Az epikus befejezés, amire olyan sokat vártunk.
KORÁBBI BEJEGYZÉSEIM AZ ELŐZŐ RÉSZEKRŐL:
A Hollófiúk 1.
Az Álomtolvajok 2.
Kék Liliom 3.
Gondolataim a könyvről:
Először is, szerelmes vagyok a borítóba már azóta, hogy megláttam. Csak nagyon kicsi a változtatás az angolhoz képest, a szöveg van máshol, más betűtípussal elhelyezve, és bár ezeket nem Maggie rajzolta, nagyon hajaznak az ő stílusára. Szeretem az ő illusztrációit is, de ez valami fantasztikus.
Itt a nagy befejezés, amire olyan sokat kellett várni. Éveket konkrétan, és ezzel a kötettel nagyon megcsúszott a kiadó, azt hiszem még tavaly karácsonyra volt hirdetve, és most, csak a könyvhétre jelenhetett meg. Viszont mivel Szegeden lecsaptam a még éppen kipakolás alatt álló standon rá, így a 219 számozott kötet lett az enyém!
A történetről:
Itt a nagy befejezés! Ebben a kötetben minden mondat fontos. Minden szónak, hangnak, mozdulatnak nagyon komoly jelentése van. Ezek a fiúk már nem azok a nyegle hollófiúk, akikkel az első kötetben találkozunk. Adam Cabeswater szeme és keze lett, elköltözött, megerősödött, és önmagát keresi.
Ronan az álmait rabolja meg és apránként felfedi a titkait és önmagát. Gansey pedig egyre közelebb jut, mind Glendowerhez, mind Bluehoz, mind a végzetéhez. Blue pedig végre a saját lényét és valóját, a származását ismeri meg.
Henry Cheng naggyá nőtt ebben a könyvben, imádom ahogy beszél, sokat megtudunk róla. Noah pedig talán itt tűnt el a cselekményből, nagyon keveset látjuk, és akkor sincs igazán fontos szerepe, egy mozzanatot kivéve.
Nem nehéz kitalálni, Ronan és Blue után ez a kötet Ganseyről szól. Mindig is ő volt köztük a király. Ő fogta össze a bandát. Az ő barátsága (és életben tartása) volt a közös csomópont. Aztán felébresztik a három alvó közül azt, akit nem kellene, és az Álmodónak meg a varázslónak is nagyon komolyan be kell avatkoznia az eseményekbe.
 |
| Maggie illusztrációja a csapatról |
Mivel a történet nagyon kusza, és elég nehéz spoilerek nélkül leírni, mi történik ebben a kötetben, inkább a benyomásaimat írnám le még ezen felül. Mi tagadás, Ronan a kedvencem (azt hiszem mindannyiunknak) és ebben a kötetben nyer bizonyosságot, amire én eddig nem is gondoltam. Visszaolvastam az előző két kötetet, és tényleg végig vannak jelek, csak egy-egy szó, gondolat, mosoly formájában. Imádom, hogy Maggie ezt ennyire finoman kezelte. Ha igazak a hírek Maggie tervez egy folytatást csak Ronannek, de nem lehetetlen, hogy más ismerősökkel is találkozunk. Pontos dátum, és egyéb infók nincs, csak a remény, hogy mihamarabb érkezik.
Minden megtörtént, amiről az első kötetben szó volt, és valahogy mégsem. Mivel a fiúk közben ennyit változtak, a cselekmény is sokat változott. Ez a négy részes folyamatos gondolat hömpölygés nagyon ritka. Mintha a szöveg folyna, amit átsző a barátság, az izgalom, a félelem, a jóslás, a gyilkosok, és bérgyilkosok váltakozása. Majd ott van Adam, akinek a képességét, még mindig nem értem igazán, és Ronan, akiről még mindig kapunk új és érdekes infókat. Az a csók, amiről már az első kötet óta tudjuk, hogy halálos, mégis csak a negyedikben kap értelmet. Mindent olyan sokáig csak a homály fed. Néhol az ember már azt érzi, talán kicsit átestünk a ló túloldalára, és már több a metafora, meg a homály, mint a cselekmény.
Attól függően, hogy épp melyik karakter bőrébe bújik Maggie, ez a történet sok mindenkiről szólhatna. Lehetnének a főszereplők a jósok, a fiúk, Blue, Szürke, de még a harmadik is, aki Cabeswaterben aludt. Iszonyatosan sok szálat és szemszöget kellett egyben tartania, úgy, hogy azért haladjon a cselekmény is, de kellő homály fedjen minden titkot a végéig. Ez sok esetben nagyon jól be is jött neki. Még az utolsó rész után is maradtak kérdőjeleim.
 |
| Maggie illusztrációja képernyőképként is |
A vége viszont egy kicsit csalódás volt. Én nem igazán így képzeltem el. Mi az hogy nem találják? És bár megkaptuk a rendes lezárást, egy csomó szálat én elvarratlannak érzek. Mi lett az ikrekkel? Nyomoznak még? Nem tudom, hogy Maggie majd vajon kifejti ezeket a dolgokat Ronan kötetiben, és azért hagyta meg az infót, de nem szeretem, amikor nekem kell kitalálnom a befejezést.
Nem szeretem, mikor a balladai homály beburkol mindent, és nem kerek egész a befejezés. Meglátjuk, ezen majd mit változtat a beharangozott Ronanos sorozat.
Képek forrása: Pinterest
Ha nem zavarnak a SPOILEREK, ebben a mappában csodás fanartokat találsz, többek között magától a szerzőtől is, és Cassandra Jean csodás fekete - fehér grafikáit.
 | |||
| Maggie alternatív borítója |
Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖
Fülszöveg:
Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!
Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.
A könyv adatlapja:
Kiadója: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2017
Sorozat: Vörös Pöttyös - Hollófiúk 4.
Oldalszám: 440. old.
Műfaja: YA fantasy
Fordította: Molnár Edit
Folytatásos:ez a sorozat nem. Valószínűleg Ronan külön folytatást kap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése