Sosem voltam még ilyen élményű koncerten, ennyi emberrel (vagy 3-4000 biztos voltunk) ilyen energiákkal, erővel, érzelemmel.
Mikor kedden (2012 11 20) elindultunk párommal Budapestre a Sportarénába a koncertre tele voltam kíváncsisággal, végighallgattuk mp3-on az utóbbi időben megjelent 2 cd-jüket, meg pár régebbi kedvenc számot, hogy ráhangolódjunk. Kikeveredve az állomásról, gyalog sétáltunk, majd meglelve a Kavicsot, beálltunk az irdatlan hosszú sor végére. Szerencsére, 7 előtt már elkezdtek beengedni mindenkit, így nem fagytunk egészen halálra a koncert előtt.
Nagy bánatunkra és sajnos tudatlanságunkra, (hogy nem voltunk szemfülesebbek) elvették a kajánkat és a vizünket (mert hát messziről jött ember csak felpakol, de azért dobja ki a bejáratnál,) hogy marha drágán vegyen bent vizet, meg kaját, ha nem akar 4 óra hosszán át éhezni, szomjazni.
Miután túljutottunk mindenen, már csak az élmény maradt. Amíg várakoztunk, körbesétáltunk, és megtaláltuk az ereklye shopot is, ahol megszereztük a közös emlék egy darabkáját. Itt látható : két szép MUSE, The 2nd Law feliratos karkötőcske. Azóta is nagyon hordjuk:-)))
Sétálgatás közben nagy örömünkre összetalálkoztunk Kittivel (író) és Évivel és a kísérőkkel(én csak úgy hívom, rocknagyi.-)) Megbeszélgettük, ki miért hogyan szereti őket, hol ülünk, és milyen kedvenc dalaink, élményeink (Évi sok koncertjükön volt már külföldön is) vannak. Együtt pereceztünk (óóóh, de finom volt) majd búcsút vettünk, mivel nekünk ülőhelyünk, nekik álló volt legelöl. Kaptak is az élményből rendesen :-))))
20 00 előtt kezdett az előzenekar, az Everything, everything... (hihi, Évi) már a nevük se semmi, a zene meg egyenesen szörnyű volt. 4-5 fiúcska, elektronikus valamivel próbálkozott, de egyelőre még nagyon nem volt sikerük. Nem tudom, hogyan kerültek a Muse elé, de ha akarnak valamit kezdeni, még nagyon nagyon nagyon sokat kéne fejlődniük. Aztán átállás, helyezkedés, pakolászás, jövés menés... és akkor
Matt hangpróbát csinált, Dom a dobokat nézegette, és Chris is kijött a bassgitárt próbálgatni. Utána már csak egy 10 percet vártunk, és kezdődött a majd két órás "audiovizuális sokk" (ezt a youtubeon találtam az egyik vidi alatt, de teljesen leírja az élményt).
Berobbantak az Unsustainable -lel, és jött az új cd első dala, a Supremacy és a harmadik a Panic Station(bírtam a kis lila szörnyet:-))). Aztán a régi kemények, sorban, Knights of Cydonia, Plugin baby, New Born, Time is running out (olyan jót lehet rá közösen üvöltözni:-)))) Resistance és az egyik nagy kedvencem a Supermassive Black Hole (aminek most megint nagy aktualitása van az utolsó Alkonyat film kapcsán, gondolom a fiúk jó érzékkel játszották el most ezt is. ) és ha már ritkán jönnek ( 2 éve voltak utoljára a Szigeten, ha jól tudom) legalább kaptunk egy kis feelinget a régiekből is.
A látvány közben óriási volt, előttük is kivetítés, mögöttük félkör ívben, a második szám után pedig leereszkedett a piramis, ami hol az aktuális számhoz kapcsolódó szuper animációkat mutatta, hol a srácokat kicsiben, nagyban, ugyanis folyamatosan vette őket 3 közeli kamera mindenféle szögből, így aki messzebb állt/ült, is láthatta a piramisban Matt arcát, ahogy gitározik, vagy ahogy zongorázik, vagy Chris a fejét rázza, vagy Dom majd szétüti a dobot.
Pihenés képpen jöttek az új album lassabb dalai, a Madness, a feliratos csodaszemüveggel, majd a Follow me, amolyan Muse himnuszként. Meglepetésként megint kaptam egy régi nagy klasszikus kedvencemet, mert a sorban a SUNBURN jött, ami az egyik kedvencem a régi lírikusabb melankólikusabb dalok közül.
Aztán megint az újabbakból az Animals, majd Chris szerzeménye a Liquid Station amit ő maga egyedül tolt előre jőve. Élőben is nagyon jó hangja volt, nem is volt hamis, csak néhol, a körítéssel és a látvánnyal eny nagyon energikus szám az ővé is.
Nagyon szerettem, hogy végig rettentő lendülettel, karizmával voltak jelen. Ugyan úgy élvezték, ahogy mi, ha akarták, odamentek Domhoz és csak neki, és egymásnak játszottak. Szeretem, hogy egy olyan zúzós szám után, mint a Running out, ahol beremegett az ugrálástól és hullámzástól a stadion, eljutottunk az érzelmes melankólikusabb dalokig, úgy hogy az ember alig vette észre az átmenetet.
Kicsit talán még jó lett volna egy két ilyet hallani, és hiányoltam az új cd-ről a Save me-t, viszont direkt pörgős, ütős számokat hoztak, stadion lévén, így az talán nem illet volna bele annyira ebbe a körbe, de csak ennyi volt az össz hiányosság, amit találtam.
Közeledtünk a vége felé, leereszkedett a piramis, és benne megnézhettük az Isolyted Systemhez készült klippet (mivel itt ének nincs, csak ugye instrumentális rész) addig a fiúk a piramisban játszottak, meg pihentek, majd ráadásnak megkaptuk a Starlight-ot (nagyon nagyon nagyon szeretem) és egy ütőset a végére, amit sajnos már nem tudtam megörökíteni.
A fiúk aranyosak voltak, megköszönték, hogy ennyien eljöttünk, (Matt még a koncert elején magyarul is "Köszönjük Budapest" ), majd Dom is kijött nagyon fáradtan a dobok mögül, és megköszönte a bulit.
Mi tagadás, nekünk is volt mit köszönni. Mi nagy rohanásba kezdtünk, hogy elérjük az utolsó vonatot (amit sikerült is elcsípni), és hazáig kibeszéltünk minden apró pillanatot, és megnéztük a képeket.
3 nap telt el azóta, de az élmény még mindig nagyon élénken benne van, és remélem, kitart legalább a vizsgaidőszak végéig, hogy legyen mire gondolnom, mikor a könyvek fölött görnyedek:-))))
Végül egy jól sikerült szinpadkép az utolsó számnál. A többi szinte mind életlen, vagy elmosódott, ezt az egyet viszont sikerült jól elkapni. Visszaadja egy kicsit a hangulatát, de az élmény már így is velem marad.
És mindazokkal, akik ott tomboltak lent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése