2014. február 28., péntek

Cat Patrick : Forgotten - Úgyis elfelejtem

Ez a borítója miatt fogott meg. Ez az egyik nagy előnye. De majd erről kicsit később.

Maga az alapötlet nagyon jó.
 Egy lány, aki éjszaka elfelejti a múltját és  csak a jövőre emlékszik. London Lane egy ilyen karakter, és egy igen egyszerű, helyes, kedves fiút ismerünk meg Luke Henry személyében.

A történet fantasztikus, elég jól is indul, és jó kis sztori lehetett volna belőle, de megmaradt a nagyon egyszerű alapsémánál, ami már az elején elég könnyen sejthető volt (szülők, tesó, apa, stb.)

E mellett vannak apróbb hibái, például hogy tud minden nap mindent átolvasni reggel, hogy emlékszik minden osztálytársára? Hogy nem vették még észre ezt a többiek?

Viszont, hogy pozitívumot is mondjak, a Luke-os részek nagyon kedvesek, aranyosak, megmosolyogtatóak, azokat szerettem a legjobban. A kocsiban filmezős élettörténet kitalálós kedves volt.

Végül pár szó a borítóról. ISZONYAT Jól néz ki. Külön plusz pont jár érte, hogy a kiadó nem az eredetit vette át, újat tervezett egy tehetséges magyar lány segítségével, ami elrendezésében, témájában nagyon hasonlít és szerintem még jobban is sikerült, mint az eredeti. Tükrözi a félelmeket, a zavarodottságot és a bizonytalanságot. A szürke haj az ismeretlen múltat, a vörös haj az izgalmas jövőt. Azért is tetszik, hogy kilóg a fekete sémából, mégis süt róla, hogy Könyvmolyos kiadvány. Egyszóval nekem a borító a best.


Összefoglalva : Az alapsztori egy estés volt, kedves, vicces, jó olvasmány de sajnos nem lett belőle több. A borító *5-ös. 


2014. február 27., csütörtök

Veronica Roth : Divergent - A beavatott

Végre ennek a könyvnek is nekiálltam. Nagyon sokat hallottam róla, és most hogy márciusban a mozikba kerül a film, én is el akartam olvasni, miről is szól.

Alapvetően egy utópisztikus műről beszélhetünk, ha már hasonlítani kell, akkor kicsit talán az éhezők viadalára hasonlít, de majd kiderül, miben tér el.
A történetről:
Tris, vagy régi nevén Beatrice az Önfeláldozók csoportjába tartozik. Az utópisztikus Chicagoban 5 körzet igazgatja az emberek életét, ami előírja, hogy melyik tulajdonságot műveljék a csoport tagjai kiemelten. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Minden évben, akik betöltik a tizenhatodik életévüket, eldönthetik (egy teszt segítségével), hogy hová akarnak tartozni életük során. 
Azonban Tris több csoportba is beillene, és ez hibát okoz a rendszerben, így titkolnia kell érzéseit, és döntésével megváltoztatni az életét...

Alapvetően az ötlet nagyon tetszett. Fel van építve, ki mit művel, a Bátrak nem ismernek félelmet, vonatból ugrálnak, a táboruk a föld alatt van, az önfeláldozók nem lehetnek önzőek stb. Tehát ez nagyon jól ki van találva. Tris szemszögéből ismerjük meg a helyzetet, és persze a rettentő vonzó és érdekes Négyest, aki majd barátja és segítője lesz Trisnek.

A verekedős részek, a kiképzés, és a félelem szimulációk nagyon jól meg vannak írva, azt át tudtam érezni, de sajnos a többi néha nekem hiteltelen volt, e miatt kicsit lassabban is haladtam vele.

Maga a történet Tris egyéniségéről, önfelfedezéséről, nővé válásáról szól. Érdekes látnia problémákat (család elhagyása, hivatás választása) amiken nekem is gondolkodnom kellett, persze nem ilyen környezetben, de elnosztalgiáztam, meg hát lassan aktuális lesz a pályaválasztás miatt is.
Ami nekem itt nem tetszett, ami kicsit ugyan úgy az éhezők viadalában sem, hogy nekem túl utópisztikus, hihetetlen. Én nem tudnék ilyen világban élni, és tuti biztos, hogy nem is működne, mert lehetetlen fenntartani, az ember túl emocionális, és mint majd a könyvben is kiderül, vannak Elfajzottak, akik minden csoporthoz szeretnének tartozni. Hát ebből lesznek a bonyodalmak... még vagy két könyvben, mert persze ez is folytatásos, és trilógia.
 A borítók:
Ami viszont pozitív, hogy az Animus megvette az eredeti nagyon szépen összehangolt sorozat eredeti borítóit, így itthon is azzal lehet kapni. Nagyon jók a színei, szépen vannak összeválogatva, egymás mellett még szimmetrikusak is, és a jelképek mind összhangban vannak a tartalommal.

Összességében: tetszett, elolvastam,  pár estére lekötött, de nem hiszem, hogy elolvasom a folytatást, annyira nem ragadott meg, és várható lesz a végkifejlet. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a film, mennyire sikerül nekik megvalósítani az érzéseket, amiket olvasás közben éreztem, szóval mindenképpen megnézem.

2014. február 25., kedd

Jön a Shiver -trilógia folytatása a Sinner

Maggie Stiefvater Shiver trilógiája nagyon sokak kedvence lehetett Magyarországon is, A sárga szemű farkasfiú és az ablakban figyelő szerelme 3 kötetet kapott.
Akkor Maggie lezárta a harmadik kötetet, de megismertünk benne egy olyan érdekes, és izgalmas karaktert, akiről érdemes új könyvet írni. Így Maggie írt egy negyedik részt, ami Cole St. Claire életével, és Isabel-lel foglalkozik. Íme az új borító. A könyvet a kitartó rajongóinak ajánlja :-D

Itt pedig már elolvashatjátok angolul az első 3 fejezetet.
A könyv kint ebben az évben júliusban jelenik meg, már előrendelhető több könyves nagy honlapon 
Magyar megjelenésről még nincs hír, de reméljük, hogy minél hamarabb megjelenteti majd a Könyvmolyképző is, hiszen ők az írónő magyar kiadója.

2014. február 10., hétfő

Könyvajánló: Dan Brown : Inferno

Kicsit el akartam távolodni a YA könyvektől, és ezért valami krimisebbet, "komolyabbat" kerestem. Mivel a tavalyi év végén Brown új könyve tarolt itthon az összes könyves listán, úgy gondoltam végre én is megbirkózom a mester legújabb könyvével.
Eddig nem olvastam még tőle semmit, tehát ilyen téren nekem ez az első könyvem, de sokat olvastam már a műveiről. Tudom, hogy egy nagyon jó ponyva-krimi író, és más történelmi műveket felhasználva írja műveit.

Ebben az esetben különösen megfogott, hogy Firenze a fő téma, (megint az olaszok), de nem egy polgárpukkasztó, "feltárni akaró" regényként írt a művészettörténeti leletek köré, inkább egy nagy globális probléma körül akar elgondolkoztatni Dante klasszikusának segítségével.

A regény maga Firenzében kezdődik, Robert Langdon, a művészettörténész és regényünk főhőse a kórházban találja magát egy sebbel a fején, és innen kezdődik a nyomozás, Dante híres művének, az Isteni színjáték első részének a Pokol sorain keresztül...

Ami a regény erénye:
Olvastatja magát, a fejezetek, bekezdések rövidek, minden meg van magyarázva, tehát érthető kevésbé olvasott, művészetet ismerő emberek számára is, apránként kiderülnek a szálak, e mellé kapunk egy nagyon szép történeti körítést, jól felépített cselekménnyel, kutatással, krimivel.

Dan Brown nagy előnye, hogy az Internet korában, mikor az emberek már kevés ismeretet merítenek könyvekből, bátran rákereshetnek a könyvben leírtakra, és a sok történeti adattal elkápráztathatja az olvasóit, azok pedig keresnek, hogy még teljesebb képet kapjanak a festményekről, az épületekről, a helyszínekről.

A karakterek viszonylag jól kidolgozottak, felépítettek, Zobrist, Sienna, Sinskey, a kormányzó, mind jól kitalált, érdekes figurák, ebből csak főhősünk, a kicsit már öregedő, de azért nem túl fáradt, mindig megtéveszthető Langdon húz kifelé, talán már elfáradt ez a karakter, nem tudom, de nekem kevésbé volt szimpatikus.

A történet maga talán 4-5 konkrét nap (plusz, amennyit elmesélnek a múltból) de ehhez képest hihetetlenül tömény, izgalmas, végigfutják a városokat, és ha minden igaz, sokkal fordulatosabb az előző regényeknél (nekem legalábbis 4-5 helyen nagy koppanások voltak a könyvben, ahhoz képest, hogy elég jól ki szoktam találni a szálakat).

Gyönyörű és érdekes a borítója: Ma nagyon nehéz figyelemfelkeltő borítót készíteni, mikor százával találunk könyveket egy standon, és nem lényegtelen, hogy ez alapján ítéljük meg először a könyvet, ez tesz ránk benyomást. Minden fontos jelkép megtalálható rajta (amik a könyvből ki is derülnek, mik is igazából) és a kicsit ködös, misztikus, lángoló háttér nagyon jó keretet ad a maszknak és Firenze legnagyobb látványosságának. Nekem egy fokkal jobban tetszik a barnább, lángolóbb változat (ha jól láttam két fajta van, van egy világosabb is, de lehet, hogy csak a védőborító és a kemény fedlap tér el egy kicsit).


Olaszország amúgy is személyes kedvencem, voltam magam is Firenzében és Velencében egyszer-egyszer, és az ember tényleg úgy érezheti, egy másik világban járunk, egy másik korban, egy másik életben. Teljesen más a hangulata, a város magában hordozza a kultúrát.

Ami a regény hátránya lehet:
Számomra zavaró volt a rengeteg ismétlés, újbóli leírás. Tudom, hogy egy több mint 500 oldalas regénynél az ember nem akar visszalapozni, de bízni kell annyira az olvasóban, hogy vissza tud emlékezni, nem kell mindent 5-ször leírni (Pl. a videó megnézése, majd minden alkalommal. ) Egy idő után idegesített, mintha nem értelmes olvasóknak szánná.

A másik, hogy a vége kicsit befejezetlen, nem kapunk igazi feloldást, megoldást, csak elméletet, és gondolkozni valót. Nagyon nyitott, én alapvetően nem szeretem az ilyen végeket. Az ember vágyik egyfajta befejezésre, de nem hinném, hogy írna hozzá folytatást, vagy a következő regénye ehhez kapcsolódna.

Összegezve: 
Mindezt leszámítva nekem nagyon tetszett. Igen elismerem, hogy jó ponyva, nagyon jól tud krimit írni, összeszedni a történeti adalékokat, remekműveket és ezt megspékelve egy mai, globális és nagyon aktuális kérdéssel egy izgalmas, érdekes, és szórakoztató könyvet hozott össze, egyesek szerint az eddigi legjobbját az Angyalok és Démonok óta. Az mindenesetre biztos, hogy az ember elgondolkodik, és elmereng a problémán, és meg is keresi a regényben említett helyszíneket, (még akár az Isteni színjátékba is beleolvasgat, ha eddig nem tette) és azt hiszem, ez elég is lehet egy regény céljának. Szórakoztatni és elgondolkodtatni.