2016. november 28., hétfő

Könyvajánló: Jennifer Niven: Veled ​minden hely ragyogó

A könyv adatlapja: 
Kiadója: Maxim
Sorozat: Dream válogatás
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 430. old.
Folytatásos: nem
Fordította: Kocsis Anikó
Eredeti címe: All the Bright Places



2016. november 27., vasárnap

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

A könyv adatlapja:
Kiadója: Könyvmolyképző
Sorozat: Vörös Pöttyösퟐ
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 381. old.
Folytatásos: elvileg igen, még külföldön sem jelent meg
Fordította: Benedek Dorottya
Eredeti címe:Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe



Fülszöveg:
Dante ​tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.

Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.

Gondolataim a könyvről:
 Vajon milyen lehet a tinédzser fiúknak? Hőseinket 16 évesen ismerjük meg. Ez az a kor, mikor tele vannak kérdésekkel, vágyakkal, felfedezni valókkal. Milyen lehet egy apa, aki megjárta a vietnámi háborút, de nem beszél? És egy fiútestvér, akire nem emlékszünk, de róla sem beszél senki. Milyen lehet egy olyan mexikói család, ahol mindenről beszélni kell a szülőkkel, csak arról nem, amiről a szülők nem akarnak.

Imádtam a könyv minden egyes sorát, mert annyira ártatlan. Ari a világmindenség titkait kutatja, nem hiába, a név kötelez. Jót mulattam rajta, hogy pont Arisztotelész és Dante után kapták a nevüket. Szerettem, hogy rövidek a fejezetek, főleg a párbeszédekre épít, mégis annyi kimondatlan szó és elgondolkodni valónk van egy-egy rész után. Ahogy Ari is írja, ez a könyv tele van szellemekkel. A háború szellemével, amivel az apa nem tud megbirkózni. A báty szellemével, akiről nem beszélnek, és akire az anya dühös és bűntudata van. Ari dühének és kíváncsiságának szellemével, aki nem tudja, mi célja van, mi a küldetése, és úgy szenved a felnőtté válással, ahogy van.

Az egyetlen talán Dante, aki már elég korán megküzdött a saját szellemével, és vidám, örök optimista, művelt fejében korán letisztultak a dolgok. Bár fura, nekem ő volt a kedvenc karakterem. Mert megtalálta magát a világban. Sok mindentől félt, de a szeretetet nem félt kimutatni.

Amit talán megtanultam ebből a könyvből, a feltétel nélküli szeretet. Szeretet a szülőktől, bármilyen is legyen a gyereke. Egy fiú szeretete a barátja iránt, még a legnagyobb bajban is. A kutyája iránt, mert olykor egy állat is lehet segítőtárs. És hogy mekkora szeretet lehet két ember között, függetlenül attól, hogy milyen neműek. Lehet közös pont a beszélgetés és a nevetés is. Néha csak annyi kell, hogy az embert meghallgassák, amikor már nem tudja magában tartani.


A másik dolog, ami sajnos mostanában rengeteg könyvben előkerül, hogy beszélni kell. Nem szabad a dühöt és a gyűlöletet elfojtani. Beszélni kell ha gyászolunk, ha sérelmeink vannak, ha kétségeink vannak mert addig gyűlik, amíg felemészt bennünket, és abból súlyos bajok lehetnek.

Ó, és imádtam a borítóját. Már eleve ezen is látszik a mexikói stílus, kicsit koponyára hajaz a forma, a címmel és az ominózus platós furgonnal pedig mindenre nagyon szépen utal. Hogy mi jár a fúk fejében, a kultúrára, a fontosabb jelenetekre.Apropó, hogy mi jár a fejükben, erre ezt a szuper rajzot találtam. Dante agyában talán ezek. Mivel a könyv Ari szemszögéből íródott, róla viszonylatilag keveset tudunk meg, bár én nagyon kíváncsi lettem volna az ő gondolataira is, Főleg mikor egy évig külön voltak. Sokat változott tapasztalt mind a két fiú, van benne egy kis lélektani fejlődés, pár évig követjük őket, és sajnálom, hogy csak ennyit tudunk meg a végével kapcsolatban. A Goodreads szerint valamikor várható egy második rész, de még a szinapszis sincs fent, így nem tudom, hogy ők lesznek -e a főszereplői.

Szerettem a mondanivalója miatt, az ártatlan bája miatt, mert nem akart mást, csak megmutatni a szeretet arcait. És néha csak ennyi kell, semmi több. 

2016. november 9., szerda

Könyvajánló: Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

 A könyv adatlapja: 
Kiadója: Athenaeum
Sorozat: Romantika
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 352. old.
Folytatásos: nem
Borító grafika: Kolozs Kitti Anna



Gondolataim a könyvről:
Vannak könyvek, amiket meg kell írni. Vagy azért, mert ez segít az írónak feldolgozni valamit, vagy azért, hogy mások elolvashassák, és tanuljanak mással megtörtént esetekből, élethelyzetekből.
Kitti új regényének olvasásánál ezt éreztem. Kitárulkozást a legbelső érzésekig, amíg már az emberen nem marad más, csak a lenyomata, emléke ennek a bizonyos dolognak.


2016. november 8., kedd

Ami még az évben várható a postástól

Rengeteg őszi-téli megjelenés címe, dátuma derül ki mostanában a kiadóknál, összeszedtem párat, ami, rajtam kívül esetleg még sokatokat érdekelhet. A bejegyzés bővül, frissítem az újabbakkal.

J. R. R. Tolkien : Karácsonyi levelek


Tolkien gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről, mulatságosakról és ijesztőekről egyaránt.

Az első levél 1920-ban érkezett, majd jöttek az újabbak húsz éven keresztül, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot - amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt - néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta.

Megjelenés: 2016. nov. 11. Cartaphilus kiadó 


2016. november 6., vasárnap

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry ​Potter és az elátkozott gyermek

A könyv adatlapja:
Kiadója: Animus
Sorozat: Harry Potter folyt. 8. rész
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 320. old.
Folytatásos: nem
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti címe: Harry Potter and the cursed child



Gondolataim a könyvről: 

Rettentően vártam ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy tudtam, hogy nem regény, hanem egy színdarab szövegkönyve. Mindezt az is mutatta, hogy szegény kollégáimat az őrületbe kergettem a hisztivel, mivel az Alexandra nem tudta a már egy hónappal előrendelt könyvemet a megjelenés napján lehozni. Mert ugye a rendelt szállítást raktárból adják, nem a bolti készletből, és Szeged a világ végén van. Mindegy, mindenesetre berágtam az Alexandrára.

Szóval nem voltak nagy elvárásaim, de hatalmába kerített a nosztalgia. Hetedikes voltam, mikor elkezdtem a filmek miatt az első könyvet olvasni, gyorsan beértük magunkat a megjelentekkel, és utána mi nővéremmel minden évben együtt nőttünk és vártuk a folytatásokat még a rajongókkal. Szóval én még első generációs Potter-fan vagyok. A maiak ezt már nem tudják, mert akár egy hét alatt is el lehet olvasni az összes részt, de mi akkor szellemileg, lelkileg is együtt nőttünk velük, és éveket vártunk, hogy egy-egy újabb kötet megjelenjen a vége felé. Elmondhatom, hogy én is sok mindenbe ez után kezdtem bele.

Szóval nekivágtam. Az első érzés, ami körbejárt, tényleg a nosztalgia, hogy megint olvashatok róluk. Ron még mindig vicces, megvannak benne a Hermionés okosságok... és ezek annyira jól esnek az ember lelkének.

Maga a színdarab, mivel két este játszották, két részes, és két felvonás van mind a két részben, tehát 4 fő rész van. Az elején megismerjük Albus-t, Harry kisebbik fiát, aki most kezdi roxforti éveit, de nagyon más mint az apja. Barátjául az a Scorpius szegődik, aki a nagy ellenlábas Malfoy fia. És ez az egyik fő részletkérdés.

Szó van itt nagyon sok mindenről: Milyen az elmúlt csaták után felnőtté válni, dolgozni és gyereket nevelni? Hogy találja meg az ember a fiával a közös hangot, ha ennyire különböznek? A téma borzasztó aktuális, értelme is van, és ebben a környezetben végtelenül érdekes és izgalmas.
És vicces. Nagyon sok helyen A HUMOR a lételeme a jeleneteknek.

Apropó jelenetek. Rengeteg van belőlük, vannak részek, ahol egy-egy jelenet, két-három oldal a könyvben, nem tudom, összeszámoltam és a 2 rész alatt kb. 100 jelenet van. Fogalmam nincs, ezt hogy oldották meg technikailag, biztos minimalista díszlettel, de nagyon látványos lehet színházban.

Innentől a bejegyzés SPOILEREKET  tartalmazhat, aki nem olvasta, NE FOLYTASSA!


És akkor a cselekmény: Az eleje hamisítatlan évkezdés, benne a Roxfort expresszel, a cukorka árussal, és a Teszlek Süveg beosztó ceremóniájával. Innentől jönnek a problémák, mivel ugye Albus a Mardekárba kerül. És a barátja mardekáros fiú lesz. Majd kiderül, hogy szegény Albus nem sokban hasonlít az apjára, akinek nehéz szembenézni egy hős képességeivel.

Ezt imádtam, hogy a hős fia is esendő ember, hogy nem követi mindenben, és ez teljesen rendjén is van. Ez az apa -fiú konfliktus a mű alapja, ez még tud újat mondani, olyat, ami esetleg fontos lehet manapság. Majd jött az időnyerő és a fiúk ötlete, hogy visszamennek a múltba és megváltoztatnak rossz dolgokat. Nem egy időutazásos könyvről hallottunk már, ahol ez általában mindig visszafelé sül el, és persze a dolgok nem előnyükre változnak. Az első rész végig izgalmas, érdekes. Ha ott egy kicsit még lekerekítik az apa fia viszonyt, simán elég lett volna, jó és szép lett volna.

De azt hiszem, ezután már közbeszólt a pénz, az élet vagy a színház, nem tudnám eldönteni, a második rész már néhol kihúzta a bicskát. Talán nem nagy titok, hogy a negyedik rész, a Tűz serlege eseményeinek idejébe mennek vissza, Cedricet akarják megmenteni még korábbi időpontokban, egy sor változtatást indítva el. Érdekesek voltak az alternatív világok, de ez annyira idegen, egy ennyire ismert klasszikusnál, főleg mikor 2. és 3. körben tették, hogy félelmetes. Majd végül jött a nagy csattanó, Voldemort utódja. Itt meg aztán teljesen berágtam. Mi az hogy gyereke lett? Neki, aki nem tud szeretni? És hogy a csata előtt szülte Bellatrix és senki nem vette észre? Végtelenül logikátlan, számomra ez volt a legnagyobb arculcsapás, mire a végére értünk.

Rowling kánonnak tekinti ezt a könyvet, afféle "folytatásnak". Én sajnos nem igazán tudom. Annyi értelmetlen apró részlet nem stimmel, a végének nincs konkrét cselekménye, csak pár kapkodó mondat, gyorsan váltakozó képek, színek, jelenetek. A lényeg nem változik sokat, talán csak a fő konfliktus indul el jó irányba. Viszont amit a végével tettek, akkor már teljesen hitehagyott lettem.

Majd az utolsó tőr döfés a szereplők. Nálam kivágta a biztosítékot a néger Hermione. Nincs velük bajom, tényleg, de mikor 10 évig egy barna hajú, fehér bőrű lánynak látod (a filmekben) rettentő nehéz elvonatkoztatni. És nem értem, miért kell őket mindig mindenbe bevonni. Persze, játszanak filmekben, sorozatokban, de ne másítsák meg egy karakter jellemét, vonásait ennyire.

Összességében nagyon élveztem. Visszahozta a tinédzser koromat, nevettem rajta, és nosztalgiáztam, bár a végét nagyon sajnálom, hogy ezzel a cselekménnyel megbontották a 7 rész alatt szinte tökéletesen kidolgozott cselekményt, logikusságot. Élménynek egyszer jó volt, nem hiszem, hogy nagyon sokszor olvasnám újra. Viszont ha lenne rá mód, elmennék a darabot megnézni, a technikai megvalósítás nagyon érdekel. 



2016. november 4., péntek

Könyvajánló: Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég

A könyv adatlapja:
Kiadója:Könyvmolyképző
Sorozat:Vörös Pöttyös, de krimi
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 380. old.
Folytatásos: nem
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Eredeti címe:Black Ice

Spoileres a fülszöveg!