Gondolataim a könyvről:
Másfél nap volt. Mostanában ez új rekord! Már külföldi blogokon és listákon szembejött a borítója, és mivel ódákat zengtek róla, és ha minden igaz, hamarosan a film is érkezik, nem hagyhattam ki a könyvet.
Nagyon hasonló a Grisák világépítéséhez. Itt 10 mágusrendet hajtott a király az uralma alá, és „rabszolgaként”, elnyomva tartja őket, mint az állatokat.
Itt is erős főhősnőnk van, ám sokkal érdekesebbek az afrikai vonatkozások, kifejezések, a mágusok kitalált képességei. Az elején barátkozni kell a kifejezésekkel, a tárgyak, helyek neveivel, de aki új kultúrákról akar olvasni, annak ez simán belefér. Az írónő kifejezetten szerintem szánt szándékkal is szeretné kicsit népszerűsíteni a kultúráját, és szerencsére a fordítónak is sikerült szépen átültetni.
Nagyon tetszett az Arató és az Összekötő mágia, szeretem ha valaki fejében olvasnak, látogatnak a szereplők. Az hogy fejben beszélgetnek (Zélie és Inan), hatnak egymásra, látják egymást nekem mindig egy misztikum, valamiért ezeket külön csípem.
Minden karakterfejlődés elég látványos, ám itt nem a főszereplő lány és a bátyja a kedvenc (nálam legalábbis), hanem Amari (a hercegnő) és Inan ( a herceg) lelki átalakulása. Amari megerősödik, Inan pedig szinte minden utat bejár a regény alatt. Csalódik apjában és a katonaságban, a saját magáról alkotott önképben, a rabszolgaság eszméjében, és a királyságéban is. Miért is kell elnyomni egy képességekkel rendelkező népet? Talán azért mert félünk tőlük?
Ez már nem az első ifjúsági regény, vagy fantasy ami ezzel a témával foglalkozik, de talán ez teszi a leghatásosabb módszerekkel.
Itt nem disztópiáról beszélünk, ez egy kitalált fantasy világ, de az ember gyönyörűen ráismerhet a rasszokra, vagy a fajgyűlölet egyes vonásaira (fehér haj stb...)
Úgy szól ez a könyv finoman a fajgyűlöletről, hogy az ember önkéntelenül is dühös, mérges, indulatos lesz. A főhőseink lelki világa nagyon erős, úgy van megírva, hogy olvasás közben te is velük együtt érezd a kínt, a bánatot, a részvétet, a fájdalmat az elveszett családtagokért.
Van ebben fogság, látványos arénás jelenet, szöktetés a várból, kínzás.
Szuper könyvecske, iszonyatosan sajnálom, hogy még angolul sem jelent meg a második rész, pedig meseszép borítója van. Nagyon szeretném, ha a függővég után az lenne a folytatás, ahogy sejtem, hogy lennie kellene.
 |
| A második kötet borítója |
Újraolvasós - tetszett, és valószínűleg fogom még olvasni 👈
Fülszöveg:
Megölték az anyámat.
Elvették a mágiánkat.
El akartak temetni bennünket.
Itt az ideje a felkelésnek.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.
Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.
A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének
megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.
Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
A könyv adatlapja:
Kiadója: Maxim
Kiadási év: 2018
Oldalszám: 510. old.
Műfaja: fantasy, Dream válogatás
Fordította: Sóvágó Katalin
Borító: az eredeti
Folytatásos: igen (angolul eddig két részes)
Angol címe: Children of Blood and Bone
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése