Umpa lumpák!
2016. március 30., szerda
Könyvmustra: J.J. Abrams-Doug Dorst: S- V. M. Straka - Thészeusz hajója
Ó, ez most az új szerelmem. Rengeteget tudnék mesélni erről a könyvről, de ez most főleg egy képes színes szagos posztnak készül, spoiler mentesen, csak illusztrálva a könyv szépségét és érdekességeit.
A Star Wars írója J. J. Abrams és Doug Dorst megálmodott egy olyan projektet, ahol te is benne vagy, része vagy egy kutatásnak, nyomozásnak a mellékletek segítségével. Ez egy afféle könyv a könyvben stílusú/keretű történet. Két egyetemista, egy lány és egy fiú kezd el levelezni V. M. Straka Thészeusz hajója című könyvében. Ennek a könyvnek a főszereplője a titokzatos S, aki emlékezet kiesése miatt önmagát keresi, és sok furcsa, ijesztő, néhol misztikus, néhol horrorisztikus, néhol filozofikus dologgal találkozik.
A fiatalok együtt nyomoznak S kiléte után, de Straka, a mű szerzője még annál is izgalmasabb, érdekesebb téma, ugyanis róla sem tudunk szinte semmit, kezdetben csak a fordító bevezetőjéből és lábjegyzeteiből tájékozódhatunk, majd a sok politikai, nyomozási háttér ezt mind árnyalja.
És hogy mi teszi mind ezt még részletesebbé, és izgalmasabbá? A két fiatal levelezése, a kibontakozó kapcsolat, az együtt nyomozás öröme, hogy közben megosztják egymással a félelmeiket, a vágyaikat, a kétségeiket, mindezt gyönyörű kézírással a margón, különböző színekkel jelezve a párbeszédek idejét. Ők is megismerik egymást, mi is őket, a múltjukat, a jelenüket, és a néhol félelmetes jövőt. Kemény karakterfejlődés is van benne, szépen végigkövethető már a közepén is, mennyit változik a történet, mennyi idő telhet el, mi történik közben a szereplőinkkel.
E mellé már csak ráadás a több mint 20 kivehető melléklet, levelek, képeslapok, cikk kivágás, térkép, gyászjelentés, szalvéta, mindent, amit egymásnak küldenek a könyvben, mi is megkapunk.
Így talán már nem is csodálkozunk annyira, mikor meglátjuk az árát. Mindez vászonba kötve, eredeti megsárgított papírral, fekete, keménykartonos díszdobozzal, amin te vághatod fel a címkét, a rengeteg melléklet színes előállításával és pontos tükrözésével. És ha ez ég nem lenne elég, a színes kézírás magyarításával, aminek során úgy hírlik, két kalligráfust is elfogyasztott a kötet, mert annyit kellett írni a margóra, hogy az egyik írója ínyhüvely gyulladást kapott, és le kellett váltani. A Geopen több évig dolgozott ezen a projekten, hogy kiadhassák a könyvet, és sajnos most nincs is nekik már készleten, ezért döntöttem gyorsan a mellett, mikor az Alexandra leakciózta múlt héten, hogy ezt nekem meg kell szereznem. És most nem tudok betelni vele! Nézzétek!
2016. március 22., kedd
Könyvajánló: Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
A könyv adatlapja:
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Gondolataim a könyvről:
Mint oly sokaknak, nekem is a film miatt került most a látóterembe a könyv. Sok jót hallottam már róla, és azt is, hogy nem egy könnyed, nyári romantikus történet, ezért akkorra tartogassam, amikor sírni támad kedvem.
Hát ha sírni éppen nem is, de kedvem támadt a március 15.-ei hétvégén, így nekivágtam. Sok betegről, bénultról, sőt tolószékesekről is olvastam már, de ilyen szintű bénulásról még nem. Mikor semmi mást nem tudsz mozgatni csak az arcodat a nyakadtól felfelé... elképzelni sem tudom, milyen lehet ez egy élet igenlő, pezsgést és extrém sportokat kedvelő férfinak. Na de kezdjük az elején.
A könyvnek végtelenül bájos, kedves és egyben a helyzet milyensége miatt fanyar és gunyoros hangulata van. Szerencsére váltott szemszögű, kapunk Lou és Will gondolataiból is, ami néhol nagyon vicces. Ami kicsit néha talán megzavarja vagy épp színesíti (kinek, hogy tetszik), az Will anyjának és apjának a jelenléte, néha ők is kapnak pár fejezetet, hogy még érdekesebb legyen a leírás a család szempontjából is.
Lou kedves, bár kicsit néha hebehurgya, de életvidám, vicces, élni akar, és keresi a helyét és a céljait az életben. Ehhez hozzátartoznak a színes, vicces bohókás ruhák, amiket én imádtam (Ó a méhecskés harisnya, lásd jobbra.) Szerettem a hebehurgya családját, a takarítómániás anyját, az okos és segítőkész nővérét a káromkodó kisgyerekkel, az apát, aki csak ostorozza Lou-t, pedig ő legalább dolgozik, és persze a nem sok vizet zavaró nagypapát is. Ez mind lehetne egy valós család, és ettől végtelenül életszagú a sztori.
Will a másik véglet. Még látjuk a baleset előtt, milyen volt az élete, és hogy mindez mivé szűkül le. Sérteget, bánt, eltaszít, mert talán így dolgozza fel, így akarja megvédeni a szeretteit, ez a védekező mechanizmusa.
Na és persze ott van Patrick, az állandóan edző, de szinte nem is létező barát, aki engem rettentően idegesített, mivel ez baromira távol áll tőlem (bár lehet, hogy pont ez volt a szerepe), és Nathan, aki maga az ápolók megtestesült jó példája. Bárcsak ma is ilyen lenne minden ápoló az egészségügyben. (Ó, haj, erről sokat tudnék beszélni.)
Majd Lou új életcélt talál, és belendül. Tervez, ötletel, végre komolyan elkezdi érdekelni valami. Nekem itt kezdett érdekes lenni a dolog. Milyen lehetőségei vannak az ilyen embereknek? Mennyi nehézséggel kell megküzdeniük a mindennapokban, ami nekünk fel sem tűnik (lásd lóversenypálya.)? Mennyire nem segítőkészek az emberek, és nem empatikusak, ha sérült embertársaikról van szó?
Aztán voltak benne csodás és vicces és felemelő pillanatok. Mint például a koncert. Vagy a lagzi. Vagy az utazás. Nem is tudtam hogy ennyi chatszoba, és lehetőség van már az ő számukra is. Tudom, hogy mindenféle problémával együtt lehet élni, ha az ember akar, küzd és van értelme miért maradni, de más távolról gondolni ilyenre, mint olvasni ezekről a helyekről (nem néztem utána, de feltételezem a szálloda tényleg létezik.)
Ó, és a vége. Nem szeretnék sok mindent elárulni róla, de igen, keményen megríkatja az embert, többször is. Pedig azt hittem, hogy engem majd nem, mert én aztán nem, de hát na. Ami jól van megírva, az jól van megírva.
Ha pedig nem volt elég beszámolónak az eddigi, egy kis extrának itt a film trailere, ami nagyon jónak tűnik, én rettentően várom már:
Végül, mivel kicsit utánaolvastam, kiderült, hogy van folytatása is After You - Utánad címmel. Tavaly jelent meg külföldön, és természetesen Lou-ról szól, nem túl eredeti csavarral, mindenesetre tipródom, és egyelőre nem hiszem, hogy el akarom olvasni, hagyom, hogy átjárjon még az első könyv élménye, de a borítóit megmutatom nektek:
Kiadó:Cartaphilus
Sorozat: Carta Light
Kiadási év: 2012
Oldalszám: 488. old.
Folytatásos:igen, van 2. része
Eredeti címe: Me Before You
Fordította: Lányi Judit
Fülszöveg:
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?
Gondolataim a könyvről:
Mint oly sokaknak, nekem is a film miatt került most a látóterembe a könyv. Sok jót hallottam már róla, és azt is, hogy nem egy könnyed, nyári romantikus történet, ezért akkorra tartogassam, amikor sírni támad kedvem.
Hát ha sírni éppen nem is, de kedvem támadt a március 15.-ei hétvégén, így nekivágtam. Sok betegről, bénultról, sőt tolószékesekről is olvastam már, de ilyen szintű bénulásról még nem. Mikor semmi mást nem tudsz mozgatni csak az arcodat a nyakadtól felfelé... elképzelni sem tudom, milyen lehet ez egy élet igenlő, pezsgést és extrém sportokat kedvelő férfinak. Na de kezdjük az elején.
A könyvnek végtelenül bájos, kedves és egyben a helyzet milyensége miatt fanyar és gunyoros hangulata van. Szerencsére váltott szemszögű, kapunk Lou és Will gondolataiból is, ami néhol nagyon vicces. Ami kicsit néha talán megzavarja vagy épp színesíti (kinek, hogy tetszik), az Will anyjának és apjának a jelenléte, néha ők is kapnak pár fejezetet, hogy még érdekesebb legyen a leírás a család szempontjából is.
Lou kedves, bár kicsit néha hebehurgya, de életvidám, vicces, élni akar, és keresi a helyét és a céljait az életben. Ehhez hozzátartoznak a színes, vicces bohókás ruhák, amiket én imádtam (Ó a méhecskés harisnya, lásd jobbra.) Szerettem a hebehurgya családját, a takarítómániás anyját, az okos és segítőkész nővérét a káromkodó kisgyerekkel, az apát, aki csak ostorozza Lou-t, pedig ő legalább dolgozik, és persze a nem sok vizet zavaró nagypapát is. Ez mind lehetne egy valós család, és ettől végtelenül életszagú a sztori.Will a másik véglet. Még látjuk a baleset előtt, milyen volt az élete, és hogy mindez mivé szűkül le. Sérteget, bánt, eltaszít, mert talán így dolgozza fel, így akarja megvédeni a szeretteit, ez a védekező mechanizmusa.
Na és persze ott van Patrick, az állandóan edző, de szinte nem is létező barát, aki engem rettentően idegesített, mivel ez baromira távol áll tőlem (bár lehet, hogy pont ez volt a szerepe), és Nathan, aki maga az ápolók megtestesült jó példája. Bárcsak ma is ilyen lenne minden ápoló az egészségügyben. (Ó, haj, erről sokat tudnék beszélni.)
Aztán voltak benne csodás és vicces és felemelő pillanatok. Mint például a koncert. Vagy a lagzi. Vagy az utazás. Nem is tudtam hogy ennyi chatszoba, és lehetőség van már az ő számukra is. Tudom, hogy mindenféle problémával együtt lehet élni, ha az ember akar, küzd és van értelme miért maradni, de más távolról gondolni ilyenre, mint olvasni ezekről a helyekről (nem néztem utána, de feltételezem a szálloda tényleg létezik.)
Ó, és a vége. Nem szeretnék sok mindent elárulni róla, de igen, keményen megríkatja az embert, többször is. Pedig azt hittem, hogy engem majd nem, mert én aztán nem, de hát na. Ami jól van megírva, az jól van megírva.
Ha pedig nem volt elég beszámolónak az eddigi, egy kis extrának itt a film trailere, ami nagyon jónak tűnik, én rettentően várom már:
Végül, mivel kicsit utánaolvastam, kiderült, hogy van folytatása is After You - Utánad címmel. Tavaly jelent meg külföldön, és természetesen Lou-ról szól, nem túl eredeti csavarral, mindenesetre tipródom, és egyelőre nem hiszem, hogy el akarom olvasni, hagyom, hogy átjárjon még az első könyv élménye, de a borítóit megmutatom nektek:
Vannak könyvek, amikben elveszel. Vannak könyvek, amik berántanak, a furcsa hangulatukkal, a kis színes ruhácskáikkal, a fanyar humorral, a barátsággal, a hűséggel, a kitartással, a bánattal, a gondolataikkal. Ilyen volt ez a két nap Lou és Will társaságában. Berántottak, és én csak ültem és olvastam. Mert eldöntöttem, és mert megtehettem. És ennél talán nincs is jobb.
2016. március 15., kedd
Könyvajánló: Karen Akins: Időhurok
A könyv adatai:
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.
És valahogy innen felemásak a benyomásaim. Mert bár kerülgeti Finnt, de nem igazán nevezhető ez YA regénynek. Viszont a sci-fi-s rész is csak ott domborodik ki benne, mikor kilépnek az iskolából, Bree-ék lakásában, az utcán, hogy miket esznek, mivel utaznak. Ez pedig nekem kicsit kevés volt ebből a világból.
Az Időhurok külföldi borítója (fent) és a folytatás a Twist borítója. Ennek a hangulata sem rossz, én viszont szinte rajongok Kira munkáiért, szóval itt most egyértelműen a magyar kiadás nyert. Ha lesz még a Gabotól folytatás, remélem Kira készíti majd azt is.
Kiadó: Gabo
Sorozat: SFF/YA
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 332. old.
Folytatásos: igen (Goodreads szerint 2 részes)
Eredeti címe: Loop
Fordította: Heinisch Mónika
Borítóterv: Sánta Kira
Fülszöveg:
A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán. Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.
Gondolataim a könyvről:
Először is, olvastam már jó pár sci-fit, időutazós könyv is volt benne, nem is egy, de ez, hát talán most először volt olyan bonyolult, hogy nem értettem sok mindent a végére. De kezdjük az elején...
Minden a borítóval kezdődött. Az a fránya borító fogta meg a szemem, és csalt bele a csapdába. Még a sci-fis Betűevők találkozóra szedtük össze kolléganőmmel a polcról, és megakadt a képen a szemem. Megnéztem, Sánta Kira készítette, aki például az Ólomerdő és az Üveghegy csodálatos borítóit is, így nem is csoda hogy bevonzott. YA is, sci-fi is, meg még időutazunk is, gondoltam, csudi izgalmas lesz. És az eleje még az is volt.
Lassan indul be a cselekmény, de érdekesnek tartottam az alapötletet, hogy egy időutazást tanuló suliból indulunk ki. Rengeteg felé el lehetett volna vinni a szálat, de az elején nagyon keveset kapunk ebből a modern, fejlett, XIII. századi világból. Csak az épületben vagyunk, majd utazunk is vissza.
A mi jelenünk, vagyis a múlt, és persze Finn sokat lendít a dolgon, és innen még érdekesnek is tűnt a dolog, az apró nyomok, a kavicsok, stb. Mivel sajnos a fülszöveg itt viszonylatilag sok mindent lelő a cselekményből, nem nehéz kitalálni, hogy a bonyodalmak ott kezdődnek, ahol Finn a jövőbe kerül.
És valahogy innen felemásak a benyomásaim. Mert bár kerülgeti Finnt, de nem igazán nevezhető ez YA regénynek. Viszont a sci-fi-s rész is csak ott domborodik ki benne, mikor kilépnek az iskolából, Bree-ék lakásában, az utcán, hogy miket esznek, mivel utaznak. Ez pedig nekem kicsit kevés volt ebből a világból.
A mellékszereplőkkel sem leszünk sokkal gazdagabbak: Bree anyukájáról csak hallomásból tudunk, aztán ott van Mimi, a kedves, lelkes, bájos és zavaró szobatárs, akit néha kiraktam volna onnan és Wyck is inkább idegesítő, mint esetleges harmadik a történetben. Végül az az egy mondat, ami őrületbe kerget a történet alatt:
"Az igazság a titokzatos mosoly mögött rejlik."
Aláírom, hogy ezt jól kitalálta, de valahol a pentagonnál én elvesztettem a fonalat. Kezdtek a dolgok összekuszálódni, ki minek mit mondott, miért azt, melyik időben, melyik énje.... és ha egy olvasó elveszik a tartalomban, az rossz. Nagyon agyafúrtra akarta a szerző, de inkább nyakatekert lett, és kicsit érthetetlen. Bár tény, hogy esténként fáradtan olvastam, de meg szoktam tudni bírkózni egy sci-fi regénnyel is.
A vége pedig, rövid, kurta, furcsa, és keretes, és nem lettem a rabja. Ez volt az első ilyen YA sci-fi kereszteződésem, és lehet, hogy egy darabig az utolsó is. Megnéztem, a Goodreads szerint van folytatása. nem tudom, a kiadó majd folytatja-e, de lehet, hogy azzal én már nem teszek próbát.
Borítókról és kiadásokról:
YA regénynek kicsit gyenge, de sci-finek is még kevés. Agy mozgató, figyelmet lekötő kis light-os kalandregényecske.
2016. március 8., kedd
Könyvajánló: Katja Millay: A nyugalom tengere
A könyv adatai:
Sajnos a borítót még mindig nem igazán sikerült értelmeznem, a kiömlött fagyit nem mondanám központi témának, bár sok mindenre utal, hogy a szereplőknek csak az árnyék sziluettje látszik, de én ezen változtattam volna. Nem tudom milyen lenne a nekik való borító, de mindenképpen került volna rá valami művészet vagy valamilyen formában a fafaragás.
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Rubin pöttyös
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 488. old.
Folytatásos: nem
Eredeti címe: The Sea of Tranquility
Fordította: Komáromy Zsófia
"Teljesen mindegy, hogy mindent jól csinálunk, hogy helyesen öltözködünk, helyesen viselkedünk, és betartunk minden szabályt, mert a gonosz akkor is ránk talál. A gonosz már csak ilyen leleményes."
Fülszöveg:
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
Gondolataim a könyvről:
Sok olyan Rubin Pöttyöst olvashatunk mostanában, ami megtört lelkű fiatalokról szól. Itt sem más a helyzet, de most legalább nem megerőszakolásról van szó.
Nastya magába zárkózott, csöndbe borult, hogy ne kelljen beszélnie, és hazudnia az igazságról. Mert az igazság nagyon fájna. Történet vele valami, amiben elveszítette a régi önmagát, életét, célját, a lelke egy részét. Azt reméli, hogy egy költözés, és az új emberek majd segíthetnek ebben. Bár szerintem ebben nem nagyon segítenek a kirívó smink és a fekete ruhák (kicsit gót stílus)a feltűnést kerülni, neki viszont ebben könnyebb a lelki világához igazodni.
Josh apránként árva lett. Ezen nincs mit szépíteni. Autóbaleset, gyász, rák és lassú sorvadás. A nagy veszteségek közepette mégis megtalálta magát a művészetben, ez adott neki lelket, erőt, kitartást, támaszt. Asztalosként a famunkába temetkezik, és megint megjelenik a képzőművészet csodálatos ereje.
Ahogy az várható, szépen egymásba gabalyodnak. Minden a garázsban kezdődik és ott is ér véget. Hosszú lelki leírások vannak, hál istennek két szemszöges a könyv, így Josh és Nastya nézőpontjából is kapunk képet. Sokszor aranyos, kedves és vicces, ahogy próbálják magukat gondolatban egymástól távol tartani. Viszont roppant érdekes, hogy egy-egy dologról mennyire másként gondolkoznak. Kinek mi a sértés, mi a bántás, ki mennyire kíváncsi, és mennyire nem kommunikálnak igazán az elején, csak a fejükben a saját gondolataikkal. Ezek nagyon sokszor vidultam magamban.
Aztán ott vannak a kedves és fontos mellékszereplők. Drew, a mindig vidám, nagyot mondó, csak barát. Szerettem amit ő képviselt, a barátot, akivel elvan az ember, akiben megbízik, akivel tud beszélgetni. A klisékben úszó, mégis érző szívű srácot.
Szerettem Clay-t, mert művész és megszállott, mert úgy rajzol, hogy abban az ember lelke is benne legyen.
Ezeknek a fiataloknak egymás barátsága, a képzőművészetük, az önkifejezésük a saját eszközük és támaszuk arra, hogy ezt a sok szerencsétlenséget feldolgozzák. Kiderül persze, hogy a testmozgás is hasznos, (elég sokat futunk éjjel) de nem is tudom, az egész hangulata végre nem annyira nyomasztó, és szenvedéssel teli, mint a hasonló témájú YA könyvekben, inkább felszabadító és nagyon sokszor elgondolkodtató.
A könyv végén maga Katja Millay is feltesz két oldalnyi kérdést: Te mit tennél? Hogy döntöttél volna? Így viselkednél a helyükben? Észrevetted az apró nyomokat? És az ember agya jár már olvasás közben is, szereti őket, beléjük bújik, és végre nem gyötrődik, hanem érez, és sír, és alkotna, és csiszolna, és rajzolna egész este. Lehet, hogy ennek a könyvnek a hatására készült még ezen a hétvégén két oldal is az egyik színező könyvből. :-D
Sajnos a borítót még mindig nem igazán sikerült értelmeznem, a kiömlött fagyit nem mondanám központi témának, bár sok mindenre utal, hogy a szereplőknek csak az árnyék sziluettje látszik, de én ezen változtattam volna. Nem tudom milyen lenne a nekik való borító, de mindenképpen került volna rá valami művészet vagy valamilyen formában a fafaragás.
Mindenkinek ajánlom, aki egy érzelmesebb könyvön szeretne egy kicsit meghatódni, gondolkodni, elmélyülni, és beleveszni az olvasás élményébe!
2016. március 2., szerda
Könyvajánló: Jessica Park: Celeste bolondulásig (Flat-Out Celeste)
A könyv adatai:
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.
Gondolataim a könyvről:
Miután befejeztem Matt és Julie mind két történetét, csak erre vártam. Tudtam, hogy jön a folytatása és a furcsa kishúg, Celeste is külön kötetet kap, de nem tudtam, milyen lesz majd a fejében lenni.
Hát nem semmi, az biztos. Celesttel történt valami a bátyja Finn halálakor, és azóta máshogy él és viselkedik. Az előző kötetben megismertük Fotó Finn-t és el is búcsúztunk tőle, mert Celeste kezdte feldolgozni a traumát.
Ám a gimnázium amúgy is kegyetlen világa tetézve még a pályaválasztási kényszerrel már nagyobb falatnak bizonyult. Celeste tudja magáról, hogy valami probléma van vele, mégsem mert utána nézni, mi lehet a baja, elfogadta a különcséget, és hogy nem tud ezen változtatni. Látjuk, hogy a baj mentális alapú, hogy egyébként végtelenül okos, és intelligens, csak a gesztusokkal és az érzelmek terén nem boldogul mindig. Egyszer el is kezdi begépelni, és én folytattam helyette, ha jól sejtem Park az Asperger-szindrómára célozgatott Celestnél.
A könyv olvasásakor az elején meg kellett küzdenem azzal, hogy ne bosszantson a választékos, lassú, kimért párbeszédek és válaszok stílusa.De ha ezt az ember átveszi, utána végtelenül szórakoztató és vicces, ahogy Celeste beszél. Hogy különc, hogy nem úgy dolgozza fel még a legalapvetőbb dolgokat sem, és nála még a randi is csak hetekkel később esik le. :-D
Justin megjelenésével pedig minden meg/és feloldódik. Itt is megy az üzenetváltás, mint annó Julie és Matt esetében, nagyon aranyosak és cukik az üzenetek és a gesztusok. Az egyik ilyen a kávéhabba képrajzolás sms-ben. Én is szeretnék mindig ilyet kapni reggelente!
Aztán vicces ahogy Celeste próbálkozik barátokat keresni (rózsaszín haj!!), mert ezeken sikítva nevettem, és végül mégis az eszével hódítja meg őket, azzal ami ő maga, és nem azzal, ami próbál lenni. Harcol önmagával, a világgal, próbálja eldönteni hova menjen (kb. az összes jó egyetem közül választhat) és mindig próbálkozik, küzd, nem adja fel a számára nehezen értelmezhető "rendes emberek világában".
"– Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket. – Még szorosabban ölelte. – Ez most a te harcod, Celeste. A csata közepén vagy. Érzem.
– Azért, mert te már megvívtad a harcodat?
– Igen. Én már túléltem a csatámat, és te is túl fogod élni a tiédet."
Van benne több romantikus szép jelenet is, mint a vacsik (hogy lehet annyi helyen kajálni egy este?), a csillag a fán, és a liftes jelent. Szerettem, hogy a beszélgetéseik mindig úgy kezdődnek, megvan ennek a romantikus bája is.
Igazából nagyon sok mindent szerettem ebben a könyvben, de legfőképp a látásmódját és a gondolkodásmódját. Mikor Justin győzködi a végén, nagyon szép és érdekes gondolatokat mond neki. Ki mondja meg mi a rendes? És miért kell mindenkinek olyannak lenni? Olyan sok féle ember él köztünk, más látásmóddal, világnézettel, és talán néha nem baj, ha nem vagyunk teljesen egyformák.
A vége felé kicsit drámaként itt is kapunk Fotó Finn-t (azt a jelenetet majdnem megkönnyeztem, sok minden veszett el akkor), de ennek meg kellett lennie a szép lezárás érdekében. Szép csúcspontja volt a könyvnek.
Mattből és Julieból is kapunk a végén egy kicsit, mert bár nem úgy voltak jelen, ahogy szerettem volna, a vége mindenért kárpótolt. Nagyon megharagudtam a könyv elején, hogy így elintézte őket, kicsit feleslegesnek tartottam, mert a könyvben e nélkül is lett volna elég bonyodalom, de a végén szépen feloldotta Park ezt is.
Extrák:
Az írónő honlapján van pár apró infó, a könyv már megjelent hangoskönyvként is. Találunk pár képet is a modell iker lányokról, akikről az írónő Celeste-et mintázta, és lentebb a lap alján kapott helyet a könyv dallistája. Nagyon jó dalok vannak benne, ebből az én kedvenceim a One Republic számai.
Itt pedig az eredeti babarózsaszín borító, ami kapcsolódik a Matt-es kötetek stílusához. Sajnálom, hogy nem ez lett a magyar, az a lány nem sokat mond a könyvről, és sajnos sablonos is, ez viszont maga a könyv tartalma apró részleteiben, és nekem gyengém az egységes külső egy sorozat esetében, így ezért szomi vagyok, de addig is, itt lesz nézegetni valónak ez a kép.
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szeretni bolondulásig
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 360. old.
Folytatásos: igen, 2. rész
Fordította: Komáromy Zsófia
Fülszöveg:
A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől. De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.
Gondolataim a könyvről:
Miután befejeztem Matt és Julie mind két történetét, csak erre vártam. Tudtam, hogy jön a folytatása és a furcsa kishúg, Celeste is külön kötetet kap, de nem tudtam, milyen lesz majd a fejében lenni.
Hát nem semmi, az biztos. Celesttel történt valami a bátyja Finn halálakor, és azóta máshogy él és viselkedik. Az előző kötetben megismertük Fotó Finn-t és el is búcsúztunk tőle, mert Celeste kezdte feldolgozni a traumát.
Ám a gimnázium amúgy is kegyetlen világa tetézve még a pályaválasztási kényszerrel már nagyobb falatnak bizonyult. Celeste tudja magáról, hogy valami probléma van vele, mégsem mert utána nézni, mi lehet a baja, elfogadta a különcséget, és hogy nem tud ezen változtatni. Látjuk, hogy a baj mentális alapú, hogy egyébként végtelenül okos, és intelligens, csak a gesztusokkal és az érzelmek terén nem boldogul mindig. Egyszer el is kezdi begépelni, és én folytattam helyette, ha jól sejtem Park az Asperger-szindrómára célozgatott Celestnél.
A könyv olvasásakor az elején meg kellett küzdenem azzal, hogy ne bosszantson a választékos, lassú, kimért párbeszédek és válaszok stílusa.De ha ezt az ember átveszi, utána végtelenül szórakoztató és vicces, ahogy Celeste beszél. Hogy különc, hogy nem úgy dolgozza fel még a legalapvetőbb dolgokat sem, és nála még a randi is csak hetekkel később esik le. :-D
Justin megjelenésével pedig minden meg/és feloldódik. Itt is megy az üzenetváltás, mint annó Julie és Matt esetében, nagyon aranyosak és cukik az üzenetek és a gesztusok. Az egyik ilyen a kávéhabba képrajzolás sms-ben. Én is szeretnék mindig ilyet kapni reggelente!
"– Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket. – Még szorosabban ölelte. – Ez most a te harcod, Celeste. A csata közepén vagy. Érzem.
– Azért, mert te már megvívtad a harcodat?
– Igen. Én már túléltem a csatámat, és te is túl fogod élni a tiédet."
Van benne több romantikus szép jelenet is, mint a vacsik (hogy lehet annyi helyen kajálni egy este?), a csillag a fán, és a liftes jelent. Szerettem, hogy a beszélgetéseik mindig úgy kezdődnek, megvan ennek a romantikus bája is.
A vége felé kicsit drámaként itt is kapunk Fotó Finn-t (azt a jelenetet majdnem megkönnyeztem, sok minden veszett el akkor), de ennek meg kellett lennie a szép lezárás érdekében. Szép csúcspontja volt a könyvnek.
Mattből és Julieból is kapunk a végén egy kicsit, mert bár nem úgy voltak jelen, ahogy szerettem volna, a vége mindenért kárpótolt. Nagyon megharagudtam a könyv elején, hogy így elintézte őket, kicsit feleslegesnek tartottam, mert a könyvben e nélkül is lett volna elég bonyodalom, de a végén szépen feloldotta Park ezt is.
Extrák:
Az írónő honlapján van pár apró infó, a könyv már megjelent hangoskönyvként is. Találunk pár képet is a modell iker lányokról, akikről az írónő Celeste-et mintázta, és lentebb a lap alján kapott helyet a könyv dallistája. Nagyon jó dalok vannak benne, ebből az én kedvenceim a One Republic számai.
Itt pedig az eredeti babarózsaszín borító, ami kapcsolódik a Matt-es kötetek stílusához. Sajnálom, hogy nem ez lett a magyar, az a lány nem sokat mond a könyvről, és sajnos sablonos is, ez viszont maga a könyv tartalma apró részleteiben, és nekem gyengém az egységes külső egy sorozat esetében, így ezért szomi vagyok, de addig is, itt lesz nézegetni valónak ez a kép.
Ez bár egy kicsit furcsa szemléletű, de szívet melengető kötet, és ebben az esős februári időszakban pont ez kellett a lelkemnek. Szépen lezárult a történet, Celest könyvével lett kerek minden.
2016. február 25., csütörtök
Könyvajánló: Rick Yancey: Az ötödik hullám
A könyv adatai:
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
Végül van a két kevésbé fontos szereplőnk, akik mégis a másik kettő mozgatórugói. Cassie mindent azért tesz meg, hogy megmentse Sams-t az öcsét, akit azóta nem látott hogy elvitte a sárga busz a táborba. Sammy gondolataiból is kapunk egy kicsit, hogyan láthatja mindezt egy 6 éves, de még így is elég elrettentő a dolog. A táborban a Mazsola nevet kapta, amin én nagyokat kuncogtam, mert én imádom a mazsolát :-D
A borítóról és a filmről még pár szóban:
Én a régebbi kiadást olvastam, az az eredeti külföldi borítót kapta, nekem az kicsit jobban is tetszett, mind színeiben, mind hangulatában, jobban illik egy disztópiához. A filmes plakát már egy hangyányit klisés, de akinek tetszett a film, örülhet.
Most kicsit utánaolvastam a filmnek, és szinte kétségbe estem, mert senki nem mondott róla semmi jót, akit megkérdeztem, vagy ahol utána olvastam. Amerikai lett, elvesztek benne az apróbb filozofikus részek, mackó, amik a könyvben nagyon szépen le vannak írva és ki vannak fejtve. Kicsit félek, nem tudom meg merjem -e nézni ezek után, mert a könyvélmény szuper volt és elgondolkodtató, pont ezt szerettem benne. Ötletek?
Kiadó: Cartaphilus
Sorozat: Az ötödik hullám
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 466. old.
Folytatásos: igen, 1. rész
Eredeti címe: The 5th Wave
Fordította: Havadi Krisztina
Fülszöveg:
Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
"Farkasszemet néztünk a halállal, és a halál pislogott először."
Gondolataim a könyvről:
Mindenképpen el kell mondani, hogy nem néztem meg a filmet. Még januárban kezdtem bele, hogy majd a film előtt gyorsan elolvasom, de akkor még nem rántott be annyira, így félre tettem és elolvastam mást. De mennyivel jobban tettem! Vasárnap végre volt időm lenyugodva nekiállni, és így végre rá tudtam koncentrálni, és elkapott.
A trailerek és a fülszöveg is igen sok mindent lelő. Ez is egy szépen felépített disztópia. Az idegenek hajója megjelenik, rájuk küldi a négy hullámot és az emberek (akik még túlélték) azért küzdenek, hogy saját maguk maradjanak. Ezek nem a nagy szemű, ufó fejű kis érthetetlen nyelvű idegenek. Ezek az okos, szuperfejlett, magasabb intelligenciával rendelkező földönkívüliek, a könyvben Cassie Azoknak nevezi őket.
A történet három szemszöges, bár vehetjük négynek is. Cassie (mint Cassiopeia) és Ben két teljesen más módon indul el, ismerve, mégis alig felismerve egymást a végén. Míg Cassie a táboron kívül az elveszett családját és világát siratja, próbál túlélni, és az öccsét akarja megmenteni, sokszor önironikus és filozofikus gondolatokat fogalmaz meg: Meddig ember az ember? Megéri -e még küzdeni ellenük még ha csak egy maroknyi is a túlélő? Mit ér a lélek? Lehet egy másik fajt szeretni, aki elpusztít minket? És a menekülés közben bár többször is megsérül, mindig feláll, harcol, tanul, küzd, nem esik teljesen kétségbe és önsajnálatba, szóval csatlakozik a pozitív disztópia hősnők sorába.
Aztán ott van Ben-Zombi, aki egy teljesen más világba viszi az olvasót. A "tábort" a lélek átnevelésére tervezték, és ennek minden apró mozzanata benne van. A kérdés nélküli irányítástól, az erőszakos kiképzésig, végül az egymás ellen kiélezett harcokkal. Néhol elég naturalisztikusan, véresen is akár. Nagyon nyomasztóak és lélekrombolóak azok a jelenetek, és az csak enyhe célzás ha felsejlenek előttünk a náci haláltáborok képei, mert itt egymás ellen is fordítják a gyerekeket! Mert felnőtt nem kerül be, csak gyerek. Nagyon szépen végigmegyünk vele a folyamaton, ahogy az áhított "biztonságos" világból rájön, hogy mi folyik körülötte, és mi a tábor lényege.
"több hónapnyi brutális kiképzést követően, amelynek során egyesek eljutottak egy olyan pontra, ahonnan már nincs visszaút, végre megérkeztünk. Túléltük gyermekkorunk halálát."
"A kölyök, akit Zombinak hívnak, aki tett egy ígéretet, és ha azt megszegi, vége a háborúnak – nem a nagy háborúnak –, hanem annak, amelyik igazán számít, a szíve csatamezején zajló egyetlen harcnak."
"több hónapnyi brutális kiképzést követően, amelynek során egyesek eljutottak egy olyan pontra, ahonnan már nincs visszaút, végre megérkeztünk. Túléltük gyermekkorunk halálát."
"A kölyök, akit Zombinak hívnak, aki tett egy ígéretet, és ha azt megszegi, vége a háborúnak – nem a nagy háborúnak –, hanem annak, amelyik igazán számít, a szíve csatamezején zajló egyetlen harcnak."
Végül van a két kevésbé fontos szereplőnk, akik mégis a másik kettő mozgatórugói. Cassie mindent azért tesz meg, hogy megmentse Sams-t az öcsét, akit azóta nem látott hogy elvitte a sárga busz a táborba. Sammy gondolataiból is kapunk egy kicsit, hogyan láthatja mindezt egy 6 éves, de még így is elég elrettentő a dolog. A táborban a Mazsola nevet kapta, amin én nagyokat kuncogtam, mert én imádom a mazsolát :-D
Ethan pedig az egyik szívem csücske lett. Neki teljesen más a gondolkodása (nem is sokat kapunk belőle), ám azokban a jelentekben apránként és lassanként a mi szívünket is rabul ejti. A gondoskodás, a kedvesség, és a küzdeni akarás. Mert ő szembe mert szállni a rendszerrel, és a szerettéért megtenne mindent. Érdekes kérdések merülnek fel az ő szerepével kapcsolatban is. Meddig mehetünk el az érzéseink érdekében? Szembefordulhatunk -e a saját fajtánkkal?
Majd ott van Vosch, aki az igazi Nagy Testvér. Tökéletesen személyesíti meg Azok főnökét. Önző, érzelemmentes, kegyetlen, nem is várunk mást egy vérbeli főgonosztól.
A vége felé pedig hadd beszéljek egy kicsit mackóról. Neki nagyon szép és kerek szimbolikus jelentése van. A családot, az összetartozást, a gyermekkort, a felnőtté válást... és még sorolhatnám, mi mindent jelképez. Cassie végig cipeli magával csupán a jelentése miatt. Gondoljunk bele, nem fordult már elő velünk is, hogy a nyaralásra, kirándulásra odapakoltunk mindenféle felesleges cuccot, csak hogy nálunk legyen? Mert talizmán, vagy mert különleges jelentése van. Nagyon szerettem ezt benne, már csak azért is, mert én is medvegyűjtő vagyok, most már 150 körül jár a medvéim száma:-D
Tessék itt egy medvés kép amit tavaly előtt karira kaptam. Szép nagy!
"És ott van Mackó, mellettem pihen egy párnára dőlve, és elgondolkodva bámulja a plafont, mint akinek az égadta világon semmi gondja."
Majd ott van Vosch, aki az igazi Nagy Testvér. Tökéletesen személyesíti meg Azok főnökét. Önző, érzelemmentes, kegyetlen, nem is várunk mást egy vérbeli főgonosztól.
A vége felé pedig hadd beszéljek egy kicsit mackóról. Neki nagyon szép és kerek szimbolikus jelentése van. A családot, az összetartozást, a gyermekkort, a felnőtté válást... és még sorolhatnám, mi mindent jelképez. Cassie végig cipeli magával csupán a jelentése miatt. Gondoljunk bele, nem fordult már elő velünk is, hogy a nyaralásra, kirándulásra odapakoltunk mindenféle felesleges cuccot, csak hogy nálunk legyen? Mert talizmán, vagy mert különleges jelentése van. Nagyon szerettem ezt benne, már csak azért is, mert én is medvegyűjtő vagyok, most már 150 körül jár a medvéim száma:-D
Tessék itt egy medvés kép amit tavaly előtt karira kaptam. Szép nagy!
"És ott van Mackó, mellettem pihen egy párnára dőlve, és elgondolkodva bámulja a plafont, mint akinek az égadta világon semmi gondja."
A borítóról és a filmről még pár szóban:
Én a régebbi kiadást olvastam, az az eredeti külföldi borítót kapta, nekem az kicsit jobban is tetszett, mind színeiben, mind hangulatában, jobban illik egy disztópiához. A filmes plakát már egy hangyányit klisés, de akinek tetszett a film, örülhet.
Most kicsit utánaolvastam a filmnek, és szinte kétségbe estem, mert senki nem mondott róla semmi jót, akit megkérdeztem, vagy ahol utána olvastam. Amerikai lett, elvesztek benne az apróbb filozofikus részek, mackó, amik a könyvben nagyon szépen le vannak írva és ki vannak fejtve. Kicsit félek, nem tudom meg merjem -e nézni ezek után, mert a könyvélmény szuper volt és elgondolkodtató, pont ezt szerettem benne. Ötletek?
Szuper elgondolkodtató disztópia, új megközelítéssel, több érdekes nézőpontból! Mindenkinek ajánlom!
2016. február 24., szerda
Könyvajánló: Colleen Hoover: Ez a lány - This Girl (Szívcsapás 3.)
A könyv adatai:
Fülszöveg:
Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.
Sajnos az a szomorú, hogy vannak benne szóról szóra megírt párbeszédek, és bár időrendben, lineárisan halad, szinte ugyan azt mondja el, mint az előző két kötetben, csak pepitában. Egy-két aprócska olyan részlet van, ami újdonság (Will és Julia beszélgetése, Will szakítása, a baleset idején), de sokkal többet nem tudunk meg, és jó, elolvastam, de közben volt, hogy bőszen előre lapoztam azokhoz a bizonyos nászutas jelentekhez.
Úgy születünk erre a földre,
mint az élet hatalmas kirakósának
egyetlen, apró darabja.
A mi dolgunk, hogy az évek során
megtaláljuk a hozzánk illő részek mindegyikét.
A darabokat, amelyek passzolnak hozzánk,
ahhoz, akik voltunk,
és ahhoz, akik egy napon leszünk.
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szívcsapás
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 294. old.
Folytatásos: igen, 3. rész (3 lesz)
Eredeti címe: This Girl
Fordította: Barthó Eszter
Beszámolóm az első részről: Slammed - Szívcsapás
Beszámolóm a második részről: Point of Retreat - Visszavonuló
Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.
Gondolataim a könyvről:
Ez már az igazi végjáték a fanoknak, és a szereplők kedvelőinek. Beteljesült a nagy mese, és a nászút alatt bőlére eresztve nagy mesélés kezdődik mind a két szereplő részéről. Végigélhetjük mind a két könyv eseményeit a két szereplővel, abból a szemszögből, ahogy még eddig nem olvashattuk.
Sajnos a slam versek is szóról szóra ugyan azok benne, mint az előzőekben, itt egyetlen egy van a végén ahol a nászút után van egy kis rész a családi életükről, és hát persze betetőzik ez is. A nászutas poénok jók a srácokkal, de utána az egyetlen fénypont az utolsó slam vers. A mélypont pedig az egész könyv, hogy szinte magát ismétli, ennyi erővel elég lett volna ez, és nem kellett volna a második rész. Akkor ebben kellő újdonság lett volna.
Kicsit sajnálom, hogy így lett vége, és lassan megállapítom, hogy Hoover ebben a végtelenül szenvedélyes, szerelmes, de szenvelgős stílusban ír mindig. Szép volt, szerettem őket, a fanyar humort, a csillagokat, az idézeteket, a slam verseket, de sajnálom, hogy ettől nem több.
A végére álljon itt a záró vers, mert szép:
"Az utolsó darabÚgy születünk erre a földre,
mint az élet hatalmas kirakósának
egyetlen, apró darabja.
A mi dolgunk, hogy az évek során
megtaláljuk a hozzánk illő részek mindegyikét.
A darabokat, amelyek passzolnak hozzánk,
ahhoz, akik voltunk,
és ahhoz, akik egy napon leszünk.
...
De néha…
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel.
Darabok, amelyek hozzánk kapcsolódnak,
és amelyekhez hozzákapcsolódhatunk.
Darabok, amelyek olyan tökéletesen passzolnak,
hogy nem tudjuk, hol kezdődik a
miénk, és hol végződik a másiké.
Ezek a darabok a
barátok,
igaz szerelmek,
álmok,
szenvedélyek,
hitek,
adottságok.
Ezek a darabok egészítik ki a képünket.
Kijelölik a széleket,
kialakítják a sarkokat,
kitöltik a réseket.
Ezekből a darabokból állunk össze azokká, akik vagyunk.
Akik voltunk.
Akik egy nap leszünk.
Egészen mostanáig,
ha a saját kirakósomra néztem,
egy kész művet láttam.
A szélek kijelölve,
a sarkok kialakítva,
a rések mind kitöltve. "
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel.
Darabok, amelyek hozzánk kapcsolódnak,
és amelyekhez hozzákapcsolódhatunk.
Darabok, amelyek olyan tökéletesen passzolnak,
hogy nem tudjuk, hol kezdődik a
miénk, és hol végződik a másiké.
Ezek a darabok a
barátok,
igaz szerelmek,
álmok,
szenvedélyek,
hitek,
adottságok.
Ezek a darabok egészítik ki a képünket.
Kijelölik a széleket,
kialakítják a sarkokat,
kitöltik a réseket.
Ezekből a darabokból állunk össze azokká, akik vagyunk.
Akik voltunk.
Akik egy nap leszünk.
Egészen mostanáig,
ha a saját kirakósomra néztem,
egy kész művet láttam.
A szélek kijelölve,
a sarkok kialakítva,
a rések mind kitöltve. "
Szintén csak Mazoistáknak, és akik végigküzdötték a sorozatot!
2016. február 15., hétfő
Könyvajánló: Colleen Hoover: Visszavonuló - Point of Retreat (Szívcsapás 2.)
A könyv adatai:
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Lake és Will ígérete miatti macska-egér játék is vicces, mikor együtt alszanak, egymás mellett laknak, minden annyira "életszerűtlen" néha, hogy az ember elfordulna, a haját tépné, vagy rájuk üvöltene, ám mégis olvassa, mert kell a lelkének az a szép befejezés (és a Hoover féle szenvedés.)
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szívcsapás
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 276. old.
Folytatásos: igen, 2. rész (3 lesz)
Eredeti címe: Point of Retreat
Fordította: Barthó Eszter
Az első részről írt véleményem itt olvashatod! Slammed (Szívcsapás 1.)
A beszámoló SPOILERT tartalmazhat!
Fülszöveg:
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Gondolataim a könyvről:
Jajj, ez tipikusan az a második rész, amit nem kellett volna megírni. Miután kedves, édes kis párunk egymásra talált a szerelemben, újabb "sorscsapás" jön a sorban. A fülszöveg megint nem mond sokat, és félre is vezet, sajnos a nagy csattanó és a fordulat elég klisés, és ráadásul még banálisan is van megoldva.
Lake és Will ígérete miatti macska-egér játék is vicces, mikor együtt alszanak, egymás mellett laknak, minden annyira "életszerűtlen" néha, hogy az ember elfordulna, a haját tépné, vagy rájuk üvöltene, ám mégis olvassa, mert kell a lelkének az a szép befejezés (és a Hoover féle szenvedés.)
Mondja meg nekem valaki, ha olyan égő szerelemmel, első látásra, szenvedélyesen egymásba gabajodnak, majd egymás mellett laknak, az öccseik imádják egymást, miért kell holmi féltékenykedéssel gyerekessé, és kisstílűvé tenni egy szuper regényt? E mellé jön még a Hoovernél már lassan kötelező kórházi jelenet (minden könyvében valahogy, valaki ott köt ki, és ott világosodik meg, vagy jön rá, hogy élete végéig nem engedi el a szerelme kezét)... szóval summa summárum, kiszenvedtem, mert szerettem a hangulatát, de a történet nem tetszett.
Egyetlen színfoltjai a slam versek, azok még mindig ütősek, szókimondóak. Nem tudom, hogy azokat Hoover írta e teljesen, bár tudom, hogy kapott segítséget, de a fordításuk is szuper, nagyon tetszettek benne. És üdítő változatosság a sok szenvelgésben Kiersten karaktere, vicces, furcsa, szókimondó, mint egy tini, és mindig megtalálja a lényeget a mondanivalóban.
A csúcspont nekem ebben a könyvben Will verse volt (megint, csak itt most kellékekkel bizonyítja, miért is Őt szereti), és Caulder slamje a bátyjáról. Na az sírós volt, és ráadásul nem itthon olvastam. Többek között ezért olvastam végig még a rossz story miatt is.
 |
| A fotó Hoover oldaláról van, hogy honnan vette a csillagos ötletet, katt érte a képre! |
Külön pluszpontot érdemelnek Julia csillagai, szép gesztus, jó ötlet (az egyetlen szuper ötlet a könyvben), és nagyon jók benne az idézetek. Nekem is van egy ilyen könyvem, amit néha felütök, ha segítő gondolatokra van szükségem, és valahogy mindig a helyzetbe vágó a kártya és az idézet is.
„Az élet kemény. Különösen akkor, ha hülye vagy. ”
– John Wayne
Felsóhajtok. Hiányzik Julia humora.
A végén persze kapunk happy endet, sok belső pillangós poénnal, és mindennel, ahogy kell, de az út nagyon hosszú odáig.
Hogy szépen zárjuk a posztot, itt egy jó idézet az egyik versből:
"Szörnyen jó veled lenni,
és szörnyen hiányzol, ha nem vagy velem.
Egy szép nap szörnyen feleségül veszlek,
és az minden lesz, csak szörnyű nem."
Csak mazoistáknak, szenvedni és sírni vágyóknak, és azoknak, akik nagyon szeretik Hoover stílusát és a slameket!
2016. február 3., szerda
Könyvajánló:Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás 1.
A könyv adatai:
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Gondolataim a könyvről:
Szerencsére ez nem az a fülszöveg, ami nagyon sok mindent lelőne. Kellően épp csak körülírja, viszont egy hangyányit nagyobb problémát csinál belőle, mint ami. Hoovernél számíthatunk arra, hogy bár YA és NA korú tini romantikát ír, mindig van a könyveinek valami mélyebb tartalma, próbál reflektálni a világ dolgaira és elgondolkodtatni a tiniket is.
