2012. október 10., szerda

Interjú az Animus, A Könyvmolyképző és a Typotex kiadó vezetőivel

Egy rég várt interjú...
2011-ben egyik egyetemi kurzusom során a könyvkiadásról kutattam, és sikerült három magyar kiváló kiadó vezetőit kérdezgetnem a sikerükről. Az alábbiakban erről olvashattok egy kis összefoglalást.


Akiknek a borítók mesélnek
Kiadóvezetői döntések, kutatás a „szerencsés véletlenért”
Beszélgetés az Animus, a Könyvmolyképző és a Typotex Kiadó vezetőjével

            Hogyan lesz valakiből jó kiadóvezető? Kiskortól fogva a szakmára készül? Milyen ösztönök kellenek hozzá? Mi befolyásolja a döntéseiket? Honnan veszik ötleteiket, új könyveiket?  Hogyan lehet sikeresen felfuttatni egy kiadót? Mennyire hasznosak egy kiadó életében a ma olyan közkedvelt közösségi oldalak?
            Rengeteg kérdés, és a választ három magyarországi, a maga műfajában sikeresnek mondható kiadóvezetővel próbálom megválaszolni.

Benyomások és ajánlások, de milyen mennyiségben?
Kérdésemre, mi alapján döntenek egy –egy könyv meghonosítása, magyarosítása mellett, nagyon vegyes válaszok érkeztek. Amiben mindhárman egyetértettek, hogy nincs olyan, hogy biztos tipp. Soha nem lehet előre látni, mekkora sikere lesz itthon egy külföldön már befutott könyvnek, mert ez függ a közönségtől, a mentalitástól, a témától. Nem látták ezt előre sem a Harry Potter, sem az Alkonyat esetében. Külföldön sikeres volt, belevágtak, itthon is sikeres lett. Katona Ildikó szavaival élve, ez egy „szerencsés véletlen volt”. Mindig nagy rizikó a könyv választása, és egy- egy ilyen mű megvételét nagy kutatások előzik meg. Egy olyan kiadónál, mint a Könyvmolyképző, naponta érkeznek kéziratok, ajánlások, tippek, esetleges külföldi könyvek átvételére, vagy magyar kezdő íróktól. „Magyarországon az olvasóknál, már csak az írók vannak többen. Majd minden olvasóra jut két író, és ez iszonyatos mennyiségű anyag és munkaidő átolvasni, türelem kell hozzá, és iszonyat fárasztó tud lenni.”jegyzi meg Ildikó. (Katona Ildikó, 2011). A Könyvmoly adatbázisában 6000 könyvcím található, amivel már kapcsolatba kerültek (kézirat, ajánlás, egész művek, és ez egyre csak gyarapszik). A választásnál Ildikó egy már összeszokott csapatra támaszkodik (fordító, régi munkatársak), de ő mondja ki az utolsó szót. Legfontosabb, hogy rá is hasson a könyv, először az első benyomás fontos, a borító megjelenése. „Én azt gondolom, hogy külföldön, ha egy kiadó nem ad arra, hogy rendes borítót csináljon, akkor én miért higgyek jobban a könyvben, mint ők maguk? Ezért az első számú szempont számomra, hogy a borító megszólít-e? Aztán a fülszöveg megszólít-e? És végül a tartalma megszólít-e?” Tehát főleg a vezetőre tett hatás, benyomás fontos. Olyat keres és válogat, ami neki is tetszene, és tudja, hogy az olvasói körbe is beleillik.

Ajánlatok nélkül…
Ezzel szemben az olyan kiadók, akik nem kapnak ajánlatokat, mi alapján döntenek? Az Animus kiadó a külföldi véleményekre ad sokat (a Harry Potter nagy sikeréről londoni kollégáktól szereztek tudomást), és állandó megfigyeléssel számontartják a piacon kelendő könyveket, vagy átvételre esélyes könyveket. Így találtak a Skandináv könyvekre, és döntöttek a sorozat mellett, mivel „így az egyik kötet erősíti a másikat”(Balázs István, 2011). De itt is nagyon fontos, hogy ők maguk a könyvet érdekesnek, izgalmasnak, frissnek, újszerűnek tartsák.
Végül a legnehezebb, mi alapján válogat egy tudományos, szakkönyveket megjelentető Kiadó? Votisky Zsuzsa azt mondta, mindig a legújabbat, a legprovokatívabbat akarja begyűjteni, provokatív szerzőktől. Hogy mi motiválja, mi a belső célja a hatalmas tudományágak kis, érdekes porszemeinek kiásásában? Így fogalmazta meg: „Az a célom, hogy kisebbrendűség érzés nélkül tudjak beszélni olyanokkal, akik nálam többet tudnak.” Tehát a tudásvágy, hogy minden műfajban, minden témában jártas legyen, megszerezze az átlagműveltséget, vagy akár többet is. Úgy gondolom, és ő is így nyilatkozott, mára ez sikerült neki. „Műveltnek lenni nagyon szórakoztató –jegyzi meg Zsuzsa - csak sajnos nem sokra megyek vele.” Mert nem baj az, ha az ember meg is tud élni a tudásából, és nem csak élvezi.

Ambíciók, és állandó kutatás
Lássuk, milyen ambíciók szükségesek egy sikeres vezető számára. Nem lehet itt sem általánosítani, de a válaszok alapján két féle típusra leltem.
Katona Ildikó már 5 évesen tudott olvasni, és gyerekkorában sem a babák érdekelték, szinte mindent elolvasott, ami a kezébe került. Mikor ráébredt, hogy ezeket emberek válogatják, és adják ki, eldöntötte, hogy ő is ezzel akar foglalkozni, hatni akar az emberekre az általa kiadott könyvekkel. Így hát cégalapításba fogott, és sikerült megvalósítani az álmát.
Végül van, aki csak később jött rá, hogy ténylegesen ezzel szeretne foglalkozni. Votisky Zsuzsa harminchat éves, matematika-fizika szakos tanárként ébredt rá arra, hogy nem ezzel szeretne igazán foglalkozni, nem ad neki elég pluszt. A Műszaki Kiadónál eltöltött évek után vette meg a TECH programot, lefordították, és a mai napig a programról ismeretes kiadója. Mindig az újat kereste, szomjazta a tudást, és ennek folyamatos ismételgetése nem volt számára elég.

„Állandóan csinálni kell a reklámot, ötletelni, fenntartani az érdeklődést”
Votisky Zsuzsa szerint a könyvkiadás „tapasztalati tudomány. Tanulni kell ezt is, de gyakorlatban.” Rengeteg múlik a vezetőkön és nagyon nehéz, vagy nem is lehet általánosítani, mert ahány kiadó, annyi szokás, és minden vezető máshogy egyengeti saját háza táját. Ma már az emberek nem járnak könyvbemutatókra, mert nem érdemes nekik, a kiadók számára pedig nem éri meg. Így mással próbálkoznak. Előadást szerveznek a könyveik köré a legkedveltebb közösségi portálon (Facebook), könyveiket ajánlják, állandó tájékoztatást adhatnak és mindezt ingyen, online. „ Régen a szocializmusban 12 kiadónak volt jogosítványa. Ma körülbelül 150 konkrét cég van a piacon. Ez hatalmas verseny. Állandóan csinálni kell a reklámot, ötletelni, fenntartani az érdeklődést.” –mesélte Votisky Zsuzsa. Érdekesség, hogy kérdésemre, milyen felületen hirdetnek előadásokat, felsorolt 6 fajtát (Port.hu, Pesti est, Kossuth Klub, Egyetemek hirdetőin, Facebookon, és e-mailes hírlevelekben) a felméréseik szerint mégis a legtöbben ismerőseik ajánlására érkeztek az előadásokra. Tehát, hiába ömlik az emberre a sok tájékoztató, mégis a közvetlen baráti ajánlás, személyes párbeszéd a legfontosabb.
Katona Ildikó is ezt hangsúlyozta. A közösségi honlapok megjelenésével sokkal közelebb vonhatják az olvasóikat, felmérhetik az igényeiket, akciókat, játékokat szerveznek, könnyebb az olvasók toborozása, „szinte rajta tartjuk az ütőerükön a kezünket, Ildikó szavaival élve.  
A magyar kiadók nagy részének nincs még olyan gazdag és részletes honlapja, mint például a Typotexnek, akik már az elsők között szerezték meg IP címüket még az internet kialakulásakor. Ilyen téren a kiadóknak még bőven van mit javítgatni, mind a közösségi mozgósításon, mind honlap fejlesztéseken. Viszont az tagadhatatlan, mekkora sikere és  gyűjtőereje lehet egy –egy ilyen közösségi oldalon való részvételnek egy kiadó szempontjából, és maguk a vezetők is csak abszolút pozitív élményekről tudtak beszámolni.

Fesztiválok, és adatszerzés
A könyvfesztiválok közül a Frankfurti könyvvásár kétségtelenül Európa legnagyobb könyvvására, amint Balázs István (Animus, 2011) mondja a „világ legtekintélyesebb könyves seregszemléje”,így mindhárom kérdezett válaszában ez volt a legelső a listán. Minden évben kilátogatnak, felmérni a trendeket, kapcsolatokat gyűjteni, megnézni, kézbe venni a legajánlottabb műveket. Megmustrálni az új borítótrendeket, és bár mindez lehetséges lenne ma már interneten is, ahogy Balázs István mondja, „hajtja még az embert a megszokás”, szeretik az ilyen fesztiválok hangulatát. Másodiként, két szavazattal futott be a Bolognai Nemzetközi Gyermek és Ifjúság könyvkiállítás, melyre a két kiadó vezető – Animus, Könyvmoly - profilja miatt gyakran kilátogat, és nagyon hasznosnak találja. Szintén ők említették még a Londoni Könyvfesztivált, amire még érdemes kilátogatni, és Ildikó említette New York-ot, ahová érdemes és fontos kijutni a közeljövőben. Ismereteiket általában már ők is a neten szerzik be. A szépirodalmai kiadók foglalkoznak a hazai véleménnyel, a kívánságokkal, (Közösségi oldalakat, hazai blogokat is olvasnak) és persze nagyon fontos, hogy a mű beleilljen a kiadó profiljába, a már eddig megszokott művek stílusába, minőségébe, hogy az olvasó azt kapja, amit eddig megszokott.
Szakkönyvek kiadásánál nem igazán figyelnek kérésekre, nincsenek is igazán kérések, a legújabb külföldi szakkönyveket veszik át, fordítják, azokból válogatnak.  Olyat próbálnak kiadni, ami újdonság, nincs itthon, és nagyon modern. A Typotex nem csak tankönyvekre szakosodott, rengeteg segédkönyv, ismeretterjesztő könyv kerül ki a kezeikből. A kutatás, a keresés, a felfedezés állandó élvezete, hogy mindig tartani tudják a lendületet, hajtja őket a dübörgő könyvcirkuszban. Nem árt, ha az embernek van némi ambíciója, és alaptőkéje. Aztán már csak várni kell a szerencsés véletlent. És ásni a rengeteg könyv és kézirat között. Hátha befut egy újabb Alkonyat, vagy Harry Potter.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése