Maggie eddigi minden könyvét nagyon szerettem. Imádtam a farkasos sorozatát, a hollófiúkat, és bár a Skorpió vágtát még nem olvastam, arról is sok jót hallottam. A könyvtárban megtaláltam végre a Tündérdallam sorozat első darabját is, és gondoltam belevágok, várva a megszokott Maggie élményt.Az eleje jól indult:
Deirdre Monaghan egy bámulatosan hárfázó tehetséges 16 éves. (Miért épp hárfa?, de tetszett, hogy em szokványos). Ám az egyik fellépése előtt egy fiútól álmodik, aki másnap megjelenik épp a hangversenye előtt. Felajánlja a segítségét, és kíséri őt fuvolán.
Luke nagyon furcsa eset. Titkai vannak, és direkt kerüli azokra a választ. De sokat kering Deirdre körül, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Míg Luke titkokat rejteget, addig Deirdrét mindenhol lóherék és gonosz tündérek veszik körbe, és lassan felfedezi a képességeit, és hogy mekkora veszélyben van.
E közben nagy segítségére lesz nagymamája és barátja James, akire mindig számíthat, még a bolondériák idején is.
Az első 100 oldal nagyon tetszett. Egy izgalmas, mozgalmas cselekmény, tele gonosz tündérekkel. Nem igazán vagyok velük kibékülve, de tudom, hogy az ír legendák mindig rossz, csenevész manókról és tündérekről szólnak, akik komiszak és szeretnek játszani az emberrel, szóval ez a rész tetszett. Deirdre képességei is, bár azt hiszem, a Látó képessége itt nem olyan hangsúlyos, talán, ha két esetben esik róla szó.
Nagyon fontos benne a zene, amit nagyon szeretek. A tündéreket ez vonzza, és mély érzelmeket is ez fejez ki. Ahogy együtt játszanak, az maga a vallomás, könyvön keresztül is, ezt nagyon jól megírta benne Maggie.
Amiért viszont nagyon haragszom, az James a szomszéd srác karaktere. Mindent elhisz első szóra, utána meg kezdődik az "én vagyok a legjobb barátod, és szeretlek, ...." ezért mérges voltam mert klisés.
És itt valahol el is veszett a varázs, már csak azért olvastam hogy a végére érjek. Sajnos most nem volt olyan érzésem, mint pl a Shiver, vagy a Hollófiúk első része esetén, hogy nekem ez mindenképpen nagyon kell.
Pár szó a borítókról:
Az angol eredeti is fekete, de azt hiszem a Könyvmolyképzős itt megint egy pár fokkal jobb lett. A kalitka, a galambok és a hangjegyek sokkal inkább utalnak Luke-ra és a zenére, mint az angol borítón a tőr és a lóherék. Ezeknek is van szerepük, de nem ennyire kifejezőek. Az angol nekem ebben a formában nem nagyon tetszik.
Viszont tudom, hogy a magyar meg szépen viszi tovább az ívet. A sorozat három részesre lett tervezve, ebből már megjelent a második rész a Ballada: A holtak éneke magyarul is, viszont ha minden igaz, a harmadik még angolul se készült el. A magyar második rész szépen kapcsolódik az elsőhöz, kicsit sötétedik a színvilág, és a kalitka mellé megkapjuk a kulcsot is.
A leírás alapján ebben a részben viszont főleg James lesz a főszereplő, és kicsit Deirdre is háttérbe szorul. Lukeról pedig nem is olvastam, ami szomorú, mert nekem ő volt a kedvenc karakterem, és nem James. Inkább olvastam volna az ő szemszögéből, de reménykedjünk, hátha a harmadik részben :-D
Végül:
Szóval vegyesek az érzelmeim, el fogom majd olvasni a második részét is, de most sajnos nem volt olyan átütő az élmény, mint a másik két sorozat esetében. Aki szereti a tündéreket, csintalan manókat, és a zenét, azok mindenképpen forgassák, mert lehet, hogy tetszeni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése