Első novellám Spirit pályázatára

Mostanában kevés időm volt frisselni mert nagyban alakul a második félévem és most elég sok volt az intéznivaló. De volt egy kis időm és most végre a hét végére sikerült befejeznem Spirit novellaíró pályázatára a kis szösszenetemet. Persze ez is Aliccel és Jasperrel kapcsolatos de a kiírásnak megfelelően az ő regényeihez (ez konkrétan A Jövő reménységéhez) kapcsolódik.

Akit érdekelnek az előzmények és a pályázat kiírása látogassa meg Spirit Honlapját:
http://twilightfic.blogspot.com/2009/12/palyazat-es-ujabb-nyertesek.html

Aki pedig csak az Alkonyattal kapcsolatos ficekért rajong annak is ajánlom blogját:
http://twilightfic.blogspot.com/
De vigyázzatok!

Aki egyszer beleolvas nem tudja abbahagyni!



E mellett készülök még könyvajánlókkal (mostanában nagyon sokat olvastam) és rengeteg szép téli képet készítettem amit majd nemsoká felrakok!

És akkor most a novella. A történetről annyit kell tudni előre, hogy Jasper fel akarta áldozni magát a családja megmentéséért és ez lelkileg nagyon megrázta Alicet. Ezt próbálja feldolgozni ez a kis rész.

A fejezet korhatáros: 16 év alatt nem ajánlom ( bár aki szeretné úgyis elolvassa) de inkább kiírom:-)

Jó szórakozást!


Látomások



Nem tudtam őt elengedni magamtól. Annyira hiányzott az érintése, azt akartam, hogy mindig mellettem legyen, átfogjon erős és hihetetlen karjával és soha ne engedjen el. A szobánkban voltunk és az ágyon feküdve öleltük egymást. Magamba szívtam mézszínű hajának illatát, és egy percre sem engedtem el. Ott csókoltam arcát, ahol értem, és ő is ugyanolyan szenvedélyesen csókolt vissza. A sikeres mentőakció után három órával, még mindig nem tudtam betelni vele. Jasper mindenütt ott volt… és mégsem volt belőle elég.

Az a pár másodperc mikor láttam, hogyan indul a pusztító tűz felé, hogy feláldozza magát értünk, hogy véget vessen életének (az enyémmel együtt)… életem legszörnyűbb élménye volt. Nem bírtam volna létezni nélküle. Egy pillanatra az én fejemben is megfordult, amit már láttam Edward fejében is egy ilyen helyzet végkimenetelére. Elmentem volna a Volturihoz. Bár nagyon szerettem a családomat, Jasper jelentett számomra mindent.

- Mitől rettegsz Alice? Itt vagyok. Nem esett semmi bajom és nem megyek mellőled sehová. - szuszogta Jasper két csók között miközben mélyen a szemembe nézett.

– Érzem, hogy még mindig nagyon nyugtalan vagy. Mi miatt rettegsz… mondd el? - aztán éreztem a mindent átható nyugalmat és melegséget, amit árasztott magából. Ez volt ő. Az én védelmező bástyám, a pajzsom, a béke és a nyugalom zavaros életemben, maga a boldogság testet öltve.

- Tudom, hogy nem lesz semmi bajod, mert nem látok semmi gyanúsat. Nem is e miatt félek. De nagyon megijesztettél. Azt hiszem, létezésem alatt soha nem fogom elfelejteni azt a képet, ahogy a tűz felé ballagsz. Az villant be…mit tettem volna, ha valami bajod esik - Suttogtam el neki alig hallhatóan.

Még most is érzem, ahogy Edward és Carlile karja erősen körém fonódik, és nem engednek oda Jasperhez. Bár már ezerszer bocsánatot kértek, és a megbánást látom minden mozdulatukban, de egy darabig még biztos kísérteni fog a jelenet, ahogy ők ketten megakadályozzák, hogy segítsek Jazznek. Hiába sikítottam, rúgkapáltam teljes erőmből nem értem, még mindig, hogy voltak képesek visszatartani. Az emlék ismét felzaklatott, de Jazz megnyugtató képességének köszönhetően kezdtem ellazulni.

Hirtelen forró ajka tapadt a számra, és éreztem, ahogy közelebb húz magához, kezével erősen magához szorítva. Tenyerével a hátamon körözött, bal lábát összekulcsolta enyémmel. Csókunkban szinte összeforrtunk és éreztem a belőle áradó szenvedélyt, és a felém áradó szeretetet és szerelmet, amivel bizonyítani akarta hűségét és azt, hogy itt van velem, ne aggódjak.

Mindent elfelejtettem egy pillanat alatt és csak élvezni akartam érintését. Úsztam a boldogságban… Soha nem akartam elválni tőle, így maradtam volna az örökkévalóságig. De egy pillanatra ajka elengedte ajkamat és megszólalt.
- Soha többé ne merj ilyenekre gondolni! És most már nem hagylak el soha! –

- Ki itt a jövőbelátó? Mióta ismered a jövődet jobban, mint én? – viccelődtem vele pajkosan. - De ne aggódj én bús lovagom, abban biztos lehetsz, hogy nem hagysz el, mert előre látnám és nem is engednélek el sehová – majd a változatosság kedvéért egy óriási vigyor kíséretében hevesen rátapasztottam ajkam érzéki szájára.

Csókunk közben éreztem mosolyát és isteni béke szállt meg. Imádtam, ha mosolyog, bár nagyon ritkán tette, de a közelemben nehéz volt bárkinek is szomorúnak maradnia.

Szemem elhomályosult és Edward jelent meg előttem. A virágos kertben sétált, nagy gonddal a tökéletes rózsát kereste. Egy gyönyörű, bordó rózsát választott ki, mélyen beszippantotta illatát majd letördelte szúrós töviseit. Nadrágja zsebéből egy kicsi gyűrűt rántott elő, és óvatosan belehelyezte a rózsabimbó közepébe. A napfényben megcsillant a gyűrű tetején egy apró gyémánt, majd Edward gondosan eligazította a gyűrűt.

A következő képben Isabella szobájában voltak és Edward épp az imént látott rózsát nyújtotta felé. Isa elvette, de nem tűnt fel neki mit rejt magában. Edward nagyon ideges és izgatott volt, mert bár Isa különlegesnek találta a rózsát, de nem vette benne észre a meglepetést és vele a kimondatlan kérdést.

Mivel Edward nem bírta már cérnával rávezette egy kérdéssel: - Nem is érdekel mitől olyan különleges ez a rózsa? Nézdd meg a bimbót… - Majd láttam Isa elkerekedett arcát, és hogy Edward mennyire aggódik, hogy esetleg nem ez a legalkalmasabb időpont és Isabella nemet mond. Ekkor Edward, hogy ténylegesen kifejezze szándékát féltérdre ereszkedett és nyíltan is feltette neki a kérdést: -Isabella Black… Hozzám jönnél feleségül? – majd hosszú hallgatás, és mikor Ed elkezdte Isabellát szólítani, mint derült égből villámcsapás, megszólalt mobilja és innentől nem láttam semmi mást.

- Óhh, hogy a fene vigye el, a kis sunyi! - kiáltottam fel, ahogy a látomásból visszatértem Jasper karjai közé. Már ösztönösen elhúzódott tőlem egy kicsit, elégszer látta milyen, amikor a jövőből látok valamit. Kérdő tekintettel fordult felém.
– Mi az szerelmem, mit láttál, ami ennyire felzaklatott?- tette fel a már oly sokszor ismételt kérdését.

-Az-az áruló… - morogtam még egy kicsit félhangon. – Edward egy vörös rózsát keresett, amibe egy gyémántgyűrűt rejtett el a kis farkasunknak, és meg is kérdezi majd tőle pár perc múlva, hogy lenne - e a felesége, de nem tudtam meg a választ mert megcsörrent Edward mobilja és onnantól minden elsötétült. Gondolom valamelyik farkaska hívhatta. – Fújtam ki a levegőt, ami benn rekedt a hirtelen elhadart mondat végére.

- És mi bánt jobban? Az, hogy nem leszel, ott mikor megkérdezi tőle Ed, vagy az, hogy nem láttad előre Isabella válaszát? – Kérdezte Jasper pimasz vigyorral az arcán.

