy ott hagyod”.
– Köszi, neked is – vigyorogtam vissza, ami pedig ezt: „hah, nem ismersz te engem, tizenhét éve
anyu főztjén élek, kihasznélom, ha rendes kaját kapok”.
Március 3.

– Úúú, itt van a kocsi? – tapsikolt Virág.
– Itt – bólintott Cortez.
– Ijjj, és akkor megyünk? Megígérted… – kezdte izgatottan.
– Persze – vágott a szavába Cortez, és röhögve összenéztek Ricsivel.
– Miről van szó? – néztem felváltva rájuk.
– Emó szeretne kocsimosóba menni. Ezzel nyaggatja Cortezt három napja – magyarázta meg Ricsi.
– Miért?
– Mert az tök jó – felelte Virág a szerinte teljesen egyértelműen. Aha. Értem. :)
Február 27.

A plázába érve rájöttem, fogalmam sincs, mit keresünk ott, úgyhogy amikor beléptünk, kérdőn
néztem felé.
– Mozi?
– Nem – vonta meg a vállát.
– Oké, de akkor mit csinálunk itt? – csodálkoztam, miközben kikerültem egy halom embert.
– Könyvesbolt – mondta egyszerűen.
– Elhoztál könyvesboltba? – kerekedett el a szemem, és hirtelen jobban szerettem, mint valaha. És ez nem túlzás.
– Persze – bólintott, aztán félrehúzott, mert egy halom embernek voltam útban, mivel éppen egy
forgalmas átjáróban döntötem úgy, hogy földbe gyökerezik a lábam.
Emeletes könyvesbolt, sok- sok ezer regény, újkönyv-illat, újdonság zsámolyok, aktuális toplista. A világon a legklasszabb érzés.
– Oké. Mennyi időm van? – kérdeztem, amikor beléptünk.
– Amennyit akarsz.
– Nem, nem. Kell egy időintervallum, amihez tartom magam, különben zárásig itt ragadok.
– Nézz körül nyugodtan – felelte.
– Jó – vigyorogtam, mint a vadalma. – És te?
– Arra leszek – mutatott az idegen nyelvű részleg felé. – addig megtanulok olaszul – mondta, mire
hangosan felröhögtem. Szerintem ez jó poén volt.
Február 27.

– Mégis hol voltatok? – rázta meg a fejét anyu.
– Budán. Pesten. Majd megint Budán. Fehérváron – sorolta Cortez.
– Mi? Mit kerestetek Székesfehérváron? – döbbent le anyu, és én is csak elképedve pislogtam.
– Cortez vezetését ellenőriztem – felelte apu szórakozottan.
– És? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.
– Remek sofőr, biztonságosan vezet – biccentett apu, azzal otthagyott minket.
Odaléptem Cortezhez, aki elég meggyötörtnek tűnt.
– Jól vagy? – kérdeztem halkan.
– Aha. De most inkább hazamegyek. Aludni – mondta fáradtan.- Sajnálom. Nagyon rossz volt?
– Hát, apád négy órán keresztül némán figyelt. Ez egy kicsit zavaró volt vezetés közben.
Február 26.

– Mi van Kingával? Meggyötörtnek tűnik – nézett át a vállam fölött.
– Rájött, hogy van lelke. Eltart egy darabig, amíg ezt feldolgozza.
– Értem – bólintott, én meg elvigyorodtam. Van ez így.
Február 22.

Ők így szeretik egymást. Ha az egyik sír, a másik lefejel valakit. :)
Február 22.

Igaz barát az, akivel soha nem beszélhettem az érzéseimről, akivel közös a zenei ízlésünk meg szeretünk olvasni, de egyszer sem mondhattam el neki, hogy mit és miért érzek valójában? Vagy Virág az igaz barát, aki egy S.O.S. üzenet elküldése után tíz perc alatt nálam van, Ricsi, aki végigdrukkolta, hogy Cortezzel végre összejöjjünk. Zsolti, akit ha most felhívok, hogy bajban vagyok, zokszó nélkül rohanna, hogy segítsen. Kinga, aki többet segített az elmúlt években, mint bárki, úgy, hogy még csak meg sem kellett köszönnöm. Dave, aki, ha már az eredetiségnél tartunk, kilencedik óta, amióta csak ismerem, totál renitens, egyszerűen más dimenzióban él. Vagy Cortez. Aki órákat vár rám egy könyvesboltban, szó nélkül, csak mert tudja, hogy nekem ez fontos. Aki nem jön át addig, amíg nem tanultam meg mindent. aki képes megnézni velem a béna, nyálas filmeket, csak hogy ne mindig azt nézzük, amit ő akar. Aki kiáll az ablakba, vállalva minden következményt, hogy mindenki előtt bejelentse, hogy a barátnője vagyok, és szeret. Ők a legfontosabbak számomra.

Pósa! 
– He? – nézett fel Ricsi álmosan. 
– Talán tessék – ciccegett az ofő. 
– Bocs – legyintett Ricsi. 
– Talán bocsánat. 
– Oké. 
– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt sem tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét.

Szóval jól megvagyunk mi: Cortez, én és a gyomromban repkedő, szívroham közeli 
állapotban lévő lepkeraj.

Megállapodtam egy adón, ahol éppen She Loves You szólt, mire megvonva a vállam, már éppen hátra dőltem volna. Ha hagyják. 
– Felejtsd el, Ren, tovább – utasított Ricsi. 
– Nyomd el a retró adóról – helyeselt Cortez. 
– Ez uncsi – bólogatott Virág. Ennyit a Beatlesről. Egy a három az egy ellen.

Most egyelőre ennyi.  Folyt köv a 7. résszel.