Böszörményi Gyula: Kucó, és más életszilánkok

"Van rólam egy fénykép a családi archívumban."

Gondolataim a könyvről: 
Ritkán nyerek könyvet, de olyan szerencsém volt, hogy az Alexandránál meghirdetett játékon pont én nyertem ezt a könyvecskét! Ezúttal is köszönöm a kiadónak, bearanyozta az egyik nyári munkanapomat, mikor a csomag megérkezett. :-D

Az a nagyon sajnálatos tény áll fenn, hogy én eddig még semmit nem olvastam Böszörményi Gyulától. Régóta tervben van már az Ambrózy báró esetei, de eddig még nem volt időm a sorozatnak neki kezdeni, bár már rengetegen ajánlották.

Most viszont úgy gondoltam, akkor először ismerkedjünk meg az íróval, utána jöjjenek a művek! Nem titkoltan ez egy novellás kötet, Gyula bátyó életrajzi ihletésű, már korábban is megjelent novelláiból, amit most szépen összefűztek. Mindig csak azt látom a könyvfesztiválokon és egyéb nagy könyves rendezvényeken, hogy hatalmas a sor amikor Böszörményi Gyula dedikál. Meg kellett tudnom, hogy miért ez a nagy rajongás? Mi ebben a szerzőben olyan isteni, hogy több pavilonnyi sor kanyarog felé, amikor kint van a standokon.

Tudtam, hogy nem könnyed olvasmány, hogy a maga, néha kegyetlen valóságában mutatja meg a magyar szociális  otthonok és egészségügyi intézmények hangulatát a szocializmusban. Bemutatja milyen lehet már kiskortól kezdve mozgássérült gyermekként tanulni, otthon lenni, így felnőni egy családban. Olgi néni leleményességét (aki vigyázott rá), aki a szobában ülve is tudott "kirándulást" szervezni, levezényelni, az otthon ülő fiúcskának. A társadalmi kirekesztést, amit az ember kaphat, (vagy még kap ma is), ha valamilyen hátránnyal indul.

Olvasni egy beteg elme egyszerű, kicsit régies, pösze beszédét, gondolatait. Talán a Kucós történetek stílusát, nyelvezetét, gondolkodását volt a legnehezebb mind olvasnom, mind megértenem a könyvben. Ezekben a fejezetekben főszereplőnk Tamás, valószínűleg egy kortársról mintázott figura, aki valamilyen szintű szellemi fogyatékossággal küzd.  Viszont Gyula írói kvalitását mutatja, hogy képes ezt folyószövegben is tükrözni, olvasva, az ember hallja maga előtt a kiejtést, a párbeszédeket.

Nem lehetett egyszerre elolvasni. Próbáltam minden nap egy egy novellát, vagy fejezetet olvasni, de le kellett tennem, mert elég megterhelő. Még belegondolni is.
A másik a végtelen düh, amit kiváltott belőlem. A magyar szocializmus beli körülmények, a hanyagság, a nemtörődömség, a nővérek kegyetlensége, a helyzet zártsága, a tehetetlenség.
Tudom, hogy a hátrányosabb helyzetűeknek ma sem könnyebb, és ha van is ma ilyen intézmény, most sem leányálom. De ma már talán, remélem egy kicsit toleránsabbak vagyunk.
Mindenesetre a Tamásos, Kucós részek már magában is írói bravúrnak számítanak. Annak, aki tud helyesen írni, olvasni, nagy kihívás lehet ennyire pöszén, helytelenül írni.
A 4,5 csillag pedig azért jár, mert nincs befejezve Tamás sztorija. Nem szeretem, amikor nekem kell tovább gondolni, mi lett volna ha.

Rendhagyó - ez a legjobb, valami pluszt ad 💖

Fülszöveg: 
Böszörményi Gyula József Attila-díjas író 1964-ben született. Aztán valamicskét élt családban, de leginkább kórházakban, egészségügyi intézetekben, szociális otthonokban múlatta az időt. És közben írt. Megírta, amit látott, hallott, tapintott, érzett. Mi pedig most csokorba szedtük önéletrajzi írásait – íme. 
Böszörményi Gyula József Attila-díjas író 1964-ben született. Aztán valamicskét élt családban, de leginkább kórházakban, egészségügyi intézetekben, szociális otthonokban múlatta az időt. És közben írt. Megírta, amit látott, hallott, tapintott, érzett. Mi pedig most csokorba szedtük önéletrajzi írásait – íme.

A könyv adatlapja: 

Kiadója: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2019
Oldalszám: 168. old.
Műfaja: antológia, novellák
Borító: az eredeti
Folytatásos: nem