- Gonosz vagy, Jasper Hale, mondták már? – öltöttem ki rá mosolyogva a nyelvemet. - Az nem zavar, hogy nem láttam a végkimenetelt, mert nagyjából e nélkül is tisztában vagyok Isabella válaszával, de az nagyon bánt, hogy Edward ki akart ebből hagyni és nem lehetek ott a jeles pillanatban. Pedig tudja mennyire vártam már ezt, és azt is, hogy ott akartam lenni mikor megkérdezi és én akarom rendezni és szervezni az esküvőt. (Bár ez szinte egyértelmű volt). Legalább előbb láttam volna, hogy elkezdjek készülődni.

- Úgyis mindenki előtt tudni fogsz róla és akkor is nagyszerűen meg fogod rendezni. És ha annyira zavar még most is odamehetünk, de akár hallgathatjuk is – mondta Jasper bátorítóan.

- Éreztem, hogy ezt nem akarja megosztani senkivel, úgy gondolja, csak rájuk tartozik és a kettőnkkel történtek után úgy döntött, nem érdemes tovább vesztegetnie az időt és megkéri Isa kezét. Én pedig most kivételesen elengedem békében, hagy tegye, amit jónak lát, úgyis előbb fogom tudni a választ, mint ő – erre a gondolatra felvidultam.

Majd a szemeimet Jasper szemébe fúrtam. - De a világ semmi pénzért nem hagynálak most itt. Nem vagyok képes elengedni még arra sem, hogy Edwardot lehordjam. És mindent látni fogok innen is, szóval nem megyek sehová.

Jasper hálásan hajamba fúrta arcát és végigcsókolta az arcom minden egyes négyzetcentijét. A fülcimpámnál kezdte. Haja csiklandozta az arcom, míg ő szájával a fülem körül matatott. Majd elhagyva fülcimpámat, az arcom felé vette az irányt. Míg szájával bal arcomat csókolta, kezével a hajamat igazgatta és simogatta.

Annyira jólesett érezni kezét az arcomon. Olyan megnyugtató volt. Magabiztossá tett. Isten látja, de nagyon jól ismerte minden egyes porcikámat. Pontosan tudta mivel okoz nekem örömet, olyanok voltunk egymásnak, mint a borsó és a héja. Szükségünk volt egymásra, kiegészítettük egymást. Azt pedig végképp nem hagynám ki, ami ezután jön…

Körbecsókolta a szemhéjamat, miközben kezével egyre lejjebb haladt. Végig simított a nyakamon, majd érzéki csókokkal borította be azt is mindenhol. Testem minden porcikája érte kiáltott, szinte remegtem a vágytól. Mintha apró perzselő pontok lettek volna mindenhol jéghideg bőröm alatt.

Éreztem egyre növekvő vágyát, ami engem is emésztett utána. Lassan maga alá gördített és óvatosan mintha hímes tojás lennék fölém, támaszkodott. Mélyen a szemembe nézett és tudtam, hogy mindketten ugyanarra gondolunk…. Érezni egymást olyan közel magunkban amennyire csak lehet.

Ő is szenvedett a hiányomtól. Láttam a gyötrődését amint elindult a lángok felé. Abban a pillanatban, amikor rám nézett, elbúcsúzott tőlem, eldöntötte magában, hogy elhagy és most mintha ő is visszakapott volna. Nem kellettek szavak, hogy elmondja, értettük ezt egymás tekintetéből is.

Egyesével, de gyorsan szabadítottuk meg egymást ruháinktól. Nem törődtünk azzal, hogy a ház minden lakója halhatja mit fogunk csinálni… tekintettel lehetnek ránk azok után, ami történt. Ekkor Edward és Isabella rohant el az ajtó előtt. De ez sem érdekelt… semmi sem érdekelt, csak Jazz szenvedélyes ajkait akartam érezni.

Csókjai hevesek voltak, míg egyik kezével támaszkodott fölöttem másik kezét egyre lejjebb csúsztatta a kulcscsontomtól. Lassan simogatott melleimet, keze nyomán perzselő lávát hagyva maga után. Úgy ért hozzám mintha először tenné. Lassú izgatása hatására ölemben forróság lett úrrá és majd szét feszített az indulat.

Kezeimmel végigsimítottam a mellkasán lévő hegeken melyhez hasonlók borították be szinte minden testrészét. Számomra még a sebhelyei is gyönyörűségesek voltak, hozzá tartoztak. Ezek mutatták a múltját, emlékek a régi életéből melyek hozzá tartoztak.

Óvatosan végigcsókoltam sebhelyeit mélyről feltörő nyögéseket kiváltva Jazzből. Tudtam milyen kellemes érzés ez számára. Egyre nehezebben kapkodtuk a levegőt, ziháltunk mindketten, holott nem volt szükségünk a tényleges oxigéncserére.

Éreztem ágaskodó ágyékát derekamnak feszülni,mely egyértelműen kifejezte az ő vágyait is, de ezt most nem akartuk kapkodással elrontani. Olyan volt, mint a második nászéjszakánk.

Ajkai forrón tapadtak az enyémekre miközben kezével erősen megmarkolta melleimet majd onnan tovább vándorolva végigsimogatta derekamat és egyre lejjebb. Szemei elmosolyodtak kéjes nyögéseim hallatán melyet kezének érintése váltott ki.

- Szeretlek, Alice! – búgta halkan két csók között.

- Én is szeretlek sebzett, önfeláldozó, vámpírom – suttogtam neki vissza és megcsókoltam.

Kezével tovább csúsztatva, megtalálta célját, combjaim között matatott megbizsergetve testem minden részét. A forróság terjedt lávaként elöntve ágyékom és minden porcikám. Simogatott lent és fent és a számat csókolta, miközben a forróság szinte elviselhetetlen volt. Kezeimmel erősen körbeöleltem hátát szinte kapaszkodtam benne, nehogy magával ragadjon a bódulat és még szorosabban öleltem magamhoz.

Vágyakozó pillantással néztem rá és ennyit sikerült kinyögnöm – Érezni akarlak….most - majd megemeltem csípőmet megkönnyítve helyzetét. Erőtől duzzadó ágyéka belém hatolt és akkor eggyé váltunk testileg és lelkileg, is mint még soha. Testünk automatikusan felvette az ősi ritmust mely egyre közelebb hajtott a várt gyönyörhöz.
Teste ott volt mindenhol, magába szívott, elemésztett.

- Megőrjít a vágyad, Alice! – mormogta és tudtam ő is érzi, amit én. A gyönyör kapujában jártam, és szerettem volna, ha együtt éljük át a magváltást, de akkor egy színes robbanás kíséretében hangos sikoly tört fel torkomból. Egész testemben beleremegtem, majd éreztem, hogy azután forróság önt el belülről és láttam ugyanazt a meleg kavargó csillogást a szemében, melytől az én szemem is csillogott. Mély morgó hangot hallatott, ami megmelengette szívemet.

Pihegve hajtotta mellkasomra fejét, majd oldalra gurult mellém. Sokáig csak néztük egymást. –Olyan szép vagy ilyenkor – mosolygott rám kedvesen és hevesen megint megcsókolt.

Még kétszer szeretkeztünk és közben lement a nap. Ilyenkor vagyok hálás a vámpírképességeinknek, hogy nem tudunk elfáradni, és végtelen sok időnk van.

Visszatértem a látomásból még mosolyogtam egyet magamban. Persze Jasper is érzékelte, hogy megint rá fókuszálok. Jó sokáig meredhettem a távolba, és már türelmetlen volt.

- Szóval láttad mit tervezek… - mosolygott ő is és közelebb hajolt.

– Igen, és nagyon fogjuk élvezni…- de a mondatot már nem tudtam befejezni, mert sürgető ajkát éreztem ajkamon.

Majd egy percre megint elbambultam és még ezt is hozzátettem – De nem csak nekünk lesz kellemes délutánunk… Bella igen-t mond Edwardnak.

Már előre láttam Emmett viccelődését holnap reggel, de nem volt kedvem ezzel foglalkozni. Most volt itt a pillanat és én most akartam átélni Jazzel.