2017. június 28., szerda

Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara 1.





Gondolataim a könyvről:
Először nem akartam belekezdeni ebbe a sorozatba. Az Üvegtrónba szerelmes vagyok, épp az ötödik részt olvasom angolul, erről meg csak annyit tudtam, hogy tündéres, és valami Szépség és a szörnyeteg feldolgozás. Aztán beérkezett a könyvtárba, és úgy gondoltam, kaphat egy esélyt...

Feyre igazi kemény hősnő. Egyedül tartja el két szerencsétlen nővérét, és lesérült apját. Kint vadászik a vadonban a tündék falához közel. Ettől északra sok tündér királyság fekszik (ennek nagyon szerettem a neveit és rendeltetéseit) és Feyre túl közel merészkedik a falhoz. Megöl egy farkast, akit nem kellett volna. Utána pedig eljön érte egy másik, aki elhurcolja a saját birodalmába... Innen meg már ismerős lehet.

Tamlin

Tamlin próbálkozik, a maga módján végigjárja a lépcsőket, és mindent megtesz, hogy Feyre otthon érezze nála magát. Szerettem Feyre makacsságát, hogy felfedező, hogy erős női karakter. A maszkok miatt nekem nagyon sok színdarab és filmes jelenet is bevillant, volt honnan ihletet meríteni az írónőnek is. 

Tényleg rengeteg a párhuzam a történetben, viszont sajnos nekem pont ettől most a történeti szál nem volt egyedi. Nem mondom tartogatott fordulatokat, de Sarah megint azzal machinál, hogy sok jó pasit rak a sztoriba, és egyesével mindet megkedvelteti az olvasóval, hogy utána ne tudj majd választani közülük.


Tetszett benne a birodalmak felosztása, hogy a festészet Feyre külön tehetsége és hobbyja, nem az olvasás, ebből sok érdekesség adódik. Itt is vannak hű társak, barátok, segítők és ellenségek, meg persze nagy és nagyobb titkok, amikre még a végén sem kapunk kielégító választ.

Itt a csavar a végében van, mikor Feyre mégis visszatér. A próbák, és a közte levő cselek megadják a következő kötet alaphangját, és persze új tündéreket is megismerünk, akikről nem keveset fogunk még hallani. (Sajnos a poszt miatti képkeresés közben sikerült szétspoilerezni a folytatásokat, főleg, most, hogy kint már megjelent a 3. rész is. Szinte éreztem, ahogy Rhys megjelent, hogy ez nem véletlen majd a folytatásokra nézve. )

Az atmoszféra megvolt, szeretem, ahogy fantasyt ír, amilyen stílusban, amilyen karakterekkel teszi mindezt, még ha letagadhatatlan Young adult vonások is vannak benne.
Viszont amiért az ötlet nem teljesen egyedi, levontam egy pontot a képzeletbeli 5 csillagból.

Nem bántam meg - nem volt annyira egyedi, de jól szórakoztam 💃



Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.



A könyv adatlapja:
Kiadója: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2016
Sorozat: Zafír Pöttyös
Oldalszám: 512. old.
Műfaja:  YA fantasy
Fordította: Hetesy Szilvia
Folytatásos:igen, trilógia 1. része.
Angol címe: A court of Thorns and Roses

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése