Könyvajánló: Marion van de Coolwijk: Lucky Girls 1. - Apa kerestetik

A könyvet egy Facebook játék jóvoltából nyertem, pont megtaláltam a játékot, és nagyon nagy mázli, hogy pont nyertem, talán évente egyszer, ha szoktam nyerni valamit, de rettentően örültem, hogy könyvet nyertem, és kaptam még mellé a Tilos az Á sorozatról ismertetőt is, és egy szép órarendet!
Lássuk a medvét.

A könyv adatai: 
Kiadója: Pagony, Tilos az Á sorozat
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 256. old. 

Fordította: Rádai Andrea

Borító grafika:Popovics Ferenc

Fülszöveg:

Joan, Hanna és Tanja amszterdami kamaszok, de nem ismerik egymást. Joan családja gazdag, menő cuccai és barátai vannak. Hanna egy népes családban él, kitűnő tanuló. Tanja egy intézetben nevelkedik: ő a harsány megmondóember. Vajon mi köti össze ezt a három lányt azon kívül, hogy ugyanazon a napon születtek? „ – Joannak mákja van, mert jól megy a szüleinek, neked mákod van, mert erős vagy, és én... Nekem is mákom van, hogy ennél a szónál maradjak. Tudom, hogy milyen egy meleg, meghitt és biztonságos otthon, és irtó nagy szerencsém van a szüleimmel, akik nagyon figyelnek rám, és megtanítottak arra, hogy bátran legyek az, aki vagyok. Egy darabig hallgattak, és az elhangzottakon gondolkodtak. Tanja szólalt meg először. – Igazából mindhárman óriási mázlisták vagyunk. MI VAGYUNK A LUCKY GIRLS!”


Gondolataim a könyvről: 
 Amit már az elején érdemes leszögezni, hogy nem árulnak zsákbamacskát. A könyvet tini korosztálynak, tehát 12-16 éves korig ajánlják, és tényleg annak is szól. Kicsit hasonlíthatnánk a két Lottihoz is, de itt három lányról beszélünk, viszont a környezet és a kor már lényegesen modernebb. Sejthető az is, és talán nem lövök le vele nagy poénokat, hogy van közös szülőjük, és kiskorukban elválasztották őket. A vízválasztó vonal a 16. év, amikor minden kiderül és elkezdődik a nyomozás. 

Jól felépített és megírt a három karakter. Egyesével ismerjük meg Joan, Hanna és Tanja a saját környezetét, és ők ennek megfelelően viselkednek. Vannak nagy nevetések, zene bömböltetés hajnalig, rajongás a fiúbandákért, sértődés, veszekedés, nagy hangos nevetések. Több szemszögből olvashatjuk, a lányok gondolatai szépen elválnak a fejezetekben felváltva. 

Alapvetően nem volt nagy bajom a történettel, igazi amszterdami holland környezetben vagyunk, mindenki bicajozik, kocsmák, buli, koncert.... elég jól le van írva és ki van bontva a környezet, viszont számomra ennek a nyelvezete már, hogy is mondjam, talán nem nekem való. A mondatok rövidek, egyszerűek, tele vannak tinis beszólásokkal. Én is tudtam élvezni a húszas éveim közepén, de már néhol untam, és nem kötött le úgy, mint mondjuk egy mostani "Vörös pöttyös", vagy akár egy fantasy, krimi. Azt hiszem, ettől egy tinédzsernek még simán élvezetes lehet, és az is a maga módján, mindössze annyi történt, hogy engem ez már későn talált meg, és másként, más szemmel nézem így a könyvet. 

A cselekmény itt is a végén lesz izgalmas és fordulatos. Kicsit nyomoznak a könyvben az apa kiléte után, (bár már számomra elég korán világos volt, ki az,) és utána már csak gyötrődtem, míg ők "hezitáltak" a könyvben. 

Maga a koncert élmény nagyon jó volt csattanónak, izgalmasan, mozgalmasan volt megírva, de nekem már kicsit talán túl vontatottan is. Én azt az elvet vallom, hogy attól mert valaki fiatal, teszem azt tini, még nem buta, és nem kell lebutítani, vagy egyszerűbb szöveget, túlságosan átlátszó cselekményt írni, mert a tinik nem ostobák, csak fiatalok, de okosak.  Lehet számukra is elgondolkoztató, értékes, akár bonyolult szálakat is megírni, igényes, szép fordulatos nyelvezettel, legfeljebb lassabban olvassák, és küzdenek vele. Vagy lehet az ő közvetlen nyelvükön, de nem háromszavas mondatokban, mert számomra egy idő után ez már bosszantó volt. 

Felnőttként ugyan úgy tudok élvezni egy Micimackót, vagy egy Kis herceget, ha úgy van megírva, és olyan dolgokról szól, amiért érdemes elolvasni. Nem egy a kettő, tudom, de remélem érződik, mire akarok kilyukadni. Tudom, hogy vannak a Tilos az Á sorozatban nagyon jó kötetek, hallottam róluk a húgomtól (pl. Kemény Zsófi: Én még sosem, Anna Woltz: Száz óra sötétség) aki olvas is tőlük, és élvezi a könyveket, és remélem, további ehhez hasonlóan jó könyvekkel gyarapodik még a későbbiekben a sorozat.

Pár gondolat a borítóról:
A sárgás rajzolt, pöttyös alapú borító nekem a régi pöttyös könyvek hangulatát juttatta eszembe (Nem a mostani vörös pöttyös, hanem a színes alapon pöttyös hátterek és kép stílusú, klasszikus mintákat), és ezt a rajzolt grafikus három tini lány csak feldobja, e mellett jól látszik a különbség is a lányok között. Utal a tartalomra is, és kicsit kifejezi az ikonikus bicajjal, hol játszódik. Szeretem a beszélő borítókat, és ez az, úgyhogy nagy pirospont érte.
Kerestem eredeti borítót a szerző honlapján is, de hollandul van, és számtalan gyerekkönyvet írt, így nem sok sikerrel jártam, de a szép rajzokért egy pillantást mindenképpen megér.

 Összességében: 

Ez egy kedves, jól felépített és kitalált történet három amszterdami tinilányról, tinilányoknak, akik önmagukat, a származásukat és a helyüket keresik a világban!