Könyvajánló: Susan Ee: A vég napjai (Angelfall 3.)

A könyv adatlapja:

Kiadója: Könyvmolyképző
Sorozat: Vörös Pöttyös, Angelfall
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 368. old.
Folytatásos: igen, 3. befejező rész
Fordította:AncsaT

Eredeti címe: End of Days

Értékelésem az első két részről:

Angefall - Angyalok bukása(1)

World After- Túlélők világa (2)

 

A poszt elég spoileres lehet a tartalomra nézve, szóval csak óvatosan!

Fülszöveg:

A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.

Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?


Gondolataim a könyvről:
Nagyon régóta várom már ezt a befejezést. Szerettem az előző két részben a vicces évődést, a rengeteg humort, a jól kitalált érdekes és vicces karaktereket, és a sokszor morbiddá nyúló helyzeteket. Mintha megint az elején lennénk, Penryn menekül Rafi levágott angyalszárnyával és az "átalakított húgával".

Az elején kicsit megpihennek. A szigeten a házban töltött jelenetek, itt is Rafi és Penryn párbeszéde talán a könyv egyik legjobb része. Soha nem mondanak ki semmit konkrétan, de mégis minden benne van a szavakban, tettekben, mozdulatokban, és az ember gyomra folyamatosan remeg olvasás közben.

Aztán belecsöppenünk az angyalok nagy választásába, a Hirvivő címért való küzdelembe, ahol egyfajta római ketrecharc, vagy 'küzdjmegértem'  van, ami nekem nagyon tetszett. Nem csak a vallást, és az angyali történeteket használja fel, hanem a történelmet is. Rafinak segédekre van szüksége.... és így kerülünk le a pokolba. Végre, végre, kíváncsi voltam, ha eljutunk egyáltalán ide, hogyan fog kinézni. Nem szívderítő látvány, ez már Beliel emlékeiből is kiderült. Majd megismerkedünk a bűnbe esett Felvigyázókkal. Rafi felvigyázóival. Ó, imádtam mindet, (Süvöltő for president) bár sokan vannak, jó, fa humorral vannak megáldva, üde színfoltot vittek a csatába. Itt már Beliel is egészen más színben tűnik fel, megismerjük a háttérsztoriját, így majdnem minden érthetővé válik.

Majd a visszatérés után jön a nagy vég kifejlett és csata. Ó, de nem ám a megszokott módon, szerencsére. Itt keveredik bele Du és Dam, két egyik kedvencem, hogy eltereljék a figyelmet a nagy embervadászatról. Mert mi másra lenne szüksége a kipusztulás előtt levő emberiségnek, mint egy tehetségkutatóra. Mert legyen bármennyire is nyomorult a világ, a jó szlogennel, és a mesés nyereménnyel (szuperbiztos lakóbusz :-D) mindent el lehet adni, még a végidőkben is. Sajnos ez iszonyatos nagy pofon a mai világunknak, így a végére kapunk egy nagyon finom társadalomkritikát is a csata személyében. Kenyeret és cirkuszt (jelen esetben már csak cirkuszt) és csend lesz és nyugalom.

Az ötletek nagyon jók, szépen halad úgy a cselekménnyel, hogy  nem egészen kiszámítható a történet, és bár várjuk a nagy bummot, nem igazán mond ki semmit Rafi és Penryn kapcsolatáról, bár Penryn sokat töpreng, és most más is elég sokat foglalkoztatja, reméljük, hogy jól alakul a végén. Aztán jönnek a fellépők, és én itt most becsületesen bevallom, a baletton olyan jót bőgtem. Nem igazán tudom megmondani, miért is, de akkor az a jelent kihozta.

Majd jön a nagy csattanó az almával (hihi, Éva almája lehet.) Ezzel kapcsolatban kicsit bizonytalan voltam. Értem én, hogy Rafi áldozata megmutatja, mennyire fontos is Penryn, de naaa, ezért küzdött 3 részen át. Azzal kapcsolatban kicsit ellentmondásos érzéseim vannak, viszont az utána következő párbeszédek sok mindenért kárpótoltak, talán a trilógia legjobb része.

Mivel az előző posztokban már írtam kardokról és Tündérmackóról is, most ezzel nem fárasztanék senkit, csak kijelentem, hogy ha kéne egy könyvből valami emlék, nekem ebből Tündérmackó kellene mackóstól, kardostól! Nagyon megszerettem a kardot, bár most nem nagyon kapunk emlékeket, azoknak még örültem volna, de Penryn többször is jó hasznát veszi.

Mivel ez a trilógia vége, megkaptuk az utolsó borítót is, ami szuperül lezárja az angyal motívumot. Nekem talán a színei miatt ez tetszik a legjobban, ez a legvilágosabb és hangulatában bár nem kapunk ilyen nagy fényességet a könyvben, a témát jól takarja, szépen lezárja.

Szép, egész kerek lezárása a sorozatnak, bár konkrét véget nem kapunk, nagyjából elvarrja a szálakat. Disztópiának elég merész, a humor és az erős jó párbeszédek a magja, azokat nagyon szerettem. Meg persze tündérmackót és a Felvigyázókat. Bármikor.

Könyvajánló: Susan Ee: World After- Túlélők világa

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 384. old. 

Fordította: AncsaT

Fülszöveg:

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Gondolataim a könyvről:
Nagyon nagyon vártam már ezt a folytatást. Nem olyan régen olvastam az első részét, és még elég élénken bennem van az emlék. Egyedinek, új, érdekesnek találtam a bukott angyal klisé mellé. Ezek az angyalok nem jók, szó szerint az "apokalipszist" hozzák magukkal a világ romokban.

Mégis a menekülés és a bújkálás között Rafi valahogy megtalálja az az egyetlen embert, aki képes, akar és tud is neki segíteni. A második részben külön vannak. Penryn menekül a családjával, kitaszítják, megbámulják, kinézik őket. Nagyon sokat szenved, nyavalyog az elején, és elég nehezen indult be a cselekmény. Sokat viszolyog Paige miatt, és a leírás alapján én is azt tettem volna. Sőt néha olvasás közben is siettem, hogy túl legyek egy-egy ilyesztőbb részen.

Több ilyen könyv után rájöttem, hogy nagyon nem szeretek a kínzásokról, csonkításokról, bántalmazásról olvasni. Tudom, hogy ez egy ilyen világ, de ettől nekem néha kínszenvedés, és gyötrő volt az olvasás.

"– Bármely gyűjteménynek díszére válna ez a brutális kard, ami emberek gyilkolására és feldarabolására szolgál, és különleges módon, úgy tervezték meg, hogy a legrettenthetetlenebb ellenségeid térdre hulljanak, az asszonyaik pedig jajveszékelésbe kezdjenek már a látványától is, te pedig képes vagy úgy hívni, hogy… Tündérmackó???"

Ami viszont az egyetlen örömöm, és üde színfolt volt, az a Kard, Rafi kardja, és a Penryn és közte levő kapocs. Tetszett, hogy bár Rafi nincs jelen, a karddal mégis jobban megismerjük, belelátunk, milyen volt előtte, miket tett, hogyan érzett. Ezeket a részeket vártam, és szerettem, amíg rohangáltak és menekültek.  "Tündérmackó" szegény elég sanyarú sorsot kapott Penryn mellett, de végtelenül viccesek és jók azok a jelenetek. Ezeket csak Du-Dam jelenléte tette még jobbá, főleg ezeket a részeket kedveltem, amíg be nem indult a cselekmény.

"– Mindjárt rosszul leszek – mondom.
– Megparancsolom, hogy ne tedd! – utasít Obi.
– Jaj, ezt nem kellett volna! – mondja Du-Dam. – Ez a csaj egy született lázadó. Csak azért is hányni fog, hogy neki legyen igaza."

Onnantól fogva, hogy Penrynt a szigetre viszik, felpörögnek a dolgok, megtudjuk mi történt Paiggel, és még mindig meglepődöm, hogy Penryn anyjának milyen jó a karaktere. Mindig épp akkor és ott bukkan fel, ahol az ember nem várná. Jó szereplő. A végén kapunk nagy csatát, és végre találkozunk Rafival is teljes valójában. Az ott lejátszódó beszélgetések és részletek a könyv csúcspontjai számomra, nem a harcjelenetek. Végre egy félig rendes véget kapunk, és most már boldogan várhatjuk a vég napjait.

"-Ne szólj egy szót sem! Ahogy kinyitod a szád, egyből tönkretennéd a kedvenc fantáziám, amiben kimentek egy ártatlan lánykát a veszedelemből." 295. old.

 "– Szörnyű érzés volt elveszíteni. – A hangja szinte csak dörmögés. – Mostanáig nem is tudatosodott bennem, hogy mennyire kötődöm hozzá. – Felemeli a kezét, és kisimít egy nedves tincset az arcomból. – Hogy milyen veszedelmes függőséget okozhat.
A pillantása odaszegez a helyemre, mozdulni, lélegezni sem tudok.
– Talán a kard helyett egy lánynak kéne ilyeneket mondanod. Talán az a lány is szeretne veled lenni. – Suttogva törnek fel belőlem a szavak."

327. oldal

 

Pár szót a kardokról: 
Manapság egyre több olyan könyv van ahol, a főszereplő vagy mellékszereplő kardja él, gondolkozik, lelke van. Ilyen például On Sai-nál Calderon kardja, aki mintha egy ember lenne, és ha kardtáncot járnak, egyesülnek is a viselőjével, tulajdonosával. Aztán ugye itt van Rafi, akinek arkangyalkardja van, neki járó tisztelettel, de ez a kard is emlékezik,  megőrzi a benyomásokat, érzéseket a viselőjétől, hordozójától.
Vagy emlékezzünk csak vissza a Harry Potterre, Griffendél Godric kardja is annak jelenik meg, aki érdemes rá, és igazi Griffendéles, ezért tudja Harry segítségül hívni.
Viszont ha még jobban visszamegyünk, már a régi, középkori időkben is voltak nagyon híres kardok. Ilyen például az Excalibur, Arthur király kardja, vagy a szintén középkori értékekre épülő Gyűrűk Ura, Tolkien nagy műve, ahol több fontos kardot is meg tudunk nevezni : (és itt most kicsit kiélem a szenvedélyemet)
Fullánk: Frodó tünde kardja (előtte Bilbóé, ő adja neki, a Hobbitban találja meg egy troll vacokban), kéken ragyog, ha orkok vannak a közelben.
Andúril: a Nyugat lángja, Narsil darabjaiból kovácsolták Aragornnak, ez vágta le régen Szauron kezéről az egy gyűrűt. Ezt használja Aragorn a nagy ütközetben is a végén.
Glamdring: Gandalf kardja, Gondolinból való a 3 nagy kard közül az egyik.
Szóval volt régen is ilyen a könyvekben, és nekem nagyon tetszik, hogy ezt ma is visszahozzák az írók. Végtelenül színessé, és érdekessé teszik a történetet.

Végezetül pár szó a borítókról:
Nagyon szép egységes, nem csicsás, és mind a háttér, mind a szárnyak szép motívumok, visszatérnek mind a három köteten, azt hiszem, a harmadik sikeredett a legjobban. Már felfedték a borítót, és ha minden igaz, Amerikában éppen május 12-én, tehát tegnap már megjelent a harmadik része angolul, megrendelhető e-könyvként is például az Amazonról. Itt még bele is lehet olvasni az első három rövid kis fejezetbe. Drukkoljunk, hogy minél előbb elérjen hozzánk is.

Mert akármennyire is szenvedtem ezzel a könyvvel, át kellett kötni a végsőhöz, a harmadikhoz, és arra jó volt. Akinek az első tetszett, mindenképpen olvassa el, de még jobban várja majd a harmadikat!

1/50 24-es pont: Susan Ee: Angefall - Angyalok bukása

A könyves kihívásos listáról az első amit olvastam:
1. elolvasott: 24. Egy könyv, aminek a borítóján teljesen az van, amit a történet kifejez: Susan EE. - Angelfall

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2013
Oldalszám: 342. old. 
Fordította: AncsaT 

Az alaptörténet a fülszövegből:

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Hogy miért ezt választottam ebbe a kategóriába? 

Mert szerintem meseszép, gyönyörű a borítója, és lényegében teljesen elmondja mi történik benne. Angyalokról szól, akik megkopnak, elbuknak, meghasonlanak magukkal, és azt a szárnyak körüli sötétség, és a foltos arany pöttyök jól kihangsúlyozzák. Bár az egy kicsit túlzás, hogy össze lehet mérni az Éhezők viadalával (ezt hirdeti a felirat), azért az lényegesen más világ, ez inkább fantasy és gyengébb disztópia, az viszont teljesen egy erős disztópia más beütésekkel. 

Már hónapok óta ott várt a polcon, mert kikölcsönöztem a könyvtárból, de nem volt időm elolvasni. Most karácsony után végre kerítettem a kihívás miatt időt és nem csalódtam. Alapjáraton kaland-scifinek lövik be, de mondhatjuk kicsit disztópikusnak is. Nagyon tetszett, hogy ilyen “furcsa” családba született Penryn.

Maga a sztori annyi, hogy az apokalipszis angyalai megszállták a földet, ezek az angyalok nem jók és segítőkészek. Penryn a skizofrén anyjával és a 7 éves kerekesszékes húgával menekül mikor szemtanúja lesz, hogy 5 angyal megfoszt a szárnyától egy fehér és igen helyes angyalt. Közben a meneküléskor húgát is elragadják, és Penryn kétségbeesésében megmenti az angyal életét, mert segítséget remél tőle. Rafi persze az elején "bunkó", és keveset beszél, de figyel a háttérből, szépen lassan, ahogy válltvetve egymást segítik és védik, úgy változik meg a véleményük.

Különösen tetszett, hogy Penryn erős hősnő, ő tartja össze a családot, és nem mellesleg jártas a harcművészetekben, van a könyvben leírva pár jó harcjelenet. Az egész egy kicsit olyan vándorlós - roadtrip szerű, de ebben a környezetben a vége felé már eldurvul a helyzet. Lesz ott ellenállás, robbantás, és mindenféle beteg kísérlet. Aztán persze a végén Rafi is rájön, hogy néha érdemes kimondani a dolgokat, mielőtt késő lenne, tetszett a végén, hogy egy kicsit őt is megbüntették.

Tetszett benne, hogy ragaszkodik a bibliai angyal nevekhez, mégis itt más értelmet nyernek ezek a nevek, kicsit el lehet vonatkoztatni. Van Isten, arkangyalok, meg az egész hierarchia, de ebben a disztópikus világban máshogy nézzük mindezt. Érdekes volt a nagy arkangyal Raffaellt le "Rafizni' mikor evvel pont elvész a magasztos megszólítás. De van itt Mihály és Gabriel is, rettentően kíváncsi leszek a további részkben az angyalokra.

Sajnos a könyvnek függővége van, ami azt jelenti, hogy a második kötet is felkerült a listára. A jó hír, hogy 2015  márciusára ígérik a magyar megjelenést, a még jobb, hogy külföldön erre az év májusára ígérik a harmadik részét (ott még csak angolul, tehát magyarul még jóval később.) Még nincs alcíme és borítója, de az biztos, hogy az Angefallnak három része lesz.