Könyvajánló: Susan Ee: World After- Túlélők világa

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 384. old. 

Fordította: AncsaT

Fülszöveg:

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Gondolataim a könyvről:
Nagyon nagyon vártam már ezt a folytatást. Nem olyan régen olvastam az első részét, és még elég élénken bennem van az emlék. Egyedinek, új, érdekesnek találtam a bukott angyal klisé mellé. Ezek az angyalok nem jók, szó szerint az "apokalipszist" hozzák magukkal a világ romokban.

Mégis a menekülés és a bújkálás között Rafi valahogy megtalálja az az egyetlen embert, aki képes, akar és tud is neki segíteni. A második részben külön vannak. Penryn menekül a családjával, kitaszítják, megbámulják, kinézik őket. Nagyon sokat szenved, nyavalyog az elején, és elég nehezen indult be a cselekmény. Sokat viszolyog Paige miatt, és a leírás alapján én is azt tettem volna. Sőt néha olvasás közben is siettem, hogy túl legyek egy-egy ilyesztőbb részen.

Több ilyen könyv után rájöttem, hogy nagyon nem szeretek a kínzásokról, csonkításokról, bántalmazásról olvasni. Tudom, hogy ez egy ilyen világ, de ettől nekem néha kínszenvedés, és gyötrő volt az olvasás.

"– Bármely gyűjteménynek díszére válna ez a brutális kard, ami emberek gyilkolására és feldarabolására szolgál, és különleges módon, úgy tervezték meg, hogy a legrettenthetetlenebb ellenségeid térdre hulljanak, az asszonyaik pedig jajveszékelésbe kezdjenek már a látványától is, te pedig képes vagy úgy hívni, hogy… Tündérmackó???"

Ami viszont az egyetlen örömöm, és üde színfolt volt, az a Kard, Rafi kardja, és a Penryn és közte levő kapocs. Tetszett, hogy bár Rafi nincs jelen, a karddal mégis jobban megismerjük, belelátunk, milyen volt előtte, miket tett, hogyan érzett. Ezeket a részeket vártam, és szerettem, amíg rohangáltak és menekültek.  "Tündérmackó" szegény elég sanyarú sorsot kapott Penryn mellett, de végtelenül viccesek és jók azok a jelenetek. Ezeket csak Du-Dam jelenléte tette még jobbá, főleg ezeket a részeket kedveltem, amíg be nem indult a cselekmény.

"– Mindjárt rosszul leszek – mondom.
– Megparancsolom, hogy ne tedd! – utasít Obi.
– Jaj, ezt nem kellett volna! – mondja Du-Dam. – Ez a csaj egy született lázadó. Csak azért is hányni fog, hogy neki legyen igaza."

Onnantól fogva, hogy Penrynt a szigetre viszik, felpörögnek a dolgok, megtudjuk mi történt Paiggel, és még mindig meglepődöm, hogy Penryn anyjának milyen jó a karaktere. Mindig épp akkor és ott bukkan fel, ahol az ember nem várná. Jó szereplő. A végén kapunk nagy csatát, és végre találkozunk Rafival is teljes valójában. Az ott lejátszódó beszélgetések és részletek a könyv csúcspontjai számomra, nem a harcjelenetek. Végre egy félig rendes véget kapunk, és most már boldogan várhatjuk a vég napjait.

"-Ne szólj egy szót sem! Ahogy kinyitod a szád, egyből tönkretennéd a kedvenc fantáziám, amiben kimentek egy ártatlan lánykát a veszedelemből." 295. old.

 "– Szörnyű érzés volt elveszíteni. – A hangja szinte csak dörmögés. – Mostanáig nem is tudatosodott bennem, hogy mennyire kötődöm hozzá. – Felemeli a kezét, és kisimít egy nedves tincset az arcomból. – Hogy milyen veszedelmes függőséget okozhat.
A pillantása odaszegez a helyemre, mozdulni, lélegezni sem tudok.
– Talán a kard helyett egy lánynak kéne ilyeneket mondanod. Talán az a lány is szeretne veled lenni. – Suttogva törnek fel belőlem a szavak."

327. oldal

 

Pár szót a kardokról: 
Manapság egyre több olyan könyv van ahol, a főszereplő vagy mellékszereplő kardja él, gondolkozik, lelke van. Ilyen például On Sai-nál Calderon kardja, aki mintha egy ember lenne, és ha kardtáncot járnak, egyesülnek is a viselőjével, tulajdonosával. Aztán ugye itt van Rafi, akinek arkangyalkardja van, neki járó tisztelettel, de ez a kard is emlékezik,  megőrzi a benyomásokat, érzéseket a viselőjétől, hordozójától.
Vagy emlékezzünk csak vissza a Harry Potterre, Griffendél Godric kardja is annak jelenik meg, aki érdemes rá, és igazi Griffendéles, ezért tudja Harry segítségül hívni.
Viszont ha még jobban visszamegyünk, már a régi, középkori időkben is voltak nagyon híres kardok. Ilyen például az Excalibur, Arthur király kardja, vagy a szintén középkori értékekre épülő Gyűrűk Ura, Tolkien nagy műve, ahol több fontos kardot is meg tudunk nevezni : (és itt most kicsit kiélem a szenvedélyemet)
Fullánk: Frodó tünde kardja (előtte Bilbóé, ő adja neki, a Hobbitban találja meg egy troll vacokban), kéken ragyog, ha orkok vannak a közelben.
Andúril: a Nyugat lángja, Narsil darabjaiból kovácsolták Aragornnak, ez vágta le régen Szauron kezéről az egy gyűrűt. Ezt használja Aragorn a nagy ütközetben is a végén.
Glamdring: Gandalf kardja, Gondolinból való a 3 nagy kard közül az egyik.
Szóval volt régen is ilyen a könyvekben, és nekem nagyon tetszik, hogy ezt ma is visszahozzák az írók. Végtelenül színessé, és érdekessé teszik a történetet.

Végezetül pár szó a borítókról:
Nagyon szép egységes, nem csicsás, és mind a háttér, mind a szárnyak szép motívumok, visszatérnek mind a három köteten, azt hiszem, a harmadik sikeredett a legjobban. Már felfedték a borítót, és ha minden igaz, Amerikában éppen május 12-én, tehát tegnap már megjelent a harmadik része angolul, megrendelhető e-könyvként is például az Amazonról. Itt még bele is lehet olvasni az első három rövid kis fejezetbe. Drukkoljunk, hogy minél előbb elérjen hozzánk is.

Mert akármennyire is szenvedtem ezzel a könyvvel, át kellett kötni a végsőhöz, a harmadikhoz, és arra jó volt. Akinek az első tetszett, mindenképpen olvassa el, de még jobban várja majd a harmadikat!