Filmélmény: A Hobbit - Az öt sereg csatája - BOTFA

Ezzel még szintén tartozom a tavalyi évből. Karácsony és szilveszter között jutottunk el a moziba, hogy miután már majdnem mindenki látta, mi is megnézzük a párommal, természetesen 3D-ben.

Viszont kivételesen most az egyszer csalódtam. Nagyon vegyes érzelmekkel, kicsit dühösen, és felháborodva jöttem ki a moziból. Tudtam előre, hogy ez nem lesz olyan jó, mint a többi film. Hogy beleírtak, átírták, és megint lesz egy grandiózus nagy csata, közben meg beépítettek mindenféle szálat, hogy kitöltsék az űrt.

Végig Spoileres lesz, az olvassa, aki már látta, vagy akit ez nem érdekel!. 

Kezdem azzal ami iszonyatosan bosszantott: (Nem sorrendben, hanem a nem tetszés szerint.)

 1. Alfrid. Elhiszem, hogy kellenek mellékszálak, de pont ő? És ennyiszer? Még az első pár jelenete nem is zavart volna, de hogy Bard pont rá bízza a gyerekeit? Egyébként is benne sincs a könyvben... 

2. "Az anyád szeretett." Nem volt értelme, és egyébként is, össze vissza keverte Jackson időben a dolgokat. Értem én, hogy össze akarta kötni a Gyűrűk Urát a Hobbittal, de Aragorn akkor még csak tizenéves az eredeti kronológia szerint, elég tehetséges tizenéves lehet. Máskor is csaltak már az idővel (Frodó is később indul el a könyvben, mint a filmben,) de itt ezt most megteszik mással is, és nem sok értelme van.

3. A fehér tanács nagy ütközete. Értem én, hogy szintén kapcsolat GYU -val, meg akartak egy nagy csatás jelenetet ezekkel a szuper szereplőkkel, de ez vagy sokkal korábban, vagy később volt, és hülyén jön ki, hogy Gandalf meg ott kutat a Gyűrű után a Gyűrű Szövetségében, mikor pár évvel ezelőtt űzték el. Galadriel abban a jelentben félelmetes volt, megijedtem tőle, sokkal borzasztóbb banyát csináltak belőle, mint az első részben. És ahogy Gandalfot fogja és viszi...sajnos nálam nem azt a hatást érték el, amit szerettek volna ezzel. 

4. Tauriel, Kili és Legolas. Eleve nem szerettem ezt a beleírt szerelmi háromszöget, és amit a végén művelnek... nem vagyok semmi rossznak elrontója, szeretem a tündéket, külön Legolast és Kilit is, de az, hogy mindenki nagy szerelme esett Tauriellel, nem tetszett. Arról nem is beszélve amit Legolassal művel a CGI. Most rosszabb, mint a két toronyban, mikor felpattant a lóra. 

5. Egyéb szembeötlő hiteltelenségek: pl az ezüst egyforma uniformisba öltözött ork sereg. Elvileg nem képesek ilyen minőségű és szintű fegyver előállítására, és megjelennek talpig egyforma ezüst vértben, és még sokkal magasabbak is a törpöknél, holott a hobbitokkal vannak egy szintben. (Utána kérdeztem az Magyar Tolkien Társaság - MTT-seknél is.) Mivel ésszerű magyarázat nincs, mindenki arra gyanakszik, hogy Peter Jacksonnal elszállt a CGI. Arról már nem is beszélve, hogy fényes nappal rohangálnak, mikor a Uruk-hai orkok csak szintén a GYU második részében jelennek meg, akik bírják a napot Saruman ténykedései miatt. 

6. Rengeteg az elvarratlan szál. Mi lett pl Tauriellel? Kitagadták, és? Miért nem ment Legolasszal, ott maradt törpét gyászolni?  És Bard és a Gyerekei? Alfrid? (ha már annyira fontos szereplő lett?) Belevettek egy csomó irányt és szálat, és a végén nem fejezik be, vagy zárják le. És mi lett a törpékkel, ők maradtak? (Olvastam a könyvet, tudom mi a vége, de na, akkor is!)

7. És végül amit nagyon hiányoltam, Thorin és a testvérek temetése. Tudom, hogy a bővítettben benne lesz (MTT-sek mondták), de hogy lehet ezt a bővített jelenetek közé tenni, mikor az egyik kulcsszereplő, és sokan várták? Ezért pakoltak bele minden hülyeséget, hogy erre meg már ne maradjon idő, és jusson még valami a bővített részek közé? 

Alapvetőn azt hiszem, az a bajom, hogy a nagy grandiózitás és epic csatajelenet között elveszett az a szellem, hűség és kitartás, amivel Jackson a 3 Gyűrűk Ura filmet kezelte. Mutatja ezt az is, hogy a pénz érdekében 3 film lett egy 150 oldalas regényből, amibe beleírtak ők maguk is. Tolkien éveket, évtizedeket áldozott arra, hogy tökéletesítse a szereplőket, a mitológiát, a világot, felépítse, és Jacksonék piff-paff beleírogattak. A fentebb leírtak többnyire e miatt bosszantanak. Nem vagyok elvakult MTT-s de 14 év Tolkien rajongás és tisztelet után azért vannak dolgok, amik bosszantanak.

De hogy valami pozitívumról is essék szó a színészi játékok itt ott kárpótolnak, Martin Freeman Bilbója még mindig tökéletes. Ha fáradt, unott, meggyötört, harcos kedvű, vagy lemondó hobbitot kell alakítani, mind jól ment neki, és ezért nagy piros pont jár.

Sokan dicsérték, de abban nekem is egyet kell értenem, hogy hasonlóan szerettem Richard Armitage Thorinját, aki nagyon jól adta a "sárkánykórban" szenvedő, kapzsi, önző királyt, aki csak a végén enyhül meg. 

Bard és Thranduil kevésbé megnyerő, de hozták a szerepüket ők is, szinkronosan néztük ráadásul, szegény Hujber Feri nagyon nem illik még mindig a nemes tünde királyhoz. A többi szinkronhang viszont vagy régi, a GYU-ban megszokott, vagy elég jól eltalálták, szerencsére erre nem volt több panaszom.

Amit viszont még sajnálok, hogy ebben a részben már a zene sem felemelő. Imádtam a Gyűrűk Ura összes témáját, megvan minden filmzene, és megvettem még a Hobbit első részéhez is, de már a Smaug Pusztaságánál is éreztem, hogy szegény Howard Shore zeneszerző belefáradt egy kicsit. Nem tudott már annyi új dallamot, motívumot megírni, csak a régieket dolgozta át, sötétítette, mélyítette. A Gyűrűk Urában minden népnek megvan még a dallamvilága, (a rohíroknál pl. a jellegzetes vonós,a tündéknél a kórusok...) mivel ott nagyobb utat járnak is be, sok más tájon, más népekkel, kultúrával ismerkedünk, volt nagy mozgástér. Itt viszont, miután elhagyjuk Völgyzugolyt, a törp dallam tér vissza állandóan, baljósan és sötéten, az Öt sereg alatt meg csak tipikus alláfestőzenévé minősül, ami sajnos fel sem tűnik az embernek. Pedig nagy jelenetek voltak, a Fehér tanács harca, vagy például Thorin halála, de sajnos nekem ezek sem maradtak meg, nem voltak kiemelkedőek. Howard iránti tiszteletből majd ezt is beszerzem, és hallgatgatom még, de már nem a régi ez sem. 

Ami még érdekesség, hogy a főcímdalt a Last Goodbye-t Pippin, alias Billy Boyd énekli, aki már énekelt a A király visszatérben is, nem is rosszul, de ezt is kicsit olyannak érzem, hogy nagy dal akartak írni, mégis kicsit mellécsúszott, nekem kicsit semleges. Egyre jobban megszoktam, ahogy hallgattam a film előtt, a szövege szép, kifejezi, hogy nem csak a Hobbittól, hanem mind a hat filmtől búcsúznak, és készült hozzá egy jó klipp is, amiben vannak részletek mind a hat filmből, amit viszont szeretek. De azt hiszem, csak az ott látott jelenetek miatt.

Összességében nagyon vegyesek az érzéseim, ami viszont biztos, hogy lezárult, és örülhetünk, hogy így együtt megvan mind a két trilógia. Nézzétek meg a fenti videót, mert a montázs nagyon jó benne! 

Könyvajánló: Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Még tartozom a tavalyi évből pár elmaradt beszámolóval, ezeket pótolom először gyorsa.
Az egyik ilyen az év végi könyvélményem, A napszemű Pippa Kenn sorozatának a második része a Viharszívű Mya Mavis.

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 431. old. 

Fülszöveg a tartalomról:

 Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 

Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 

A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.

Azóta vártam izgatottan a könyvet, hogy befejeztem Pippa történetét. Végre odaértek, megküzdöttek érte, de azt hittem, itt majd végre lesz egy kis nyugalom, hogy egymásra találjanak Rubennel. De ebben a könyvben szinte semmi nem úgy történt, ahogy az ember várta volna. 

A falon belüli világ ridegebb, sötétebb és barátságtalanabb talán mint a kinti. Pippa változáson megy át, hogy életben maradhasson, ám ennek maradandó és látható következményei vannak, és ez olyan morális kérdéseket vet fel, amit nem biztos, hogy a Rubennel való kapcsolata kibír. 

Végignézzük, ahogy minden átalakul, ahogy küzdenek saját magukkal, a belsőjükkel, a vágyaikkal, és az ember izgalmában a kezét rágja, mert szívszorongató. Gyönyörűen vannak elírva ezek a belső vívódások, kétségek, a folyamat, ahogy a gondolat megérlelődik mindkettőjükben. 

Imádtam benne, hogy amíg bár Mya lenne a kötet főszereplője, ugyan úgy fontos és megosztott szerepben ott van Pippa is. (És néha Ruben és Wyatt.) Nem hagyjuk el, az ő fejébe is belelátunk. A sok szemszög itt nagyon jól kiemeli a cselekményt, szépen kapcsolódnak egymásba, és Mya jövőlátomásai igazi fűszerek, izgalmak, érdekességek, amiket közben találgathat az ember. Várja mikor következnek be, mert mindenképpen bekövetkeznek, csak kérdés, hogy mikor. 

Szerettem, hogy rengeteg az új karakter, de mindnek jól felépített háttere, kitalált története, érdekes céljai, ambíció vannak. A testvérek, Hazel (mindig a Csillagainkban a hiba Hazelje fog róla eszembe jutni), Phil, Tommy, aki oly sok mindent szeretne, és vállal magára, Jupiter Day, aki titokzatos és végig rejteget valamit, Mya apja és végül Gage. Ő akiről már azt hittük elveszett, és új utat talál ebben a könyvben a szívünkhöz (és valaki máséhoz is). 

Szerettem azt, hogy még többet megtudhatunk Ruben és Gage kapcsolatáról. Védik egymást, még így is, és végtelenül lojálisak, még ebben a helyzetben is. 

Szépen lassan alakulnak a folyamatok, ott egy ajtó bezárul, míg emitt kinyílik egy másik, miközben a háttérben már elindult a katasztrófa, és valami egészen nagyon dolog közeleg, amit csak Myán keresztül ismerhetünk. 

 A vége pedig, mindenképpen váratlan. Nagyon sajnáltam, több okból is, de mivel függővég, a kezemet lerágom a következő részig. Fanni tudja, hogy kell borzolni a nép idegeit, és nagyon is jól csinálja, végig a könyv alatt is. 

Pár szó a borítókról: 

 Annyit érdemes tudni, hogy ugye az Fanni logikája, hogy a főszereplő személy jelzőjét egy égitest, vagy időjárási dolog alkotja és egy testrész (nap- vihar, szem - szív). Én még nem tudom, mi lesz a harmadik könyv címe, azt hiszem, ezt még nem közölte Fanni sem, de rettentő kíváncsi vagyok rá, hogy esetleg azok közül akik túlélték a második részt kerül ki valaki, vagy új szereplőt kapunk. 

Mindkét borító egy csoda, megjelenik rajtuk a nap és a vihar is, ám nekem itt most a második sokkal jobban tetszik, a lány arca, és a kép is nagyon jól el van találva. Megnyerte nálam az év borítója címet, 2014-ben! 

Nagyon nehéz úgy írni posztot erről a könyvről, hogy az ember ne spoilerezzen le túl sok mindent. Azt ajánlom mindenkinek, inkább olvassa el és meglátja. Utána viszont, ha túl vagytok rajta, a figyelmetekbe ajánlom azt a Pinterest oldalt, amit Fanni maga gyűjtött össze a könyvet inspiráló képekből. Vannak benne csak karakterképek, érzéseket, hangulatokat megfogó képek. Színek, hajak, ruhák, de egy -egy konkrét jelenetet is felismerhetünk. Nagyon egyedi a látványvilága, a könyv olvasása utána csak elmélyíti az élményt. Én is onnan merítettem a képeket a poszthoz, minden jog a Neté :-D ! 

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a disztópiákat, és egy fantasztikus magyar írónőtől szeretne jó és izgalmas könyvet olvasni. 

Év végi nosztalgia, statisztika és számadás

Sok mindent elmondhatunk az előző évről, de azt hogy nem volt eseménydús, nem. 

Mindenképpen külön szeretném választani a könyves élményeket a magánéletbelitől, így előbb ezeket venném sorba, majd pár kiegészítést tennék is. 

Az elmúlt évben KB. 50 könyvet olvastam,  ezen felül 7 olyan volt, amibe csak belekezdtem, de nem fejeztem be, ami az előző évekhez képest nem olyan sok, ám ha hozzávesszük, hogy szakdogát írtam és államvizsgára készültem júniusig, utána meg dolgoztam végig, elég jó arány, bár legalább ennek a dupláját szerettem volna. 

Ebből:
- hozzávetőleg 10 magyar szerzőtől ami jobb mint az előző években, 
- 5 db teljesen angol nyelvű volt végig, bár nem mindig jelölöm a Moly-on, hogy angolul vagy magyarul olvastam.




Amire nagyon büszke vagyok, hogy ebben az évben már elég széles volt a skála, volt benne több - krimi is (Dan Brown: Inferno Robert Gailbraith : Kakukkszó )
- disztópia (Beavatott, Éhezők viadala teljes sorozat )
- űr sci-fi egy csodás magyar szerzőtől (On Sai : Caelderonjának két része)
- Olvashattam Maggie Stiefvatertől is két könyvet, akit még mindig személyes kedvencként imádok (A skorpió vágta volt az év egyik bestje.)
- és Gayle Formantől (négy könyvet, Ha maradnék, Hová tűntél; Csak egy nap, Csak egy év) és John Greentől, (Csillagainkban a hiba ) akik ebben az évben új kedvencek lettek.

Három sorozatot sikerült befejezni, ebből kettő magyar szerzőé (Spirit Bliss, és Szurovecz Kitti művei) de 6 db két részest is olvastam.

Ma már nagyon megválogatom, hogy milyen Vörös Pöttyösnek kezdek neki, inkább várok tovább és később kezdem el a sorozatokat, mikor már két-három rész megjelent, vagy csak akkor kezdek neki, ha tudom, hogy angolul már megjelent a folytatás, vagy ha nagyon szeretem a szerzőt és érdekelnek a művei, de most már nem falom ész nélkül őket és sajnos időm sincs annyi rá. Igyekszem mindig valami komolyabbat, elgondolkoztatóbbat is keresni, ezek most épp disztópiák, krimik, A Szivárvány kör tagjai voltak. Azért néha becsúszik egy két szerelmes romantikus is, és kicsit viccesebb, ami nekem most nagyon pozitív csalódás volt Lackfi János: Milyenek a magyarok? sorozata.
(Ami számomra említésre méltó, érdekesebb, és poszt is készült róla, belinkeltem mind fent.)

Ha a nagy könyves eseményeket nézem, akkor most sajnos szintén rövidebb a lista, ám számomra annál nagyobb dolgok jöttek létre: 

- az egyik ilyen az egyetemi tankiadónk könyveinek megjelenése nyomtatásban is, ahol 3 könyv elkészítésében vettem részt nagyon aktívan, előtte készültünk egy sajtótájékoztatóra,  utána mivel Szegeden kint voltunk velük a könyvhéten, így most ebben az évben Pestre  nem jutottam fel, de ezek kárpótoltak az élmény miatt is. Nővérem volt Pesten helyettem is, és kicsit kárpótolt a sok képpel. :-D

- A másik nagy esemény a Spirit és Kitti trilógiájának befejező köteteihez kapcsolódó nagy könyves bemutató volt az A38 hajón, amire most már mondhatjuk évek óta járunk, és mindig nagyon vidám, boldog, afféle osztálytalálkozó hangulata van, miközben mindenki megszerzi a maga  dedikált példányait. 

Sajnos év közben nem sikerült mindenről posztot is készíteni, jóval többet olvastam, mint amennyiről poszt készült a blogon, viszont igyekeztem a számomra legfontosabbakat, vagy maradandókat megörökíteni könyvajánló formájában. 

Újdonság a blogon a Film - kép könyvek topic, ahol olyan könyvekhez válogatok fan vagy filmes képeket, amiről lehet tudni, hogy film készül, vagy készült belőle, és gyűjtögetem össze a nekem tetsző, művésziesebb hatású képeket. 

A könyves események mellett nem volt hiány kis életemen belül sem nagy dolgokból. Júniusban végre megszereztem a mester diplomámat, így  már hivatalosan is informatikus könyvtáros vagyok, és szintén júniusban el is kezdhettem dolgozni a Szegedi Klebelsberg Könyvtárban, szóval most már hivatásszerűen is foglalkozhatok a könyvekkel, nem csak hobbiból. :-D 

Ebben az évben még szintén júniusban voltam kedves barátaim esküvőjén koszorúslány, voltam Szegeden szabadtérin, és Mesterségek ünnepén, volt 5 éves gimis osztálytalálkozó, és 50 éves leánykari buli, decemberben pedig végre eljutottam egy nagy Ákos Aréna koncertre, és együtt ünnepeltük a szilvesztert párommal és nővéremmel. 

Így végignézve, bár könyves szempontból ez az év nyugisabb, lazább volt, annál nagyobb és meghatározóbb élmények történtek az én életemben, amit még most is emésztgetek és próbálok megszokni, követni. Így a végére, azt hiszem, ez lett a linkek posztja, és most a végén csak remélni tudom, hogy 2015 is legalább ilyen sikeres, eseménydús, mozgalmas, izgalmas, és könyvekben gazdag lesz, mint a mostani. Nem teszek fogadalmakat, igyekszem minél többet olvasni, minél szélesebb körben, minél igényesebb könyveket válogatni, és ha tudok, beszámolni róla Nektek. 

Kívánok mindenkinek könyvekben, élményekben gazdag új évet! 

(És a Hobbit énem előtört itt is :-D ) 

Könyvajánló: Spirit Bliss: A jelen árnyai – Démoni érintés 3.

Spirit könyve közvetlenül Kittié után jött novemberben, a könyv jellegét mutatja, hogy két este alatt átrágtam magam izgalmamban, hogy mielőbb megtudjam, mit tartogat nekünk Spirit. Most sem kellett csalódnom.

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 360. old.
Illusztrálta: Benina

A tartalomról, fülszöveg:

A jó mindig legyőzi a gonoszt, legalább is a mesékben. Ám ez most nem egy mese. Itt a vámpírok tényleg harapnak, a hősök pedig nem golyóállók.
Neked lenne elég bátorságod szembeszállni a Gonosszal?
A Véreskezű azt hitte, elérte célját, tervébe azonban porszem került. Szüleit kiszabadítják az ellenállók, ám pokoljárásuk ezzel nem ér véget. Az ellenállók bizalma megrendült a vezetésben, félnek, hogy a Katie hasában növekvő magzat elhozza a valódi világvégét. A félelem pedig a legjobb embert is szörnyűségekre veheti rá.
Katie felkészül, hogy a merényletek folytatódnak ellene, ám legnagyobb meglepetésére valaki más kerül a célpontba. Elképzelni sem tudja, ki és miért akar végezni gyermekei apjával. Mindeközben pedig ő maga is választás elé érkezik. Két férfi, két szerelem, két út és egy nehéz, életre szóló döntés.
Vajon ki akar ártani Paytonnek? Ő vagy Casimir nyeri el végül Katie szívét? És ami a legfontosabb, a gyermekből valóban a Véreskezű válik, vagy sikerül megváltoztatniuk a jövőt?
Titkok, merényletek, kalandok és egy anya feltétlen szeretete és bizalma. A méltán fordulatosnak nevezett Démoni érintés trilógia utolsó része téged is elvarázsol majd. Készítsd elő a zsebkendődet, és vigyázz az álladra, nehogy leessen a döbbenettől!
Hagyd, hogy a démon érintése még egyszer megbabonázzon…


Gondolataim:
Imádom és egyben szeretem és szenvedek is Spirit könyveiben ezektől a szörnyű befejezésektől!
Rengeteg a kérdés, és most aztán tényleg van min elmerengenie az embernek a könyv olvasása után. 

A történet onnan indul, hogy Payton és Katie bezárva várják, hogy megérkezzen a felmentősereg, de közben, szépen lassan ők is változnak. Mindketten. Payton figyelmesebb lesz, Katie két jó között nem tudja melyiket válassza. Casimir megjelenése pedig csak bonyolítja a helyzetet.

Az ellenállás menedékházában furcsa emberek, és érdekes karakterek érkeznek, nem tudni ki barát, ki ellenség, és Casimir elhidegülése még inkább megzavarja és begubózásra készteti Katiet. Régen elpárolgott már az első rész hangulata és vággyal teli epekedése, az anyaság válik a központi témává.

Sok kérdés merül fel. Mi ér többet? Egy eljövendő jövő megállítása, vagy az anyai ösztönök? Képesek lennénk -e feláldozni a gyermekünket, ha arra vinne a szükség? Honnan tudhatjuk, hogy amit teszünk, nem attól változtat -e meg mindent? Hogy a kedves kis csecsemő, a  nehéz és később hátrányos helyzet során nem változik-e meg? Nagyon nehéz úgy posztot írni róla, hogy az ember ne lőjön le nagy spoilereket, viszont általánosságokban meg nem derül ki sok minden a regényből, ez is mutatja, mennyire összetett, és azért jó ha tisztába vagyunk azzal, mi történt az előző két regényben.

 Végig izgalmas és fordulatos, nem sejtettem előre a merénylő kilétét, csak mikor az kiderült. A legszomorúbb talán az, hogy nem is kapunk igazán válaszokat. Casimir döntött, Katie pedig megvédi, amit jónak gondol, de a könyvet végigolvasva olyan érzésem volt, mintha mindent kezdhettünk volna elölről.A könyv közepétől már látható volt, hogy Ki felé húz Katie, és ebben a könyvben Payton karaktere is sokat fejlődött, nekem a könyv végére belopta magát a szívembe.

Viszont a könyv végén megint csak kérdéseket kapunk, és sejtelmes válaszokat. Meg tudják őket menteni? Nem válnak gonosszá? A regény végének fordulatai alapján (névváltoztatás), minden arra mutatott, hogy nem, mégis, voltak változások, és merenghet ki ki kedvére mi történhet velük ezután.

Alapvetően nem szeretem az olyan könyveket, ahol a befejezést a képzeletre hagyják, nyílt és az olvasónak kell továbbgondolnia. Pont azt szeretem egy történetben, hogy kerek, vagy elnyerik méltó jutalmukat, vagy boldog véget érnek, a gonosz vagy győz, vagy veszít, még ha áldozatok árán is. Itt viszont nem tiszta a kép, és azzal, hogy ez egy befejező rész, úgy érzem, mégsem fejeztük be a történetüket.

A borítóról:
Nagyon szép egységes, és jól összefogja a képet az alcím alatt tekergő piros vonal. Megvan rajta a Vörös Pöttyös alapjegy a fekete alapon vamilyen minta. Alapelem a maszk és piros minta a bal alsó sarokban. Az elsőben az időutazás, a másodikban a jövőben történt kalamajka, a harmadikban az anyaság jelképe. Spirit borítói mindig utalnak a regény tartalmára, kifejezőek, egységesre tervezettek, és azt hiszem, itt is az utolsó sikerült legjobban. Nekem azon tetszik legjobban a két maszk, színe, elrendezése.

 Extrák:
Benina Spirit trilógiájának utolsó könyvébe is készített megint rajzokat, ám itt a három kötetből egy-egy jellemző jelenetet ragadtak ki. Hála istennek kettő bekerült az én kedvenceim közül is. Az egyik még az első részből való, a másik pedig az utolsóból. Aki olvasta már, biztos felismeri őket, Beninának nagyon hitelesen sikerült elkapnia azt a két jelenetet.

 Minden jog Benináé!

Összességében ajánlom mindenkinek, aki pár fordulatos, gyomorszorongató és izgalmas órát kíván eltölteni. Aki pedig olvasta az első két részt, ebben sem fog csalódni, itt is maradtak elvarratlan szálak, lehet tovább izgulni :-D

Könyvajánló: Szurovecz Kitti: Fényemberek 3.

A könyvbemutató még novemberben volt, és akkor a bemutató utáni hétvégén már el is olvastam a könyvet, csak sajnos mindig időszűkében vagyok, így sokáig váratnak magukra a bejegyzések, viszont így volt ideje letisztulni is.

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 334. old.
Illusztrálta: Benina

A tartalomról, fülszöveg:

Egy lány, aki azért született, hogy egyensúlyt teremtsen a Fény és a Sötétség világa között. Egy lány, aki azért létezik, hogy ne legyen több betegség, baleset, félelem és tragédia az emberek világában, mint amennyit az elbír. Jane Andrews, egy lány, aki mindezzel együtt épp olyan terveket sző, mint bármelyik huszonéves: hozzámenni élete szerelméhez, családot alapítani, boldogan élni.

Csakhogy úgy tűnik, mindez lehetetlen, mert a Teremtő és a Sors által adott küldetés ezúttal kifog a Fényemberek kolóniáján: a Sötétek korábbi ügyeskedéseinek nyomán egy kegyetlen, gyilkos faj jelenik meg New York-ban, amely azzal fenyeget, hogy elpusztítja a halandókat. A sáremberek, azaz az élőholtak kiirthatatlannak tűnnek – Jane és a Fényemberek feladata, hogy kiderítsék, mi az, ami végezhetne velük. Ezúttal a Sors, Astrid Úrnő segítsége nélkül maradnak…

Vajon sikerül megtalálniuk a megoldást a sáremberek elpusztítására? Képes-e összefogni a Fény és a Sötétség világa, azért, hogy a halandók megmenekülhessenek? Valóra válhat-e Jane álma, hogy egy nap ismét az átlagos, fiatal nők életét élhesse? A Fényemberek trilógia lezáró kötete minden eddiginél nagyobb izgalmakat tartogat, mire az utolsó oldalra érünk, feltárul az égi világnak, és a pokol bugyrainak minden titka.


Gondolataim: 
Bevallom, nagyon vártam ezt a könyvet, mert az első két rész érdekes, izgalmas, volt, és kíváncsi voltam Kitti mit kanyarít ki belőle a végén. Ezzel szemben viszont nagyon vegyesek voltak az érzéseim, mivel nem egészen azt kaptam amit vártam. 

A történet több szálon is fut, nagyon tetszett, hogy nem csak Jane hanem már Matt és Linette szemszöget is kapunk felváltva a könyvben folyamatosan. Érdekes volt a Linette szemszög, a maga izgágaságával, én ezeket vártam legjobban. 

Új és üde színfolt volt Adam a történetben, akit, mint tudni lehet, Kitti kisfiáról Ádámról mintázott, így beszéde, gyermeki elszólásai, aranyköpései hitelesek, kedvesek, viccesek és aranyosak egy-egy kis felüdülést jelentenek a cselekmények között. 

Ugyan ilyen üde színfolt volt Dobogókő leírása, megjelenítése is a könyvben. Szeretem, hogy mindig vannak a regényeiben magyar vonatkozások, még ha a történet szempontjából egy kicsit meredek is, hogy a nagy a Amerikából mindig ide keverednek valahogy a szereplők a helyzetek során Magyarországra. 

Viszont sajnos voltak benne mondatok, leírások, ahol már egyenesen bosszankodtam, vagy nem értettem, miért éppen úgy és oda tette őket Kitti. A végén sajnos a fordulat Mattel számomra elég egyértelmű volt, vagy legalábbis elképzelhetetlennek tartottam a fordulat előtti részeket. Akik résen vannak, azoknak már korábban kiderültek a jelek Roxi viselkedéséből. 

Így a harmadik könyv végén azt éreztem, hogy a történet kicsit megfáradt, és Kitti örül, hogy sikerült lezárnia, és elvarrni minden szálat ami begubózódott az előző könyvekben. 

Extrák:
A könyv ékessége, hogy a végét a Benina által elkészített karakterrajzok díszítik. Benina nem csak ír, hanem most már több éve készíti is az illusztrációkat, nem csak saját maga számára, hanem Kittinek és Spirit Bliss könyveibe is.Az egyik kedvencem a Leáról és Rómeóról, a két angyalról készült rajz. Minden jog Benináé!

A borítóról:
A három borító közül, ami a sorozathoz készült, szerintem ez a legszebb, ez sikerült a legjobban. Mindenképpen előnyük, hogy fehér alapon vannak, és nem a Vörös Pöttyösökre jellemző fekete háttéren van valami minta. Ettől egyedi, és szép is a megjelenésük. Szerettem benne a piros tollakat. A harmadiknál a füstös megjelenés szuper, bár kevéssé utal Jane szerepére. Viszont nagyon jól mutat a borítón!

Összességében, aki szerette a sorozatot, úgyis el fogja olvasni, és mindenképpen érdekes a lezárás szempontjából, de sajnos nálam most ez nem volt átütő sikerű. 

Könyvajánló: J Lynn : Wait for you 1. Várok rád - Trust in me 1.5

Ezt a könyvet még október végén olvastam angolul, de sokat váratott magára a poszt, mert mással is el voltam maradva, jött a Könyvmolyképzős lányok bemutatója, és egyébként is el voltam. De mindenképpen megérdemel egy bejegyzést, főleg úgy hogy nem sokára megjelenik magyarul is a Könyvmolyképzőnél, úgyhogy összefoglalnám a gondolataimat pár sorban. 

Várható megjelenés 2015 januárban !

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám:
Fordító: Császár lászló

A tartalomról, fülszöveg:

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Végre egy könyv, ami végre nem a középiskoláról, hanem az egyetemi korszakról szól! Ez volt az első gondolatom, mikor elkezdtem olvasni, nem mintha az egyetem rész lenne belőle a legérdekesebb. És nem is csalódtam a folytatásban sem. Avery magának való az óta az este óta, és bár sejthető, mi történt, a könyv közepéig csak utalgatunk rá, miért ilyen bezárkózott.  Aztán az első nap belebotlik Cambe, aki hát mit tagadjuk, olyan szuper pasi amilyen.

 

Cam próbálkozásai nagyon édesek,  szó szerint, azt pedig egyenesen imádtam, hogy  sütit süt. Ez a gyengém, mert én is szeretek, és ettől már csak az a jobb, ha megsüti valaki az embernek a sütit, amit enni szeretne (nem akarok ám ezzel célozni senkire és semmire:-)))  Ide tartoznak a vasárnap reggelek, szintén egy-egy fontos apró lépés a kapcsolatukban, nagyon szépen van kibontva, jól fel van építve ez a rész is.

Szintén szerettem a csillagnézéseket is. 

Alapvetően szerettem Cam karakterét, ahogy meg volt írva. Hát igen, ilyen pasit kívánok mindenkinek elsőre. Maga a fő alaptéma elég komoly és sajnos kezd egyre aktuálisabb lenni, hogy beszéljünk erről. A könyv pont arról szól, milyen nehéz ezt megtenni, mennyire befolyásolja az áldozatok azutáni életét, mennyi következménye lehet a hallgatásnak.
Cam pedig a tökéletes társ, aki képes várni, meghallgatni, elfogadni. Apránként szeretteti meg Averyvel magát, hagyja, hogy magától beszéljen. Csak mikor ez nem következik be, akkor lép drasztikusan, szerencsére sikeresen, mert ekkor már Averyhez is eljut, milyen ára van a hallgatásnak.

Összességében:

Valahogy ilyennek kellene lennünk. Mindenkinek. Megérteni, hogy nincs csak jó és rossz, vannak a múltban sötét dolgok, de ha nem lépünk túl rajta, nem élünk, csak túlélünk. Azt hiszem ennek a könyvnek is ez a lényege. A mellett hogy a nemi erőszakra akarja felhívni a figyelmet, mindenképpen fontos mondanivalója, hogy beszélni kell. Még akkor is ha fáj. Mert a hallgatásnak nagyobb ára lehet.

Ráadás, hogy a könyv fordítottja is megjelent, Cam szemszögéből Trust in me, vagyis bízz bennem címmel. Érdekes, mert szinte minden szó ugyan az benne, tehát a cselekményben nem kapunk sok újdonságot, én is ezért döntöttem úgy, hogy nem kap külön posztot, viszont az esemény árnyalására mindenképpen nagyon jó. Érdekesek a gondolatai, hogy már mikortól tetszik neki, de egyébként meg nagyon szeretem a pasi szemszögeket is, szóval aki olvasni akarja a történetet Cam szemszögéből is, keresse a Trust in me-t. (Valószínűleg majd ez is megjelenik magyarul. )

És ezen a vonalon lesz majd egy sorozat is, az itt megismert szereplőkről, és valamilyen románcról. Ebből a szempontból a második rész már megjelent, itt Cam barátja, Jase a főszereplő, de van 3. rész is, és 6 részesre tervezik, az utolsó majd 2016-ban jelenhet meg a tervezettek szerint.Szóval lehet készülni, lesz mit olvasni annak, akinek az első rész bejött. :-D