Könyvajánló: Tahereh Mafi: Illaberek

"Tárd ki a szíved! Hegyezd a füled! És sohase utasítsd vissza a világot, ha táncba hív!"

Gondolataim a könyvről:
Ez az első találkozásom Mafi munkájával, de azt hiszem, nem ez lesz az utolsó. Nem olvastam a Ne érints sorozatot, viszont az Illabereknek olyan fantasztikus volt a borítója és csábító a színei, hogy nem lehetett ott hagyni a Szieszta polcon.

Fenyérhát, ahol két hősünk él, Dámamezey Alíz Alexandra és Zsombérki Olivér a színek, az élet, a fények világa. Az egyetlen baj csak az, hogy Alíz színek nélkül született, és ami tőlünk különböző, nem átlagos, nagyon nehezen fogadjuk el.

Alíz apja, akit nagyon szeretett elment, az anyja a többi gyerekkel pedig nem veszi figyelembe, csak azt várja, hogy bogyókat gyűjtsön. Alíz egyetlen reménye a tizenkét éves korban elérkező Tálentum, amire mind valamilyen különleges tehetségükkel készülnek a gyerekek. Alíz tehetsége a saját zene és tánc, ezt mutatja be a közösségnek (legalábbis ő ezt hiszi). De ez nem bizonyul elegendőnek, összetörik az álmait, így egy nem várt segítség érkezik máshonnan, és egy furcsa, különös kalandra indulnak.

"– Drága Alíz! – folytatta az apja, és felé nyújtotta a kezét. – Miért kell neked úgy kinézned, mint nekünk? Miért kell neked megváltoznod? Változtasd meg a mi látásmódunkat! Ne magadat formáld át!" 

Olivér megbántotta. Ő az, akit mindenkinél jobban gyűlöl a világon, mégis vele van lehetősége egyedül útnak indulni, és megkeresni édesapját. Az út közben rengeteg furcsa hellyel találkozunk, és ebből még csak a legapróbb az, hogy Alíz tulipánokat szeret rágcsálni.

Tündérmese ez az elfogadásról, a másságról, a gyermeki barátságról, a szüleink iránti szeretetről, hűségről, és egy lányról, aki azt várja, hogy valaki viszont szeresse.

Csodás képek vannak benne, ahol a fény esik, a gyerekek virágokat esznek, és miért ne lehetne mindez valóság? Ha a képzeletünk ennyire szabad, miért ne lehetne a szívünk is szabad mikor olvassuk?


Érdekességek:
Amivel én most szembesültem, hogy Tahereh Mafi annak a Ransom Riggsnek a felesége, aki a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sorozatot írta. Csodaszép egy pár, kis különcök és furcsák, de nagyon összeillenek.

A könyvet angolul Furthermore-nak hívják, ott az a megfelelője a mi itthoni népdalokban és mondákban fellelhető mesebeli helységünknek.
„Illa berek, nádak, erek..” Pontosan mit is jelent az idézett, mesebeli „varázs mondat”, ami így folytatódik: „.. hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok!” ? A mesékben, ha el akarunk tűnni egy adott helyről, a környezetet, ahol éppen állunk, pontosan elsoroljuk, mert az feltétlenül szükséges, hogy a varázslatot pontosan hajtsuk végre. (Nyelv és tudomány cikke 2013 júl. 3.)

Hasonlóan tündéres a külföldi borító is, itt nem az eredetit kaptuk meg:

És van folytatása is Wichwood néven, ami hasonló mesebeli berkekben játszódik, de már egy másik leányka a főszereplője.

Nem bántam meg - nem volt annyira egyedi, de jól szórakoztam 💃

A könyv adatlapja: 

Kiadó:Ciceró

Kiadási év: 2017

Oldalszám: 336. old. 

Folytatásos: igen, sorozat, de egy másik lányról szól.

Típusa: ifjúsági regény

Fordította: Heinisch Mónika


Fülszöveg:
A tizenkét éves Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon.

Kedvenc gyerekkori olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá az ember.
A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.