Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér

"Ezt teheti tizenöt perc egy emberrel. Tönkreteheti.
Vagy megválthatja."

Hoovertől olvasott korábbi könyvek beszámolói.

A bejegyzés több spoilert is tartalmaz! 




Gondolataim a könyvről:
Ez nem egy kedves lányregény. Hoover egyik talán legkeményebb könyve. A borító már elég egyértelműen elárulja, hogy ez nem is egy cuki, aranyos szerelmes történet, de Colleen most olyan kemény vizekre evez, ami korunkat is megremegteti.

2016 augusztusában jelent meg a könyv, tehát a téma nagyon is friss és aktuális.
Miért maradnak a bántalmazott nők akkor is a családban, amikor a dolog újra és újra megtörténik? Minden fekete és fehér? Miért nehéz kilépni a körforgásból, ha tudjuk, hogy nem változik a helyzet? Ezekre a kérdésekre keresi a véresen komoly választ Colleen ebben a saját tapasztalatokon alapuló könyvében.

A történet Lily Bloom fiatalkorával, és naplójával kezdődik. Naplóját az amerikai humorista talk show vezetőjének, Ellen DeGeneresnek címzi (talán nem véletlenül), elmesélve benne milyen is az eltitkolt családon belüli erőszak. Anyja szó nélkül tűri és rejtegeti orvos férje bántalmazását, mert nincs önálló egzisztenciája, lányával nem tudna külön költözni.

Mikor a már beteg apja meghal Lily nem igazán tud egy jó dolgot sem mondani arról az emberről, akit az apjának nevezett életében.
Nem hiába, hiszen egyetlen szerelmét, a szomszédban hajléktalanként bujkáló Atlast is ő üldözte el. Lily jó szíve és segítőkészsége reményt és vigaszt jelentett Atlasnak, előítéletek nélkül, a legnehezebb pillanatokban. Ez a kapcsolat visszatérő elem, és az egész történetet meghatározó, átszövő momentum. Hogy mindig volt egy biztos pontja. Egy férfi, akire számíthatott, akiben megbízhatott.

Bostonba költözve az egyetem után önmegvalósításba kezd. Itt találkozik Rylelal, (egy év után újra, mert egy viharos éjszakán már játszottak 'kendőzetlen igazságot') és megtörténik az egymásra találás. Olyan szépen írja le az elején, hogy miért szerethetünk bele apránként valakibe. A hangja, a ruhája, a gesztusai, az érintése. Majd hirtelen jön minden, a család, a házasság, a közös lakás. És az első pofon is. A titok csak később derül ki. Alapvetően itt két dologra vezethető vissza minden. Egy gyerekkori traumára, aminek következtében emberünknek dührohamai vannak, és az alkoholra. (Az a k**va alkohol mindig bekavar.) És hiába magyarázza ki magát, kér bocsánatot, és könyörög, a második, és harmadik eset már sorozat, megismétlődő folyamat, amiben Lily végre felismeri a családi mintát.

Sőt, a harmadik már olyan komoly, hogy kórház lesz belőle, ahol viszont egy másik dolog is bekavar. Igen, jön a gyerek. És itt kezd nagyon ismerős lenni a helyzet, mert már nem csak az ő élete a tét, hanem a saját gyermekéé is. Hogy összeszedje magát, Atlas lesz a megmentő, akinél meghúzódik, majd kap egy kis időt, hogy átgondolja és lerendezze magában a dolgokat.
Az itt levő gondolatoktól sírtam el magam. Mikor végig veszi a gyerekkorát, a saját élményeit, az anyjával történteket, és persze a belső fájdalmat, hogy attól az embertől szenved, akit a legjobban szeret. Hogy a válás két embert tenne tönkre. Hogy a gyereke vagy csonka családban nő fel, vagy egy olyanban, ahol fenn áll az esélye, hogy ő is bántalmazott lesz. Nagyon komoly sorsokat eldöntő kérdések ezek és Colleen velőt rázóan valóságosra írja meg ezt is és a szülés pillanataiban lejátszódó megvilágosodást.

Megkereshetjük a saját megoldásainkat. Innen már viszont egy konkrét járható út van, és ha a szívünkre hallgatunk, bár nagyon fájdalmas (még olvasni is), tényleg a Lily által választott út lehet a legjobb. Mert nem rettegve él. Mert a gyermekével talán tényleg minden véget ér, és neki nem kell azt átélnie mint az anyjának és a nagyanyjának.
Itt egy lélegzetvételig fennakadtam az Emerson néven (ilyet szerintem nem adunk egy lánynak, még ha a becézett alakját használjuk, és érzelmi kapcsolat van benne, akkor sem.)

Aztán kapunk egyfajta szépen lekerekített lezárást, amire mindannyian várunk a szívünk mélyén. Mert mindenkinek kell, hogy legyen az életében egy Atlas.

És ezek után jön még az író utószava... amin az embernek szinte megint sírni lenne kedve. Mert azért ilyen nyers, erőszakos és kemény, mert az életből táplálkozik. Az író életéből. Olvassátok el, sok a közös vonás a karakterek és a valós személyek között. Azt hiszem, ez neki is inkább terápia volt.
És ez nagyon is sikeres lehetett, látva azt a szeretetet és támogatást, amit a neten kapott a borító megjelenése, és a könyv forgalma után. Százak készítettek fanartot csak úgy, vagy versenybe, vagy tisztelet adásként, használva a borító törött virágait.

Nem tudom, én hogyan döntenék egy ilyen helyzetben. Ez a könyv megint rávilágít arra is, milyen könnyen ítélkezünk (akár Atlasról, akár a családi helyzetről), de a dolgok mindig összetettebbek, nem minden fekete és fehér. De figyelnünk kell egymásra. És főként segítséget kérni! Nem kell minden terhet egyedül cipelni.


Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖

Ezek azok a könyvek, amik az olvasás után is velünk maradnak. Hoover még nem írt olyan könyvet, ami ne mozgatta volna meg a belsőm valahogy. Még napokig, hetekig ezen kattog az ember agya, és nem hagyja nyugodni. A 2017-es best of lista írásakor is emlékeztem az Egy nap talánra. Tud valamit a nő.
 

A könyv adatlapja:

Kiadó: Könyvmolyképző

Sorozat:Vörös Pöttyös

Kiadási év: 2017

Oldalszám: 424. old. 

Folytatásos: nem

Eredeti címe:It ends with us

Fordította: Kamper Gergely

Fülszöveg: 

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!