Könyvajánló: Anthony Ryan: A várúr

A könyv adatai:

Kiadója:Fumax

Sorozat: Holloárnyék-trilógia 2.

Kiadási év: 2015

Oldalszám: 712. old. 

Folytatásos: igen, 2. rész

Fordította: Matolcsi Kálmán

Eredeti címe: Tower Lord

Borítóillusztráció: festmény

Az első részről A vér énekéről írt könyvajánlóm!

Fülszöveg:
A hatalmas sikerű fantasy debütálás, A vér éneke New York Times bestseller folytatása!

Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet.

Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes.

A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani.

Gondolataim a könyvről:
Januárban olvastam a Vér énekét és bár közben sok minden közbejött, csak bekerült a könyvtárba a második rész is, úgyhogy végre két hete nekieshettem a folytatásnak is.

Ez a kötet sokkal borúsabb, sötétebb az előzőnél. Míg az első részben Vaelin gyermek és fiatalkorát ismerjük meg, addig itt már a csatáktól, háborúktól, rabságtól kicsit talán megtört, a világba belefáradt férfival találkozunk.  Évek teltek el, a királyságban Malcius, Janus fia uralkodik, aki megteszi Vaelint az Északi Végek Urának. Aztán még három másik, más helyen levő szereplő útja kapcsolódik bele a történetbe. Frentis a volári birodalomban raboskodik, Lyrna diplomáciát próbál kiépíteni a lonak néppel, és közben olyan dolgokat lát és tapasztal, ami egész lényét megváltoztatja és persze ott van Reva aki bosszút keresett, de egy uradalmat és családot talált.

A könyv váltott szemszöggel operál, sikeresen mindig ott hagyják abba, ahol a legizgalmasabb. Számomra még mindig Vaelin és Lyra a két legérdekesebb karakter, de egyre jobban mélyül a világkép, Frentis felnőtt, és egy teljesen más birodalmon küzdi át magát igen véres úton (itt jegyezném meg, ez a szál nagyon nem tetszett, viszont szerettem Frentis fejében lenni), és Reva, aki új bástya lesz majd a csatázó királyságban és nagyon szép karakterfejlődésen megy át.

Sok minden változott az első rész óta, a harcok, belső csaták komolyabbak, sötétebbek, kiismerhetetlenebbek. Nagyon tetszett, hogy Vaelin miatt több képet kapunk az északi népekből, a seordah, a lonak, és eorhil nép életéből. A nyelvek, a szokások, a mítoszok, felerősödnek. Pár régi ismerős is visszatér, bár nem annyi, mint szerettem volna. Nortah ilyen volt közülük. Itt nagyon hiányzott a régi banda, sajnálom, hogy az idő múlásával a kedves szereplők itt is kopnak, és csak reménykedem benne, hogy nem lesz belőle Trónok Harca.

Még mindig jellemzik a szép tájleírások, a pattogós, keveset mondó, de sokat jelentő párbeszédek, a fantazis hangulat. Most megint kitágul egy kicsit a térkép, sokat vagyunk hajókon, újabb harcmodorokkal ismerkedünk, és egy zúzós várostrom is képbe kerül.

A folytatás pedig még több sötétséget ígér. Vaelin súlyos veszteséget szenved a könyv végén, ráadásul függővéget kapunk, (elég csúnya függővéget, de szerencsére a fumaxnál már megjelent a folytatás, amit meg is vettem a Könyvfesztiválon, jessz! Neki is állok nem sokára!)

Borító extra:

Angol borítók

Amerikai borítók

A külföldi borítók egyértelműen sokkal sötétebbek, nem a fantazi elemeket mutatják, hanem a csatás, harcos vonulatra gyúrnak. Itthon saját új tervezés volt a Fumaxnál, és megint egy csodás hangulatú festményt választottak a borítóra, ahogy a harmadik résznél a tűzkirálynőnél is. Sajnos a külföldi csak Vaelinre utal, nekem e miatt is jobban tetszik a magyar, ott azért más elemek is megjelennek. Hajrá Fumaxos fiúk, jók vagytok!

Rég olvastam olyan fantasit, (talán a Gyűrűk Ura óta nem is), ami ennyire felépített, kidolgozott, eposzi, jó csataleírásokkal tűzdelt lenne! A karakterek változnak, fejlődnek, a szereplőink  élnek, mozognak, és ott a rengeteg titokzatos északi nép, mennyi mennyi titok, és veszély és cselszövés! Imádom, és mindjárt olvasom is a folytatást!