Könyvajánló: David Levithan: Nap nap után

A könyv adatai:
Kiadója: Maxim
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 312. old. 
Fordította: Vincze Judit
Eredeti cím: Every Day 1. 
Sorozat: Dream válogatás 

Fülszöveg:

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

Gondolataim a könyvről: 
Ez megint egy Szieszta polcos könyv a könyvtárból. De nem bántam meg, kedves kolléganőm találta és olvasta el előbb, majd ajánlotta nekem. 
David Levithan neve már nem volt ismeretlen, tudtam, hogy együtt írták John Green-nel a magyarul Will és Will (Will Grayson, Will Grayson) című könyvet, és mivel Greentől már olvastam, és azt mondják hasonló kaliberű a két szerző, így David saját könyvére is nagyon kíváncsi voltam. Amit érdemes a szerzőről tudni, hogy ha éppen nem ír állandóan, akkor a Scholastic kiadó vezető szerkesztője, és olyan nevekkel dolgozik együtt, vagy kéri ki tanácsukat íráskor mint Suzanne Collins, Maggie Stiefvater vagy épp John Green.

David a honlapján elmondja, a könyv megírásakor két dolog érdekelte. Hogy milyen lehet úgy felnőni, hogy a tinédzsernek nincs sexuális beállítottsága, nemi identitása, szülei, barátai, milyen személy lesz így, mivel főleg ezek alapján osztályozzuk magunkat? A másik, hogy milyen lehet így szerelemben lenni valakivel, hogy minden nap változik, egyáltalán lehetséges -e? David erre adta meg a könyvvel a saját válaszát. 

Maga az alaptörténet végtelenül érdekes. Minden nap más bőrében ébredni, rengeteg előnnyel és rengeteg hátránnyal jár. Megismerhetsz sok családot, nyelveket, kultúrákat, szülőket, testvéreket, kisállatot... Ugyan akkor mindennek ott a másik oldala is. Mindig csak egy napra. Ha tetszik egy hely, nem maradhat, nem élhet át azokkal a szülőkkel családdal több időt, nem tudja meg, mi történik az után, miután elment, nincs történet, múlt vagy jövő, csak a jelen. 

Nem is tudom, olyan felemás volt a könyv. Egyrészt iszonyatosan tetszett a sok kultúra, hogy "A" mindenkivel elfogadó, előzékeny, próbálja rendesen élni alteregói életét, amíg bennük tartózkodik, (amit magyarázhatunk azzal, hogy a rengeteg különböző tapasztalat miatt jobban megért mindenkit, a sok vallás, a bőrszín, a rasszizmus, a nemi kapcsolatok) aztán bejön a képbe Rhiannon, és minden megváltozott, csak ellóg a suliból, és találkozni akar vele. 

Más részről, bár az ötlet tényleg hatalmas, számomra elképzelhetetlen lenne egy ilyen kapcsolat. Nem látni, nem őt érezni, mindig más testben, maga a gondolat szép, hogy a lélekbe vagyunk szerelmesek, de a gyakorlatban... azt hiszem számomra biztos nem működne. Ez valahogy az éteri szerelem alapja lenne, mikor egymás szemébe nézünk, és tudjuk, érezzük, hogy bárki van belül, őt szeretjük. 

Viszont ez a történet félig lezáratlan, és ha kapunk, csak a második részben kapunk magyarázatokat rá, mi miért, és miért úgy van. A könyv folytatása, ha azt nézzük az Another Day, amely ezt a történetet Rhiannon szempontjából meséli el, és reméljük a folytatás is kiderül ennek a kötetnek a végén. Mi lett A-val. És Rhianonnal, közel engedte magához a másik srácot? Őt el tudta fogadni? Vagy még mindig hű maradt A-hoz?

Összességében egy új, gondolatokat bontogató, elmét nyitogató könyv, érdekes szemlélettel. John Green rajongóknak ajánlom, hasonló stílusú.

Könyvajánló: John Green: Papírvárosok

A könyv adatai:

Kiadója: Gabo
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 384. old.
Fordította: Gázsity Mila
Eredeti cím: Paper Towns

 

Fülszöveg: 

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba. 

Spoilert tartalmazhat!

Gondolataim a könyvről:

 Már nagyon régóta el akarom olvasni ezt a könyvet. Mikor megtudtam, hogy ebből is film készül, már biztos voltam benne, hogy el KELL majd olvasnom. Nem ért még be a könyvtárba, így Keresztanyám kedves ajándéka révén meg tudtam venni a könyvet boltban. Kedvezményesen. És nekiestem, hogy még a film előtt elolvashassam...



Rettentően örültem, hogy ez nem egy depresszív tiniregény Greentől. De rögtön le is kell szögezni, hogy ez teljesen más stílusú. 3 nagy fő részből áll. Talán nem lövök vele nagyon mellé, ha annyit elárulok, hogy az egyik számomra legélvezetesebb az elején, a Margóval töltött csínytevésekkel teli éjszaka. Ezt ismerjük már a trailerből, de olvasni százszor jobb. Nem mondanám, hogy ezek eget rengető dolgok (talán a szőrtelenítés), de Margónak ez édes bosszú, Quentinnek meg már ettől is majd kiugrik a szíve, szóval bemelegítésnek épp elég.

-   Quentin az a tipikus jófiú, aki felkel, iskolába megy, megírja a leckéit, nem füvezik, nem iszik, nem cigizik. Végzősként a szülők álma. 
-   A szülők: akik pszichológusok, ezért mellettük elég nehéz is lehetett volna zülleni, úgyis kiszúrják, de szerettem a szövegeiket, az otthon is gyereket elemzős részeket. Tanárgyerek lévén tudom milyen az, amikor anya otthon átmegy tanárnénibe és úgy magyaráz valamit még nekem is, mint az elsőseinek. 
-   És végül ott van Margó Roth Spiegelman, így teljes névvel kiírva végig a könyvben, utalva Q állandó imádatára. Margó menő, és vagány és bátor és minden Quentin számára, de a könyv végére az is kiderül, milyen az igazi Margó valójában. 

A  második részben volt számomra a mélypont, ám valahogy ez lenne a könyv lényege is. Margó keresése teszi ki a könyv legnagyobb részét cirka 200 oldalon keresztül. Tetszettek a nyomok, de azt hittem messzebb megyünk, vagy trükkösebb lesz. De csak pár kisebb nyomot találtak az elején, utána leakadtunk a miniplázánál és a Papírvárosok metaforánál, meg a Fűszálak kötetnél, amit nagyon sokáig olvas és értelmez Quentin. 

"A fű egyszerre volt metaforája az életnek, a halálnak, az egyenlőségnek, az összekapcsolódásnak, a gyerekeknek, Istennek és a reménynek."

Majd előkerül a Papírvárosok metafora, amit Margo használ Quentin felrázására: 
"Ez egy papírváros. Nézd már meg jól, Q, nézd csak meg azokat a zsákutcákat, a magukba visszaforduló utakat, a házakat, amiket mintha csak azért építettek volna, hogy szétessenek. Az embereket, akik a papírházaikban élnek, és a jövőt tüzelik el, hogy melegen tartsák magukat. A papírgyerekeket, akik sört isznak, amit valami hajléktalannal vetettek maguknak a papír italboltban. Mindenkinek teljesen elvette az eszét a mánia, hogy birtokoljon dolgokat. Minden holmijuk papírvékony és épp annyira maradandó is, mint a papír. Az emberek is. Tizennyolc éve élek itt, és még sosem találkoztam senkivel, akinek az számítana, ami tényleg fontos."

Számomra és talán Green számára ez arra utal, vagy azt szeretné jelenteni, hogy éljünk a mában. Dolgozunk, élünk, keressük a pénzt, hogy legyen ház, kocsi, gyerek, taníttatás, és közben elfelejtünk élni. 
Miközben olvastam, megértettem, hogy ebben a könyvben ez lesz a lényeg nem a nagy fokú történetmesélés. Rá akar ébreszteni bennünket a valóságra, hogy túl anyagias a világ és mi a rabjai vagyunk. Nekem ezt jelentette itt a papírváros és a papírember kifejezés.

 Itt viszont nagyon tetszett a papírvárosok kifejezés, és hogy kiderül, hogy ez tényleg létezik a valóságban (térképészeti Copyright, egy kitalált városnév a kartográfusoknak, ami nem létezik, de ez alapján tudták, ha másolták tőlük a térképet.) Erre fűzi fel a második részt, de közben az ember megint tanult valamit. Szép metafora a nem létező dolgokról, amikről csak azt gondoljuk, hogy ott van, ám valójában csak légbuborák, vágyak, remények. Ez nagyon tetszett.  

Green itt csak elgondolkoztatni,  merengeni, nosztalgiázni akar (erre utalnak a bulik is) miközben Q keres és szenved magában. Le kell írnia az átmenetet, az elválást, de ez egy folyamat, és ezt a változást készíti elő a második rész. Attól függetlenül hogy látom ennek a résznek a hibáit, (kicsit lassú, vontatott és szájbarágós a mondandójával), - Margó mondandójával - végtelenül egyet értek. 


Végül eljön a harmadik rész. A hajó. Quentin megkapja  a szüleitől a kisteherautót, és elindul az igazi, utolsó nagy kaland, a kiruccanás, amire az olvasó várt. Minden egyes órát (nem az olvasás óráit) nagyon élveztem. A párbeszédeket, a hangulatot, a tervezgetést, a nosztalgiát, mindent. (A fehér tehénnél nagyon megijedtem, de utána azt is :-) Itt kerül igazán szerepbe Ben és Radar (a keresés közben is nagyon sokat segítettek,) de főleg Radart zártam a szívembe, ő beszél az ablakról, a tükörről, és az elképzelt Margókról. Van egy képünk, amit kialakítunk magunkban az emberekről, de ez csak akkor közelíti meg a valóságot, ha tényleg ismerjük a személyt. Ez derül ki a könyv végén, hogy Margó nem isten csak :

"(…)ő nem csoda volt. Nem kaland volt.Nem értékes, ritka dolog volt. Margo egy lány volt."

Itt igazi barátság van köztük, egy olyan buli, amire emlékezhetnek a fősulin. És bár a vége nem annyira happy end, sok választ kapunk, és szerintem rendben van így, ahogy John befejezte. Így kellett lennie, ez hiteles a karaktereknek.

Összességében nem ez az irodalom magas fokon leírt irodalma, de fontos a mondanivalója. Ez is a fiatalságról, és életigenlésről, annak kiéléséről szól. Hogy megéljük a pillanatot, legyünk jelen, használjuk ki az időt. Foglalkozzunk magunkkal, a barátainkkal, ne csak a jövőt tervezzük. Hamisítatlan Green kötet. Kötelező mindenkinek!

Könyvajánló: Kresley Cole: Méreghercegnő - Árkánum Krónikák 1.

A könyv adatai: 

Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 475. old.
Fordította: Szoboszlay Anna
Eredeti cím: Poison princess 1. (Arcana Cronicles)

Fülszöveg:

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?
A látomások forrása után kutatva megismerkednek másokkal, akik hasonló cipőben járnak. Megelevenedik egy ősi jóslat, és kiderül, hogy nem  Evie az egyetlen, aki különleges képességekkel bír. Ám nem mindig egyértelmű, ki melyik oldalon áll...
Vigyázat, a bejegyzés spoilert tartalmazhat!


Gondolataim a könyvről:
Én eddig nem olvastam még ilyen könyvet Kresleytől. Olvastam már pár részt még régebben az erotikus sorozatából, azokat nagyon szerettem, de kíváncsi voltam, hogy tud -e jó YA könyvet is írni, és jelentem, hogy sikerült neki. 

A kötet keretes szerkezettel indul. A jelenben a világgal történt valami, Evie bolyong és egy idegentől kér segítséget... majd elkezd beszélni a múltról és itt visszaugrunk az emlékeibe. Hogyan lett olyan a világ, amilyen, hol töltötte a nyarat, és miért, mik kínozták, majd mesélt a csábos de jóképű cajun fiúról, és hogy mi történt vele a világ vége után. Azt is mondhatnánk ez egy szépen kezdődő utópisztikus/disztópás kötet, benne az esendő tinilánnyal, és a helyes, macsó, de szeretni való és jóképű tini pasival. 

Ami mindezt megbolondítja, a mellett, hogy majd egymás segítségére, elfogadására, bizalmára szorulnak a veszélyessé vált világban, az a tarot és az Arcanumok. Ha jól emlékszem 22 (vagy 24) tartot kártyáról beszélünk, amit a könyvben egy-egy ember testesít meg. És ezek között is a legerősebbek a fő Arcanumok (Evei persze közéjük tartozik, ő a Császárnő). Mindegyiküknek meg kell ismernie az erejét, és végül meg kell küzdeniük egymással, mert csak egy maradhat. 
Evei lassan de biztosan ráébred a saját erejére (ami a mellett, hogy eléggé morbid, szerintem jó képesség) de rá kell jönnie, hogy kiben bízhat, ki barát, ki ellenség, kivel szövetkezhet és ki ellen...

Az ötlet és a téma is nagyon jó, eredeti, még nem sok ilyet olvastam, főleg nem disztópiában. Az elején nekem kicsit lassan indultak be a szálak. Mesélünk, nem tudjuk hol vagyunk, mi történt pontosan, és ez egy felől lehet izgalmas, mert az ember kíváncsi és azért olvas tovább, hogy ezek kiderüljenek és kibontakozzon a cselekmény (én ezt az utat jártam be, bár nehéz volt az elején) vagy ha nincs szerencséje az írónak, itt adom fel, teszem félre, és későbbre hagyom, vagy nem is folytatom. Engem már nem köt le sokszor a háttérleírás, milyen minikben vannak, milyen csajos dolgokat akarnak csinálni. Onnantól kezdtem el élvezni a kötetet, mikor Jack-el beszélgettek, sokkal jobban érdekel és leköt egy jól megírt párbeszéd, mint egy fecsegős, csacsogós leírás, hogy aláfesse a hangulatot. Elég ilyet olvastam már, el tudom képzelni.

Onnantól, ahogy viszont ahogy a belső világ megváltozik (értsd, eljött a világ vége), a dolgok érdekesek lettek, menekülünk, vadászunk, és jönnek az új érdekes karakterek, belemélyedünk a világba. Innen elkapott, és beszippantott, a második felét egy este alatt olvastam el.

A karakterek közül Jack és persze Matt Mathew egyértelműen viszik a pálmát, Talán Matt-et szerettem benne a legjobban. Jack-et a párbeszédek és a karakter hűsége miatt. Evei meg egy kicsit tipikus lány főhősnő, néha gyámoltalan, és mindenre lassan ébred rá, de a könyv végére ő is összekapja magát. Akire nagyon kíváncsi vagyok majd a következő részekben az a Halál, elég csábítónak ígérkezik az látottak alapján.

Ott a végén van egy jó kis csavar, amit nem vártam, és nem gondoltam, meglepett, de nagy tetszett, végig mozgásban tartja az elmét, ott van, csak nem vesszük észre a jeleket, és amikor a végét olvastam, vissza akartam lapozni, azokhoz a részekhez, hogy lássam, tényleg benne volt -e, és csak én nem vettem észre, vagy csak utalt rá. Minden esetre egy könnyebb függővéget kapunk, de mindenképpen izgalmasak lesznek.

A folytatásokról és a borítókról: 

Rákeresgettem kicsit Kresley honlapján
és kiderült, hogy négy részes a sorozat, és külföldön már a harmadik kötet is megjelent, a negyediket 2016-ra ígérik         ( tehát még jó soká lesz nálunk mind lefordítva magyarra.)

A képen a felső sorban az eredeti borítók látszanak, ami végre nem az ember szereplős tipikus YA borítókat mutatja, nekem ez jobban tetszik, és ha megfigyelitek kis logók is vannak rajtuk, amit a fentebbi három sávos képen jobban lehet látni. Ez talán a fő kártyákra utal. 

Az alsó sorban levő az élőszereplős, velük készülnek a hivatalos könyv trailerek is, és a mi magyar kiadónk is ezt vette át. Hát, nem tudom, szép, szép, de láttunk már hasonlót. 

Megnézegettem több trailert is, nekem nagyon tetszik a 2. rész beharangozója, úgyhogy végül ezzel csinálnék kedvet az első és a második kötethez. 

Mindenkinek ajánlom, aki kicsit vágyik a varázslatra, misztikára, megfűszerezve egy kis disztópiával, és egy jó pasival. Ha elkap, beránt és nem enged. 

Könyvajánló: Marion van de Coolwijk: Lucky Girls 1. - Apa kerestetik

A könyvet egy Facebook játék jóvoltából nyertem, pont megtaláltam a játékot, és nagyon nagy mázli, hogy pont nyertem, talán évente egyszer, ha szoktam nyerni valamit, de rettentően örültem, hogy könyvet nyertem, és kaptam még mellé a Tilos az Á sorozatról ismertetőt is, és egy szép órarendet!
Lássuk a medvét.

A könyv adatai: 
Kiadója: Pagony, Tilos az Á sorozat
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 256. old. 

Fordította: Rádai Andrea

Borító grafika:Popovics Ferenc

Fülszöveg:

Joan, Hanna és Tanja amszterdami kamaszok, de nem ismerik egymást. Joan családja gazdag, menő cuccai és barátai vannak. Hanna egy népes családban él, kitűnő tanuló. Tanja egy intézetben nevelkedik: ő a harsány megmondóember. Vajon mi köti össze ezt a három lányt azon kívül, hogy ugyanazon a napon születtek? „ – Joannak mákja van, mert jól megy a szüleinek, neked mákod van, mert erős vagy, és én... Nekem is mákom van, hogy ennél a szónál maradjak. Tudom, hogy milyen egy meleg, meghitt és biztonságos otthon, és irtó nagy szerencsém van a szüleimmel, akik nagyon figyelnek rám, és megtanítottak arra, hogy bátran legyek az, aki vagyok. Egy darabig hallgattak, és az elhangzottakon gondolkodtak. Tanja szólalt meg először. – Igazából mindhárman óriási mázlisták vagyunk. MI VAGYUNK A LUCKY GIRLS!”


Gondolataim a könyvről: 
 Amit már az elején érdemes leszögezni, hogy nem árulnak zsákbamacskát. A könyvet tini korosztálynak, tehát 12-16 éves korig ajánlják, és tényleg annak is szól. Kicsit hasonlíthatnánk a két Lottihoz is, de itt három lányról beszélünk, viszont a környezet és a kor már lényegesen modernebb. Sejthető az is, és talán nem lövök le vele nagy poénokat, hogy van közös szülőjük, és kiskorukban elválasztották őket. A vízválasztó vonal a 16. év, amikor minden kiderül és elkezdődik a nyomozás. 

Jól felépített és megírt a három karakter. Egyesével ismerjük meg Joan, Hanna és Tanja a saját környezetét, és ők ennek megfelelően viselkednek. Vannak nagy nevetések, zene bömböltetés hajnalig, rajongás a fiúbandákért, sértődés, veszekedés, nagy hangos nevetések. Több szemszögből olvashatjuk, a lányok gondolatai szépen elválnak a fejezetekben felváltva. 

Alapvetően nem volt nagy bajom a történettel, igazi amszterdami holland környezetben vagyunk, mindenki bicajozik, kocsmák, buli, koncert.... elég jól le van írva és ki van bontva a környezet, viszont számomra ennek a nyelvezete már, hogy is mondjam, talán nem nekem való. A mondatok rövidek, egyszerűek, tele vannak tinis beszólásokkal. Én is tudtam élvezni a húszas éveim közepén, de már néhol untam, és nem kötött le úgy, mint mondjuk egy mostani "Vörös pöttyös", vagy akár egy fantasy, krimi. Azt hiszem, ettől egy tinédzsernek még simán élvezetes lehet, és az is a maga módján, mindössze annyi történt, hogy engem ez már későn talált meg, és másként, más szemmel nézem így a könyvet. 

A cselekmény itt is a végén lesz izgalmas és fordulatos. Kicsit nyomoznak a könyvben az apa kiléte után, (bár már számomra elég korán világos volt, ki az,) és utána már csak gyötrődtem, míg ők "hezitáltak" a könyvben. 

Maga a koncert élmény nagyon jó volt csattanónak, izgalmasan, mozgalmasan volt megírva, de nekem már kicsit talán túl vontatottan is. Én azt az elvet vallom, hogy attól mert valaki fiatal, teszem azt tini, még nem buta, és nem kell lebutítani, vagy egyszerűbb szöveget, túlságosan átlátszó cselekményt írni, mert a tinik nem ostobák, csak fiatalok, de okosak.  Lehet számukra is elgondolkoztató, értékes, akár bonyolult szálakat is megírni, igényes, szép fordulatos nyelvezettel, legfeljebb lassabban olvassák, és küzdenek vele. Vagy lehet az ő közvetlen nyelvükön, de nem háromszavas mondatokban, mert számomra egy idő után ez már bosszantó volt. 

Felnőttként ugyan úgy tudok élvezni egy Micimackót, vagy egy Kis herceget, ha úgy van megírva, és olyan dolgokról szól, amiért érdemes elolvasni. Nem egy a kettő, tudom, de remélem érződik, mire akarok kilyukadni. Tudom, hogy vannak a Tilos az Á sorozatban nagyon jó kötetek, hallottam róluk a húgomtól (pl. Kemény Zsófi: Én még sosem, Anna Woltz: Száz óra sötétség) aki olvas is tőlük, és élvezi a könyveket, és remélem, további ehhez hasonlóan jó könyvekkel gyarapodik még a későbbiekben a sorozat.

Pár gondolat a borítóról:
A sárgás rajzolt, pöttyös alapú borító nekem a régi pöttyös könyvek hangulatát juttatta eszembe (Nem a mostani vörös pöttyös, hanem a színes alapon pöttyös hátterek és kép stílusú, klasszikus mintákat), és ezt a rajzolt grafikus három tini lány csak feldobja, e mellett jól látszik a különbség is a lányok között. Utal a tartalomra is, és kicsit kifejezi az ikonikus bicajjal, hol játszódik. Szeretem a beszélő borítókat, és ez az, úgyhogy nagy pirospont érte.
Kerestem eredeti borítót a szerző honlapján is, de hollandul van, és számtalan gyerekkönyvet írt, így nem sok sikerrel jártam, de a szép rajzokért egy pillantást mindenképpen megér.

 Összességében: 

Ez egy kedves, jól felépített és kitalált történet három amszterdami tinilányról, tinilányoknak, akik önmagukat, a származásukat és a helyüket keresik a világban!

Könyvajánló: Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 392 old. 

Fordította:Benedek Dorottya

Fülszöveg:

Mióta a szülei elváltak, Auden képtelen aludni. Olyan rutint alakított ki, aminek a segítségével átvészeli az éjszakákat. De amikor úgy dönt, hogy a nyarat a tengerparton tölti apjával és új családjával, megpróbál felhagyni régi életmódjával.
A nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nemcsak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…

Gondolataim a könyvről:
Ez egy tipikus egy nyári, nyaralásra pont alkalmas, laza könnyű kis romantikus könyv. Dessen könyvei általában sokat elemeznek, (olvastam tőle az Altatódalt is) és a mellett, hogy szépen bontja ki a szálakat és a cselekményt, mindig próbál egy kicsit többet is mondani a témákról.

Itt esetünkben egy elvált szülő páros gyermeke a példa. Auden egy író apa és egy sikeres irodalmár professzor anya gyereke. Az apa nem bírta elviselni a felesége sikereit, előnyeit, és válás lett a vége. De arról már nem beszél, sem a lányának, sem magának, hogy ő milyen hanyag módon viselkedett családapaként, mindig az írással 'takarózva' mikor semmit nem akart csinálni a gyerekek körül és a családban. Ám, amikor bekerül a képbe a terhes, fiatal mostohaanya, aki meghívja őket nyárra magukhoz, Auden eldönti, hogy akkor végre nem csak a jó tanuló, magának való kislány lesz, hanem igazán kiélvezi az utolsó nyarat még középiskolásként, az egyetem előtt, és innen végre beindul a történet.

Dessen egyik kedvenc témája a nyár, a nyár, ami sok mindent megváltoztat, ami alatt sok minden születhet, és válhat szét, főleg ha végzős az ember, és elszakad a barátaitól. Ezt a témát fogja meg és kezdi el boncolgatni egy fiatal felnőtt szemével. És egy anyuka szemével, ugyanis épp szülés után volt, és a kislányával a kezében, az előző könyve után éppen pihenni akart, amikor megmozgatta az élmény, és eldöntötte, hogy ezt beleírja ebbe a könyvbe is. Elmeséli, hogy bár kimerítette a baba, éjszakánként írta a könyvet, mikor a pici aludt, vagy épp a bébiszitterrel volt. Valószínűleg a sok éjszakázás, sírás, és trükkök a csecsemő elhallgattatására mind személyes tapasztalatból származnak és ebből lett Auden karaktere.

És mivel minden jó romantikus könyvbe kell egy fiú, megszületett Eli, a csöndes biciklis srác karaktere is, aki súlyos sebeket, bűntudatot hordoz és akit Eli társasága, a beszélgetések, az együtt evés és vásárlás billent ki a mély depresszióból. Dessen azt is elmondja hogy a férjét látta biciklizni az udvaron, és onnan jött az ötlet, hogy elmeséljen egy ilyen két különböző világot egymás mellé állítva.

Számomra kicsit néhol lassú volt, néha a párbeszédeket vártam volna, és idegesített hogy nem haladnak, vagy csak lassan, de lehet, hogy ez már az én szocializált világom miatt van. Ahogy tanult kollégám mondaná, "már nem vagytok hozzászokva a lassú, kézfogós romantikához."

A borítóról:
A Könyvmoly az eredeti kiadás borítóját vette meg, többnyire mindenhol ezzel találtam, nem túl eredeti, bár az írónő stílusába és a többi könyvéhez passzol.Itt érhető el a honlapja, igényes, szép és modern, és több infó is található a könyveiről. A Pinteresten is csak egy változatot találtam, ami teljesen más stílusú, de ehhez a könyvhöz készült, nekem ez egy fokkal jobban tetszik, Van fekete és fehér változatban, és az összes könyvét kiadták ebben a sorozatban is. Mintásak, de szépek, összeillenek, és kifejezik miről szól a könyv.

18/50 Novellás kötet: Benkő Levente :Manók, emberek, fehérnépek

18. elolvasott: 12.-es pont: Novellás kötet: Benkő Levente :Manók, emberek, fehérnépek

A könyv adatai: 
Kiadója: Erdélyi Híradó/
Előretolt Helyőrség Szépirodali Páholy
Magyar kiadás: 2012
Oldalszám: 173 old. 

Illusztrálta: Könczey Elemér

 Fülszöveg:

A múlt télen beszélgettünk erről-arról, s mondom neki:Te, annyi szomorú történetet megírtam eddigi köteteimbe, gyere, dobjunk össze egy vidámabbat: te adod a rajzokat, én a szöveget; há'ha sikerül legalább halvány mosolyt varázsolni az emberek arcára, me' akkor má'tettünk valamit. Úgyhogy az elmúlt két évtized humorosabb terméséből, Könczynek a 3298 Krónikás karikatúrájából, valamint a nagyrészt szintén Krónikás, kisrészt Háromszékes, 329,8 glosszámból, jegyzetemből válogattunk. Köszönöm szépemért Egyed Emese és Papp Attila Zsolt segített. Me' vannak még jó emberek. Mindennapjaink kis történetei ezek, amelyekben a főszereplők kisebb-nagyobb gyermekek, vagyis manók, aztán édesanyák, feleségek, nagymamák, nénik, szóval fehérnépek, aztán édesapák, férjek, nagyapák, bácsik, más szóval emberek, s aztán autótragacsok, akik/amelyek ilyen-olyan, hol elgondolkodtató, hol a feje tetejére állt, de voltaképpen mulatságos helyzetekben találják magukat. Me' ilyen az élet. Vaj mi.

Magunkról ennyi ejisze elég.
Én, Könczey Elemér, vagyis Könczy 1969. szeptember 16-án születtem Székelyudvarhelyen. Három gyermek édesapja vagyok. S közben rajzolgatok. Én, Benkő Levente Udvarhelytől számítva ahajt – me' az Anyavárostól Erdővidékig má' tarisznyálni kell –, Nagyajtán születtem 1961. június 13-án. Négy gyermek édesapja vagyok. S közben írogatok. Az összesen hét gyermek. S ez a másik kisded, ez a könyv. Közben úgy vagyunk, hogy Kolozsváron (s a környékén) lakunk, s Székelyföldön élünk. Me' az élet ilyen. Vaj mi.


Vidám gondolataim a könyvről: :-D


Ez egy isteni jó könyv a székelyekről, a székely magyar viszonyokról, gyerekről, feleségről, Gretáról (egy 25 éves autó), nagyon jó stílussal, humorral és öniróniával. Bár már régóta olvastam, nem azért mert unalmas, hanem mert hagyni kell egy kicsit a történeteket lecsengeni. A szerző több nagyobb témakörbe gyűjti a fehérnépek, manók, emberek történeteit, van itt szó utazásról, munkáról, ügyintézésről, gyerek nevelésről, asszony nevelésről, így az összetartozó gondolatok egy-egy blokkban együtt hatnak.

Ezek mellé érkeznek még minden novellához Könczey Elemér rajzai, karikatúrái, amik lehetnek akár pajzánok, vagy kritikák, vagy egyáltalán nem is a témába vágó kis szösszenetek, mégis nagyon hangulatosak, így alkot kerek egészet ez a kis erdélyi szösszenet.

Na meg persze az ízes beszéd, ami még  leírva is érződik, olyan mintha itt mesélne mellettünk, benne a sok ejsze, vaj mi és s. Örültem, hogy végül nem Örkényt választottam, bár az is jó lett volna, de ennek most különösen örül a lelkem, és fel is vidított. Kicsit olvasás közben mintha én is ott lettem volna Grétával az autóban, a gyerekekkel a játszótéren, a fehérnépekkel a konyhában, a bácsikkal a kocsmákban.

 Kedvcsinálónak még néhány remek rajz Köncytől:

17/50. Szerelmi háromszöggel: Sarah J. Maas: Üvegtrón 1. - Throne of glass

17. elolvasott: 34. pont: Egy könyv szerelmi háromszöggel: Sarah J. Maas: Üvgetrón 1.

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2013
Oldalszám: 544 old. 

Fordította: Varga Csaba

Fülszöveg:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik.
 Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Gondolataim a könyvről:
Itt változott a lista, ez egy olyan pont, ahol az élet beleszólt a dologba. A könyvtárban bekerült hozzánk a SZIESZTA polcra, és mivel érdekelt, megláttam, milyen kapós a második része, kivettem, és gyorsan szerencsét próbáltam vele. Az csak az olvasás során derült ki, hogy ebbe a pontba is (meg az 500 oldalas-hoz is) jó lett, de inkább ide került.

Maga a történet nem olyan szívet dobogtató, egy orgyilkos tinédzser szenvedései, aki miután elárvult, egy orgyilkos vezér vette "szárnyai" alá, kegyetlenül kiképezte és az ország legjobb orvadásza vált belőle. Majd elárulták, elfogták, és Távolvégbe küldték rabszolgának egy bányába, ami akár haláltábornak is tekinthető. Innen indulunk, és a könyvben rengeteg csata, verekedés, és fegyver forgatás lesz.

Több szemszöges a könyv, tetszett, hogy Chaol és Dorian szemszögébe is belelátunk, a gondolataik, érzéseik megvillannak. Nem nehéz követni, sokszor egy-egy jelenetet is látunk mind a kettő vagy három szemszögből azonnal egymás után, ez nagyon jó volt benne.

Mindemellé pedig kapunk egy jól felépített országot-királyságot, misztikus, varázslatos háttérrel, démonokkal, jelekkel, mesékkel és álmokkal, és mindez roppant izgalmassá és érdekessé teszi a könyvet. Erileában vannak titkos erdők, sivatagok, mesés hegyek, és persze kegyetlen királyok. Gondolkodtam rajta, mihez tudnám hasonlítani. Talán van benne egy kis lelkület a Gyűrűk Urából (az írónő a végén maga mondja meg, hogy nagy fan, és szereti a Star Wars-ot is,) a Trónok harcából, egy kicsit az Éhezők viadalából… de mégis egyedi, és ennek örültem a legjobban.

Izgalmas a sok rémjel, van benne a kiképzések és harcok mellett nyomozás, és nagyon finom utalgatások, kézmozdulat, kacsintás és összenevetés.Szeretem ezt a kort, mert nem ugranak rögtön egymásnak (mint manapság a szerelmi regényekben) kerülgetik egymást, és itt még nem egészen tiszta, kit választ Celaena kettőjük közül. Dorian kedves, udvarias, helyes és megnyerő, de küzd magával, nem meri felvállalni az erőt és a hatalmát, és szembeszállni az apjával. Ugyanakkor Chaol belül küzd magával, hűséges akar lenni a barátjához, és a királyhoz, de nagyon kedveli a lányt, együtt él, mozog, tanul, edz vele és ez elkerülhetetlenül megmozgat valamit. Akik olvasták már az elsőt, vagy a másodikat, sejtik, mire utalok, de szerintem is jobb ez így.


Ami viszont nagyon elkeserített, hogy bár én azt hittem, csak 3 részes lesz, (tudom, hogy a második már megjelent magyarul) a Goodreads elkeserített, ugyanis 6 részesre írják, és sajnos 2017 -re ígérik a hatodik kötetet. Ha pedig ezt tudom, bele sem kezdtek a könyvbe… Addigra ezt is elfelejtem.

Vannak benne kifejezetten szép és magvas gondolatok is, most nem borítókat hozok a poszt végén, hanem pár kedvcsináló idézetet. 

"– Az Elentiya nevet adom neked – jelentette ki, majd megcsókolta az orgyilkos homlokát. – Viseld nevedet büszkén és tisztességgel. Használd, amikor a többi neved már elviselhetetlen terhet jelent. Elentyanak nevezlek, vagyis „megtörhetetlen szellemnek”."

"– Figyelemre méltó határozottsággal mondasz ítéletet fölöttem.
– Mi értelme volna, ha nem használnánk a fejünket a döntések, ítéletek meghozatalakor?
– Mi értelme volna megtiltani a szívednek, hogy kedves legyen azokhoz, akiket megbántottál a fejed zord ítéletével? "

"Adarlan brutális koncerttermet alakított ki a sóbányák mélyén, ahol a lesújtó korbács éles csattanása festette alá a legkegyetlenebb bűnözők, a legszegényebb alattvalók és az újonnan elfoglalt országok hadifoglyainak jajszavát."

"A könyvtárakban a legkülönfélébb gondolatok rejtőztek. Ezek némelyike veszélyesebb és erősebb volt még a legfélelmetesebb fegyvernél is."

"Megtorpant, amikor a következő oldalon felbukkant Erilea térképe. A térképek mindig is nagyon érdekelték. Volt valami lenyűgöző abban, ha az ember pontosan tudhatta, hogy a többiekhez képest hol van a föld felszínén."

"Gyászos darabot választott. A zene ugyanakkor megtisztította, szinte újjászületett tőle. Meglepődve tapasztalta, hogy a kezei semmit sem felejtettek. Nem számított, hogy egy évet töltött rabszolgaként a sötétben, mert az elméje mélyén még mindig elevenen élt a muzsika. Ahonnan jött, a hangok között ott volt Sam is. Teljesen megfeledkezett az időről. Az egyik darabot játszotta a másik után. Kimondta a kimondhatatlant, feltépte a régi sebeket.  Addig játszott, míg a hangok zengése megbocsátással és békével töltötte el."

Izgalmas, misztikus, kalandot szeretőknek, és fantasy rajongóknak nagyon ajánlott!

Könyvajánló: Gayle Forman: Itt voltam

Eredetileg a kihívásba szerettem volna, ahhoz a könyvhöz, amelyik megríkat, de mivel inkább csak szomorú és depressziós lettem tőle, de nem sírtam, így nem tenném bele a kihívásba, hátha elkap majd egy másik.

A könyv adatai:
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 280 old.
Fordította: Heinisch Mónika
Eredeti címe: I was here

Fülszöveg:

Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában.
Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott.
A világhírű írónő most sem okoz csalódást a Ha maradnék és a Hová tűntél? rajongóinak.


Gondolataim a könyvről:
 Megint egy Forman könyv, ami nem szokványos. A borítófül alapján nagyon nem erre számítottam. Tudom, hogy Formant foglalkoztatják a filozofikus gondolatok, és minden könyvét (Ha maradnék, Hová tűntél?, Csak egy nap, Csak egy év) olvastam, de ez most nagyon más.

Az öngyilkosságról szól, néhol nagyon belemászva. És az utána szóló kérdésekről. Kik szenvednek, hogy érez a család, a barátok? A bűntudatról, ami mindenkit mardos, és a megbocsátásról, ami csak a könyv végén jön el. Hosszú az út, és alapvetően ez a könyv azt hiszem ebben segít. Hol a nyomozással a laptopon, hol a beszélgetésekkel, hol összehasonlításokkal, hol csak a sírással, hol az utazással, hogy felfedezzük a közös emlékeket, élményeket.
Szívem szerint adnék neki 5 csillagot, mert eszméletlen jól meg van írva ez is, de olyan depresszív a téma és a könyv, hogy még most is nyomott vagyok tőle, így csak négy és felet kap Moly.hu-n.

És pont ezért készült. Hogy az ember elgondolkozzon ezeken. Forman utószavából kiderül, hogy ez a könyv is megtörtént eset alapján íródott, mint Mia regénye, és szeretné felhívni a figyelmet a támogató csoportokra, alapítványokra, és a megelőzésre. Ha előbb olvasom ezt, akkor nem visz félre a fülszöveg, de hát ezért utószó, az utószó, és úgyis végigolvastam volna.

"Jegyezd meg: a bátorság ellentéte nem a gyávaság, hanem a beilleszkedés."

Érdekes, hogy a regény közben folyamatosan vártam azt az aha élményt. A Ha maradnék az elbeszélés stílusában volt nagyszerű. Az emlékek és a jelen, az álom szerű világ. A Csak egy nap pont azért, mert az egy napnak rengeteg meghatározó következménye lett, és megmutatta, hogyan változott meg a szereplő  amiatt az egy nap miatt, az utána következő egy évben. De itt, csak megtörténik az öngyilkosság, és bár kapunk emlékeket, itt is lényegében a szereplők csak próbálják feldolgozni, megérteni, megemészteni, miért történt ami történt.

A meglepő az, hogy közben pont ettől jó. Megint vannak benne nagyon fontos alap mondatok, gondolatok, amin az ember tovább meditálhat, olvashat, kereshet. Ezeket várom, keresem, cetliztem a könyvben. Ilyen kis üdítős gondolatok voltak a macskás részek (és Ben-es részek).

"Visszamegyünk Ben házába,kipakoljuk a holmiját,aztán fél órát azzal töltünk, hogy egy elemlámpa fényével cikázunk a falon, és lessük, ahogy Gint és Megint kergeti a fénykört.
Azt hiszem, hónapok óta nem szórakoztam ilyen jól."

Vagy ez:
"Annyi út létezik. Sokféleképpen lehet élni, meghatározni, hogy egyénileg mit jelent számunkra az élet. Annyira szegényes a felfogásunk, és miután ezt megértetted, miután eldöntötted, hogy nem hajolsz meg a mesterséges akadályok előtt, bármi lehetségessé válik, és az ember felszabadul."


Ebben a kötetben nem Meg a főszereplő. Itt Cody és Ben a főszereplő. Meg csak az ok. Szerettem a bájos évődést, és ahogy az ő kapcsolatuk lassan kialakul, és egyszer majd biztos újra fogom olvasni, de most még emészteni kell. Nekem is.

Borító extra:
A Ciceró szerencsére az eredeti borítót vette meg, csak a címet fordította, angolul így néz ki, mellette láthatjátok Formant, az írónőt. Benne van az útkeresés, szerintem az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozik, szépen kifejezi a könyv tartalmát.

 

Angliában a könyv megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél? stílusú borítóval. Ez is szép, és azok mellett a könyvek mellett egységes kiadásokat kapunk a szerzőtől. Ez is jól sikerült, bár nekem a fentebbi, az eredeti jobban tetszik. 

 Fájdalmas, szívet tépő, mély és elgondolkodtató. Majd tökéletes Forman-élmény.

16/50 Idén jelent meg: Benina: Rekviem a szivárványodért - Tükör 1.

16. elolvasott : 4. Egy könyv, ami idén jelent meg : Benina: Rekviem a szivárványodért Tükör 1.

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 280 old. 

Illusztrálta: Benina

A fülszöveg:

Előbb légy halott, hogy aztán élhess!
Neszta életvidám, ambiciózus, szerelmes…
… és halott.
Nem képes alakot ölteni.
Egyetlen ember hallja.
Egyetlen ember látja.
Egyetlen ember érzi, amit ő.
Vőlegénye, a hajdani FBI-nyomozó, mára tanácsadó Damien Corner egy Tükrön keresztül képes kommunikálni a lánnyal, aki először semmire nem emlékszik az életéből. Damien kétségbeesett nyomozásba kezd – segítségére van Neszta húga, az autista Zorka.
A nővérek a közöttük feszülő, erős lelki kapocsnak köszönhetően érzelmi-szimbiózisba kerülnek. Neszta emlékei lassan térnek vissza, pedig sietnie kell, mielőtt az Árvák megkaparintják a lelkét. A Tükörben csak magára számíthat, és Hollóra, a különös, kalapos fickóra.
Damien számára mindenki potenciális gyanúsított, minden árnyékban támadás rejtőzhet,
minden eltelt pillanattal közelebb kerül a paranoiához. Míg Neszta önmagának egyre halványuló másaként tengődik a Tükörben.
Neszta és Damien szerelmének hátborzongató története.
A Tükör fordulatos, halálon túli világba kalauzol, és ha elkezded olvasni, többé már nem ereszt.

 Spoilert tartalmazhat! Ha nem olvastad, óvatosan! 


Gondolataim a könyvről:

Picit lassan indul be, de utána mikor már megismerjük a szereplőket, elkap a gépszíj. Izgalmas olvasmány, bár talán az én hibám is, hogy mostanában sok halállal kapcsolatos könyvet olvasok, és kicsit kezdek besokallni.

A nevek még mindig kacifántosak, Erneszta-Neszta, Zorka, Holló (főleg az asszisztensé, akiét nem tudom megjegyezni) de kifejezőek.
Damien a titikokat rejtő, igazán magának való figura. Nagyon kíváncsi vagyok mit rejteget, vannak sejtéseim, tippeim, de erről még nem igazán derül ki sok minden, annyi biztos csak, hogy valamit elfojtottak, amit szeretne a könyvben visszakapni, és felhasználni.
 
 Zorka karaktere nagyon jó, főleg úgy, hogy megtudjuk mi motiválja. Azt hiszem ő, Remete, és Holló lett a kedvenc.A könyvben "autista", rajzokkal fejezi ki magát, és a lehető legkevesebbet kommunikál, pedig fontos kulcsszereplő a történetben.

Remete, aki talán az egyik legizgalmasabb és legérdekesebb karakter, nem nagyon tudunk semmit a múltjáról, csak azt hogy hatalmas ereje van, és a jóra használja :-D Azt hiszem számomra ő lett a kedvenc karakter, bár keveset szerepel, de annál hatásosabb.

A gyilkosra/rablóra volt tippem és be is jött a közepétől. A fél csillag (Molyon az 5-ből) nálam most a történet lassú beindulása és a nevek miatt került levonásra.Meg kell szokni a hangulatát, kicsit néhol depresszív. De megint egy nagyon egyedi, jól felépített kitalált világba jutunk, kíváncsian várom a folytatásokat.

Extrák: 
Benina készítette ehhez a könyvéhez is az rajzokat, kettőt megtalálhatsz itt is a posztban,  fent Remete, itt jobbra pedig Zorka rajza látható. A könyv végén több rajz is szerepel, ezt megtalálhatjátok egy albumba szedve Benina Facebook oldalán.

Benina  már több könyvbe készített illusztrációt, mint amennyi az ő tollából megjelent, lassan illusztrátorként is kereshetné a kenyerét, annyira jó az amit az egyszerű szürke, fekete grafit és szén ceruzákkal a papírra visz. Én nagyon szeretem a rajzait, mert mindig van egyfajta misztikus, kicsit ködös, de a könyvekre jellemző hangulata (bár én tudom, hogy ez a maszatolás miatt van, de akkor is,) minden rajzáról ránézésre meg lehet mondani, hogy ő készítette.

A rajzokat nézegetve most elgondolkodtam, hogy mit jelképez ez a pálca Zorka mellett, mert erre nem emlékszem (tudom, hogy a logó van rajta, de akkor is) a könyvből nem emlékszem erre. A másik ilyen, ami nem maradt emlékezetes a könyvből, a bagoly. A cicára, Merlinre emlékszem, őt találták, de a bagolyra nem. Legyetek szemfülesek és keressétek az árulkodó nyomokat, mert úgy tűnik, nekem ő elkerülte a figyelmem.

Összességében nagyon ajánlom, azoknak, akik bírják a krimisebb, vadabb, kicsit kínzós misztikus regényeket! Rabul ejt, és várni fogjátok a folytatást!

15/50 37-es Szín van a címben: Kerstin Gier: Rubinvörös, Zafírkék, Smaragdzöld

15. elolvasott 37: Egy könyv, aminek szín van a címében: Kerstin Gier : Rubinvörös - Rubinrot, Zafírék - Saphirblau, Smaragdzöld -Smaragdgrün

Kicsit túlteljesítettem, mert csak egy könyv kellett volna, de ha már elkezdtem, nem lehetett félben abbahagyni, úgyhogy elolvastam a trilógiát (de így legalább egyben, és nem kellett rá éveket várni) és a címük miatt háromszor teljesítettem ezt a pontot. De lássuk a könyveket és a sztorit.

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2010, 2011, 2012
Oldalszám: 333., 358., 446. old. 

Fordította: Szakál Getrúd 

A TARTALOMRÓL:

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain! (Moly.hu, első kötet.)

Gondolataim a kötetekről:
Általában:
Nagyon régóta el akartam már olvasni ezt is, és most a szín kapcsán sorra tudtam venni a kihívásban. Alapvetően egy tini könyvnek indul, de az Őrzőkkel, a rengeteg mágiával, kövekkel, számokkal, titkokkal gyorsan elkapja az embert. Alig két nap kellett hozzá, hogy átfussak rajta. Gwendolyn talpraesett, bár kicsit ijedős, de gyorsan elkapja a fonalat. Az elején már várható, hogy nem Charlotte lesz majd a főszereplő, az ottani csavar nem olyan érdekes, de ahogy Gwendolyn elindul a múltba, beindul a sztori.

Szerettem a visszautazós részekben a korrajzot, Madam Rossini ruháit, Gideon-t, aki bár próbál lezser és macsó lenni, nem mindig jön össze neki rendesen.

Ami viszont még izgalmasabb, a háttérben lappangó titok, a nagy titok, és a kisebb, hogy Paul és Lucy miért szöktek meg, és tették azt, amit. Valami furcsa kapcsolat lehet köztük, de a könyv túl rövid és ahhoz képest nem derül még ki ezekről a dolgokról olyan sok minden az első kötetben (a másodikban már viszonylatilag igen, vagy legalábbis sejteni lehet.)

Szerettem a fejezetek elején az mondatokat, családfákat, ágrajzokat, egy jól felépített, kitalált világban vagyunk, bár néhol kicsit nehéz követni, ki kinek a kije, és melyik ükunokáról van szó. Túl hamar vége lett, nekem terjedelemben még kívánt volna egy kicsit, rövidek a kötetek, ahhoz képest, akár egy nagyon vastag kötetbe is összetehették volna.

A második részről:
Közben már elolvastam a másodikat. Meg kell hagyni, sokkal jobb mint az első. Jobban megismerjük Lucy-t és Paul-t bár még mindig elég titokzatosak. Leslie kedves karakter, itt is fontos, hogy tudálékos. Újabb szereplőket is kapunk, ebből a kedvencem Xemerius, a kedves vízköpő démon, aki üde vicces színfolt a könyvben. Szerettem a magánbeszélgetéseiket, a lüke fanyar beszólásait. Megjelenik Raphael is, de kevesebb szerepet játszik még eddig a történetben. Aki viszont fontos karakterré lép elő, az Gwen nagyapja. Bár már néha elég nehéz követni, ki mikor kivel, hogy találkozik, találkozott, vagy majd találkozni fog, de mindenképpen jó, hogy vele együtt nyomoznak. A szálak eléggé kuszák, de még épp követhetők, és érdekes volt, amikor már előre vártam egy -egy jelenetet, ami a múltban mondjuk megtörtént, de Gwendolyn szempontjából előbb vagy később került rá sor a történetben. Nem tudom ezeket hogyan vázolta az író magának, idővonalon, vagy máshogy, mindenesetre passzol, jól kitaláltam.

A befejező kötetről:
Itt meg aztán összeérnek a szálak, és jön a legnagyobb fordulat, hogy ami engem meglepett, mert nem gondoltam pont a tanár karakterére, és arra hogy ki lehet valójában. Ritka, hogy nem tudom kitalálni előre a könyv végét, de ez most ilyen volt, és tetszett. :-D Lucy és Paul titkára is fény derül, és a végén még azt is megtudjuk, mi lesz akkor, ha a vérkör bezárul (az is trükkös volt a végén, megijedtem egy pillanatra Gideonról olvasva.)

Összességében egy nagyon jól felépített időutazós, ha úgy tetszik "kosztümös" könyvtrilógia volt, vicces, humoros, izgalmas, pont elég romantikus szállal (és nem ez volt a lényege!) Megérte megvárni a teljes sorozatot, és elolvasni a kihívás alatt.

 Extrák: :-D

Érdekesség, hogy az első két részből már elkészült a film (Rubinrot, Saphirblau) . A csavar az benne, hogy a szerző német (az eredeti könyvek is németek, a német címek vannak a poszt elején) és a filmeket eredetileg német nyelven forgatták, sajnos alig lehet angol feliratú trailert találni, és angol feliratosan és szinkronosan is vadászni kell rá, ami azért vicces, mert egyébként az egész könyv Angliában, Londonban játszódik.
Mi talán azért hallottunk róla kevesebbet, mert egyáltalán nem is forgalmazták Magyarországon.  Akik szeretnék gyakorolni a nyelveket, már csak ezek miatt is érdemes megnézni vagy németül, vagy angolul, vagy angolul, magyar felirattal (tényleg ritka.)

Kedvcsinálónak itt a két film trailere.

Az első rész, az angol trailerrel:
A második rész trailere németül, angol felirattal (ez az igazi nyelvlecke):