Ebben a kötetben ez a fiatal felnőttek problémája, akiknek túl korán kell felnőniük. Vagy a veszteségeik miatt, vagy a gyász miatt, vagy a korai felelősség átvétel miatt, de mind ismerünk olyanokat, akik elárvultak, és esetleg átvették a szüleik szerepét a testvérüknél. Willel ez a szitu, és igyekszik is felnőni ehhez, megteremteni a lehetőségeket, az új életet.
Layken (Lake) viszont még magát keresi, a költözés után, a gyász után, és újabb próbák előtt. És kettőjüket gyönyörűen összefogja a slam poetry (élőszóban előadott verses költészeti verseny, 3 perc a színpadon, hogy elmond mit érzel, és hass az emberekre). Ehhez kapcsolódnak a nagyobb események a könyvben (randi, szülinap, nagy vallomások :-) és gyönyörűen beszélnek a sokszor ki nem mondott, titkolt érzésekről, gondolatokról.
Anélkül, hogy nagyon lelőném a poént, elmondom, hogy én még nem sok ilyen témájú könyvet olvastam (sem slam poetryről, sem tanáros-diák viszonyról) viszont nagyon nagyon tetszett. Ami pedig mindezt még színesíti a két öccs Kel és Caulder állandó jelenléte, lököttsége, fiús vicceik, beszólásaik.
Extrák:
Ahogy a könyv olvasása után rákerestem a slamre, nagyon jó kis magyar oldalakat találtam, ahol kiderül, hogy már a '80-as évek óta van ez külföldön, és 2000 óta alakult az egyre nagyobb kör Magyarországon is. Vannak már országos bajnokságok, aminek a nyertese az európaira is kiutazik, ezen az oldalon pedig sok mindent megtudhatsz róluk, még egy arcképcsarnok is van a magyar slammerekről. Innen talán ismerős lehet a ma már nyomtatásban is megjelent Kemény Zsófi vagy Simon Márton, akikről viszont már én is hallottam húgom révén, aki sok ilyet olvas mostanában. És meg kell mondani, a könyvben lévő verseket olvasva, én is nagyon megszerettem őket. Lényegre törőek, érzelmesek, szinte tökéletesek a mai korban.
A másik nagy felfedezésem, hogy a fejezetek elején egy-egy idézet van az Avett Brothers-től, akiket a könyvben egy zenekarként emlegetnek. Mivel szám címek is vannak az idézetek végén, próbából rákerestem, hogy tényleg léteznek-e, mert akkor végighallgatnám a dalokat, amiket megjelölnek és idéznek a könyvben, mert tényleg szuperek a szövegeik. És a Youtube korában, mit ad Isten, tényleg egy létező zenekar, úgyhogy most a dallistát hallgatom amit az első könyv fejezeteihez válogattak. :-D Itt van tőlük egy dal, amire épp most hivatkoztak a harmadik könyvben:
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Szívcsapás
Kiadási év: 2014
Oldalszám: 274. old.
Folytatásos: igen, 1. rész (3 lesz)
Eredeti címe: Slammed
Fordította: Barthó Eszter
Fülszöveg:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Szerencsére ez nem az a fülszöveg, ami nagyon sok mindent lelőne. Kellően épp csak körülírja, viszont egy hangyányit nagyobb problémát csinál belőle, mint ami. Hoovernél számíthatunk arra, hogy bár YA és NA korú tini romantikát ír, mindig van a könyveinek valami mélyebb tartalma, próbál reflektálni a világ dolgaira és elgondolkodtatni a tiniket is.
Ebben a kötetben ez a fiatal felnőttek problémája, akiknek túl korán kell felnőniük. Vagy a veszteségeik miatt, vagy a gyász miatt, vagy a korai felelősség átvétel miatt, de mind ismerünk olyanokat, akik elárvultak, és esetleg átvették a szüleik szerepét a testvérüknél. Willel ez a szitu, és igyekszik is felnőni ehhez, megteremteni a lehetőségeket, az új életet.
Layken (Lake) viszont még magát keresi, a költözés után, a gyász után, és újabb próbák előtt. És kettőjüket gyönyörűen összefogja a slam poetry (élőszóban előadott verses költészeti verseny, 3 perc a színpadon, hogy elmond mit érzel, és hass az emberekre). Ehhez kapcsolódnak a nagyobb események a könyvben (randi, szülinap, nagy vallomások :-) és gyönyörűen beszélnek a sokszor ki nem mondott, titkolt érzésekről, gondolatokról.Anélkül, hogy nagyon lelőném a poént, elmondom, hogy én még nem sok ilyen témájú könyvet olvastam (sem slam poetryről, sem tanáros-diák viszonyról) viszont nagyon nagyon tetszett. Ami pedig mindezt még színesíti a két öccs Kel és Caulder állandó jelenléte, lököttsége, fiús vicceik, beszólásaik.
Extrák:
Ahogy a könyv olvasása után rákerestem a slamre, nagyon jó kis magyar oldalakat találtam, ahol kiderül, hogy már a '80-as évek óta van ez külföldön, és 2000 óta alakult az egyre nagyobb kör Magyarországon is. Vannak már országos bajnokságok, aminek a nyertese az európaira is kiutazik, ezen az oldalon pedig sok mindent megtudhatsz róluk, még egy arcképcsarnok is van a magyar slammerekről. Innen talán ismerős lehet a ma már nyomtatásban is megjelent Kemény Zsófi vagy Simon Márton, akikről viszont már én is hallottam húgom révén, aki sok ilyet olvas mostanában. És meg kell mondani, a könyvben lévő verseket olvasva, én is nagyon megszerettem őket. Lényegre törőek, érzelmesek, szinte tökéletesek a mai korban. A másik nagy felfedezésem, hogy a fejezetek elején egy-egy idézet van az Avett Brothers-től, akiket a könyvben egy zenekarként emlegetnek. Mivel szám címek is vannak az idézetek végén, próbából rákerestem, hogy tényleg léteznek-e, mert akkor végighallgatnám a dalokat, amiket megjelölnek és idéznek a könyvben, mert tényleg szuperek a szövegeik. És a Youtube korában, mit ad Isten, tényleg egy létező zenekar, úgyhogy most a dallistát hallgatom amit az első könyv fejezeteihez válogattak. :-D Itt van tőlük egy dal, amire épp most hivatkoztak a harmadik könyvben:
Hoover stílusában megírt, érzelmes, dühöngős, sírós, a könyvben elveszős, fájdalmas, majd mégis szép történet! Slammet kedvelőknek, és Hoover fanoknak nagyon ajánlott!
2016. január 31., vasárnap
Könyvajánló: Sarah J. Maas: A tűz örököse (Üvegtrón 3.)
A könyv adatai:
Fülszöveg:
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Üvegtrón
Kiadási év: 2015
Oldalszám: 657. old.
Folytatásos: igen, 3. rész (6 részes lesz)
Eredeti címe: Heir of Fire
Fordította:Hetesy Szilvia
Borítóillusztráció: Talexi
Fülszöveg:
A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?
A bejegyzés SPOILEREKET tartalmazhat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)