Könyvajánló: Colleen Hoover: Ez a lány - This Girl (Szívcsapás 3.)

A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Sorozat: Szívcsapás

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 294. old. 

Folytatásos: igen, 3. rész (3 lesz)

Eredeti címe: This Girl

Fordította: Barthó Eszter

Beszámolóm az első részről: Slammed - Szívcsapás

Beszámolóm a második részről: Point of Retreat - Visszavonuló

Fülszöveg:
Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.

Gondolataim a könyvről:

Ez már az igazi végjáték a fanoknak, és a szereplők kedvelőinek. Beteljesült a nagy mese, és a nászút alatt bőlére eresztve nagy mesélés kezdődik mind a két szereplő részéről. Végigélhetjük mind a két könyv eseményeit a két szereplővel, abból a szemszögből, ahogy még eddig nem olvashattuk. 

Sajnos az a szomorú, hogy vannak benne szóról szóra megírt párbeszédek, és bár időrendben, lineárisan halad, szinte ugyan azt mondja el, mint az  előző két kötetben, csak pepitában. Egy-két aprócska olyan részlet van, ami újdonság (Will és Julia beszélgetése, Will szakítása, a baleset idején), de sokkal többet nem tudunk meg, és jó, elolvastam, de közben volt, hogy bőszen előre lapoztam azokhoz a bizonyos nászutas jelentekhez. 

Sajnos a slam versek is szóról szóra ugyan azok benne, mint az előzőekben, itt egyetlen egy van a végén ahol a nászút után van egy kis rész a családi életükről, és hát persze betetőzik ez is. A nászutas poénok jók a srácokkal, de utána az egyetlen fénypont az utolsó slam vers. A mélypont pedig az egész könyv, hogy szinte magát ismétli, ennyi erővel elég lett volna ez, és nem kellett volna a második rész. Akkor ebben kellő újdonság lett volna. 

Kicsit sajnálom, hogy így lett vége, és lassan megállapítom, hogy Hoover ebben a végtelenül szenvedélyes, szerelmes, de szenvelgős stílusban ír mindig. Szép volt, szerettem őket, a fanyar humort, a csillagokat, az idézeteket, a slam verseket, de sajnálom, hogy ettől nem több. 

A végére álljon itt a záró vers, mert szép: 

"Az utolsó darab

Úgy születünk erre a földre,
mint az élet hatalmas kirakósának
egyetlen, apró darabja.
A mi dolgunk, hogy az évek során
megtaláljuk a hozzánk illő részek mindegyikét.
A darabokat, amelyek passzolnak hozzánk,
ahhoz, akik voltunk,
és ahhoz, akik egy napon leszünk.

...

De néha…
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel.
Darabok, amelyek hozzánk kapcsolódnak,
és amelyekhez hozzákapcsolódhatunk.
Darabok, amelyek olyan tökéletesen passzolnak,
hogy nem tudjuk, hol kezdődik a
miénk, és hol végződik a másiké.
Ezek a darabok a
barátok,
igaz szerelmek,
álmok,
szenvedélyek,
hitek,
adottságok.
Ezek a darabok egészítik ki a képünket.
Kijelölik a széleket,
kialakítják a sarkokat,
kitöltik a réseket.
Ezekből a darabokból állunk össze azokká, akik vagyunk.
Akik voltunk.
Akik egy nap leszünk.
Egészen mostanáig,
ha a saját kirakósomra néztem,
egy kész művet láttam.
A szélek kijelölve,
a sarkok kialakítva,
a rések mind kitöltve. "

Szintén csak Mazoistáknak, és akik végigküzdötték a sorozatot!