Christelle Dabos: Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.)

"(…) kettejük hallgatásában több van, sokkal több, mint bármi, amit szavakkal el lehetne mondani."



Ajánlóm az első részről itt olvashatod. 

Gondolataim a könyvről: 
 Ophélie és Thorn eljegyzése immár lelepleződött. Kilétét felfedte az udvarban és megköttetett a szerződés, hogy az esküvő után, amikor Ophélie és Thorn képességet cserélnek, Thorn képessé válik a Faruk által oly nagyon áhított könyv elolvasására.

Faruk és a könyve

Ebben a kötetben bár Ophélie még az elején mindig a Holdvilág bezártságát élvezi, már szélesebb rálátásunk van a kinti világra, a Sarkot benépesítő nemzetségekre. A francia hölgy, Rowlinghoz hasonlóan nagyon ért ahhoz, hogy csak apránként csepegtesse az információ morzsákat a cselekményből, így soha nem tudunk meg mindent egyszerre, de ennek köszönhetően olvasás közben sem mindig kikövetkeztethető, ami jót tesz a cselekménynek.

Faruk megteszi Ophéliet családi főolvasó kisasszonynak, így minden este mesét mondhat a nagyúrnak. Főszereplőnkön már látszanak a komoly karakterfejlődés elemei, kérdéseket tesz fel, és már vissza is mer beszélni, olykor pedig egy-egy Nem is elhagyja a száját.

A szekrényes tükör kapcsán kicsit többet találkozhatunk Thornnal, és apránként előttünk már világos lesz, ami a kezdettől fogva sejthető. Hogy a kemény, számításokat végző külső mögött időnként megdobban a szív is.

Ebben a kötetben sokat lágyult Berenilde viselkedése (aki a babavárás végén tart) és Roseline néni kapcsolata Ophélieval. A mellékszereplők közül Róka lopta be magát nagyon a szívembe, míg bár Archibaldot is láthattuk, nem úgy, ahogy elképzeltük.

A cselekmény központi kérdése az Ophéliék rejtekhelyén, a Holdvilágba menekülő nemesség eltűnései. Hétről hétre új nemes tűnik el, és persze Ophélie a mindenféle tiltások ellenére nyomozásba kezd. És persze a legnagyobb bajba és kalamajkába keveredik.

Két új érdekes színfolt volt a kötetben, az egyik az időnként megjelenő töredékek (vélhetően Faruk családfő emlékei), és hogy elég közel kerültünk a családfők, Isten és a könyv titkához, és hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze.

A másik a vonattal vidékre tett utazás volt a szanatóriumba, ahol a Sark látképe szélesedik, találkozhatunk Thorn anyjával és egy darabkával a múltjából, és végre elhagyjuk a Légvárat. Talán az egyik legcukibb jelenet is ide köthető.

Végül a nyomozásra is egyszerű, ám parádés választ kapunk, és ezzel eljutunk a két kötet óta várt nagy esküvőhöz. Ami egy börtönben történik, közel sem olyan körülmények között, ahogy azt az ember elvárná. De persze ez is a meglepetés része.  A második könyv legjobb párbeszéde zajlik itt Thorn és Ophélie között. Mind a ketten sokat változtak. Más emberek lettek, mégis tudnak egymáshoz közeledni. Valahol ez ennek a kötetnek a csodája. És e mellett a családfők, a könyv és a nyomozás is eltörpül.

Azt kell mondanom, bár sorozatok esetében ritka az ilyen, de sokkal jobban tetszett a második rész, mint az első. A cselekmény, a karakterek viselkedése, és főleg a rengeteg szereplőfejlődés.... nagyon várom a folytatását. Mert szokás szerint függővége van. Vagy legalábbis eltűnik a szemünk elől az egyik főszereplő, ami rém bosszantó.


"– És ön, ön is utál?
– Azt hiszem, nem. Már nem.
– Akkor jó – dünnyögte Thorn az orra alatt. – Mert még soha nem törtem ennyit magam, hogy egy bizonyos személy ne tartson utálatosnak."

Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖

Illusztrációk: Képek a Pinterestről, Tumblrről @Patricial Lyfoung


Fülszöveg:
2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

A könyv adatlapja: 

Kiadója: Kolibri
Kiadási év: 2018
Oldalszám: 664. old.
Műfaja: ifjúsági fantasy
Fordította: Molnár Zsófia

Borító: az eredeti francia alapján
Folytatásos: a Goodreads szerint 4 részesre várható, a 3. már megjelent eredeti nyelven

Francia címe: Les disparus du Clairdelune