Könyvajánló: Dan Brown : Inferno

Kicsit el akartam távolodni a YA könyvektől, és ezért valami krimisebbet, "komolyabbat" kerestem. Mivel a tavalyi év végén Brown új könyve tarolt itthon az összes könyves listán, úgy gondoltam végre én is megbirkózom a mester legújabb könyvével.
Eddig nem olvastam még tőle semmit, tehát ilyen téren nekem ez az első könyvem, de sokat olvastam már a műveiről. Tudom, hogy egy nagyon jó ponyva-krimi író, és más történelmi műveket felhasználva írja műveit.

Ebben az esetben különösen megfogott, hogy Firenze a fő téma, (megint az olaszok), de nem egy polgárpukkasztó, "feltárni akaró" regényként írt a művészettörténeti leletek köré, inkább egy nagy globális probléma körül akar elgondolkoztatni Dante klasszikusának segítségével.

A regény maga Firenzében kezdődik, Robert Langdon, a művészettörténész és regényünk főhőse a kórházban találja magát egy sebbel a fején, és innen kezdődik a nyomozás, Dante híres művének, az Isteni színjáték első részének a Pokol sorain keresztül...

Ami a regény erénye:
Olvastatja magát, a fejezetek, bekezdések rövidek, minden meg van magyarázva, tehát érthető kevésbé olvasott, művészetet ismerő emberek számára is, apránként kiderülnek a szálak, e mellé kapunk egy nagyon szép történeti körítést, jól felépített cselekménnyel, kutatással, krimivel.

Dan Brown nagy előnye, hogy az Internet korában, mikor az emberek már kevés ismeretet merítenek könyvekből, bátran rákereshetnek a könyvben leírtakra, és a sok történeti adattal elkápráztathatja az olvasóit, azok pedig keresnek, hogy még teljesebb képet kapjanak a festményekről, az épületekről, a helyszínekről.

A karakterek viszonylag jól kidolgozottak, felépítettek, Zobrist, Sienna, Sinskey, a kormányzó, mind jól kitalált, érdekes figurák, ebből csak főhősünk, a kicsit már öregedő, de azért nem túl fáradt, mindig megtéveszthető Langdon húz kifelé, talán már elfáradt ez a karakter, nem tudom, de nekem kevésbé volt szimpatikus.

A történet maga talán 4-5 konkrét nap (plusz, amennyit elmesélnek a múltból) de ehhez képest hihetetlenül tömény, izgalmas, végigfutják a városokat, és ha minden igaz, sokkal fordulatosabb az előző regényeknél (nekem legalábbis 4-5 helyen nagy koppanások voltak a könyvben, ahhoz képest, hogy elég jól ki szoktam találni a szálakat).

Gyönyörű és érdekes a borítója: Ma nagyon nehéz figyelemfelkeltő borítót készíteni, mikor százával találunk könyveket egy standon, és nem lényegtelen, hogy ez alapján ítéljük meg először a könyvet, ez tesz ránk benyomást. Minden fontos jelkép megtalálható rajta (amik a könyvből ki is derülnek, mik is igazából) és a kicsit ködös, misztikus, lángoló háttér nagyon jó keretet ad a maszknak és Firenze legnagyobb látványosságának. Nekem egy fokkal jobban tetszik a barnább, lángolóbb változat (ha jól láttam két fajta van, van egy világosabb is, de lehet, hogy csak a védőborító és a kemény fedlap tér el egy kicsit).

Olaszország amúgy is személyes kedvencem, voltam magam is Firenzében és Velencében egyszer-egyszer, és az ember tényleg úgy érezheti, egy másik világban járunk, egy másik korban, egy másik életben. Teljesen más a hangulata, a város magában hordozza a kultúrát.

Ami a regény hátránya lehet:
Számomra zavaró volt a rengeteg ismétlés, újbóli leírás. Tudom, hogy egy több mint 500 oldalas regénynél az ember nem akar visszalapozni, de bízni kell annyira az olvasóban, hogy vissza tud emlékezni, nem kell mindent 5-ször leírni (Pl. a videó megnézése, majd minden alkalommal. ) Egy idő után idegesített, mintha nem értelmes olvasóknak szánná.

A másik, hogy a vége kicsit befejezetlen, nem kapunk igazi feloldást, megoldást, csak elméletet, és gondolkozni valót. Nagyon nyitott, én alapvetően nem szeretem az ilyen végeket. Az ember vágyik egyfajta befejezésre, de nem hinném, hogy írna hozzá folytatást, vagy a következő regénye ehhez kapcsolódna.

Összegezve: 
Mindezt leszámítva nekem nagyon tetszett. Igen elismerem, hogy jó ponyva, nagyon jól tud krimit írni, összeszedni a történeti adalékokat, remekműveket és ezt megspékelve egy mai, globális és nagyon aktuális kérdéssel egy izgalmas, érdekes, és szórakoztató könyvet hozott össze, egyesek szerint az eddigi legjobbját az Angyalok és Démonok óta. Az mindenesetre biztos, hogy az ember elgondolkodik, és elmereng a problémán, és meg is keresi a regényben említett helyszíneket, (még akár az Isteni színjátékba is beleolvasgat, ha eddig nem tette) és azt hiszem, ez elég is lehet egy regény céljának. Szórakoztatni és elgondolkodtatni.