és nagyon örültem a sok ismerős arcnak. Spirit Bliss, és Benina is ugye ekkor tartotta legújabb könyveik bemutatóját, íme hát a három borító: Mind gyönyörűségesek. :-))))
Miután végeztek a felolvasásokkal (Kitti olvasott fel Benina és a saját könyvéből, Adri/Spirit pedig a Démoni érintésből.
A sor végén én is megkaptam Kittitől az miniszterimet, virággal együtt, és a mai napig nagyon hálás vagyok a barátságának, és hogy mi is helyet kaptunk a könyvben (Perlaki Sisters:-)))
Szóval akkor a Fényemberek 2.
Ez a trilógia második darabja, és középső részt mindig is nagyon nehéz írni. Kitti most igazán elengedte a fantáziáját, és amit csak lehetett, kihozott belőle, hogy ne legyen az átmeneti rész sem izgalom mentes.
Az alaptörténet, hogy Jane most már Amphibia, míg Chris visszakapta régi, emberi életét, csodaképességek nélkül. Astrid úrnőtől egy békés évet kaptak, ami gyorsan eltelik, és megjelenik egy régen látott ismerős, aki árnyékba borítja a kapcsolatukat... valahonnan innen indulunk.
Innentől Spoileres, csak az olvassa, akit nem zavar!
A történet 3 szemszögű (Jane, Chris, Matt), ezt is nagyon szerettem, mert így nem csak fiú, lány váltakozás van, de még a sötét oldalra is bepillantunk, kinek mi a motivációja, a Mattes részeket kifejezetten szerettem néhol. Sok olasz kifejezés is keveredik a beszédébe, ezzel is megjelenik a rosszfiús alakja, és a származása:-)
Bár az elején egy kicsit döcögősen indul, a századik oldal után elkapja az embert a gépszíj. Jane karaktere fejlődik, tetszett, hogy megerősödik, hogy rengeteg új képessége van, (Itt Kitti igazán elengedte magát).
Chris itt talán kicsit háttérbe szorul, de most ő kapja a negatívumot, és Jane menti meg.
Imádtam az időutazást. Jane szembekerült magával, érdekes kép, mert sokat fejlődött a karakter. Mihály arkangyal... akár a nagyapámat látnám, imádtam. Roxi, egy új szín, visszahozta Linette vadságát.
Örültem, hogy az angyalok nagyobb szerephez jutottak (bár még mindig bőven olvasnék róluk, remélem még több részt szentel nekik a jövőben Kitti.)
Bár a történet sok szálon fut, és elég észben tartani, ki kicsoda, kinek a milye és milyen fajba tartozik, a könyv végére ez már nem okoz gondot, és minden szál nagyon ügyesen, ötletesen van kitalálva.
Az utolsó 200 oldal .... valósággal szárnyalt, és el is repült. Azt vettem észre, hogy kiszárad a szám, anya egy órája szólongat, hogy tegyek a tűzre. A könyv végére még meg is kedveltem Astridot.
Végül a karácsonyi jelenet.... igazán hangulatos, ha az ember a fa alatt ülve olvassa:-))))
Nagyon örültem, hogy végre elolvashattam, igazi szárnyalás, felüdülés volt a vizsgák, után, előtt.
Szeretem, hogy a stílus még mindig a régi, a fricskák, a beszólások, a közmondások.
Így, ünnepélyesen egy ilyen fricskával zárom a szösszenetet:
"Lettem volna légy a falon, azon az órán "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése