2015. december 31., csütörtök

2015 leg-leg-leg, év végi összefoglalás

Hú, érzem, hogy ez a poszt nagyon hosszú lesz. Sok minden változott ebben az évben, viszont az elmondható, hogy könyves szempontból minden rekordot megdöntöttem! Ebben az évben indult el a bloghoz kapcsolódóan a Facebook oldal, van most már egy Instagram oldal is, és apróbb design váltások, módosítások is tervben vannak (ilyen kísérlet például a hóesés, tetszett? ).

Bár ebben az évben talán nem voltam annyi könyves eseményen, viszont azt hiszem a könyves kihívásnak is köszönhetően dupla annyit olvastam és írtam, mint átlagos években eddig (ezzel együtt 68 poszt készült a blogra az évben, ebből 29 könyves kihívásos). Ha már összegző poszt, kicsit összegezzük a számokat erről az évről:


  • Összesen ebben az évben 91 könyv (ebben benne van a megkezdett könyv is!) 
  • Befejezett és elolvasott 80 könyv (régebbi években ált. 50 körül volt egyetem mellett)
  • Össz elolvasott oldalszám : ~25638 (Moly.hu -ról, ez nagyon durva, de ez a félbehagyottak nélkül, tehát durván 26 000 oldal! Sose volt még ennyi!)
  • 46 különböző külföldi szerző (volt akitől több könyvet olvastam, azt nem számoltam többször) 
  • 12 különböző magyar szerző (volt akitől több könyvet olvastam, azt nem számoltam többször)
  • elolvastam ebben az évben 2 db trilógiát 
  • Befejeztem 3 db  trilógiát (elolvastam az utolsó részeket) 
  • Elolvastam 7 db 2 részest (volt, ami csak ennyi, van ami trilógia lesz valamikor, van aminek kiegészítője lesz.) 
  • Elkezdtem 8 db több részes sorozatot (nem mind trilógia, van ami több részes)
  • Disztópia 7 db (itt egyesével a kötetek, van benne azonos szerző)
  • Levélregény 2 db 
  • Fantasy 24
  • YA regény 19 db 
  • Kortárs tini komolyabb 11 db 
  • Krimi 2 db 
  • Képregény 1 db 
  • Életrajz 2 db 
  • Mese 2 db 

És hogy ne csak a sivár számok legyenek a poszt fő tartalma, elhatároztam, hogy megpróbálok legeket választani, a saját szempontjaim szerint, ami emlékezetes maradt az év folyamán. Legjobb főszereplő pasit és csajt nem is tudnék és nem is szeretnék választani, viszont azt hiszem, lesznek benne karakterek, akikre érdemes emlékezni. Ó, igen, nem tudtam néhol csak egyet választani, de talán ez nem is baj. :-D A képekre kattintva elérhetőek a bejegyzések a könyvekről! 


2015. december 30., szerda

Könyvajánló: Jennifer A. Nielsen: Hamis herceg - The False Prince

A könyv adatlapja:

Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Vörös Pöttyös - Hatalom trilógia 1.
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 342 old.
Folytatásos: igen, 1. rész
Eredeti címe: The False Prince
Fordította: Szujer Orsolya

Fülszöveg:
Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Gondolataim a könyvről: 
Ez a könyv különleges úton jutott el hozzám. Láttam már a borítót többször is, és tetszett is, de mivel tudtam már hogy több részesre tervezik, nem is mertem nekikezdeni. Aztán karácsonyra rendeltünk könyvet a Könyvmolytól kolléganőmmel, és úgy esett, hogy mind a kettőnknek olyat küldtek, ami kevésbé érdekelte, így cseréltünk. Ő nekem adta a Hamis herceget, mert kevésbé szereti a fantasyt (bár inkább történelmi regénynek mondanám, mint fantasynak) én pedig miután azért gyorsan elolvastam, neki adtam a Sorok között-et. 

Végre az ünnepek alatt lett is időm arra, hogy neki üljek rendesen, és elolvassam. Hát, az első 50 oldal elég nehezen indult be, nem voltak nagy poénok, sok név jött szembe, viszont az elbeszélői stílus tetszett. Általában E/1-ben vagyunk, bár érdekes, mert néha van váltott szemszög, vagy kívülről nézet, esetleg tudálékos (mindent elmesélő, kielemző) elbeszélő is, de ez csak a vége felé jellemző. Aztán az első 100 oldal után beindul, elkezdődnek a fejezeteknél a függővégek, és elkap a gépszíj. Csak olvasnád, a karakterek egyre szimpatikusabbak lesznek, és már benne is vagy nyakig. 

Nem mondanám, hogy tövig rágtam a körmöm, de van benne pár jobb jelenet (pl. a lovas) a végén pedig egy nagy csavar, amire nem is számítottam (pedig általában a könyv felénél már tudni szoktam mi lesz a vége.) Nehéz erről úgy írni, hogy ne spoilerezzek sokat, de megéri egy szuszra elolvasni, akkor jobban megmarad. 
Az alapeset nem ismeretlen, Carthya nagy országa közelgő veszedelemmel néz szembe vagy polgárháború, vagy a környező országok miatt. Conner a helytartó galád tervet eszel ki, (erre is láttunk már példát pl. Vasálarcos), hogy megakadályozza a bukást, ám a módszerei nem túl erkölcsösek. Ő az igazi sötét karakter a könyvben, nagyon utáltam a könyv végére. 


Sage kezdetben nem tűnt túl érdekesnek, de makacssága, a bátorsága, a kevés, ám annál frappáns mondat és jelenet meggyőzi az embert. Tobias a tudálékos, Roden pedig a többet erővel, mint ésszel. Mott fontos és kedves karakterré vált a végére. Imogen pedig azt hiszem tartogat még érdekességeket, remélem nem követi vele a sztereotípiákat. 

A sorozat 3 részes lesz és nagyon jó hír, hogy már mind a három megjelent magyarul is a Könyvmolynál, azoknak is nagyon szép a borítója.

 Az eredeti borítók
Az Egyesült Királyság beli borítók teljesen eltérnek, kicsit olyan mintha bérgyilkosról szólna a történet, de nekem ez abból a szempontból jobban tetszik, hogy kicsit jobban utal a korra és a hangulatra. 

Itt lentebb extraként pedig több külföldi kiadás borítóit hoztam el. A jobb fölső amerikai (Barnes and Noble), a bal lenti pedig egy ARC példány borítója. 

Nincs függővég a végén, de megoldásra váró problémák, és érdekes karakterfejlődések lehetőségei benne vannak. Jól felépített világ, és sikeresen elérte az írónő, hogy érdekeljen a folytatás is! 

2015. december 28., hétfő

Könyves kihívás évértékelő 2015. - majdnem megcsináltuk!

Ebben az évben először elszántam rá magam, hogy megcsinálom a könyves kihívást, méghozzá a legnehezebbet, az 50 pontosat.

Amit mindenképpen megállapíthatunk, hogy nem könnyű falat. Nem is az 50 könyv elolvasása (ennyi azért szokott menni egy év alatt), inkább az volt probléma, hogy csak azt olvassam el, ami be volt tervezve. Egy jó pár pont változott a kihívás során, ahova találtam jobb könyvet, oda betettem azt, viszont azzal nagyobb problémám volt, hogy a rengeteg új megjelenés miatt sokszor háttérbe szorult a kihívás. Év elején igyekeztem várt könyveket is keríteni, de ennek ugye sokszorosa, (sokszor jobbak) jelentek meg, így sajnos nem egyszer elcsábultam.

Az év közepe felé már megvolt a fele, nyáron is elég sokat tudtam olvasni, viszont ősszel jöttek a nagy megjelenések, novemberben pedig váratlanul közbe jött egy albérleti költözés, ami minden maradék időt és energiát felemésztett, így most már nem is törekedtem az 50-re, munka mellett is nagyon büszke vagyok az elolvasott könyvekre, ami szám szerint:

29 teljesített pont


Számszerűen:  29 pont van teljesítve de!:
36 könyv/kötet összesen (két trilógia van benne, több folytatás és az egyik ponthoz két Magnus Bane kötet)
Elolvasott oldalak: 11523 (Több mint 10 000 oldal!!!!) 


Olvastam:
- levélregényt (Levelek  Skye szigetéről)
- orosz és japán témájú könyvet (Orwell, Vihartáncos)
- egy megrázó klasszikust (Orwell) 
- több trilógiát ( Párválasztó, Rubinvörös, Szeretni bolondulásig stb.)
- és több befejező kötetet is.
- egy iszonyat megrázó könyvet magyar szerzőtől (Horgonyhely)
- nagyon jó magyar fantasykat (Kleinheincz Csillától és On Sai-tól)
- több jó könyvet régi kedvencektől (Rainbow Rowell, Maggie Stiefvater) 

A teljesített pontok listája: 

3. Könyv, amiből filmet készítettek: Veronica Roth Insurgent: Lázadó
4. Egy könyv, ami idén jelent meg :  Benina: Tükör 1. Rekviem a szivárványodért

6: Egy könyv, amelyet 30 év alatti író írt: Moskát Anita: Horgonyhely
7. Egy könyv, amelyben nem-emberi szereplők vannak: Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
9. Egy nőíró könyve: Louisa May Alcott : Kisasszonyok 
10. Egy krimi vagy thriller: Robert Gailbright : Selyemhernyó
11. Egy könyv, aminek egy szóból áll a címe: Kleinheincz Csilla :Üveghegy
12. Novelláskötet: Benkő Levente: Manók, emberek, fehérnépek
13. Egy könyv, ami külföldön játszódik: Lois Lowry : Számláld meg a csillagokat
15.Egy népszerű író első könyve: Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
16: Egy könyv olyan írótól, akit szeretsz, de ezt még nem olvastad tőle: Maggie Stiefvater: Sinner -Bűnös
17: Egy könyv, amit egy barátod ajánlott: Jessica Brockmole: Levelek Sky szigetéről
20: Egy könyv az olvasólistád éléről: Jay Kristoff: Vihartáncos
22: Egy könyv, ami kikészít: Leiner Laura : Akkor szakítsunk
24. Egy könyv, aminek a borítóján teljesen az van, amit a történet kifejez: Susan EE. - Angelfall
27: Egy könyv, amit egy nap alatt be tudsz fejezni: Jessica Park: Flat out Matt (És előtte a Flat Out Love) 
31: Egy könyv, amiről rossz vélemények vannak: Veronica Roth: Hűséges
32: Egy trilógia: Kiera Cass: Párválasztó (3+1 KÖTET) 
34. Egy könyv szerelmi háromszöggel: Sarah J. Maas: Üvegtrón
35: Egy könyv, ami a jövőben játszódik: On Sai: Scar, Lucy
36: Egy könyv, ami egy középiskolában játszódik: Rainbow Rowell: Eleanor és Park
37: Egy könyv, aminek szín van a címében: Kerstin Gier: Rubinvörös, (Zafírkék, Smaragdzöld) trilógia
38: Egy könyv, amelyiken sírtál: Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete
39: Egy könyv, amiben varázslat/mágia van: Cassandra Clare : Bane Krónikákból 3.- 4. 

40: Egy képregény:X-men E, mint eltörölni

44: Egy könyv, ami eredetileg más nyelven íródott: 
Julie Kagawa: A Vashercegnő

 45: Egy könyv, ami Karácsonykor játszódik: Charles Dickens: Karácsonyi ének
46: Egy könyv olyan írótól, akinek ugyanazok az iniciáléi,mint neked: P. G. Woodhouse: Mr. Mulliner meséi
48: Egy tiltott könyv: George Orwell: 1984


Mivel én benne voltam egy könyves csoportban, ahol be is számoltunk egymásnak röviden, egy Google doksiba gyűjtöttem a benyomásom először, viszont a blog miatt, nekem erről a 29 könyvről rövid vagy hosszabb posztok formájában itt is van beszámolóm, amit az év folyamán végigkövethettetek. Ezek mind elérhetőek az oldalmenüből a képpel, a fenti menüből vagy az itteni listából egyesével. 

A blogposztok írása közben pedig még jobban elmélyedhettem ezekben a történetekben. Illusztrációkat kerestem, filmadaptációkat néztem meg újra, érdekességeket gyűjtöttem, és egyre csak bővültem velük. Ha másért nem, már ezért megérte mindezt elolvasni, küzdeni a könyvekkel és a posztokkal. 

A betiltott könyvvel (Orwell), a novellás kötettel (Benkő Levente) és a nevem betűis könyvekkel (P. G. Woodhouse) nagyon nagyon megküzdöttem, ezek elolvasására végtelenül büszke vagyok. 

Sok ajánlatot kaptam az év során a könyves csoportban is, ezeket felírogattam, vagy bele is tettem a listába. A listát megtartom majd magamnak, és a most kimaradt könyveket is igyekszem, ha más nem, a jövő évben sorra venni. Pár már ki van kölcsönözve és csak a sorát várja, hogy esténként olvashassam, viszont több olyan is volt közte, amit be kellett volna szerezni, megvenni, vagy előkeríteni valahonnan, mert könyvtárban nem találtam meg. 

Annak meg külön örülök, hogy volt olyan, mikor egy általam ajánlott könyv más tetszését is elnyerte (ilyen volt például az Egy könyvmoly regényes élete).

Nem tudom még, hogy jövőre belevágok -e, ha csinálom is, mindenképpen csak egy rövidebbet, kevesebb és szabadabb ponttal, amiben jobban válogathatok. 

2015. december 22., kedd

Könyvajánló: Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue - Kék liliom

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Vörös Pöttyös - Hollófiúk
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 398 old. 
Folytatásos: igen, 3. rész
Eredeti címe:Blue Lily, Lily Blue
Fordította:Molnár Edit

Fülszöveg:Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.

Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.


A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.


A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.


A sorozat többi részéről írt véleményem:
1. Hollófiúk - Raven boys
2. Az Álomrablók - The dream thieves

Gondolataim a könyvről:
Ez egy olyan kötet, ami csak egy hangyányival visz előrébb, haladunk is, de csak nagyon aprókat és még mindig hátra van egy teljes könyv a végéig. Nagyon sok minden történt a szereplőinkkel, Adam "mágussá" vált, Ronan az álmok királyává, Gansey egyre bizonytalanabb, és Bluet még mindig üldözi az év eleji jóslat, a saját átka, és most az anyja eltűnése.

Imádom Maggie stílusát, mert senki nem tud olyan misztikus, néhol horrorisztikus, érzelmektől izzó, és történelemmel úgy átszőtt regényeket írni, mint ő. Az emberben néhol megfagy a vér, kimondja vagy leírja azokat a nyers dolgokat, amik minket is bántanának a való világban. Még mindig ugyan azok a dolgok kérdésesek (Gansey halála, Blue átka), de az a furcsa, hogy három könyv után sem érzem úgy, hogy mindent tudnék róluk, és közelebb kerültünk volna a megoldáshoz.

Minden karakter küzd saját magával, ez most különösen igaz Adamre és Ronan-re. Adamnek ott a tárgyalás, ami miatt retteg, és titkolja. Ronannak ott a múlt, amit fel akar ébreszteni, és szinte semmi más nem érdekli (hinnénk mi:-) érdekes, hogy most Adammel hogyan változik a viszonyuk, közelebb kerülnek egymáshoz, és több közös titkuk is van mások előtt.


Gansey ebben a könyvben teljesen más. Sokszor lekerül róla a fensőbbséges maszk, látjuk félni, megijedni, egyre bizonytalanabbá válni. És ez új színt hoz, nekem kifejezetten tetszett, hogy ebből is kaptunk.
Nem sokat lépnek előre Blue-val (gyakorlatilag semmit), bár a telefonok végtelenül cukik és kedvesek, meg van pár ellesett pillanat is, de ez hasonló a többi kötetben levő részekhez, ami itt viszont bosszantott, mert azt éreztem, hogy fölöslegesen nyújta-vonja a történetet.

Ez a kötet egyértelműen Blue könyve, ahogy az előző Ronané volt, most ő kap főszerepet, amire a borító és a könyvcím is nagyon szépen utal.(Mondtam már, hogy imádom a Hollófiús borítókat?) Az majd a könyvből kiderül, miért ez a címe, szép metafora és ezzel kicsit jobban kinyílnak Blue képességei is. Most már sokszor tudatosan használja (Adam-en) és megmagyarázza a szerepét is a fiúk bonyolult, összekapcsolódó kusza szövetében.

Több új szereplőt is kapunk, Malory, a kicsit bogaras angol öreg kutató személyében, aki Kutyával érkezik (ez a neve), bár a történet szempontjából nem sokat zavar. Viszont ott a két új "negatív" karakter, akik viszont nagyon bosszantottak, mind jellemükben, mind viselkedésükben, értsd nagyon nem szerettem olvasni a párbeszédeiket, és gondolom ez volt a cél. A durva az, hogy nem is a férj, Greenmantle, hanem Piper volt a rosszabb, kifejezetten a végén.

Pár szóban a borítókról:
Alapvetően nagy borító fan vagyok, ez viszont egy nagy kivétel a listában. Maggienek minden borítója csodás, az eredeti külföldiek, és általában a magyarok is (a Könyvmolyképző meg szokta venni az eredetit, kis változtatásokkal.) Mivel télen kijött a negyedik rész borítója is, egy szarvas motívummal, és Hollókirály címmel, már mind a négy borítót láthatjuk egyben. Bár a most megjelent szarvasos meseszép, én szerelmes vagyok a Kék liliom borítójába.  A színek, az ívek, maga a kép... ez lenne az, amit még a szobámban is kiraknék, azt hiszem. De az egész sorozat borítói csodálatosak, áthatja őket a misztika, a varázslat, a sötét bús derengés, teljesen visszaadja a könyvek hangulatát, és ez manapság ritka. Az eredeti kicsit más, az Álomrablóké például pirosas-sárgás Ronan szivénél, a Kék liliom pedig nem rózsaszín virágú, hanem zöldes kékes, de így nálunk egységesebb a sorozat kinézete.

2015. december 19., szombat

Tammara Webber: Between the lines - Sorok között 1.

A könyv adatlapja
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Vörös Pöttyös 
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 370 old. 
Folytatásos: igen, 1. rész
Eredeti címe: Between the lines 
Fordította:Komáromy Rudolf

Fülszöveg:
Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal.
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében:
egyszerűen normális lány szeretne lenni.

Gondolataim a könyvről:
Ez a könyv a Szeretetcsomagban jött, ez volt a bónusz a két Bane krónikák mellett és a Blue Lily (Hollófiúk 3.) után. Nem is számítottam rá, hogy ilyen jó könyv kerül be, utána láttam, hogy sokan kaptak sci-fit, fantasyt, volt aki a Vaskirály sorozatból, volt aki Hamis herceget. Mivel a kollégám kapta a Hamis herceget, ő nem nagyon szereti a fantasyt, én meg nem akarok nagyon sok szerelmetes romantikusat elkezdeni, megbeszéltük, hogy elcseréljük, és akkor kölcsönösen boldogok vagyunk. :-D
A szerző 


Én olvastam már Tammara Webbertől egy másik sorozatot, (Easy, erről írtam is, és a másik szemszöges folytatása a Breakable) de ez most egy teljesen más sorozat, amiről eddig nem is hallottam.

Amit tudni kell erről a könyvsorozatról: Főhőseink tinikorúak, akik a film/színház iparban dolgoznak. Reid beképzelt és nagyképű, gazdag, kiskorától elkényeztettett, és ez rányomja a bélyegét a karakterre. Bármennyire szívtipró, nekem ő most nem jött be.

Ott van Emma, aki nagyon öntudatos, fel akarja magát építeni, hogy a reklámok után valami komolyabbat csináljon, de ugyanakkor zárkózott, magának való, és nem szereti a rajongókkal kapcsolatos nagy felhajtást.

És végül ott van Graham, aki valljuk be bármelyikünket elcsábítana. Helyes, kedves, titokzatos, tud hallgatni, és mindig tudja mikor van rá szükség.

A karakerek még érdekesek is lennének, ha nem olvastunk volna már rengeteg ilyen szerelmi hármasról, és ezen még az sem segít, hogy a szöveg több szemszöges, belelátunk Emma és Reid fejébe is, viszont Grahamébe, aki érdekelt volna, nem.

Az pedig, hogy Büszkeség és balítélet cover a film, amit forgatnak, külön bosszantott. Mostanában nagyon nehezen viselem ezt a sok feldolgozást (a zombis nem is érdekel, tudom, hogy van belőle könyv és lesz film is, de egyelőre tartózkodom ezektől.)
Graham

Vannak benne szép jelenetek, jó párbeszédek, különösen Emma és Graham között, ezeket a jelenteket szerettem, és ahogy hangulatot tud teremteni Tammara a hármas között, hogy még nem érzed igazán kihez húzódik jobban. De ez például sokkal jobb volt az Easyben, több cuki jelent volt, itt nem volt sok eredeti jelent a futáson kívül, de arra is olvastam már példát.

Hogy egy kicsit elmélyítse a szálakat, mindenkinek van valamilyen titkolni valója is, belső démona, amit magában rejteget a többiek elől, félénkség a szülőktől, a továbbtanulástól, szembenézni egy alkoholista szülővel, és elfogadni azt, vagy titkolni a múlt egy darabkáját. Webberigyekszik mindig egy kicsit reflektálni a társadalmi problémákra, de itt most ezt nem érzem olyan jól felépítettnek, inkább olyan "legyen mindenkinek problémája, mert másnak is van" jellegű.

A folytatásokról: 
A Goodreads szerint 4 részes a sorozat, szóval azt hiszem én itt adtam fel, nem is nagyon vagyok rá kíváncsi, viszonylatilag jó a vége, nem függővég, itt abba lehet hagyni. Most karácsonyra jött ki a második rész a Könyvmolynál, és külön slusz poén, hogy még el is olvastam a fülszövegét, és utána jött meg ajándékba az első rész. A 3.-4. rész már csak részben szól ezekről a szereplőkről, ezekre meg nem is vagyok annyira kíváncsi.

2015. december 1., kedd

29/50 Könyv, ami a jövőben játszódik: On Sai: Scar és Lucy

29. ként teljesítve a 35. pont: Egy könyv ami a jövőben játszódik (Kicsit túlteljesítettem, mert kettő lett belőle, muszáj volt a folytatást is elolvasni :-D

Szivárgó sötétség sorozat 1-2.


Egy kaland az űrben, mély filozofikus kérdésekkel, fanyar humorral, rettentő jó párbeszédekkel, és 4 izgalmas karakterrel! 


Scar könyves adatai: 
Kiadó. Könyvmolyképző
Sorozat: Arany Pöttyös 
Kiadási év: 2013
Oldalszám: 528 old. 

Fülszöveg: 
Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.

A könyvről: 

Huhuú, ez a könyv nem semmi. Olvastam a Calderont, de eddig még nem volt lehetőségem a Szivárgó sötétséget is elkezdeni, most került be a Szieszta polcra mind a két rész, így nem kellett megvárnom a folytatást :-D 

Tudtam, hogy az űrben játszódik. Tudtam, hogy négy nagyon érdekes karakterről fog szólni. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen filozofikus, vallási, agymozgató kérdésekbe is ütközöm. Az első áll leesésem a mentáloknál volt. Don és Lucy világa egy jól kitalált, felépített hard sci-fi világot mutat, ahol a tudás, a gondolatok a lényeg, és mindezt megosztják, és minden másodpercek alatt történik. E mellett egy csomó olyan képességük van, aminek én is nagyon örülnék, (és ebből a teleportálás, vagy kivetítést még a leggyengébb). 

Ugyan akkor ott van a másik oldalon a mélyen vallásos Scar, Artúr, aki keresi magát és a hitét, egy szinte középkorias császári birodalomban, ahol kalózoktól kell rettegni, a keresztények bujkálnak, és a megélhetésért küzdeni kell. Mindez annyira abszurd volt számomra az elején, hogy az már ijesztően jó, e mellé még betársul a fanyar humor, az izgalmas, mindig precíz, feszes párbeszédek, a sok gesztus, szavak nélkül, amit lehet vadászni, és nyomozni.... szóval nem akarom ragozni, igazi mestermunka egy jó szerkesztőtől és mesélőtől. 

A világ lassan bontakozik ki, főleg a négy váltakozó szemszög miatt, (amit én nagyon szeretek) akikkel viszont mindig nagyszerűen ott hagyja abba a fejezetvégeket, hogy az ember a körmét rágja a következőig. Minden karakter jól kidolgozott, látom őket, a kimértséget, a makacsságot, a hitet, a kétségbeesést, a szomorúságot, hihetetlenül valóságos egy-egy szereplő. Mivel itt főleg Scar van a középpontban, talán ebben a könyvben a hit, a vak hit és a döntések a téma? Lehet -e elég erős? Lehetünk -e vakmerőek a hit nevében?  Melyik a jó út? És melyik a jó döntés? Kié a helyes út? Sok olyan mindennapi problémát kerülgetünk Scar hitén keresztül, ami talán valahol mindenkiben ott munkál, még ha nem is vallásos. 

És míg Artúr és Scar a kérdéseket kerülgetik, olyan finom a kapcsolat közöttük, hogy szinte alig találkoznak, mégis végig pezseg a levegő, forrnak az indulatok, benne vannak egymás gondolataiban, mégis mind a kettő akkora bógyökér! 

A mentálok pedig teljes sci-fi. Csak ámultam és bámultam a mű világon, az alga telepeken, a köpenyeken, az öntisztításon (ilyet én is szeretnék) és véglegesen bekerült a szótáramba a koenyál és bógyökér szavak. :-D 

Végül Chester. Ő nagy meglepetés, és írtó jól kitalált karakter. Minden fejezet végén mást gondoltam róla, és még mindig nem tudom melyik oldalon áll, és mit akar pontosan. Ez is jellemző a könyvre, abszolút nem előre kiszámítható, és ettől végtelenül szórakoztató, mert én is gondolkozom, és agyalok olvasás közben. 

A hajók, és a kalózók miatt az elején egy kicsit visszatért a Calderonos hangulat, de aztán a szereplők gyorsan új utat vágtak maguknak az egyediségükkel. És én végleg elvesztem. 
Az egyetlen ellenvetésem a könyvvel kapcsolatban a borító. Sajnos nekem ez a kinagyított arc nagyon nem tetszik hiába tudom, hogy Scar van rajta, attól még ijesztő és furcsa. 

Lucy könyves adatai: 
Kiadó. Könyvmolyképző
Sorozat: Arany Pöttyös 
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 398 old. 

A második könyv Lucyé, ám mindenbe még mélyebben merülünk. Meglátogatjuk a kalózokat, Scar elkezdi a kiképzést, Artúr még több kérdéssel birkózik meg, Don pedig új oldalait csillogtatja meg, ám a legjobban az entitások nyűgöztek le. Már maga a szó is, és hogy ezzel illetik őket. Rettentően érdekes, ahogy a mentálokat megkísértik, és, izgalmas, hogy kire milyen hatással van, hogy bontakozik ki a "sakkjátszma".

"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."

Itt több nagy jelenettel is találkozunk, Lucyból sokkal többet látunk, kicsit képet kapunk a gyermekkorukról, a titkaikról. Az egyik a Kocka, és a kiképzés folyamata maga. Ott sok furcsaság volt, de sok új karakter is. A másik a háború, a bolygó csatája, Don és Lucy szemszögéből, majd Artúrék tettei. Ott majdnem sírtam. Kevés ilyen pillanat van egy könyvben, de ebben megvolt ott a hajón mikor énekeltek. 

A fő kérdés itt is a döntés, annak súlya és következményei: 

"Mi a halál? És mi az élet? 
Mi a valóság? Létezhet, hogy az idő csupán egy illúzió, egy buborék, amiben átmenetileg tartózkodik az elme? Egy mentál képes az ember számára testi érzetek kelteni, mintha valós tapasztalás lenne. Létezhet, hogy nincs valóság, csak az entitások illúziója a létezés? Ha viszont minden lénnyel és folyamatosan meg tudják tenni, akkor akkor az felfoghatatlan adatmennyiség, reakció és felfoghatatlan hatalom…"

"Az igazi jók sosem tudják magukról, hogy jók, hiányzik belőlük ez a gőg. Úgy formálják át a világot, hogy nem is sejtik, vagy ha látják is, nem önmaguknak, hanem Isten kegyelmének tulajdonítják. Az igazi jók olyanok, mint az ablaküveg, melyen át beárad a fény."

Artúr és Scar végre lépnek, megtalálják a saját oldalukat, és most már nem olyan bógyökerek (nem használom többet, ígérem) de még ezen is van mit alakítani.
Chester pedig rengeteg árnyalatot kap, és még mindig nem tudom, ki is igazán és mi a célja.

A borítón Lucy látható, ez mind színeiben, mind a képben lényegesen jobban sikerült szerintem, szépen utal mindenre, feltűnik az űr, a vallás, és a fogaskerék is. 

Extra! 

Interjú On Sai-jal, aki volt olyan kedves és válaszolt pár kérdésemre, ezúttal is nagyon köszönöm neki a tartalmas és nem mindennapi válaszokat!


Aranymag: Mikor merült fel benned egy ilyen témájú vallási-filozofikus regény gondolata?
On Sai:19 éves voltam. Egy űrbeli keresztényüldözős világban élő fiatal lány képe ugrott be, aki döbbenten nézi, hogy élete nagy szerelme, sőt, transzcendens sorskapcsolata egy hülye libát akar elvenni. Elmondja a fiúnak, de a srác hiába szelíd, olyan dühbe jön, hogy megüti a lányt, talán mert maga is érzi, hogy igaz, és hogy épp belesodródik abba, hogy elrontsa az életét. A lány erre nem sír, vagy verseng, hanem büszkén azt mondja, oké, itt a vége, elege van, és elmegy megvalósítani az álmait.
Pillanatok alatt megjelent Don, majd Lucy alakja, és bejött a szabad akarat, és a hit kérdése is. Három évig gondolkoztam a történeten, kétszáz év eseményét eljátszottam, majd újra elkezdtem, és megnéztem, hogy mi történik, ha más döntéseket hoznak a szereplők.
Aztán rájöttem, hogy ezt a sztorit meg kell írnom. A probléma, hogy nem tudtam írni. Hosszú út, sok-sok gyakorlás és kísérletezés vezetett odáig, hogy könyv lett belőle.

Aranymag: Lucy miért ilyen matek megszállott? Van ilyen ismerősöd, aki ennyire pedáns, megszállott?  

On Sai: Dehogy! Meg is őrülne a lazaságomtól egy ilyen ember. De a matekot szeretem, kb 16 éves lehettem, amikor a matek tanár azt mesélte, ha baja van, vagy unatkozik, szórakozásból algebrával foglalkozik. Aztán nyáron nagyon unatkoztam és megoldottam a matek példatárat, tényleg jó szórakozás volt. Manapság úgy mondanák, hogy Flow-élmény.
Lucy azért megszállott, mert kapaszkodik. Akinek kemény élete van, annak kialakulnak védelmi szokások, sorozatnézés vagy más egyéb. Lucynek a matek maga a biztonság, az a világ, ahol nem bánthatják. 


Aranymag: Ha választhatnál, mentál lennél, vagy ember (és katolikus, vagy kalóz?)
On Sai: Nekem sokkal könnyebb, én mindegyik vagyok, különben nem tudnám hihetően megírni őket. Nem tudom, melyik lennék… Talán Márk, nagyon bírom a srácot, és a hitünkben van pár közös pont. Márknak eleinte semmilyen szerepet nem szántam, de akaratlanul felvette azt a személyiséget, ami a fejemben Normané, egy ügynöké lett volna. Egyszerűen kellett Artúr mellé valaki, aki a humorával enyhít azon a kemény világon, amiben Artúr mozog.

Aranymag: Engem végtelenül lenyűgöznek a mentálok képességei. Én is szeretnék így számolni, vagy megtisztítani magam a baciktól. Te melyik képességüknek örülnél?
On Sai: Hű, az öngyógyulásnak örülnék, és annak, hogy bejárhatják az univerzumot, megnézhetik a bolygókat. Szívesen kalandoznék az űrben, lenyűgöző lehet napkitöréseket látni, üstökösök csóvájába repülni, vagy épp felkutatni, van-e élet máshol. Nagyon be vagyunk zárva ebbe a naprendszerbe, pedig a világ hatalmas odakint.


Aranymag: Artúr karaktere végtelenül nyugodt, bizakodó, higgadt. Ismersz ilyet a környezetedben?
On Sai: Igen, számos barátom ilyen. Itt lakunk ebben a világban, de pénz, hírnév, párkapcsolat másodlagos. Miért ne lennénk nyugodtak? Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Legföljebb meghalunk. Nincs min aggódni, hiszen amíg él az ember, minden pokol elmúlik, minden fájdalom megszűnik. Mindig van holnap.


Aranymag: Honnan kapsz ihletet? (Gondolok itt médiára, mindennapi életre, stb.?)
On Sai: Bárhonnan. Volt, hogy megláttam egy tudományos cikket, majd pár nappal később a barátnőm háborgott a munkanélküliség miatt, és ebből sci-fi novella született Mimikri címen. De olyan is, hogy megláttam a Mondoconon egy nyakat, és összekapcsolódott egy zeneszámmal, majd egy kisregény lett. A mostani regényben, az pa, randizhatok egy lovaggal? sztoriban benne van az ablakom előtt álló diófa, amit minden hajnalban megnézek, mert a hátsó kert felé nincs függönyöm. De a vörös macskánk is, ami eltűnt.

Aranymag: Nagyon szeretem a több szemszöges könyveket. Melyik karaktereket szeretted jobban írni, a lányokét, vagy a fiúkét?
On Sai: Mindig azt a szemszöget szeretem, akiről épp mesélek. Általában E/3-ban írok, mert nem szeretem az E/1-et, nagyon személyesnek, bizalmasnak érzem. E/1-ben főként férfi szemszögű novellám van, és a pasik eleinte férfinek hittek az onsai nick alapján, annyira jól ment a kiégett zsoldosos stíl pl a A fajellenőrben, ahol Krisztust védi a kommandós.
Amúgy minden karakteremet szeretem, még a gonoszokat is az elcseszett életükkel, és ha meghalnak, szó szerint megsiratom őket.

Aranymag: Végül, talán ami mindenkit a legjobban érdekel, mikorra várható a következő rész. Calderon vagy Szivárgó sötétség jön legközelebb? (Mind a kettő jöhet :-D)
On Sai: 2016-ban a Szivárgó sötétség sorozat 3. része lesz Artúr címmel. Ezt a sorozatot mindenképp be akarom fejezni és minél gyorsabban, mert nagyon várják már. A Calderon megáll a folytatások nélkül, mert minden kötet önálló, de a Scar ciklus nem, ott nagyon egymásra épülnek a könyvek, plusz az egészet átfogó kerettörténetre.
Az Artúr mellett persze írok mást is, de még meglátom, hogy melyik történetet érdemes kiadni a kezemből. Az élet túl rövid a rossz regényekhez.
Köszönöm a kérdéseket!




2015. november 30., hétfő

Könyvajánló: Rainbow Rowell: Fangirl

A könyv adatai: 
Kiadója: Scolar 
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 448. old. 
Fordította: Sóvágó Katalin
Eredeti címe: Fangirl 

Fülszöveg:
Cath imádja Simon Snow-t. 
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja… 
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment. 
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek. 
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar. 
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül. 
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?

Gondolataim a könyvről: 
Kicsit furcsa és felemás érzéseim vannak. Az Eleanor és Park után eleve nagyon nehéz helyzete van az írónőnek, azt nem könnyű überelni. Ennek a könyvnek eleve nagyon más a témája és nagyom más a hangulata is. De kezdjük az elejéről...

Itt most a rajongók és fandomok világába pillanthatunk bele( ami nem áll tőlem távol:-), két iker lány szemszögéből, számukra is eljött egy korszak vége. Önállósodni, új emberekkel megismerkedni, egyetemet kezdeni... láttunk már ilyet. De hogy milyen ez egy visszahúzódó, rajongó, blogoló szemszögéből, NA pont ezt mutatja be ez a könyv.

Míg Wren szárnyal és örül az újrakezdésnek, hogy maga mögött hagyhatja a gyermekkort, Cath benne ragad, és csak írja, és írja, amíg rá nem jön, hogy mi a fontosabb? 

Minden fejezet egy apró Simonos részlettel kezdődik, sajnos ezek nekem nem mindig jöttek be, sokszor lassítják az olvasást, nekem nem is mindenhol volt világos, és sokkal inkább érdekelt volna a lányok története. Azt sem nehéz kitalálni, hogy a Simonos hasonlat a Harry Potter fandomot célozza meg (sok részes varázslós sorozat, aminek az utolsó, 8.részét várják a lányok), ami nekem mondjuk itt nem annyira tetszett, sok konkrét párhuzamot átvett. Bár én is olvastam pl. alkonyatos fanficeket, ide kitalálhatott volna valami személyesebbet, egyedibbet, vagy egy kevésbé hasonlót egy már létező könyvsorozathoz. Még az sem érdekelt, hogy Cath összeboronálja őket a fic-ben, de az már idegesített, mennyit beszélnek erről. 

Onnan, hogy megjelent, sokkal több Levi-t akartam. Nagyon lassan, apránként jön be ez a szál, és sokáig kerülgetik is egymást. Az elején már neki drukkoltam, Nick kevésbé volt szimpatikus a kezdetektől, és idegesített is, hogy míg Cath mindenkivel nagyon elutasító és visszahúzódó, Nick hipp-hopp képbe került. 

Majd jött a Rainbow-féle hangulat teremtés. Kávézás, együtt olvasás, stb. Kinyíltak egymásnak, és kiderültek a titkok is, amik még közelebb hozták őket. Két félős, esendő tini, akik egymásba gabalyodnak, míg önmagukat keresik, és megpróbálják valahogy túlélni az egyetemet és a világot. Vannak vicces párbeszédek, kínos párbeszédek, mindennapi párbeszédek, és ebben az a szép, hogy akár velünk is megtörténhet. 


Onnantól a végéig faltam az oldalakat, és szinte repültek. és mire belelendültem... vége lett. Kellene még pár oldal, egy folytatás, vagy novella. Többet akarok Cathék történetéből, és bár nincs függő vég, szépen elvarrta a szálakat, én még titkon reménykedem, egyszer majd hátha. 

A szerelem mellett van egy kicsit komolyabb téma is, ami a szüleikhez kapcsolódik, itt boncolgatják a válás, a magányos, munkamániás szülők témáját is, ami manapság nagyon is gyakori, de nem olyan mélyen, hogy ettől drámai, vagy nagyon komoly lenne. Viszont piros pont Rowell-nek, hogy mindig próbál aktuális társadalmi problémákat belelopni a könyvekbe. 

Amiért viszont nem bántam meg és ajánlom: 
Visszaadta azt az élményt, amit pár éve én is éreztem a Harry Potter könyvek megjelenésekor, majd az Alkonyat könyvek várása közben, mikor még angolul is elolvastuk a következő részt, majd a Gyűrűk Ura fandom őrjöngését minden évben egy-egy film megjelenése előtt... ó de szép idők is voltak. Viszont mivel én inkább az olvasó, mint az író részről vagyok érintett, így ezt a megszállott írási mániát kevésbé tudtam átérezni.

Kedvcsinálónak:
"– Még mindig nem hiszem el, hogy a Starbucksban dolgozol – közölte. 
– Mi bajod a Starbuckssal? 
– Arctalan multi. 
Levi kedvesen felvonta a szemöldökét. 
– Nekem eddig hagyták, hogy megőrizzem az arcom."

"– Eltévedtél a könyvtárban? 
– Nem. 
– Én mindig eltévedek a könyvtárban – közölte Levi. – Nem számít, hányszor jártam már ott. Sőt, azt hiszem, minél többet járok oda, annál többször tévedek el. Mintha a könyvtár ismerne, és új átjárókat nyitna meg előttem. 
– Sok időt töltesz a könyvtárban? 
– Sokat. 
– Az meg hogy lehet, amikor folyton a szobámban lógsz? 
– Hát mit gondolsz, hol alszom? – kérdezte a fiú. Cath kérdően nézett rá, de Levi csak vigyorgott."

Borító extra: 
Sajnos bánatomra mi nem a zöldes eredeti borítót kaptuk a Scolartól, viszont ez a minimalista design jól megy a már korábban kiadott Eleanor és Parkhoz, mind színben, mind méretben, jól mutat a két piros gerincű könyv egymás mellett. Itt az eredeti borító, ennek a grafikája szuper, rajta a két szereplővel.Sok színnel kiadták gyűjtői kiadásban ebben az évben külföldön, de hozzám ez áll a legközelebb.

Érdekesség, hogy ez évben jelent meg októberben a Carry On (Folytasd...!) ami Simon és Baz külön története amit most Rowell önálló könyvben is megírt. Van dallista is a könyv szereplőihez külön, katt érte a képre!

2015. november 24., kedd

Filmélmény: Mockingjay 2. - Kiválasztott, befejező rész

Pénteken, még a nagyon nagy roham előtt, de már a szerdai premier után eljutottunk megnézni végre az Éhezők Viadala utolsó részét. Tavaly olvastam végig az utolsó részt, tehát az élmény már nem volt nagyon friss (ami nem is baj), de még épp elég élénken emlékeztem bizonyos részekre.

Vigyázat! Aki nem olvasta a könyvet, vagy nem látta a filmet, SPOILERREL találkozhat! 


Történetünket ott hagytuk abba, hogy az elterelő hadművelet során sikerült kiszabadítani a volt bajnokokat, köztük Peetat. Ám a találkozás nem felemelő, Peetat eltérítették, és gyilkossá vált kifordulva önmagából majdnem megfojtva még Katniss-t is.

Ugyan onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, Katniss megint rehabilitálódik a fojtogatás után és mivel nem akar a központban lenni, ott segít, ahol tud. Amint az várható volt, minden felépülése, kigyógyulása gyorsabb a filmben, a könyvben hetekig lábal minden felépülésből, közben depressziós, pszichés, szóval ott sokkal drasztikusabb, és közben kesereg, nyafog, (nagyon sokat) szóval ez mindenképp a film előnyére írható.

Ezután én itt nagyon vártam a vonatos-beszorítós-robbantós jelenetet és beszédet. Erre nagyon emlékeztem, és szerencsére Jen istenien játszotta. Egy fél mondat erejéig itt térnék ki a szereplőkre, mert bár a többi film alapján tudjuk, hogy mindenki nagyon jó a karakterében, de ezt tartom ebben a filmben is. Személyes kedvencem Haymitch, és Gale, aki most egy kicsit többet villantott. Donald Sutherland-nél jobbat nem is tudnék Snow elnöknek, ahogy Coin elnöknek sem Julianne Moore-nál.


Itt megint jön egy sor felépülés, majd elkezdődik a (könyvben) a kiképzés, hogy katona lehessen, itt ezt is lerövidítik, és magánakcióban csapódik Gale-hez majd az osztaghoz. Itt furcsa volt, mert nem mindenkit így képzeltem el a 451-es sztár osztagból, de így együtt látva, érdekesek voltak, passzoltak a szereplőkhöz.

Majd jött a "belopózás" a kapitóliumba, vagy ahogy Finnick találóan mondja a trailerben, "Hölgyeim és uraim, köszöntjük a 76-dik Éhezők Viadalán!" Innentől meg megy a hentelés, akció, és mindenféle szörnyűség. Az olajos rész nagyon jó, a mutánsok már kevésbé voltak élvezhetőek, viszont helyette, horrorisztikusan ijesztő néhol, volt egy pillanat, mikor a fél mozi egyszerre rettent hátra. Rettentően szörnyesek a mutánsok, és ráadásul ehhez a jelenethez kapcsolódik Finnick is. (Na, ott volt bőgés rendesen.)

Peeta a menekülések között villant néha nagyon jókat, teljesen hozza a könyvet, szerettem itt benne Josh-t. Itt kapnak helyet az érdekesebb, melankólikusabb párbeszédek, és kezdődik el az Igaz vagy nem? játék, ami sajnos csak pár kérdésig került bele a filmbe, de a lényeg megvolt. Volt olyan ismerősöm, aki e miatt a sok felépülés, párbeszéd, és érzelgősség miatt unalmasnak tartotta az utolsó részt. Én erre azt mondom, hogy kellettek bele ezek a nyugalmasabb párbeszédek, a lezárás elővezetésére, és a könyvben ettől lényegesen több a picsogás.

A ruhaüzlet megint csak lenyűgöző volt díszletében, és Tigris megjelenésében. Érdekesség, hogy ezekkel a ruhákkal kerültek elő az első képek még a film forgatásáról, Galeről és Katniss-ről, és ment a találgatás, hogy vajon akkor itt már lopakodnak -e a városban. :-D

Majd jött a vége! A kétszer is nagy csattanó. A könyvben nagyon megdöbbentett, de hát ez volt a cél, kellett az áldozat. A filmben kicsit talán másként képzeltem, a könyvben valamilyen ketrecről volt szó, itt a kapu előtt jönnek a kis ejtőernyők. Nagyon sejtelmes, homályos a kép a filmben, a könyvben sokkal élénkebben láttam magam előtt. Még mindig tartom, hogy ez nem teljes lezárás, ukk-mukk-fukk véget csaptak neki, de így lett igazán drámai, és hatásos.


 Mindegy is, így is úgy is nagyot csattan, és durran. Itt kicsit más volt a felépülés is. A könyvben már teljesen tönkrement, megégett, szétesett, (előtte fojtogatták, meglőtték) és még utána cseveg a filmben vidáman, üdén és kipihenten Snow-val. Itt nekem egy kicsit megcsúszott a dolog, de mindent együtt véve még így is elég könyvhű.

A vége meg már történelem, az ember tudva, amit tudunk, már kicsit számít is rá. Minden helyre áll, a gonoszok eltűnnek, Kökörcsin visszatér még gyászolni, és beindul az élet. Jön a vadászat, a kertészkedés, ... majd a happy end.
Bár tudjuk, hogy ennyi dráma után nem teljes a happy end, az ember lelke mégis vágyik rá, szeretjük a szépet és a szerelmet, és örülünk, hogy túléltük (velük együtt.)


 Had tegyek még hozzá annyit, hogy a zene itt most kevésbé kiemelkedő, szépen aláfest, de nem is lehet szinte külön észlelni. Az előző film dallamai térnek vissza élen a Hanging tree-vel, a síppal, hegedűvel az esküvői részen a tánc alatt. De  most nem volt annyira maradandó. és mivel nem hallgattam meg előre a film előtt, így nem voltak benne ismerős részek sem. Majd ezt később igyekszem pótolni, a Futótűz zenéit nagyon szerettem sokat hallgattam mind a kettőt (OST-T és a soundtrack-et is.)

Végül a filmtől eltekintve hadd beszéljek egy kicsit a film körül levő médiáról. Múlt hét szerdán a Betűevők olvasó körön erről a könyvről és a filmről beszélgettünk. Ott megállapítottuk, hogy a könyv maga ponyva jellegű, megalkot egy semleges világot, ami végül is lehetne bármilyen korban (Rómában, vagy a 16. században)  és felhasználja a disztópia elemeit a negatív kép kialakítására.

Ami talán a mai fiataloknak lejön ebből a könyvsorozatból (mivel azt hiszem a mi korosztályunk már nem élt a szocializmusban), hogy mekkora iszonyatos ereje lehet a médiának, a reklámnak, a külsőségeknek, és hogy mekkora szakadék lehet a gazdagok és a szegények között.

A legnagyobb poén az egészben, hogy a filmek viszont mind erre építettek. A hatalmas és sokféle plakát és poszter. A videó klippek, a tv-reklámok, amik benne sem voltak a filmben, viszont masszívan éltek minden médiai eszközzel (a békeőrös, vagy az a nagy banner, amin Snow ledöntött szobra előtt áll az osztag, lásd fentebb a képen), majd a traileres részletek, a rengeteg fél perces tv spot, amivel a nézőket hergelik....mind, mind média és hisztéria. Kicsit pont azt csinálják, aminek a könyv ellent mond. Jól felépített kampány volt előtte. És ez valahol végtelenül szomorú. Ettől lesz tinis, hisztérikus, és ponyva, holott az ötlet eredeti, de eladták a filmeseknek és reklámot csináltak belőle.

Egy korszak most megint véget ér, nem kell már jövő novemberben várni az új részt. Lesz majd más... De arra mindenképpen jó ez, hogy egy kicsit elgondolkozzunk a mai világról!

