Kicsit igyekszem bővíteni is a leírásokat adatokkal, idézetekkel,és tervezek pár új bejegyzésfajtát is. :-D
Az egyik ilyen J. K. Rowling álnéven írt krimije. Megértem, miért akar inkább álnéven írni, de a regény önmagáért beszél. Nem kellene takargatnia magát, hiszen nem csak azért olvassuk el, mert híres író és a Harry Potter élménytakarjuk újra átélni, hanem azért mert krimit is magas szinten képes írni.A könyv adatai:
Kiadója: Gabo
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 546 old.
Fordító: Nagy Gergely
Az alaptörténet:
Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.
Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…
Strike karaktere igazán megkapó figura. Nagyon hasonlít az ilyen könyvekben már megszokott magányos farkasokhoz, akiket meggyötört az élet és a munkájukba menekülnek. Itt is kap egy szárnysegédet, Robin személyében, akit először a munkaügy közvetít ki a nyomozó irodájába titkárnőnek, majd Robint is elkapja a gépszíj, és már magától is szeretné felgöngyölíteni a nem mindennapi eseményeket.
E kell mondanom, az eleje nekem egy kicsit lassan indult be, talán sok volt a leírás, de többnyire ezeket kedvelem, viszont nem volt időm hosszasan elmerülni benne, így olvasás közben több hetet is pihent, mire túléltem az első 100 oldalt. Aztán elkezdődtek a vallomások, mindenki szemszögéből. A portás,a biztonsági őr, a gazdag és elkényeztetett rokonok, a nagybácsik, a szegény sorsú utcalány, mi beleízeledtünk a nyomozásba, a történet pedig egyre furcsább lett. A történet egy jól kidolgozott, megszerkesztett, összerakott regény, egészen a végéig több tippem is volt, és nem arra számítottam, ami a végén történt. Imádom az olyan könyveket, aminek nem rögtön kiszámítható a vége.
Szeretem az olyan regényeket, ami az egyszerű emberi sorsokról, viselkedésről és általában véve az emberi természetről ír. Ilyen téren tekinthetnénk lélektani vagy társadalomkritikai regénynek is és valahol minden krimi az is, mert az emberi viselkedés miértjeit, okait eredményeit kutatja. Rowlingnak ebben hihetetlenül jó a stílusa, minden karakterét hús vér valójában láthatjuk, de érezzük mellette a szagokat, a bűzt, a jeges szelet is az arcunkban. Hihetelenül valósak a leírásai, ez nem sokat változott a Potter részek óta, ám azt hiszem az Átmeneti Üresedésben a legteljesebb, annál még jobban éreztem ugyan ezt, mint Cormoran történetében.
Cormoran mellett a másik szuper karakter Robin, aki nem süllyed bele a kis titkárnő és segítő szerepébe, hanem végig aktívan jelen van, akar és küzd, és benne akar lenni a dolgok sűrűjében, még ha a párja nem is ezt várja el.
Összegezve:
Egyszóval érdekes karakterek, izgalmas cselekmény, nem hétköznapi leírások, és váratlan végkifejlet. Minden sorát imádtam.
És a ráadás, hogy a jön a folytatás, ugyanis több részesre tervezik a nyomozó kalandjait Cormoran Strike címmel, és már kilátásban van a második könyv is, ami decemberre érkezhet magyarul is:
Ízelítőnek pár mementó, miért imádtam nagyon:
"A Brit Hadsereg az egyéni szükségletek és kötelékek olyan fokú alárendelését követeli meg a katonáitól, ami egy civil eszének szinte felfoghatatlan. Önmagánál gyakorlatilag semmilyen magasabb rendű tekintélyt nem ismer el, és az emberi élet sorsfordító helyzetei (születés és halál, esküvő, válás vagy betegség) általában nem okoznak a hadsereg menetrendjében nagyobb fennakadást, mint a tank alvázán koppanó kavicsok."
"Amikor fiatal az ember és szép, nagyon kegyetlen tud lenni."
"– Csak egy lábam van.
– Ne hülyéskedj…
– Nem hülyéskedek, ott hagytam Afganisztánban.
– Szegény kicsikém… – suttogta vissza a lány. – Megmasszírozom, hogy jobb legyen.
– Aha… az nem a lábam… de azért most jobb."
és egy gyöngyszem, ami mindkettejük lényegét kifejezi:
"– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? (…)
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése