Bent egy ebédszünetben kezdtem el. Eddig nem akartam elmélyedni benne, mert tudtam, hogy meg kell hagyni neki az időt, és nem volt alkalmam megvenni, így megvártam a könyvtárban. De megérte a türelmet...
A könyv leírásából világosan kiderül, hogy ez nem egy nyári lányregény. Kicsit el is tűnődtem, miért került Vörös pöttyös rá, mert ez nem a megszokott romantikus, a srácért, lányért esedezős könyv. Talán jobban illene egy arany vagy fehér vagy nem is tudom, melyik, de egy komolyabb korcsoportba, kategóriába. Aztán rájöttem, hogy pont ez a cél. Hogy olvassunk róla, mi is, és azok is, akik ezt esetleg átélik, és benne vannak. Mert ez a könyv azoknak készült, akik a családon belüli erőszak áldozatai. A szülőknek, a gyerekeknek, a segítő barátoknak, hogy figyeljenek, és észrevegyék a jeleket, és azoknak, akik benne élnek, és mégsem merik bevallani mi történik velük, körülöttük.
A történet:
Jace apja által összevert képpel megjelenik a bátyja küszöbén. Christian 5 éve szökött el, új életet kezdett, orvosnak tanul, barátnője van. Jace tele van lelkifurdalással, félelemmel, kétségekkel, bizonytalansággal. Nála ő is új életet kezd, iskolába jár, elkezd dolgozni. De egyikük sem beszél, és nem ismerik egymást, nehezen értenek szót. Túl sok a kimondatlan dolog, túl sok a fájdalom, e mellett Jace megpróbálkozik a teljes őszinteséggel, de Laurennel való elválásuk végig nyomasztja. Apja árnyékától fél, és attól, hogy olyan lesz, mint ő...
Pár szó a borítókról, címről:
Az angol eredeti címe az hogy Split, ezt a magyar Könyvmolyképzős fordítás mindenképpen jobban, frappánsan visszaadja a könyv tartalmához igazítva az Ököl/Jog kapcsolattal apjukra utalva, aki bíró. Viszont nekem nem tetszik a magyar borító. Tudom a Vörösök alapja mindig fekete, de itt az angol eredeti sokkal kifejezőbb. A két törött kulcs a két fiútestvér, és a kulcsoknak sokszor nagy szerepül van. Ez megjelenik a magyar kiadáson is, de a tövisek nem feltétlen illenek, és szerintem fiú se kell minden Vörös pöttyösre. Szóval a befutó a magyar cím az angol borítóval. A németről címről nem tudok nyilatkozni, nem értem mennyire kifejező, de a borító ott sem a legjobb.
És hogy miért imádtam:
Nagyon szépen megkomponált, megtervezett, és leírt mű. Tanulságos mindenképpen, de ahogy elkezdtem ebédszünetben, tudtam, hogy addig nem bírom letenni, míg be nem fejezem. Meg akartam tudni, mi lesz a fiúk sorsa. Hogy döntenek? Hogy állnak talpra, ha talpra állnak? Hogy lehet kezelni a dühöt, a bosszút, ezt az állandó nyomást, ami évek múltán nem ereszt? Az ember együtt izgul velük, fél, megijed, dühös, ezt mind tapasztaltam magamon, ami azt bizonyítja, hogy nagyon jól van megírva.
Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer olvassa el. Valamikor, akár felnőttként, akár tiniként. Arra jó, hogy figyeljünk. Hogy tudjuk segíteni. Hogy elképzeljük, milyen nekik. Nem minden fekete-fehér. És néha, vannak esetek, amikor nekünk kell meghozni a döntést, néha vannak esetek, mikor az áldozatnak is akarni kell. Teljesen. Őszintén. És akkor van esélye a két törött kulcsnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése