„Amíg él a szeretet és az emlék, addig igazából nincs halál.”
– Cassandra Clare
Gondolataim a könyvről:
Mióta a Túl szépet elolvastam, tudtam, hogy Tibiben több is rejlik. Nagyon jól képes meglátni a morális, mindannyiunkat érintő problémákat, ám mégsem sziruposan, szájbarágósan, a már sokat olvasott módon adja elő.
Nagyon elakartam már olvasni ezt a könyvet. Féltem tőle, mert azt többen lelőtték, hogy nem lesz amerikai, nem lesz happy end a vége, és nem lesz szirupos. Viszont én pont ezt imádtam benne. Ettől volt nagyon egyedi és megrázó.
Lillának csontrákja van. Még csak 18 éves, és szembe kell néznie azzal, hogy 8 év szenvedés után, már nem lesz több műtét és kemó, amiben reménykedhet, amit még ki kell bírna, amiért még érdemes lenne küzdenie. Döntenie kell. Vagy a megnyújtott hosszított pokol a kórházban, vagy a bár lehet, hogy rövidebb, de annál szabadabb élet a Fortepex nevű gyógyszer segítségével otthon. Lilla az életet, a pár nap szabadságot és a bakancslistája teljesítését választja. Innen pedig már egyenes út vezet az utolsó 40 oldalas bőgéshez.
De vajon az ő helyében mennyien választanánk ezt? Függetlenül attól, hogy a Fortepex kitalált, vagy tényleg létező gyógyszer a rákkutatók körében, hasonló hatékonyságú szer esetén, választanánk e a biztos, gyorsabb halált, annak reményében, hogy akkor az utolsó napjaink vidámabbak, tervezhetőbbek, emberibbek, élettel telibbek lennének?
A mamám tüdőrákban halt meg. Látni, ahogy pár hónap alatt elsorvad, kegyetlen érzés. Mindannyiunk családjában lassan előfordul valaki, akinek ilyen vagy olyan családtagja a rákkal küzd vagy abban halt meg. Kellenek az ilyen könyvek, ahol a téma a veszteségfeldolgozás, hogy hogyan élik meg, dolgozhatják ezt fel a körülöttünk élők, de főleg a hátramaradt családtagok.
Meg kell tanulni továbblépni is. Szép Tibi alapötlete, hogy a családtagoknál Lilla a végső mozgatórugó. Hogy az apja tanuljon tovább, hogy a nővére Edina vállalja fel a leszbikusságát (nincs Tibis könyv LMBT szál nélkül), vagy hogy a ducibb Betti kiálljon és énekeljen mások előtt. Nagyon nagyon szerettem ezért ezt a könyvet!
Tibi írása azért eredeti, mert főszereplője még csak 18 éves, így kora okán a rák tényleg élete legnagyobb részét elveszi, nem csak a végét, vagy a nyugdíjas éveket. Így még elviselhetetlenebb a gondolat. Bár a regény nagyon rövid, nincs benne felesleges szenvelgés, feszes. A keretet a korábbi évek adják meg, amikor pár emlékképen keresztül betekintés nyerünk Lilla korábbi éveinek küzdelmeibe, és hogy mi vezetett a Fortepex használatához. És bár látszik a kutatómunka, és hogy Tibi beszélgetett erről érintett emberekkel, még sem túl sok a kórházi szleng és éppen annyira magyaráz meg mindent, amennyire szükséges.
E mellett persze szépen halad a bakancslista, amin olyan apró téli dolgok szerepelnek, mint a szánkózás, a hóangyal készítés, a szerettei későbbi életének elrendezése.
És végül, hogy ne maradjunk romantikus szál nélkül, egy fotós fiú (Noel) is van a szomszéd házban, de imádtam azt is, hogy ez a kapcsolat megmaradt éterinek, nem jutottak el az ágyig, és nem szenvelgett mellette a halálos ágyán. Viszont az a rész szuperül van megírva, az utolsó fejezeteken már konkrétan potyogtak a könnyeim.
Ha a rák feldolgozásához keresünk könyvet és alternatívákat, és nem félünk a végén sok zsebkendőt használni, akkor bátran ajánlom mindenkinek!
Tibinek pedig még sok ilyen jól megírt hasonlóan érzelmes és megrázó könyvet kívánok. Akár vidámabb témában is! 😀
Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖
Fülszöveg:
Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!
A könyv adatlapja:
Kiadója: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2018
Oldalszám: 249. old.
Műfaja: vörös pöttyös ifjúsági
Borító: Szabó EnikőKiadási év: 2018
Oldalszám: 249. old.
Műfaja: vörös pöttyös ifjúsági
Folytatásos: nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése