2013. október 29., kedd

Könyvajánló: Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány 1.

Mostanában megint rákaptam a gyerekkönyvekre, üde kikapcsolódás a rengeteg szakirodalom után, és azt hiszem, kicsit be is csömörlöttem a rengeteg young adult könyvtől, de hamarosan majd pótolom a muskétások könyveivel a lemaradásomat (Lásd fentebb.) 

Szóval, Viki neve nem ismeretlen számomra, rengeteg könyvet fordított a Könyvmolyképző kiadónál, aztán a mi nagy szerencsénkre, nem csak fordított, hanem kipróbálta magát az írás világában, még pedig egy nagyon hálás közönség körében. A gyerekeknek írni mindig nagyon nehéz, mert egyszerre kell lennie a könyvnek szórakoztatónak, izgalmasnak, de nem túl bonyolultnak és egy kicsit tanítónak is lennie, mindezt úgy, hogy a gyerek észre se vegye és tovább épüljön vele. Azt hiszem a Tündérboszorkány mindezt ötvözi egy kicsit. 


Lássuk csak, 


Laci, történetünk főhőse egy megszállott könyvmoly, negyedikes egy budapesti általános iskolában. Aztán van két barátja, Sári és Dóri az okos ikrek(talán így hívják írónk gyermekeit is, minő meglepő véletlen:-) és persze egy szokatlan főhősünk, Aranka a könyvtáros "boszorka" (imádtam a nevét és annak változatait), akiről kiderül, hogy talán nem is annyira boszorka, mint inkább tündér. Szóval Laci épp a Pál utcai fiúkat olvassa, amikor csoda történik, és a történet az ő olvasása után megváltozik, a fantáziája alakítja, így a többiek is rákapnak... És még sok csoda előfordul benne, nem is beszélve Gutenbergről:-D 

Amiért nagyon tetszett:
- a témája (manapság kevés könyv szól könyvtárról, könyvtárosról) és ahogy beburkolta
- a sok kötelező említése, kedvet csinálhat az olvasónak, hogy azokat is megkeresse, hogy tudja miről van szó
- a fejezetcím utáni mondatok (ezt imádtam a Micimackóban is:-D) 
- a mesés körítés, ami segít befogadni a gyerekeknek, ugyanakkor a komoly tartalom és mondanivaló az olvasás fontosságáról, és a képzelet, fantázia erejéről. Sajnos manapság ezeket már elfelejtjük olvasás közben. 
- a rengeteg közmondás amit belesző, mert ahogy rákérdez az értelmetlen berögződésekre, a gyerek maga is elgondolkozik rajta, ahogy én is tettem párszor. 

Ami nem annyira tetszett:
- Hogy kiszól a gyerekekhez, mert az elején még vicces, de engem később már kicsit zavart, mert megakasztja az olvasást, bár tudom, hogy ez a kisebbeknek szórakoztató. 


Fontos még, hogy a kötet először a Móránál jelent meg még 2003-ban, egy másik borítóval, a fenti a 2007-ben újra kiadott Könyvmolyképzős változat, ami azt hiszem lényegesen jobb lett. 

Ha pedig még többet akarunk olvasni tőle, van a kötethez kapcsolódó két másik regény, ami azt hiszem, hasonlóan élvezetes, mint az első, ezeket még nem olvastam, de hamar sort kerítek rájuk. A borítókat itt sorozatilag is szépen összeigazították, jól mutat majd a polcunkon, és találkozhatunk pár ismerős szereplővel is. 



2013. október 25., péntek

Könyvsorozat ajánló: Lois Lowry: Az emlékek őre

Mint mondtam, most rákattantam a sorozatokra, erről megint könnyebb egyben értékelni, hiszen minden rész a negyedikre épít. 

Minden úgy kezdődött, hogy 7.-ben év végén megkaptam az első részt (Az emlékek őre címmel) a tanévzárón jutalomkönyv gyanánt. Még azon a nyáron elolvastam. És rettentően kíváncsi voltam, mi lett Jonassal és Gabriellel, de akkor még nem derült ki. Aztán eltelt jó pár év, és kiderült, hogy a könyvnek van már második és harmadik része is. És ebben az évben megjelent a befejező, utolsó 4. rész is, amiben mindenre fény derül. Így hát nekiláttam az elmaradt háromnak, hogy megtudjam, mi történt Jonassal. 


Vigyázat, aki nem olvasta még, erős Spoiler veszély!!!

1. Az emlékek őre


Jonas világa egy olyan utópisztikus világ, ahol mindenkinek megvan a szerepe. Az embereket 12 éves korukban beosztják, ekkor tudják meg mi lesz a foglalkozásuk. Ebben a világban nincsenek érzelmek, sem színek, sem ok nélküli cselekedetek. Ám Jonast valami egészen újra és egészen másra választják ki, ami nagy megtiszteltetéssel és felelősséggel jár. Ő lesz az emlékek új őre, az idősebb emlékőrtől kapja meg az emberiség titokban tartott, jó és rossz tulajdonságaira utaló emlékeket. Jonas nehéz döntést hoz, és szakít a hagyományokkal... 


Ez lenne az alaptörténete az első résznek. Emlékszem, mikor akkor olvastam róla először nagyon érdekesnek, de egyben borzasztónak és rémisztőnek találtam ezt a világot, és örültem, hogy Jonas azt tette, amit tett. 

Itt kell megjegyeznem, hogy maga a gondolatok leírása, a karakterek, nagyon jól ki vannak találva, és az is, ahogy majd ezt a vonalat továbbviszi (Jonas képessége erősödik, Gabe akiről majd később derül ki, miért is fontos, hogy megmentette.) 


Szintén nagyon tetszett a borítók világa (Animus kiadó), ami rátapintott a könyv lényegére (a színek és a menekülés), de nagyon sajnáltam, hogy ez nem köszön vissza csak a negyedik rész borítóján. Mert lehetett volna mind a 4 könyvnél erre építeni. Sajnos a 2. és a 3. könyv borítója nem nagyon adja vissza se a könyvek tartalmát, se a hangulatot, amiben elkezdődött. 


2. Valahol Messze (Az emlékek őre 2.) 

A második rész egy egészen új helyen, egy talán ősközösségnek tűnő faluban játszódik, ahol itt is a döntéshozók uralkodnak. Főszereplőnk Kira, akinek meghaltak a szülei és rossz lába miatt a falu asszonyai el akarják kergetni, a senki földjére űzni, a vadaknak. Ám Kirának nagy tehetsége van a hímzéshez, így a döntéshozók kiválasztják, hogy ő hímezhesse az énekes ruhájába a történetüket, és a jövőt, amit minden évben megénekelnek. De eljön az idő, amikor neki is választania kell...


Számomra több évnyi kihagyás után (és sok olvasásélmény után) ez a a hely még zordabbnak, kegyetlenebbnek tűnt, mint az első kötetben. A legzavaróbb pedig az volt, hogy egy árva szó nem esett benne az első könyv szereplőiről, még mindig nem kaptunk válaszokat, sőt egyre csak gyarapodtak a kérdések. 

Ami nagyon tetszett:
-Ebben a világban kiemeli a tehetségeket, ami nem szupererő, csak többnyire egy mesterség: fafaragás, hímzés, éneklés.
- a rengeteg növény név említése, és hogy milyen szín lesz,  mire való, nem tudom, tényleg így van -e, de ha igen, növényhatározónak se rossz. 
- Kira, mint női hős, aki a maga hátrányával (sánta) mégis hihetetlenül erős karakter 
-Matt, ahogy átalakul
- A nagy csattanó Látóval :-D. 

Ami nem tetszett: 
- A cselekmény nagyon lassú, vontatott, nem sok minden történik, az is lassan. 

3. Hírvivő (Az emlékek őre 3.) 
Faluban vagyunk. Ez egy olyan hely, ahol a más közösségekből kivetett emberek gyűlnek össze. Itt mindenki sérült valamilyen szinten (testben vagy lélekben), de segítik egymást. Matt már nagyfiú, és itt él az idősödő Látóval, akinek segít a háztartásban. De az erdő sűrűsödik Falu körül, az emberek megváltoznak, Cseremester pedig egyre többször jár Faluban. Matt felfedez valamit, ugyan úgy, ahogy annak idején Jonas és Kira is felfedezte magában a képességet. Gyógyító. Kiráért indul, mert Falu határát le akarják zárni, és döntenie kell, mikor fedi fel magát, neki is választania kell könnyű és helyes között...

Ez már lényegesen épít a második részre, Falu nincs messze a Vadak közösségétől, ahol Kirának köszönhetően sokat változnak a dolgok. Ám Falu is sokat változik, és Matt, aki időközben megnőtt a második rész óta, útra kel az erdőben utoljára, hogy Kirát is a Faluba hozza Látóhoz. 

Itt jelenik meg az első kapcsolat az első résszel, mivel itt már Jonas is megjelenik, miszerint ő is ide érkezett ama piros szánkóval. Ám Gabrielről nem esik szó. 

Érdekes volt Mattet ilyen komoly, nagyfiúnak látni. Ez volt az első közösség, ami tetszett, vagy legalábbis a leírása tetszett az alapkoncepciónak. Annak, ahogy éltek, létrehozták, jó lenne ha ma lenne közöttünk is ilyen. 

4. A fiú (Az emlékek őre 4.)
Minden borító közül nekem ez a kedvencem,
színben, összhangban ez lett a legszebb.
A negyedik rész alapvetően megint egy teljesen új karaktert mutat be, de ahogy a könyvborító hátulján is olvasható, végigmegyünk minden helyen és világon, ahol eddig jártunk a történetben, és kiderül, hogy Claire nem is annyira idegen helyről származik. Jonas világából származik, sőt, egyidős vele, sőt az is kiderül, hogy Gabriel az ő fia. 
Azt hiszem, elmondhatom, hogy a 4 közül talán ez a legkegyetlenebb, legérzéketlenebb, legérzelmesebb, és legmeghatóbb rész. Claire Jonas világának egy másfajta kiválasztottságát mutatja be, mint szülőanya, de itt még inkább kiderül, hogy ez a világ morbid, gépesített, érzelem mentes. Clairenél hiba csúszik be, így maradnak az érzelmek, és ezzel jönnek a bonyodalmak. 
Méltóképpen a záró rész kellően sokrétű, érdekes, és elvarrja a szálakat. 




Alapvetően a történet 3 fő részből áll. 
1. - Az elsőben Claire szülése, majd utána a halgazdaság, ahol ráébred az érzéseire, és miután Jonas elmegy Gabebel, a hajó. 


2. - A kis közösség (talán Kira régi faluja, bár a szikla ismeretlen volt eddig), ahol a füves asszony felgyógyítja, visszatérnek az emlékei, megtanulja a dolgokat, amiket nem ismert (színek, állatok), és hogy Einar testileg is felkészítse a harcra a fiáért. 
- Ebben a részben Einar a kedvenc szereplőm. Claire nem a szépfiút választotta, hanem azt, akinek a lelke szép, és pont ezért is szeret bele, és ezért hatalmas áldozat, mikor elindul mászni. Einar pedig pont ezért készíti fel mindennek ellenére, mert tudja mennyit jelent ez Clairenek. 
Feltűnik Cseremester, és Claire is meghozza a maga áldozatát azért amiben hisz. 

3. - És végre, a harmadik részben feltűnik Gabriel, mint tinédzser. Az anyja, a családja után sóvárog, ahogy az anyja is utána. Szép és hihető történet ez. Itt kiderül, hogy minden könyv, minden szereplőjének feladata van (Jonasnak, hogy Gabeet megmentse, majd megtalálja a boldogságot Faluban, Kirának Matt és Látó, Mattnek Falu rendbetétele, Gabrielnek hogy mindannyiukat, de főként az anyját megmentse.) 
A közös bennük, hogy mindannyiuknak képessége van, és választaniuk kellett a történet egy pontján. A cseremester pedig maga az elemi gonosz, a csábítás, a bűn, az ördög, ha úgy tetszik, aki ellen végig küzdenek. 


Maga a történet rengeteg morális kérdést vet fel, bár az utolsó rész szépen elvarrja a szálakat. Viszont én akkor, 7.-ben is, és még most is napokat tudok rajta morfondírozni. Az ember nehezen szabadul a hatása alól. Sajnálja is őket, elrettenve olvassa a sorokat egy olyan világról, amiben csak reménykedhetünk, hogy nem fog kialakulni. Ugyanakkor benne van az emberi kitartás, az akarat, és a szeretet nagy példája. 

Nagyon tartalmas élmény lehet, mindazonáltal én ezt csak 14 éves kor fölött ajánlanám. A negyedik részt mindenképpen. Bár tudom, hogy a mai fiatalok korán érnek, és már sok mindent tudnak, azt hiszem, ehhez a sorozathoz kell egy bizonyos életkor, egy kis tapasztalat, hogy az ember átlássa, és rálásson a dolgokra. 



2013. október 24., csütörtök

Könyvsorozat ajánló: Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek Az angyal, A herceg, A hercegnő

Sok idő kellett hozzá, és bár nem pont most olvastam, most értek meg a gondolataim egy bejegyzésre. Mivel a három részt gyorsan egymás után olvastam el, (a harmadikat angolul), így most először (és talán nem utoljára) a könnyebbség kedvéért egyben értékelném a sorozatot, mert a véleményem itt mindhárom kötetre vonatkozik.
Lássuk csak: Az alaptörténet: Tessa nagynénje halála után Londonba utazik hajóval, elvileg bátyja hívására, ám a kikötőben egy furcsa és sötét testvérpár várja. Elfogják, majd arra kényszerítik, hogy kövesse a parancsaikat, így fény derül a titkára, miszerint alakot tud váltani. Aztán megmenti egy barna hajú kék szemű idegen, akit Willnek hívnak, és Árnyvadásznak nevezik….
És a többi már történelem.


Hogy én miért kezdtem bele?
Ez a sorozat a Végzet Ereklyéi 6 részes sorozat előzménye, itt találnak fel nagyon sok fegyvert, eszközt, és egyébként is még jobban elmélyedhetünk az Árnyvadászok kultúrájában.

Imádom a viktoriánus kort, és ez pont ott játszódik. Amikor még gázlámpák világítottak, az útra lottyantották az edényeket, amikor még lovaskocsikkal jártak a kesztyűs lányok, és gardedám kellett egy ismerkedéshez. Egy letűnt kor szép emlékei, szóval már csak ezért nagyon tetszett.

És akkor, hogy mit tetszett még:
- szerettem a karaktereket, mindegyik egy egyéniség volt, a maga fura módján.
- szeretem Cassie humorát, és ahogy ezt a szereplőknek adja.
- szerettem Jem-et és Will-t, az egyiket a zeneisége és az érzékenysége miatt, a másikat az olvasás és az érzékenysége miatt :-D Még ha jól palástolja is az első részben.
- hogy szokás szerint mindenki önfeláldozó, és mégis végtelenül megható bennük ez a tulajdonság.
- szerettem, hogy több szemszöges

- hogy a szálak bonyolultak, egymásra épülnek (a családnevek visszaköszönnek a Végzet ereklyéiben.)

- Mortmaint, az angyal láncot, és amivé a végén Tessa változott.
-szerettem Kamper Gergely fordítását, hihetetlen a különbség az angol és a magyar szöveg között, a fordítása néhol már művészet.
- kedvenceim Sophie és Gabriel voltak, szép a karakterfejlődésük, sok változáson mennek át.
- A borítók, és azok egysége. Nagyon szép a 3 főszereplő rajta, és rettentően örültem, hogy  sikerült megszerezni az eredetit a magyar kiadásokhoz is.

Itt jegyezném meg halkan, hogy a sorozat miatt rákattantam a steampunk dolgokra (fogaskerék és fém:-D ) egész sok rajz is született a regény hatására. A blogba tett rajzok az én munkáim illusztráció gyanánt.

És amiért kevésbé szerettem:
-          igen, rengeteg benne a Harry Potter áthallás, de engem még ez sem zavart annyira. Rowling is sokat merített, ahogy előtte is tette ezt sok más író.
Az nagyal medál, Tessa lánca. 

-          - Az viszont jobban zavart, hogy a második könyv egy kicsit átcsapott egy görög tragédiába, az emberek mind majd széthasadtak, hogy segítség és feláldozzák magukat egymásért. Ami valahol jó is, meg rossz is (főleg, ha ennyire sok már a végén.)

-          - Az epilógus rész kifejezetten HP. epilógus szagú, ott is elmesélik, milyen volt az életük a nagy kaland után, és egyébként jó is erről olvasni, meg az ember kíváncsi is rá, de egy kicsit azért mégse. Viszont még így is van rengeteg titok, hogy hogy lett Jemből az ami, összeházasodtak -e, merre vannak, kik a gyerekeik stb. 



 Összességében nagyon szerettem olvasni, Tessa nagyon különleges, akárcsak Magnus, szerintem majd ő is megérdemelne egy külön krónikát:-D Azt is szívesen olvasnám. Aztán lesz majd egy sorozat, ami a Végzet ereklyéi, és a Pokoli szerkezetek között játszódik, az itteni szereplők gyerekeivel. Nagyon várom, hogy mit hoz ki a háborúk korából Cassie. Az lesz talán a következő nagy fogás.

Aki még ennél is több érdekességet akar megtudni a sorozatokról, itt a hivatalos magyar honlapon nézelődhet, nagyon sokszor frissítenek, és sok hasznos infóra lehet találni a szerzőtől is:-D


2013. október 17., csütörtök

Új Tolkien kiadások

Legnagyobb örömömre ősszel több Tolkien kiadás is új külsőt és belsőt is kap. Akkor lássuk a listát, mit kérhetünk karácsonyra :-D

A Gyűrűk Ura 
A mű megjelenésének 50. évfordulójára kapott új külsőt.
Alan Lee illusztrálásával, mind a három kötet!!! és az első borító is.
Alan Lee illusztrálta végig a filmeket, az ő rajzai alapján elevenedett meg Középfölde, szóval szerintem biztos siker lesz most is a beltartalom. Gyűjtőknek mindenképpen. E mellett a szöveg a már javított, bővített, a "fekete kiadásban" már ismert a Magyar Tolkien Társaság által egységesített beltartalom. A végén pedig ráadásnak egy index is helyett kapott. Fa alá való!







Húrin Gyermekei
Középföldének vannak A Gyűrűk Ura előtti időről szóló regéi, és az ebben a könyvben elmesélt történet azon a nagy földön játszódik, amely a Szürkeréven túl feküdt Nyugaton: azokon a vidékeken, ahol egykor Szilszakáll kószált, ám amelyek alámerültek a Világ Első Korának véget vető nagy kataklizmában.




A Húrin gyermekei is fekete külsőt kapott, hogy ezzel is illeszkedjen a Gyűrűk Urával és a Hobbittal kialakított dizájnhoz. Nekem mind közül, azt hiszem ez tetszik a legjobban. A borító és a belső illusztrációk itt is Alan Lee művei.



A felső kettő már előrendelhető, október végétől elérhető a könyvesboltokban.
És végül, de nem utolsó sorban : a már korábban megjelent

A Hobbit művészete

Tolkien rengeteg rajzot készített a Hobbithoz, ezek legszebbjeit, egy válogatást állítottak össze, szintén ünnepi kiadványként. Nagyon jó minőségű fotópapíron nyomtatva, védőtokkal árulják. Fanoknak szintén kötelező darab, már csak Tolkien szép kézírása miatt is.

 

2013. október 2., szerda

A könyvtolvaj - Jön a film!!

Nem is olyan régen értesültem róla, hogy Mark Zusak könyvéből film is készül. Pár hónapja olvastam, és elég mély benyomást tett rám, a beszámolómat róla itt olvashatjátok a rövid történettel együtt. A német nyelvvizsgára készültem, német témájú könyvet kerestem, és találtam is benne sok szép német mondatot.:-D

De a lényeg a lényeg, nagyon megfogott, érdekes volt az elbeszélésmódja, és amiről mesélt.

Akkor elképzeltem, milyen lenne filmen, hogy mesélne a halál (erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy bele merik -e tenni narrátorként) és láss csodát, most megtaláltam az adatlapját az IMdb-n.

Várható bemutatási időpont : 2013 november (majd kiderül itthon mikor)

A szereplőgárda is remek, nekem tetszik a lány, akit Lieselnek választottak.
Bár Hansot én fiatalabbnak képzeltem az olvasáskor, Geoffrey Rush biztosan jó Hans lesz. Ezt ígéri a trailer is:


Szóval, míg a Hobbit 2 részére várunk, lesz mit nézni. Nagyon régen érintette meg ennyire a szívemet valami, zokogtam a könyv végén, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt vissza tudja -e adni majd a film is:-D 

The Hobbit: Smaug pusztasága trailer 2


Végre megérkezett a fő trailer, tele új jelentekkel, Tranduillal, Beorn megjelenésével, úgy tűnik a csatával, és akit nagyon várunk : Smauggal és A HANGgal. :-D Nagyon kíváncsi vagyok, de már csak két és fél hónap!




2013. szeptember 13., péntek

Akció a könyvmolynál az Olvasás éjszakája miatt!!!

Kedves mindenki, gyorsan keressétek meg ezt a képet, 1000 lájk után már 25 % kedvezmény jár! Minél többen vagyunk, annál nagyobb a kedvezmény jár ma 17 00-tól Vasárnap reggelig!!!

Most kell sietni, hajrá nekünk!


2013. augusztus 29., csütörtök

Filmélmény: Csontváros -City of Bones

Nagy nagy várakozás után végre tegnap sikerült bejutni az egyik fél 9-es előadásra páromat is elrángatva, és megnéztük...
Próbálok spoiler mentesen írni, de nem tudom garantálni, szóval, aki még nem láttam, csak óvatosan!!!


Először is le kell szögeznem, nekem nagyon tetszett, még a rengeteg változtatás ellenére is. De vannak kétes pontok, vagy olyanok, amik, úgy érzem, nem lettek 100% százalékosak számomra.
De menjünk sorjában.

A belépő nagyon jó, a zene, a csilingelés, a ház, (imádom Jocelynt és Luke-ot, nekem ők nagyon eltaláltak), szóval az a rész tetszett. Aztán a felolvasás, (ami tényleg belekerült!! szörnyű ), és akkor a várva várt Pandemonium jelenet. A zene odavaló volt, azt kb így képzeltem, attól eltekintve, hogy eredetiben egy raktárba viszik, nem a tömeg közepén vannak, de így látványosabb és hatásosabb lett. Szépen megoldották azokat a részeket, amikor kihangsúlyozzák, hogy csak Clary látja őket, más nem (Pandemonium, mikor neki mennek a srácnak, kávézó mellett Jace, ezek jók látványilag).

Aztán a rajzok éjszaka. Clary szobája nagyon kidolgozott, imádtam, hogy a pasztelles dobozon aludt:-DDDD Aztán kávéznak, és jön a sikátoros beszélgetés. Nem emlékszem konkrétan, de a filmben csillogott kéken Jace angyal rúnája vagy nem? (Mert az előzetesben volt kék meg fekete is, nem tudom, a filmben melyik maradt benne.) És akkor hazafut, az nem kicsit balesetveszélyes, klassz jelenet.

Ha jól emlékszem (régen olvastam a könyvet, a végén egy pár fejezetet bele kellett olvasnom az Árnyvadász oldalon levő közös újraolvasásba, mert már eléggé összezavarodtam a film miatt) ott nem robbant Clary, csak ledöfi vagy hasonló, de ezzel és Jace belépőjével ez lett az egyik kedvenc jelenetem. :-D Ahogy ránéz, felsegíti, és megnyugtatja.. na nekem az volt az egyik legszebb pillanat, és a továbbiak szép előzménye.

Ahogy elindulnak, és Clary összeesik az esőben, szintén egy fontos momentum. Az emberi esendőségét, a körülötte történt borzalmakat reagálja így le, imádtam azt a bárbeszédet, szintén valami kezdete. A bizalom, és a barátság kezdete, ahogy egyik segíti a másikat.

Az Intézet: 
Nagyon szép látványilag, kicsit nekem ez is Harry Potteres (nem kastély, tudom, hogy templom, de a kőfalak, és az aprólékos berendezés nagyon olyan hatást keltett.) Szépen kidolgozott, tetszett a könyvtár, a szereplők szobái, a betegszoba.

Csontváros:
A másik legjobb részlet, amikor elindulnak befelé, isteni jól vannak megcsinálva a Néma testvérek. (- Ő az?  - Nem, ő a kertész. Ő, az ott.  ) Szerettem benne az apró poénokat.
Pont ilyennek képzeltem őket, és kicsit még féltem is a jelenet alatt. A szobraik körben, mintha szárnyuk lenne, fent pedig a Végzet kardja. Sajnos az ereklyékről kevés szó esik, pedig így is rengeteg mindent elmondanak, páromnak is ez nem tetszett, hogy állandóan magyaráznak valamit:-D Pedig én mondtam neki, hogy sok mindent még így is kihagytak belőle. Sok mesét, és magyarázatot.

Magnus Bulija:
Az egyik legjobban várt jelenet. És tényleg eredetiben megcsinálták, alsógatyával.:-D  Joffrey hiteles, még így is és nagyon tetszett a sok lény kinézete (pl a tündéreké.) Az meg egy külön kedves gesztus, hogy ő vette meg a képeket, és külön örülök, hogy bekerült a filmbe, mert megmutat egy kicsit többet Magnus halhatatlanságából, és abból, hogy ő is tud törődni.

Simon és az ital: 
Itt az első nagyobb eltérés, és bár a filmen mindenképpen jobban nézett ki, egy megláncolt Simon, megnéztem volna, hogy csinálnak belőle patkányt :-D A harcjelenet nagyon látványos volt, megvolt a szaltó, meg a "Have a little faith!", amit szerintem nem jól fordítottak, mert nem "Higgy bennünk kicsit jobban" vagy ilyesmi, hanem Legyen egy kis hited! elvileg, bár ez részletkérdés, az eredeti nyelv a lényeg!
Szegény Luke kapta meg a magáét Alaric helyett. Aztán jött a napfelkelte, amire itt is teljesen máshogy emlékszem, (motor, patkány stb.) de ez sem volt rossz. "Köszönöm.... hogy megmentetted Simont" Hatásvadász pillanat, és nagyon tetszik, hogy minden látszik Jamie arcán. Nagyon kifejező a többi gesztusa is, és tényleg meg tudja  mutatni Jace igazi érzelmes oldalát. Azt hiszem, én ettől kicsit még keményebbnek mogorvábbnak képzeltem a könyv olvasásakor, ő egy kicsit lágyított ezen, de nem lett ettől rosszabb.

Betegszoba: 
Itt meg az első nagy spoiler a végére, mert azt hiszem, ez sem volt benne még az első könyvben. És nem csak nekem lett elsőre világos, a páromnak is leesett, aki nem olvasta a könyvet. Nem tudom, hogy ezzel majd hogy játszanak később, a készítők biztos tudják, mindenesetre érdekes.
Nagyon tetszik Clary angyalos rajza (az is, ami később lesz belőle :-D ) és ahogy Jace megjelenik, vágyakozik, majd mérgében elmegy.

A zongora és Bach:
Hát ezen elgondolkodtam a könyvben is, van benne valami, a szabadkőművesek is szinte mind zenészek és tudósok voltak, miért ne írhatott volna Bach egy démon felfedő darabot? Kedves kis jelenet. :-D

Az üvegházas rész:
Ezt vártam legjobban, kijelenthetjük, hogy majdnem mindenki. Viszont azt hiszem, annyira akarták, hogy jó legyen, hogy talán kicsit túllőttek a célon. A boszorkánykő nagyon szép, ahogy Jace mesél, az is jó, ez egy nyugis, lassabb, meghatóbb jelenet. Még a pillangó, meg a fények és a virágok is jó. Aztán a csók is pont tökéletes, de az eső??? és nekem nem illett alá ez a dal. Mindezzel együtt már kicsit mű lett. Szép, szép, de nem az igazi. Nekem a when the darkness come jobban illett volna alá.
Az utána levő hármas jelent már fantasztikus, pont megvolt az izzás, aztán Simon ajtót nyit, Jace eltorzul, és bezáródik. Clary meg két szék közül a földre esik.

A csészés rész érdekes, bár azt hiszem, az is pont fordítva volt, rajzolja, belenyúl, és kiveszi, de így látványosabb és meglepőbb lett.

Dorothea és a kehely, meg az Intézet:
A zongora és a reakciók érdekesek, meg az a vasreszelék is. Jó a harcjelenet, a csata, nekem itt volt egy kis hiányérzetem. Eredetileg nála volt a portál, ez a rész teljesen ki is maradt, Clary máshogy kerül Lukehoz, és innentől kezdve teljesen összekuszálódtak a dolgok. Látványilag mindenképpen szebb és jobb lett csak itt már nagyon eltért az eredetitől. Cassie biztos áldását adta rá, csak nekem nem egyértelmű, miért kellett betenni a démontámadást az Intézetbe, mikor elvileg démonok be sem léphetnek a területére még hívással sem. (A pokoli szerkezetekben is csak az automatonok tudnak, mert ők nem démonok... na mindegy.) Szóval kicsit itt lett hiteltelen, de maga a megoldás, és a látvány elvitte, az eredetit meg az ismeri, aki olvasta.

Viszont az a jelenet, ahogy Clary Simonhoz fut, és nem Jacehez, imádom:-D azt az arcot rajta.

Innen aztán megjelenik Valentine, és a játéka feléleszti a vászont. Igazi negatív hős, és nagyon hitelesen el is tudja játszani, jól áll neki a gonosz !:-D (És a fekete is:-D) Marha jó, ahogy a lándzsákat összepakolja, az megint egy jól kitalált rész. Onnan aztán elszabadul a pokol (Dani azt a rész szerette legjobban) csata, meg lángszóró, meg égő démonok...

A végén arról nem is beszélve, hogy Valentine befagyott, és az Intézetet beborította a hó! Ez is nem kicsit beleírás, de jól, látványos volt, elnézzük nekik. Az a tekintet utána mindkettőjüknél...

És itt is van még egy nagyon nagy spoiler a jövőre nézve. Mert hogy bekerültünk a nagy csattanóba, de előtte Hodge és Valentine még beszélgetnek, "Mond nekik hogy testvérek... ". Aztán a végén Jace is megmondja mit gondol, és jó, persze nyilván nem akarja egyikük sem ezt a testvér dolgot, akkor is nagy spoilerek vannak benne.

Zene: 
Bár nem ott voltak a DALOK, ahova én gondoltam őket (csata alatt nagy dj szám), de végül is azzal nagy bajom nem volt, a Colbie dalt tettem volna az üvegház alá, nem a rendrakáshoz, az AFI pedi szerintem nem illett annyira a végére, de elment.
A score viszont gyönyörű, és megható. A  csaták alatt izgalmas, feszült. Az nagyon tetszett, nekem végig kicsit  Harry Potter motívumvilágát juttatja eszembe, főleg a csilingelés az elején. Mindenképpen meg fogom szerezni:-D

Szereplők:
Szinte mindenkivel meg voltam elégedve, aki nekem kiemelkedő, Valentine, és Jace, de Clary és Magnus is megnyerőek voltak. Aki nekem még mindig kicsit furcsa, az Simon őt nem egészen ilyennek képzeltem, de nem vészes, megszokható.

Ami nagyon tetszett: 
- apró poénok szó szerint idézve a könyvből
- zene
- szereplők összjátéka
- Jace pillanatai
- Mikor Jace megöli a démont és megmenti Claryt
- Csontváros

Ami kevésbé: 
- egy szó sem esett a parabataiakról, pedig kellett volna, én azt nagyon vártam
- üvegház kicsit mű
- a vége felé a sok nagyobb változtatás

Így végigelemezve megvannak a jobb és a jó pillanatok is, de a látvány, a zene és mindaz, amit a könyvből kihoztak, nagyon tetszett együttvéve.
Külön hatalmas KÖSZÖNET még mindig a Pro Videónak, amiért engedte, hogy eredeti nyelven FELIRATTAL megnézhessük, és az egy hetes premier előtti vetítésekért is, tudom mennyit jelentett ez sokunknak:-D 
Menjetek el minél többen, köszönjük meg, hogy ennyire figyelnek ránk. Élmény volt hallani azokat a mondatokat a trailerből eredetiben.

2013. augusztus 17., szombat

Csontváros ajánló: Miért menjünk a moziba?

Augusztus végén (pontosan először 22-én a rajongóknak, majd 29-én hivatalosan ) a mozikba kerül a City of Bones - Csontváros a Végzet ereklyéi sorozat első darabja.

A történet: Clary Fray egy átlagos lány, aki szeret rajzolni ám, barátjával egy klubban gyilkosság szemtanúja lesz, amit senki más nem lát. Ezután az édesanyját elrabolják, és egy démon támad rá. Jace, a titokzatos árnyvadász veszi a szárnya alá, és bevezeti egy olyan világba, ami a miénk mögött van elrejtve, ám a lány kiválasztott... megvan a képessége, hogy mögé lásson, és hogy megmentse a világunkat....

És hogy miért is érdemes elmenni a moziba?
Ez NEM EGY TIPIKUS TWILIGHT-hoz hasonló story. Bár persze, lesz benne romantika, sokkal inkább dominál benne a misztikus, elrejtett világ. Ha már hasonlítani kell valamihez, inkább hasonlít a Harry Potter világához, mint az előtte levő YA sztorikhoz.
Külön lényei vannak a Nephilimek - (félig angyalok, félig emberek), akik furcsa és különleges tetoválásokat hordanak, és még furcsább fegyvereket (szeráfpenge, ostor) viselnek.
Találkozhatunk itt macskaszemű varázslóval, jósnővel, démonokkal, farkasokkal, vámpírokkal, miközben olyan kérdések kerülnek szóba, mint a családszeretet, önmagunk keresése, a jó és a gonosz küzdelme.

Ráadásul mind nagyon fiatalok, és mégis nagyon szexik (éljen a fekete bőrszerkó, mert a fekete jobban áll nekik 1235 óta:-D)))

Clary keresi a múltját, miközben meg akarja érteni ezt a furcsa világot, és meg akarja találni és megmenteni az édesanyját. Bár a szereplők fiatalok (ált 17-18 évesek a karakterek), mégis nagyon komolyak, sok mindent láttak, átéltek, küzdenek a saját démonaikkal. Itt minden szereplő nagyon karakteres, erősek, akikre fel lehet nézni. Hősök, akik néha mégis esendők, és hibázhatnak is.

Tipikusan a film egy könyvadaptáció, Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozatának még 5 darabja van. Sorban :
  • Csontváros (City of Bones)
  • Hamuváros (City of Ashes)
  • Üvegváros (City of Glass)

  • Bukott angyalok városa (City of Fallen Angels)
  • Elveszett lelkek városa (City of Lost Souls)
  • Mennyei tűz városa (City of Heavenly Fire)
Az első 5 rész már megjelent magyarul is a Könyvmolyképző kiadó gondozásában, ha film tetszett, akkor bátran kezdj bele a sorozat olvasásába, nem fogod megbánni!

DE! Itt még nincs vége! Van egy előzménye is, ami az angol viktoriánus korban játszódik, a Pokoli szerkezetek sorozat, három résszel:
Az angyal (Clockwork Angel)
A herceg (Clockwork Prince)
A hercegnő (Clockwork Princess)

Még lebilincselőbb, a rengeteg szép ruha, a kattogó szerkezetek, Tessa Will és Jem hármasa egy lovaskocsikkal, feltalálókkal teli izgalmas korban.
Itt kezdődik sok minden, itt készül sok fegyver a későbbi árnyvadászok számára... de ez egy másik poszt témája lesz még :-D



Szóval, ami a lényeg: 
Egy nagyon izgalmas filmet láthatunk most augusztusban, és a Pro Video a film forgalmazója figyelve a magyar árnyvadászok igényeit, kérésünkre, direkt csak nekünk feliratosan adja oda a filmet, hogy eredetiben élvezhessünk, amint Jace azt mondja: Welcome to the City of Bones ! - Üdvözöllek Csontvárosban!
Vagy Have a little Faith! - Legyen egy kis hited! 
Mivel sajnos a magyar szinkronok nem a legjobban sikerültek manapság, rettentően örülünk, hogy megnézhetjük a filmet az eredeti nyelven, eredeti érzelmekkel, hangsúlyokkal, így kérek mindenkit, hogy akit érdekel, mindenképpen menjen el, és hívja ismerőseit is, hogy ezzel háláljuk meg a forgalmazónak, hogy ennyire figyel ránk!!!! Manapság ez sajnos nem nagyon fordul elő.

Közönségtalálkozó Szegeden István, a király rockopera 30. jubileum előtt!

Szegeden ezen a hétvégén István, a király lázban ég a város. Az ősbemutató 30. jubileumát ünneplik, és 17-20.-ig minden este játszák az Alföldi Róbert által újrarendezett monumentális rockopera darabot.

Csütörtökön 15-én 17 00-kor a REÖK palotában tartottak a főbb szereplők és a rendezők egy egy órás közönségtalálkozót, ahol lehetett kérdezni, és érdekességeket megtudni. Hatalmas lesz a színpad, majdnem 20 méter magas, és 3 szinten zajlik az esemény. E mellett a száznál több táncos adja a látványt és a 60 tagú nagyzenekar szolgáltatja az élő zenét!!!

Mi sajnos már csak a végére értünk oda, de még így is elkaphattuk a szereplőket pár aláírás erejéig.
Jelen volt Alföldi Róbert- rendező, Feke Pál- István, Stohl András-Koppány, Tompos Kátya-Réka.

És akkor a gyorsan megörökített képek, alatta az aláírásokkal. Míg én aláírattam, párom fényképezkedett
:-D
Sorban: Alföldi Róbert, Feke Pál, Stohl András aláírása. 

Sok sikert kívántunk nekik a darabhoz, reméljük, hamarosan mi is láthatjuk, milyenre sikerült. 
Augusztus 20.-án az RTL KLUB leadja a felvételt 21 :10 től. Akit érdekel, nézzen bele! Biztosan fantasztikus lesz!