Amit ősszel várok.....

Válogatásposzt az általam várt őszi könyvekből.

Mit várunk a Könyvhéttől?

Tegnap elkezdődött a könyvhét, és bár most nagyon konkrét céljaim vannak, azért körbenéztem a friss megjelenések kapcsán.

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry ​Potter és az elátkozott gyermek

A könyv adatlapja:

Kiadója: Animus
Sorozat: Harry Potter folyt. 8. rész
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 320. old.
Folytatásos: nem
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti címe: Harry Potter and the cursed child

Gondolataim a könyvről: 

Rettentően vártam ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy tudtam, hogy nem regény, hanem egy színdarab szövegkönyve. Mindezt az is mutatta, hogy szegény kollégáimat az őrületbe kergettem a hisztivel, mivel az Alexandra nem tudta a már egy hónappal előrendelt könyvemet a megjelenés napján lehozni. Mert ugye a rendelt szállítást raktárból adják, nem a bolti készletből, és Szeged a világ végén van. Mindegy, mindenesetre berágtam az Alexandrára.

Szóval nem voltak nagy elvárásaim, de hatalmába kerített a nosztalgia. Hetedikes voltam, mikor elkezdtem a filmek miatt az első könyvet olvasni, gyorsan beértük magunkat a megjelentekkel, és utána mi nővéremmel minden évben együtt nőttünk és vártuk a folytatásokat még a rajongókkal. Szóval én még első generációs Potter-fan vagyok. A maiak ezt már nem tudják, mert akár egy hét alatt is el lehet olvasni az összes részt, de mi akkor szellemileg, lelkileg is együtt nőttünk velük, és éveket vártunk, hogy egy-egy újabb kötet megjelenjen a vége felé. Elmondhatom, hogy én is sok mindenbe ez után kezdtem bele.

Szóval nekivágtam. Az első érzés, ami körbejárt, tényleg a nosztalgia, hogy megint olvashatok róluk. Ron még mindig vicces, megvannak benne a Hermionés okosságok... és ezek annyira jól esnek az ember lelkének.

Maga a színdarab, mivel két este játszották, két részes, és két felvonás van mind a két részben, tehát 4 fő rész van. Az elején megismerjük Albus-t, Harry kisebbik fiát, aki most kezdi roxforti éveit, de nagyon más mint az apja. Barátjául az a Scorpius szegődik, aki a nagy ellenlábas Malfoy fia. És ez az egyik fő részletkérdés.

Szó van itt nagyon sok mindenről: Milyen az elmúlt csaták után felnőtté válni, dolgozni és gyereket nevelni? Hogy találja meg az ember a fiával a közös hangot, ha ennyire különböznek? A téma borzasztó aktuális, értelme is van, és ebben a környezetben végtelenül érdekes és izgalmas.
És vicces. Nagyon sok helyen A HUMOR a lételeme a jeleneteknek.

Apropó jelenetek. Rengeteg van belőlük, vannak részek, ahol egy-egy jelenet, két-három oldal a könyvben, nem tudom, összeszámoltam és a 2 rész alatt kb. 100 jelenet van. Fogalmam nincs, ezt hogy oldották meg technikailag, biztos minimalista díszlettel, de nagyon látványos lehet színházban.

Innentől a bejegyzés SPOILEREKET  tartalmazhat, aki nem olvasta, NE FOLYTASSA!

És akkor a cselekmény: Az eleje hamisítatlan évkezdés, benne a Roxfort expresszel, a cukorka árussal, és a Teszlek Süveg beosztó ceremóniájával. Innentől jönnek a problémák, mivel ugye Albus a Mardekárba kerül. És a barátja mardekáros fiú lesz. Majd kiderül, hogy szegény Albus nem sokban hasonlít az apjára, akinek nehéz szembenézni egy hős képességeivel.

Ezt imádtam, hogy a hős fia is esendő ember, hogy nem követi mindenben, és ez teljesen rendjén is van. Ez az apa -fiú konfliktus a mű alapja, ez még tud újat mondani, olyat, ami esetleg fontos lehet manapság. Majd jött az időnyerő és a fiúk ötlete, hogy visszamennek a múltba és megváltoztatnak rossz dolgokat. Nem egy időutazásos könyvről hallottunk már, ahol ez általában mindig visszafelé sül el, és persze a dolgok nem előnyükre változnak. Az első rész végig izgalmas, érdekes. Ha ott egy kicsit még lekerekítik az apa fia viszonyt, simán elég lett volna, jó és szép lett volna.

De azt hiszem, ezután már közbeszólt a pénz, az élet vagy a színház, nem tudnám eldönteni, a második rész már néhol kihúzta a bicskát. Talán nem nagy titok, hogy a negyedik rész, a Tűz serlege eseményeinek idejébe mennek vissza, Cedricet akarják megmenteni még korábbi időpontokban, egy sor változtatást indítva el. Érdekesek voltak az alternatív világok, de ez annyira idegen, egy ennyire ismert klasszikusnál, főleg mikor 2. és 3. körben tették, hogy félelmetes. Majd végül jött a nagy csattanó, Voldemort utódja. Itt meg aztán teljesen berágtam. Mi az hogy gyereke lett? Neki, aki nem tud szeretni? És hogy a csata előtt szülte Bellatrix és senki nem vette észre? Végtelenül logikátlan, számomra ez volt a legnagyobb arculcsapás, mire a végére értünk.

Rowling kánonnak tekinti ezt a könyvet, afféle "folytatásnak". Én sajnos nem igazán tudom. Annyi értelmetlen apró részlet nem stimmel, a végének nincs konkrét cselekménye, csak pár kapkodó mondat, gyorsan váltakozó képek, színek, jelenetek. A lényeg nem változik sokat, talán csak a fő konfliktus indul el jó irányba. Viszont amit a végével tettek, akkor már teljesen hitehagyott lettem.

Majd az utolsó tőr döfés a szereplők. Nálam kivágta a biztosítékot a néger Hermione. Nincs velük bajom, tényleg, de mikor 10 évig egy barna hajú, fehér bőrű lánynak látod (a filmekben) rettentő nehéz elvonatkoztatni. És nem értem, miért kell őket mindig mindenbe bevonni. Persze, játszanak filmekben, sorozatokban, de ne másítsák meg egy karakter jellemét, vonásait ennyire.

Összességében nagyon élveztem. Visszahozta a tinédzser koromat, nevettem rajta, és nosztalgiáztam, bár a végét nagyon sajnálom, hogy ezzel a cselekménnyel megbontották a 7 rész alatt szinte tökéletesen kidolgozott cselekményt, logikusságot. Élménynek egyszer jó volt, nem hiszem, hogy nagyon sokszor olvasnám újra. Viszont ha lenne rá mód, elmennék a darabot megnézni, a technikai megvalósítás nagyon érdekel. 

Mit várunk ősszel a postástól?

J. K. Rowling · John Tiffany · Jack Thorne:
Harry ​Potter és az elátkozott gyermek (Harry Potter 8.)

Bár elég sok kétséggel, de én is megrendeltem a 8. részként emlegetett színházi darab szövegkönyvét. A történet a felnőtt Harryék gyerekeit követi, az ő iskolai éveiket.  Sajnos hallottam róla jót és rosszat is, de erősebb a kíváncsiságom, és a fanatizmusom, mint a kétségeim. Megvárom a magyar nyelvő kiadást, olcsóbb és talán élvezhetőbb is lesz. 

Várható megjelenés: okt. 31. 

Előrendelhető szinten minden könyves honlapon. (Már előrendeltem.)

Kiadó: Animus

Szurovecz Kitti: 

Hópelyhek a válladon

Kitti más kiadónál egy teljesen új stílussal próbálkozik. Főszereplőink Arlene, a ​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett és Hayden, a 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Az önéletrajzi ihletésű, szerelmi regény az idézetek alapján mindenképpen nagyon izgalmasnak ígérkezik. Már csak azért is, mert a borderline szindrómát is körbejárja. Várom nagyon. 

Várható megjelenés: okt. 31. 

Előrendelhető a Líra honlapján, dedikáltan is. (Már előrendeltem.)
Kiadó: Athenaeum

Brian Staveley:

A tűz kegyelme:A csiszolatlan trón krónikája 2.

A csiszolatlan trón folytatása, Adare, Kaden és Valyn, a három testvér kiképzéséről és helytállásról
szólt az első rész. Augusztusban olvastam, még nagyon friss az élmény, de mindenképpen ígéretesnek tűnik a folytatás is.

Miután Adare rádöbben apja gyilkosának kilétére, elmenekül a palotából, hogy szövetségeseket keressen. Kevesen bíznak azonban benne, amíg egy tűzpróbában meg nem jelöli őt népe istennője.

Miközben Adare Annur egyesítésén fáradozik, belháború készülődik, és barbár hordák fenyegetik a birodalmat.

Már megjelent, a Gabo honalpján 15%  kedvezménnyel lehet megvásárolni.

A könyvtárba várom minél előbb. 

Kiadó: Gabo


Michelle Hodkin :

The Evolution of Mara Dyer – Mara Dyer változása (Mara Dyer 2.)

Imádtam az első részét, hátborzongató, kicsit krimis, kicsit misztikus, és egy leheletnyi romantika van csak benne.
Nagyon várnám, vagy a könyvtárba, vagy saját kézbe is.Már megjelent, Elit Team-es 16% kedvezmény van rajta a kiadó honlapján.

Kiadója: Könyvmolyképző


Spirit Bliss alias Hujder Adrienn

Reményfosztottak (A Szem 1.)

Különleges, láthatatlan szervezet rejtőzködik az éjszakában,
és olyan bűnözőkre csap le, akikre senki más nem tud, vagy nem mer.
Ana a Szem tagja.
Első törvény: bármi áron védd meg az ártatlant!
Második törvény: légy láthatatlan a rendőrség előtt!
De mi történik, ha egy zsaru az áldozat?
Ana megmenti Ryland életét, hogy lerójon egy régi tartozást. Ez a váratlan tett láncreakciót indít el, megváltoztatva mindenki sorsát. 

Még előrendelhető státuszban van, nov. 2. a várható megjelenés, már a borítóját is megkaptuk, itt megnézhetitek az adatokat.
Kiadója: Könyvmolyképző

Sarah J. Maas:

A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara (Tüskék és rózsák udvara 1.)

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.

Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Ó, az Üvegtrón után rettentően várom ezt a könyvet, bár  2016 őszre írják a megjelenést, sajnos nem vagyok benne biztos, hogy nem lesz ebből tél vagy tavasz. Még csak előjegyezni lehet. Várom nagyon, majd a könyvtárba is.
Kiadója: Könyvmolyképző

Darvasi László:
 
Taligás 


Bécs, ​​1728. Egy Taligás nevű ember járja Európa országútjait, és éppen a Gnómok házához érkezik. Nem lehet tudni, honnan jött, merre tart, csak azt, hogy úton van: szavakkal és könyvekkel kereskedik, szaval és fél. A Taligás krimibe illő nyomozás a szegedi boszorkányperekről, ugyanakkor mágikus realista utazás az emberi lélek kiismerhetetlen tájain. Megrázó és megejtő látomás a szorongásról és a szenvedélyről.Már megvehető, a Lírán 20% kedvezmény van rá.
Várom majd a könyvtárba.
Kiadója: Magvető 


Paulo Coelho:

A kém

Egy ​​megrontott kislányból lett nagyon kemény nő története A kém. Mata Hari képtelen volt elviselni a női rabság láncait, a rá kiosztott alárendelt társadalmi szerepet. Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának, akit nem láthatott felnőni;

Olvastam már Coelhot és nagyon kíváncsi vagyok erre a történetre és hogy mit tud ebből Coelho kihozni. Már megjelent, a Líra.hu-n 20% kedvezmény van erre is.

Kiadója: Athenaeum 

A lista még bővülhet, és az eddig hiányzó borítókat is majd pótolom.

28/50 Külföldön játszódik: Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

A könyvről:

Kiadó: Animus

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 144. old. 

Eredeti címe: Number the stars

Fordító: Bátori Tamás

"Hogyan is tudhatná bárki egyenként megszámlálni a csillagokat, nevet adni nekik, ahogy a zsoltár mondja? – gondolta a kislány. – A csillagok megszámlálhatatlanul sokan vannak."

Fülszöveg: 

Nos, bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet. 
Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei. 
A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba. 
Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.

"– Milyen bátor vagy, kicsi Annemarie? – kérdezte. 
Annemarie egyáltalán nem örült ennek a kérdésnek. Mert amikor magának feltette, nem volt megelégedve a válasszal. "
Gondolataim a könyvről: 

Lois Lowry 

Lowry mindig csodálatos módon tudja megfogni a gyerekek nézőpontját. Még általános iskolás koromban olvastam tőle Az emlékek őrét, és nagyon tetszett, hogy már akkor meg tudta írni úgy a dolgokat, hogy azt én gyerek fejjel is megértsem. 

Aztán a kihívás kapcsán sikerült belepaszírozni ezt a kis könyvet a listába a külföldi könyv pontjához, megtaláltam bent a SZIESZTA polcon, és egy este alatt befaltam. Ez van akkor, ha minden összejön! 


Dániában járunk a világháború alatt, de a németek még nem kezdték el deportálni innen a zsidókat. És bár jobb esetben az ember a fülszöveget elolvasva tisztába kerül, milyen korba jutott, mégis érdekes, mennyire máshogy láthatja ezt egy gyerek abban a korban. 

Először csak a szegénységgel találkozunk, és a katonákkal, akik mindenhol ott vannak és figyelnek mindent. Annemarie és Ellen sokkal többet lát és megért, mint azt a felnőttek gondolják (ez így van a valóságban is) és tudják, hogy rossz dolgok jönnek. Aztán Anne anyukája telefonál és ők elutaznak vonattal... 

"(…) könnyebb bátornak lenni, ha semmit nem tud az ember."

Isteni jó példa ez a könyv az emberek leleményességére, találékonyságára és a bajtársiasság bemutatására. Bár az ő életük is veszélyben volt, a dánok mégis utakat szerveztek, találkozó pontokat jelöltek ki, felépítették a rendszert, amivel a több ezer zsidó embert átjuttatták Svédországba. Ennek állít emléket a könyv. 

Arról nem is beszélve, hogy a végén van egy nagyon érdekes, és izgalmas jelenet, ahol még érdekességeket és "hadititkokat" is megtudhatunk. Miért fontos a csomag, és miért élet halál kérdése? Mit tehet egy kislány, ha elég bátor? 
Arra gondolok, hogyan játszották ki a kutyákat. :-D És a regény végi utószó szerint ennek is valós alapja van, Lowry utána járt. Szóval a mellett, hogy egy kicsit belebújhatunk a dánok hősiességébe,  megismerjük, hogyan élhette át egy 10 éves a náci uralmat, kapunk gondolkodni valót és érdekes történelmi tényeket. 
A morális kérdések mellett pedig ott vannak az egyéni drámák. A nővér Lise, és barátja, akikről csak később derül ki, mekkora hősök voltak. Anne családja, aki egy másik családot próbál megmenteni, és biztonságba juttatni, hasonlóan a többi dánhoz akkor.
Nem hiába választották Amerikában az év gyermekkönyvének megjelenésekor. 

Az eredeti borító: 

Bár az eredeti könyv már régen jelent meg (1989), nekem ez a borító nem nyerte el a tetszésemet. A két fő momentum rajta van, de sem a színe, sem a kép nem tükrözi vissza a könyv tartalmát. 
Ettől a magyar már egy hangyányival jobb, a színei mindenképpen, és itt már kapunk utalást is a konkrét könyv tartalomra, ahogy a naplementében átcsörgedeznek a hajók Svédországba. Nagy pirospont érte az Animusnak! 

Tanulságos gyerekkönyv komoly kérdésekről, a történelem egy sötét időszakában. Légy bátor, gondolkodj és olvasd el. Megéri! 

Veronica Roth : Divergent - A beavatott

Végre ennek a könyvnek is nekiálltam. Nagyon sokat hallottam róla, és most hogy márciusban a mozikba kerül a film, én is el akartam olvasni, miről is szól.

Alapvetően egy utópisztikus műről beszélhetünk, ha már hasonlítani kell, akkor kicsit talán az éhezők viadalára hasonlít, de majd kiderül, miben tér el.
A történetről:
Tris, vagy régi nevén Beatrice az Önfeláldozók csoportjába tartozik. Az utópisztikus Chicagoban 5 körzet igazgatja az emberek életét, ami előírja, hogy melyik tulajdonságot műveljék a csoport tagjai kiemelten. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Minden évben, akik betöltik a tizenhatodik életévüket, eldönthetik (egy teszt segítségével), hogy hová akarnak tartozni életük során. 
Azonban Tris több csoportba is beillene, és ez hibát okoz a rendszerben, így titkolnia kell érzéseit, és döntésével megváltoztatni az életét...

Alapvetően az ötlet nagyon tetszett. Fel van építve, ki mit művel, a Bátrak nem ismernek félelmet, vonatból ugrálnak, a táboruk a föld alatt van, az önfeláldozók nem lehetnek önzőek stb. Tehát ez nagyon jól ki van találva. Tris szemszögéből ismerjük meg a helyzetet, és persze a rettentő vonzó és érdekes Négyest, aki majd barátja és segítője lesz Trisnek.

A verekedős részek, a kiképzés, és a félelem szimulációk nagyon jól meg vannak írva, azt át tudtam érezni, de sajnos a többi néha nekem hiteltelen volt, e miatt kicsit lassabban is haladtam vele.

Maga a történet Tris egyéniségéről, önfelfedezéséről, nővé válásáról szól. Érdekes látnia problémákat (család elhagyása, hivatás választása) amiken nekem is gondolkodnom kellett, persze nem ilyen környezetben, de elnosztalgiáztam, meg hát lassan aktuális lesz a pályaválasztás miatt is.

Ami nekem itt nem tetszett, ami kicsit ugyan úgy az éhezők viadalában sem, hogy nekem túl utópisztikus, hihetetlen. Én nem tudnék ilyen világban élni, és tuti biztos, hogy nem is működne, mert lehetetlen fenntartani, az ember túl emocionális, és mint majd a könyvben is kiderül, vannak Elfajzottak, akik minden csoporthoz szeretnének tartozni. Hát ebből lesznek a bonyodalmak... még vagy két könyvben, mert persze ez is folytatásos, és trilógia.

 A borítók:
Ami viszont pozitív, hogy az Animus megvette az eredeti nagyon szépen összehangolt sorozat eredeti borítóit, így itthon is azzal lehet kapni. Nagyon jók a színei, szépen vannak összeválogatva, egymás mellett még szimmetrikusak is, és a jelképek mind összhangban vannak a tartalommal.

Összességében: tetszett, elolvastam,  pár estére lekötött, de nem hiszem, hogy elolvasom a folytatást, annyira nem ragadott meg, és várható lesz a végkifejlet. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a film, mennyire sikerül nekik megvalósítani az érzéseket, amiket olvasás közben éreztem, szóval mindenképpen megnézem.

Az első képek Az emlékek őre filmváltozatából

Nagyon örültem a hírnek mikor megláttam a képeket. Az első regény majdnem 20 éve jelent meg, de jogi okok miatt eddig nem tudtak a filmhez hozzányúlni. Az Entertainment Weekly cikkéből az is kiderül, hogy eléggé szabadon fogják kezelni a filmet, nem lesz teljesen hű adaptáció.
Például Jonas, aki a könyvbe csak 12 éves, egy kamaszodó tini, a filmben már 16 éves lesz, ezzel egy kicsit kinyitották a szerepet, és így egy álmodozó fiú helyett egy "flörtölős" srácot is beletehettek (erre azért kíváncsi leszek.) Azt azért jó tudni, hogy Lowry szorosan együttműködik a rendezővel, és részt vesz az alkotásban.
A rendező Phillip Noyce.



Jeff Bridges, aki úgy tűnik oroszlánszerepet vállalt a film előkészítésében, végül talán mégis sikerül tekercsre vinnie a filmet. Ő lesz az idősebb Őrző, Jonast pedig egy eddig még kevésbé ismert ausztrál színész Brenton Thwaites alakítja. E mellett olyan színészek is részt vesznek a filmben, mint Meryl Streep, Taylor Swift, Katie Holmes, mint Jonas anyja.

Jonas és Gabe 

Az idősebb és a fiatal Őrző, Jonas. 

 A képek forrása, és a cikk.

Könyvsorozat ajánló: Lois Lowry: Az emlékek őre

Mint mondtam, most rákattantam a sorozatokra, erről megint könnyebb egyben értékelni, hiszen minden rész a negyedikre épít. 

Minden úgy kezdődött, hogy 7.-ben év végén megkaptam az első részt (Az emlékek őre címmel) a tanévzárón jutalomkönyv gyanánt. Még azon a nyáron elolvastam. És rettentően kíváncsi voltam, mi lett Jonassal és Gabriellel, de akkor még nem derült ki. Aztán eltelt jó pár év, és kiderült, hogy a könyvnek van már második és harmadik része is. És ebben az évben megjelent a befejező, utolsó 4. rész is, amiben mindenre fény derül. Így hát nekiláttam az elmaradt háromnak, hogy megtudjam, mi történt Jonassal. 

Vigyázat, aki nem olvasta még, erős Spoiler veszély!!!

1. Az emlékek őre

Jonas világa egy olyan utópisztikus világ, ahol mindenkinek megvan a szerepe. Az embereket 12 éves korukban beosztják, ekkor tudják meg mi lesz a foglalkozásuk. Ebben a világban nincsenek érzelmek, sem színek, sem ok nélküli cselekedetek. Ám Jonast valami egészen újra és egészen másra választják ki, ami nagy megtiszteltetéssel és felelősséggel jár. Ő lesz az emlékek új őre, az idősebb emlékőrtől kapja meg az emberiség titokban tartott, jó és rossz tulajdonságaira utaló emlékeket. Jonas nehéz döntést hoz, és szakít a hagyományokkal... 

Ez lenne az alaptörténete az első résznek. Emlékszem, mikor akkor olvastam róla először nagyon érdekesnek, de egyben borzasztónak és rémisztőnek találtam ezt a világot, és örültem, hogy Jonas azt tette, amit tett. 

Itt kell megjegyeznem, hogy maga a gondolatok leírása, a karakterek, nagyon jól ki vannak találva, és az is, ahogy majd ezt a vonalat továbbviszi (Jonas képessége erősödik, Gabe akiről majd később derül ki, miért is fontos, hogy megmentette.) 

Szintén nagyon tetszett a borítók világa (Animus kiadó), ami rátapintott a könyv lényegére (a színek és a menekülés), de nagyon sajnáltam, hogy ez nem köszön vissza csak a negyedik rész borítóján. Mert lehetett volna mind a 4 könyvnél erre építeni. Sajnos a 2. és a 3. könyv borítója nem nagyon adja vissza se a könyvek tartalmát, se a hangulatot, amiben elkezdődött. 

2. Valahol Messze (Az emlékek őre 2.) 

A második rész egy egészen új helyen, egy talán ősközösségnek tűnő faluban játszódik, ahol itt is a döntéshozók uralkodnak. Főszereplőnk Kira, akinek meghaltak a szülei és rossz lába miatt a falu asszonyai el akarják kergetni, a senki földjére űzni, a vadaknak. Ám Kirának nagy tehetsége van a hímzéshez, így a döntéshozók kiválasztják, hogy ő hímezhesse az énekes ruhájába a történetüket, és a jövőt, amit minden évben megénekelnek. De eljön az idő, amikor neki is választania kell...

Számomra több évnyi kihagyás után (és sok olvasásélmény után) ez a a hely még zordabbnak, kegyetlenebbnek tűnt, mint az első kötetben. A legzavaróbb pedig az volt, hogy egy árva szó nem esett benne az első könyv szereplőiről, még mindig nem kaptunk válaszokat, sőt egyre csak gyarapodtak a kérdések. 

Ami nagyon tetszett:

-Ebben a világban kiemeli a tehetségeket, ami nem szupererő, csak többnyire egy mesterség: fafaragás, hímzés, éneklés.

- a rengeteg növény név említése, és hogy milyen szín lesz,  mire való, nem tudom, tényleg így van -e, de ha igen, növényhatározónak se rossz. 

- Kira, mint női hős, aki a maga hátrányával (sánta) mégis hihetetlenül erős karakter 

-Matt, ahogy átalakul

- A nagy csattanó Látóval :-D. 

Ami nem tetszett: 

- A cselekmény nagyon lassú, vontatott, nem sok minden történik, az is lassan. 

3. Hírvivő (Az emlékek őre 3.) 

Faluban vagyunk. Ez egy olyan hely, ahol a más közösségekből kivetett emberek gyűlnek össze. Itt mindenki sérült valamilyen szinten (testben vagy lélekben), de segítik egymást. Matt már nagyfiú, és itt él az idősödő Látóval, akinek segít a háztartásban. De az erdő sűrűsödik Falu körül, az emberek megváltoznak, Cseremester pedig egyre többször jár Faluban. Matt felfedez valamit, ugyan úgy, ahogy annak idején Jonas és Kira is felfedezte magában a képességet. Gyógyító. Kiráért indul, mert Falu határát le akarják zárni, és döntenie kell, mikor fedi fel magát, neki is választania kell könnyű és helyes között...

Ez már lényegesen épít a második részre, Falu nincs messze a Vadak közösségétől, ahol Kirának köszönhetően sokat változnak a dolgok. Ám Falu is sokat változik, és Matt, aki időközben megnőtt a második rész óta, útra kel az erdőben utoljára, hogy Kirát is a Faluba hozza Látóhoz. 

Itt jelenik meg az első kapcsolat az első résszel, mivel itt már Jonas is megjelenik, miszerint ő is ide érkezett ama piros szánkóval. Ám Gabrielről nem esik szó. 

Érdekes volt Mattet ilyen komoly, nagyfiúnak látni. Ez volt az első közösség, ami tetszett, vagy legalábbis a leírása tetszett az alapkoncepciónak. Annak, ahogy éltek, létrehozták, jó lenne ha ma lenne közöttünk is ilyen. 

4. A fiú (Az emlékek őre 4.)

Minden borító közül nekem ez a kedvencem,
színben, összhangban ez lett a legszebb.

A negyedik rész alapvetően megint egy teljesen új karaktert mutat be, de ahogy a könyvborító hátulján is olvasható, végigmegyünk minden helyen és világon, ahol eddig jártunk a történetben, és kiderül, hogy Claire nem is annyira idegen helyről származik. Jonas világából származik, sőt, egyidős vele, sőt az is kiderül, hogy Gabriel az ő fia. 

Azt hiszem, elmondhatom, hogy a 4 közül talán ez a legkegyetlenebb, legérzéketlenebb, legérzelmesebb, és legmeghatóbb rész. Claire Jonas világának egy másfajta kiválasztottságát mutatja be, mint szülőanya, de itt még inkább kiderül, hogy ez a világ morbid, gépesített, érzelem mentes. Clairenél hiba csúszik be, így maradnak az érzelmek, és ezzel jönnek a bonyodalmak. 

Méltóképpen a záró rész kellően sokrétű, érdekes, és elvarrja a szálakat. 

Alapvetően a történet 3 fő részből áll. 

1. - Az elsőben Claire szülése, majd utána a halgazdaság, ahol ráébred az érzéseire, és miután Jonas elmegy Gabebel, a hajó. 

2. - A kis közösség (talán Kira régi faluja, bár a szikla ismeretlen volt eddig), ahol a füves asszony felgyógyítja, visszatérnek az emlékei, megtanulja a dolgokat, amiket nem ismert (színek, állatok), és hogy Einar testileg is felkészítse a harcra a fiáért. 

- Ebben a részben Einar a kedvenc szereplőm. Claire nem a szépfiút választotta, hanem azt, akinek a lelke szép, és pont ezért is szeret bele, és ezért hatalmas áldozat, mikor elindul mászni. Einar pedig pont ezért készíti fel mindennek ellenére, mert tudja mennyit jelent ez Clairenek. 

Feltűnik Cseremester, és Claire is meghozza a maga áldozatát azért amiben hisz. 

3. - És végre, a harmadik részben feltűnik Gabriel, mint tinédzser. Az anyja, a családja után sóvárog, ahogy az anyja is utána. Szép és hihető történet ez. Itt kiderül, hogy minden könyv, minden szereplőjének feladata van (Jonasnak, hogy Gabeet megmentse, majd megtalálja a boldogságot Faluban, Kirának Matt és Látó, Mattnek Falu rendbetétele, Gabrielnek hogy mindannyiukat, de főként az anyját megmentse.) 

A közös bennük, hogy mindannyiuknak képessége van, és választaniuk kellett a történet egy pontján. A cseremester pedig maga az elemi gonosz, a csábítás, a bűn, az ördög, ha úgy tetszik, aki ellen végig küzdenek. 

Maga a történet rengeteg morális kérdést vet fel, bár az utolsó rész szépen elvarrja a szálakat. Viszont én akkor, 7.-ben is, és még most is napokat tudok rajta morfondírozni. Az ember nehezen szabadul a hatása alól. Sajnálja is őket, elrettenve olvassa a sorokat egy olyan világról, amiben csak reménykedhetünk, hogy nem fog kialakulni. Ugyanakkor benne van az emberi kitartás, az akarat, és a szeretet nagy példája. 

Nagyon tartalmas élmény lehet, mindazonáltal én ezt csak 14 éves kor fölött ajánlanám. A negyedik részt mindenképpen. Bár tudom, hogy a mai fiatalok korán érnek, és már sok mindent tudnak, azt hiszem, ehhez a sorozathoz kell egy bizonyos életkor, egy kis tapasztalat, hogy az ember átlássa, és rálásson a dolgokra. 

Interjú az Animus, A Könyvmolyképző és a Typotex kiadó vezetőivel

Egy rég várt interjú...
2011-ben egyik egyetemi kurzusom során a könyvkiadásról kutattam, és sikerült három magyar kiváló kiadó vezetőit kérdezgetnem a sikerükről. Az alábbiakban erről olvashattok egy kis összefoglalást.

Akiknek a borítók mesélnek

Kiadóvezetői döntések, kutatás a „szerencsés véletlenért”

Beszélgetés az Animus, a Könyvmolyképző és a Typotex Kiadó vezetőjével

            Hogyan lesz valakiből jó kiadóvezető? Kiskortól fogva a szakmára készül? Milyen ösztönök kellenek hozzá? Mi befolyásolja a döntéseiket? Honnan veszik ötleteiket, új könyveiket?  Hogyan lehet sikeresen felfuttatni egy kiadót? Mennyire hasznosak egy kiadó életében a ma olyan közkedvelt közösségi oldalak?

            Rengeteg kérdés, és a választ három magyarországi, a maga műfajában sikeresnek mondható kiadóvezetővel próbálom megválaszolni.

Benyomások és ajánlások, de milyen mennyiségben?

Kérdésemre, mi alapján döntenek egy –egy könyv meghonosítása, magyarosítása mellett, nagyon vegyes válaszok érkeztek. Amiben mindhárman egyetértettek, hogy nincs olyan, hogy biztos tipp. Soha nem lehet előre látni, mekkora sikere lesz itthon egy külföldön már befutott könyvnek, mert ez függ a közönségtől, a mentalitástól, a témától. Nem látták ezt előre sem a Harry Potter, sem az Alkonyat esetében. Külföldön sikeres volt, belevágtak, itthon is sikeres lett. Katona Ildikó szavaival élve, ez egy „szerencsés véletlen volt”. Mindig nagy rizikó a könyv választása, és egy- egy ilyen mű megvételét nagy kutatások előzik meg. Egy olyan kiadónál, mint a Könyvmolyképző, naponta érkeznek kéziratok, ajánlások, tippek, esetleges külföldi könyvek átvételére, vagy magyar kezdő íróktól. „Magyarországon az olvasóknál, már csak az írók vannak többen. Majd minden olvasóra jut két író, és ez iszonyatos mennyiségű anyag és munkaidő átolvasni, türelem kell hozzá, és iszonyat fárasztó tud lenni.”jegyzi meg Ildikó. (Katona Ildikó, 2011). A Könyvmoly adatbázisában 6000 könyvcím található, amivel már kapcsolatba kerültek (kézirat, ajánlás, egész művek, és ez egyre csak gyarapszik). A választásnál Ildikó egy már összeszokott csapatra támaszkodik (fordító, régi munkatársak), de ő mondja ki az utolsó szót. Legfontosabb, hogy rá is hasson a könyv, először az első benyomás fontos, a borító megjelenése. „Én azt gondolom, hogy külföldön, ha egy kiadó nem ad arra, hogy rendes borítót csináljon, akkor én miért higgyek jobban a könyvben, mint ők maguk? Ezért az első számú szempont számomra, hogy a borító megszólít-e? Aztán a fülszöveg megszólít-e? És végül a tartalma megszólít-e?” Tehát főleg a vezetőre tett hatás, benyomás fontos. Olyat keres és válogat, ami neki is tetszene, és tudja, hogy az olvasói körbe is beleillik.

Ajánlatok nélkül…

Ezzel szemben az olyan kiadók, akik nem kapnak ajánlatokat, mi alapján döntenek? Az Animus kiadó a külföldi véleményekre ad sokat (a Harry Potter nagy sikeréről londoni kollégáktól szereztek tudomást), és állandó megfigyeléssel számontartják a piacon kelendő könyveket, vagy átvételre esélyes könyveket. Így találtak a Skandináv könyvekre, és döntöttek a sorozat mellett, mivel „így az egyik kötet erősíti a másikat”(Balázs István, 2011). De itt is nagyon fontos, hogy ők maguk a könyvet érdekesnek, izgalmasnak, frissnek, újszerűnek tartsák.

Végül a legnehezebb, mi alapján válogat egy tudományos, szakkönyveket megjelentető Kiadó? Votisky Zsuzsa azt mondta, mindig a legújabbat, a legprovokatívabbat akarja begyűjteni, provokatív szerzőktől. Hogy mi motiválja, mi a belső célja a hatalmas tudományágak kis, érdekes porszemeinek kiásásában? Így fogalmazta meg: „Az a célom, hogy kisebbrendűség érzés nélkül tudjak beszélni olyanokkal, akik nálam többet tudnak.” Tehát a tudásvágy, hogy minden műfajban, minden témában jártas legyen, megszerezze az átlagműveltséget, vagy akár többet is. Úgy gondolom, és ő is így nyilatkozott, mára ez sikerült neki. „Műveltnek lenni nagyon szórakoztató –jegyzi meg Zsuzsa - csak sajnos nem sokra megyek vele.” Mert nem baj az, ha az ember meg is tud élni a tudásából, és nem csak élvezi.

Ambíciók, és állandó kutatás

Lássuk, milyen ambíciók szükségesek egy sikeres vezető számára. Nem lehet itt sem általánosítani, de a válaszok alapján két féle típusra leltem.

Katona Ildikó már 5 évesen tudott olvasni, és gyerekkorában sem a babák érdekelték, szinte mindent elolvasott, ami a kezébe került. Mikor ráébredt, hogy ezeket emberek válogatják, és adják ki, eldöntötte, hogy ő is ezzel akar foglalkozni, hatni akar az emberekre az általa kiadott könyvekkel. Így hát cégalapításba fogott, és sikerült megvalósítani az álmát.

Végül van, aki csak később jött rá, hogy ténylegesen ezzel szeretne foglalkozni. Votisky Zsuzsa harminchat éves, matematika-fizika szakos tanárként ébredt rá arra, hogy nem ezzel szeretne igazán foglalkozni, nem ad neki elég pluszt. A Műszaki Kiadónál eltöltött évek után vette meg a TECH programot, lefordították, és a mai napig a programról ismeretes kiadója. Mindig az újat kereste, szomjazta a tudást, és ennek folyamatos ismételgetése nem volt számára elég.

„Állandóan csinálni kell a reklámot, ötletelni, fenntartani az érdeklődést”

Votisky Zsuzsa szerint a könyvkiadás „tapasztalati tudomány. Tanulni kell ezt is, de gyakorlatban.” Rengeteg múlik a vezetőkön és nagyon nehéz, vagy nem is lehet általánosítani, mert ahány kiadó, annyi szokás, és minden vezető máshogy egyengeti saját háza táját. Ma már az emberek nem járnak könyvbemutatókra, mert nem érdemes nekik, a kiadók számára pedig nem éri meg. Így mással próbálkoznak. Előadást szerveznek a könyveik köré a legkedveltebb közösségi portálon (Facebook), könyveiket ajánlják, állandó tájékoztatást adhatnak és mindezt ingyen, online. „ Régen a szocializmusban 12 kiadónak volt jogosítványa. Ma körülbelül 150 konkrét cég van a piacon. Ez hatalmas verseny. Állandóan csinálni kell a reklámot, ötletelni, fenntartani az érdeklődést.” –mesélte Votisky Zsuzsa. Érdekesség, hogy kérdésemre, milyen felületen hirdetnek előadásokat, felsorolt 6 fajtát (Port.hu, Pesti est, Kossuth Klub, Egyetemek hirdetőin, Facebookon, és e-mailes hírlevelekben) a felméréseik szerint mégis a legtöbben ismerőseik ajánlására érkeztek az előadásokra. Tehát, hiába ömlik az emberre a sok tájékoztató, mégis a közvetlen baráti ajánlás, személyes párbeszéd a legfontosabb.

Katona Ildikó is ezt hangsúlyozta. A közösségi honlapok megjelenésével sokkal közelebb vonhatják az olvasóikat, felmérhetik az igényeiket, akciókat, játékokat szerveznek, könnyebb az olvasók toborozása, „szinte rajta tartjuk az ütőerükön a kezünket, Ildikó szavaival élve.  

A magyar kiadók nagy részének nincs még olyan gazdag és részletes honlapja, mint például a Typotexnek, akik már az elsők között szerezték meg IP címüket még az internet kialakulásakor. Ilyen téren a kiadóknak még bőven van mit javítgatni, mind a közösségi mozgósításon, mind honlap fejlesztéseken. Viszont az tagadhatatlan, mekkora sikere és  gyűjtőereje lehet egy –egy ilyen közösségi oldalon való részvételnek egy kiadó szempontjából, és maguk a vezetők is csak abszolút pozitív élményekről tudtak beszámolni.

Fesztiválok, és adatszerzés

A könyvfesztiválok közül a Frankfurti könyvvásár kétségtelenül Európa legnagyobb könyvvására, amint Balázs István (Animus, 2011) mondja a „világ legtekintélyesebb könyves seregszemléje”,így mindhárom kérdezett válaszában ez volt a legelső a listán. Minden évben kilátogatnak, felmérni a trendeket, kapcsolatokat gyűjteni, megnézni, kézbe venni a legajánlottabb műveket. Megmustrálni az új borítótrendeket, és bár mindez lehetséges lenne ma már interneten is, ahogy Balázs István mondja, „hajtja még az embert a megszokás”, szeretik az ilyen fesztiválok hangulatát. Másodiként, két szavazattal futott be a Bolognai Nemzetközi Gyermek és Ifjúság könyvkiállítás, melyre a két kiadó vezető – Animus, Könyvmoly - profilja miatt gyakran kilátogat, és nagyon hasznosnak találja. Szintén ők említették még a Londoni Könyvfesztivált, amire még érdemes kilátogatni, és Ildikó említette New York-ot, ahová érdemes és fontos kijutni a közeljövőben. Ismereteiket általában már ők is a neten szerzik be. A szépirodalmai kiadók foglalkoznak a hazai véleménnyel, a kívánságokkal, (Közösségi oldalakat, hazai blogokat is olvasnak) és persze nagyon fontos, hogy a mű beleilljen a kiadó profiljába, a már eddig megszokott művek stílusába, minőségébe, hogy az olvasó azt kapja, amit eddig megszokott.

Szakkönyvek kiadásánál nem igazán figyelnek kérésekre, nincsenek is igazán kérések, a legújabb külföldi szakkönyveket veszik át, fordítják, azokból válogatnak.  Olyat próbálnak kiadni, ami újdonság, nincs itthon, és nagyon modern. A Typotex nem csak tankönyvekre szakosodott, rengeteg segédkönyv, ismeretterjesztő könyv kerül ki a kezeikből. A kutatás, a keresés, a felfedezés állandó élvezete, hogy mindig tartani tudják a lendületet, hajtja őket a dübörgő könyvcirkuszban. Nem árt, ha az embernek van némi ambíciója, és alaptőkéje. Aztán már csak várni kell a szerencsés véletlent. És ásni a rengeteg könyv és kézirat között. Hátha befut egy újabb Alkonyat, vagy Harry Potter.