Könyvajánló: Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár

Ó a gyötrő " még én sem tudom" felnőtt-tini szerelem. 

 

A könyvről : 

A kiadó: Maxim
A kiadási év: 2014
Oldalszám: 462. old. 
Eredeti címe: Kirschroter Sommer
Fordította:Hajdúné Vörös Eszter 
Sorozat: Dream válogatás

Fülszöveg
Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Gondolataim a könyvről

Ez tipikusan az a könyv, amitől falra mászol olvasás közben, annyira értetlenek a szereplők, de mégis a bőröd alá kúsznak, érdekelnek a párbeszédek, és hogy mi lesz velük, mit szenvednek legközelebb, mit tud még kitalálni az író, amivel tovább húzhatja.  

A történet Berlinben játszódik, ám ez nem tűnik fel különösebben, azon kívül, hogy néha német boltot, városnevet említ, vagy tömegközlekedéssel utazik, de ezen kívül semmivel nem különb annál, mintha Amerikában játszódna. 

Emely barátnője visszaköltözik Berlinbe és a nagy pakolás alkalmával találkoznak megint a régi ismerősök. És onnantól elkezdődik a húzás. Elyas próbálkozik, hol ércesen, hol kedvesen, de az látszik, hogy mindig őszintén, és nagyon jók a párbeszédek, fricskák is, a fordításnak is köszönhetően. 
Emely végtelenül dühítő, ellenséges, makacs és magának való, beletemetkezik a saját sérelmeibe, és lényegében minden gond és konfliktus ebből adódik, holott ha egyszer átbeszélnék, pikk-pakk meg lehetne oldani, de ugye akkor nem lenne könyv.  

Tetszett, hogy Emely csetlik botlik, és mindig van lehetőség megmenteni, ilyen volt a futás ás utána az ápolás, vagy mikor haza kellett vinni a szüleihez. Az is tetszik, hogy dolgozik, (bárban, mostanában vagy bárban, vagy kajáldában dolgozik minden YA szereplő) viszont amiért plusz pont jár, hogy irodalom szakos, és van benne egy jó pár könyvajánlat, utalás, bár én ezt még boncolgattam, fejtegettem volna, erről sokat tudtak volna beszélni.  

Kedvenc jelenetek a filmezés utáni csillagles, sokkal jobban szerettem, a nem erőltetett visszamondogatós párbeszédeket, amikor emberien szólnak egymáshoz, és ehhez hasonlított a táborozós rész is. Kibontakoztak, közel kerültek, és Emely hátra arcot csinált. Hasonlóan jó volt még a motorozás is, ott kifejezetten élveztem, ahogy tanította. Itt végre elengedték magukat, és ha nem húzná az író, mint a rétest, már talán lett is volna valami. De mikor 400 oldal után is egy arcra pusziig jutunk, akkor azt vagyok kénytelen mondani, hogy ilyen az életben sajnos nincs. Szép leírva, izgalmas olvasva, csak ez a valóságban nem létezik, mert ilyen szűzies pasik nincsenek.


Ami viszont nagyon nem tetszett az apró kis idegesítő szenvedések mellé az Luca. Annyira nagyon átlátszó már elég korán az elején, és bár a könyv végéig nem kapunk megerősítést mégis tudja, vagy majdnem biztos benne az olvasó, hogy egy Easy féle húzásról beszélhetünk benne. Mostanában ez már a harmadik ilyen könyv, amiben ez a kettős fordulat van, és sajnos nem tetszik. Az Easyben még csak hagyján, ott jobban meg volt írva. Nekem nem valószerű, hogy egy karakter ennyire buta legyen, hogy mikor már nyilvános jelek vannak rá (Poe, Harcosok klubja), ami csak a nagyon hülyéknek nem jön le, még mindig nem esik le neki. És pont a vége után, mikor már ennek egyértelműnek kellene lennie... nem tudom meddig húzza majd ezt a szálat a második kötetben (ahogy az első negyven oldalt olvastam, az elején még igen) , de remélem nem sokáig, és hamar kiderül a "titok" és végre megbeszélik a dolgokat, mert az én idegeim tönkre mennek ebben a kerülgetésben. 

Mindazonáltal ott tartok, hogy majd megveszek a folytatásért, akármilyen bugyuta, mert hát ilyen a női lélek, de ha jókat akartok somolyogni a párbeszédeken, mindenképpen ajánlom.  Itt a fenti linken elérhető a folytatásból az első 40 oldal, az is hasonlóan idegtépő, viszont a teljes kötetre október 10-ig várni kell. 

Íme a borítója

 Jó hír, hogy mi nem egészen az eredeti német borítót kaptunk, azt hiszem a miénken Elyas egy fokkal jobban néz ki, a leányzó ugyan az, mint az eredetin. Viszont a tematika megmaradt a cím felépítésében, miszerint vett egy színt, és utána egy évszakot. Ehhez színben, képben, hangulatban szépen kapcsolódik a betűkkel, és a növényekkel is. Egységes a két borító, ez tetszett, még ha nincs is túldekorálva.  És most körmömet rágva várhatok, míg beér majd a könyvtárba is :-D