2015. november 8., vasárnap

Könyvajánló: Andy Weir: A marsi


A könyvről


Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: ~340 old. 
Fordította: Rusznyák Csaba
Kategória: hard sci-fi 

Fülszöveg:

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Gondolataim a könyvről: 
Mielőtt belekezdenék, szögezzük le, hogy előbb láttam a filmet, mint ahogy olvastam a könyvet. (Tudom, szégyen :-) Sajnos balul sült ki, mert előbb megnéztük, és után szereztem meg a könyvet így ez elvett néhol az olvasás élvezeti értékéből, de külön örültem minden ismerős párbeszédnek, és vártam a filmben nagyon jó részleteket. Hát, volt még mondjuk meglepetés így is, viszont piros pont a készítőknek, amiért igyekeztek nagyon könyvhűek maradni (nagyjából a végig.) 
Szóval Markot otthagyták. Innen indulunk. Mit csinálna egy ember ilyenkor? Én mondjuk először nagyon kétségbe esnék, (és úgy is maradnék, bár kevés az esélye, hogy kiküldjenek a Marsra) és ez történik a könyvben is, majd jön a pálfordulat, a minden-mindegy effektus, és nekiáll a bütykölésnek. Sokat lehetett hallani a filmkritikák kapcsán és a könyvről is, hogy olyan, mintha egy Kincses szigetre tévedt MacGyver lenne (még a fülszöveg végén is ez van), és bár lehet hogy van benne valami, de ettől szerintem az ötlet sokkal eredetibb. 

'Ezen gondolkodnom kell. Meg kell kérdeznem magamtól… mit tenne Hercule Poirot? Rá kell állítanom a problémára a „szürkeállományomat”.'

A fantasy, sci-fi rajongók tudják, hogy ez már a hard sci-fi kategóriába tartozik. Itt az űr, és keményen dolgozni kell benne a fejeddel is a túlélésért. Számolás, fizika, kémia, botanika (a növénytermesztéshez) és űrhajózási alapismeretek, technika, van itt minden kérem. És bár én nem vagyok kvantumfizikus, és semmiféle közöm sincs a természettudományi tantárgyakhoz, mindez olyan csodásan és izgalmasan van leírva, hogy elfelejtem, hogy ez nem valóság és mindent elhiszek neki, amit kiszámol. (Az első 100 oldalon még nagyjából követni is tudtam, a vége felé adtam fel teljesen). 

Lerí a könyvről, hogy a szerzőnek van valami köze a NASA-hoz, mert ahhoz túl sok mindent nevez meg, és ír le, hogy ne így legyen. Szerintem ez még akkor is igaz, ha az eszközök és az elmélet fele kitaláció, de kérem, mért ne termeszthetnénk krumplit a Marson? Ha már sci-fi, adjuk meg a módját. 

 Nagyon sok benne a technikai leírás, számolgatás. Nem tudom, ha nem láttam volna előtte a filmet, el tudnék -e képzelni egy Marsjárót, vagy a Lakot vagy bármi technikai kütyüt, ha a kis szememmel nem látom (bár tudom, a képzelőerő hatalmas, és a könyvekkel lehet fejleszteni, de na, én nem a Star Wars-on nevelkedtem.) Viszont tény és való, hogy még senki nem magyarázta így el a víz keletkezését, ráadásul még meg is értettem. Sokkal egyszerűbb a hatásokat pár bummal bemutatni, mint az órán kovalens kötéseket rajzolni (hű, de régen volt.)

"Kifinomult módszerrel (kalapács) eltávolítottam a műanyag egyes részeit, aztán óvatosan kiemeltem (ismét kalapács) a szilárd habszigetelést."

A másik fő eleme ami fantasztikus, a fanyar humor. Mark igazi Geek, a szó nemesebb értelmében. Műszaki zseni, aki tudja is hogy mit tud és mit nem. Watney először magával beszélget, főleg a videónaplónak, hogy elmentse a történéseket, és ne őrüljön bele. Aztán amikor már bejön a földi kommunikáció, megindul a két másik szál is (Hermesz és a Föld) és innen minden egyre csak izgalmasabb lesz. A kemény sci-fi mellé bejön a morális téma. Mennyit mondhatunk el? Megéri -e minden pénz, minden munka, emberi életek kockáztatása, hogy valakit megmentsünk az űrből? Tetszettek ezek a párbeszédek, kicsit belekukkanthattunk, milyen lehet a NASA fejeseinek lenni (még akkor is, ha ez nincs is így a valóságban).
Egy nagyon jó ábra, ki hol van éppen a történetben. 
És hogy ne legyen olyan unalmas az élet Watney magát szórakoztatja mindezzel. Ültet, kommunikációt épít, rendben tartja a Marsi lakot (ha már ő az egyetlen lakója), és mindemellé szinte minden oldalon kapunk pár önirónikus, cinikus megjegyzést, hogy a könyv és az élet vidámabb legyen (na meg persze nem kevés káromkodást, de csak úgy férfiasan!)

"Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét? NASA: (ötórányi tanácskozás utan): Nem. Elbaszod, és meghalsz.
Úgyhogy szétszedtem."

 A magyar filmes borító és az angol eredeti
Bár Matt Damon istenien alakítja Mark-ot, számomra kevésbé átütő itt a borítón Marként szenvedő tekintettel. Nekem sokkal jobban tetszik a porban repülő űrhajós, mind színben, mind a témához jobban kapcsolódva. Arról nem is beszélve, hogy csúful elfordították a film címét magyarul. Miért nem volt jó a Marsi, mikor a könyv alapján mindenki így ismer? Ezzel mellélőttek, a  Marsi amúgy is jobban hangzik:-D 
A történetvezetésre jellemző, hogy miután kikupált és rendbehozott dolgokat, a másik oldalon mindig beüt a krach. Mert ami elromolhat, az itt is elromlik. (De mint tudjuk, imába kéne foglalni a ragasztót!) Itt fedeztem fel a vége felé két nagy eltérést a film és a könyv között. Míg az utolsó nagy Mars-járó útnál filmünk szereplője egyenesen hasít, addig a könyvben Watney küzd a porral és a viharral, számol, irányt keres... sajnálom, hogy ez nincs benne, bár tudom, hogy így is hosszúra nyúlik a film. A vége pedig talán kevésbé drasztikus, mint a filmben, de hát na. Ez mégis csak amerikai film, nem bírták volna ki ott is dráma nélkül? 

"Fura egy érzés ez. Bárhová megyek, én vagyok az első. Ha kilépek a marsjáróból? Én vagyok az első, aki valaha ott járt! Ha megmászok egy dombot? És vagyok az első, aki valaha megmászta. Ha belerúgok egy kőbe? Az a kő egymillió éve nem mozdult onnan!"

Hogy miért ennyire fantasztikus ez a könyv? Talán a fenti utolsó idézet miatt. Mert egy kicsit talán mindannyian szeretnénk ilyen okosak, viccesek, és menők lenni, hogy mi legyünk az első ott lakó ember a Marson. Vagy ha nem, akkor meg jól szórakozni egy vicces, jól kitalált és elképesztően kidolgozott regényen. Ezeket viszont megkapjuk ettől a könyvtől. Kitekintést az űrbe és frenetikus élményt olvasás közben!