A könyv adatai: Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2014
Oldalszám: 448. old.
Fordító: Vallató Péter
A tartalomról, fülszöveg:
Egyesek a győzelemért versenyeznek. Mások a túlélésért. Minden november elején sor kerül a Skorpió Vágtára. A lovasok megkísérlik uralmuk alatt tartani tengeri paripájukat, amíg át nem jutnak a célvonalon.
Egyesek túlélik.
Mások meghalnak.
A tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Szűkszavú fiatalember, és ha gyötrik is félelmek, mélyen eltemeti őket, hogy senki se szerezhessen tudomást róluk.
Puck Connollyt más fából faragták. Sohasem tervezte, hogy indul a Skorpió Vágtán. Ám a végzet nem hagyott neki más választást. Benevez hát a versenyre – az első lányként valaha. S egyáltalán nincs felkészülve arra, ami várja.
Akárcsak sikerlistás Shiver-trilógiájában, a szerző, Maggie Stiefvater ismét megmutatja nekünk a töréspontot, ahol a szerelem és az élet egyaránt a legnagyobb akadályokba ütközik, és csak az erős szívűek képesek életben maradni.
Végre vissszakaptam a Maggie élményt. A Shiver után azt hittem nehéz lesz majd neki olyan könyvet írnia, ami megint ilyen hatással lesz rám az olvasás után. Aztán jött a Hollófiúk sorozata, amibe szintén szerelmes vagyok és most ez.
Imádom a vágtát, Corrt és Puck bátorságát, a szelet a bőrömön és a sós vizet és a halszagot, amit mind látok és érzek magam előtt, mikor olvasok. Az esőben nyihogó lovakat, a szelet, ami csípi az ember arcát. A világ egyszerű küzdelmeit. Sean mindent azért csinál, hogy Corr az övé lehessen, Puck pedig azért, hogy megmentse a családját, a házukat, azt amit otthonának tekint. És valahol a nagy megmentések közepette, egymásra találnak, és kiderül hogy már nem az vált fontossá, amit eddig annak hittek.
Szeretem a könyveiben azt a nehezen megfogható és megfogalmazható misztikusságot. Legendákra épít, és ezzel bevonja a mi világunkat is, minden misztikusságával, a hittel, a hiedelmekkel, érzelmekkel együtt.
Erre itt egy igen találó idézet a könyvből:
"– Azt hiszem, igaza van, Mr. Kendrick – mondja George Holly csukott szemmel. Arcát a szél felé tartja, enyhén előredől, hogy a lökések fel ne borítsák. Nadrágja már korántsem patyolattiszta: az elejét összefröcskölte sár- és trágyadarabokkal. Nevetséges, vörös kalapját lefújta a fejéről a szél, de mintha észre sem venné. A szél belekap szőke hajába, és az óceán énekel neki. A sziget magával ragadja az embert, ha hagyja magát.
Megkérdezem:
– Miben van igazam?
– Érzem Istent idekint."
Vagy ez itt:
"– Ismerem az észjárásodat. Mit akarsz az élettől?
(…)
– Tetőt a fejem fölé, kantárt a kezembe és homokot a lépteim alá.
Szeretem, ahogy a lovakról ír. Tudom, hogy szeret lovagolni is, tehát ezek az élmények sajátok, nem elmondások és kitaláció alapján írja, hanem ő maga is átélhette, ettől a könyv még személyesebb, még gazdagabb, még részletesebb.
Szeretem azt is, hogy nem kap olyan nagyon nagy hangsúlyt Puck és Sean kapcsolata, mégis minden jelenetet áthat. Nem fülledt erotika, mégis az ember szomjazza azokat a részeket, várja a párbeszédeiket. Számomra ez a jól megírt párkapcsolat, az igazán izgalmas szerelmi szál, nem feltétlen az ami csöpög a "forróságtól.
El akarok menni egyszer én is egy ilyen szigetre. Jó tudni, hogy vannak a világnak esetleg ilyen magaslatai, ahol az ember ennyire elveszhet a természetben, a részévé válhat, vagy ennyire szerethet. Szintén mámorító volt az a szeretet és hűség, amit Corr és Sean kapcsolatában megtapasztalhatunk ember és ló között.
Extrák és pár szó a külföldi borítóról:
Magginek minden könyvéhez és sorozatához van saját honlapja. Van ahol dalokat oszt meg hozzá, booktrailert, vagy a saját rajzait, amit maga készített a könyvekhez. A Skorpió Vágtának is van saját oldala (http://maggiestiefvater.com/the-scorpio-races/extras/), ott az extrák között éppen ő maga olvassa fel az első fejezetet és a prológust, érdemes belehallgatni, nagyon jól olvas, és át is lényegül közben. Végül bár a Könyvmolyképző igen jó borítókat készít a fordításokhoz, és igyekszik átvenni a külföldieket is, itt most nem sikerült nekik, és sajnos a magyar nem adja vissza igazán számomra a könyv hangulatát. Láttam Maggie oldalán, hogy olyan változatot használunk, amit több ország is, ám az én szívem mégis az eredeti felé húz. Szerintem ez a kép szuper, és benne van mindaz az erő, szellem akarat, ami a vadlovakat és a vágtát tükrözi, nagyon sajnálom, hogy végül nem az eredeti borítóval adták ki nálunk is, mert meseszép.
Ennél az idézetnél én nem bírom jobban összefoglalni, olvassátok!
"– Mondd el nekem, milyen! A vágta.
Olyan, mint egy csata. Lovak, férfiak és vér káosza. A leggyorsabbak és legerősebbek vesznek részt rajta, akik megmaradtak a kéthetes felkészülés során a homokon. A hullámverés az ember arcában, a november halálos varázsa a bőrön, a Skorpió dobok lüktetése a szívek helyén. Szerencsés esetben a sebesség. Élet és halál, vagy éppen mindkettő: nincs semmi hozzá fogható."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése