A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.
Ha valamit a betonba ültetsz, amikor az kinő, ugyan tele lesz karcolásokkal, mégsem azt fogod mondani: "Nézd, mennyi karc van ezen a rózsán!", hanem azt, hogy: "A francba is, ez a rózsa kinőtt a betonból!"
Egy rózsás kertben - életünk ilyen kert - sétálni láttam tíz szál úri embert. Hangzott panasz kilencnek ajkárul: "Beh kár, hogy a rózsához tüske járul!" Egyetlen egy volt így elmélkedő: "Beh jó, hogy tüske közül rózsa nő!"
Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta.
A rózsa léte a gyökereitől meg a tüskéitől függ, a hangya létét a meg nem változtatható boly szabja meg - a vakond azonban vakon megy a maga választotta úton, és érzi, hogy az igazság és a szabadság nem más, mint a lélek állásfoglalása.
Mondd meg, először is, hogy mitől borzong meg a szív; magyarázd meg, miért zeng végig egy panaszos hang a világon, s nem hal el soha, derítsd fel a rózsa titokzatos alkímiáját, amellyel a virág napfény és eső hatására kigyújtja rőt lámpását. E tények lényegében rejlenek az erkölcs első princípiumai.
Micsoda meztelen lehettél, még szívedet is láthatták bőröd alatt akik szerettek, micsoda kiszolgáltatott lehettél valamikor, ha most torkodig öltözöl, hajad rézsisakját szemedre húzod, ágyadig szelídíted a magányt? négy kisangyal-szárnyra találok mikor a diót feltöröm, mivel törjelek föl, mit kívánjak neked? miféle szelet küldjek, hogy kifordulj, akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre? mivel itassalak, hogy elfelejtsd amit én nem ismerek, s nem tudom tigris sárga szeme volt-e a tükröd, vagy lassan kifosztottak, mint az ártatlanokat szokás? hány fokos szeszt adjak neked, hogy táncolj az utcán mezítláb, papir-repülővel dobáljalak-e mint az iskolapadban, hogy nevess, hasadra hajtsam-e fejem, mint anyának a gyermek, koponyámmal döfködjelek? szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád? én nem akarlak bántani, a szerelem nélküli napok olyan gyorsak, egyszer csak találkozunk a halállal, akár egy kóbor kutyával éjfél után, mit kivánjak neked? folyam habján lásd meg csontvázadat? lehullott diófalevélbe harapj? micsoda keserűség a tied, ha most torkodig öltözöl, hajad rézsisakját szemedre húzod, ágyadig szelídíted a magányt?
Mivel javában zajlik a vizsgaidőszak, és elárasztanak a beadandók, nem igen van időm posztolni. Viszont úgy gondoltam, ha már tanulok róla, akkor elszórakozhatnék vele és feldobtam az eredményt ide:
a Wordle segítségével elkészítettem az egyik beadandóm címke felhőjét. Érdekes lett, és megnézhetitek mik a leggyakrabban előforduló szavak. Lehet színezgetni, formázgatni, ki-ki eljátszhat kedvére, és még hasznos is. Szóval, csak hogy tudjátok. Beadandót írok amúgy :-P
Igen, szánom bánom, nagyon régen nem írtam. De most jelen aktualitással összeszedtem néhány idézetet a tavaszról. Legyen jó kedvünk, várjuk reménnyel és vidámsággal a tavaszt! Én azzal várom:-D
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.Jean Vanier
Ezt a rózsát én rajzoltam. Ilyeneknek kellene lennie mindenhol.
Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek.
- A tavasznak sem mondhatjuk: "Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: "Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz."Paulo Coelho
Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.Ernest Hemingway
Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.Kahlil Gibran
A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.Li Taj-po
A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.Reginald Heber
Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.Juhász Gyula
Mostanában kicsit lassabban jönnek a frissek, kezd magával rántani a vizsgakészülődés, és rengeteg beadandót kell írnom, amihez rengeteg az olvasnivaló. Az U. B. következő fejezetéig felrakom azt a novellát, amit Szurovecz Kitti, GYÉMÁNTFIÚJA alapján készült. A könyvben Nick egy forgatókönyvet ír, Álmok csapdájában címmel, és az az alaptörténet, hogy egy fiú meg egy lány egymásról álmodik, habár még soha nem találkoztak. Meg lehetett írni az első fejezetet, vagy egy novellát, ebben a témában. Én csak a fiú szempontjából írtam, így sikerült. Majd Kitti honlapján lehet szavazni a pályaművekre.
Jó szórakozást!
Ha igaz volna
Csípős hideg levegőt fújt a szél kipirosodott arcomba. Hazafelé sétáltam a városközpontban. Hangos kocsi zaj, sietős emberek az utcán. Én is épp tartottam valahová.
Egyetemre, vagy boltba? Nem tudtam. Ősz vége felé jártunk, a földön elterülő avar telve volt a színskála meleg színeivel. Esni készült, és én nagyon álmos voltam. Kávé egyenlő felébredés. Ez jutott eszembe a kis körben, lobogó hajú, zöld szirén láttán.
Beléptem. A hely meleg és barátságos. Olyan, angol kiskocsma jellege lenne, ha nem lennének a falon mindenhol virágok és kávészemekről készült óriási képek. Beszlalomoztam a kis kerek asztalok között a pultig, és egy eszpresszót kértem a pultos lánytól. Szőke hajú. Alacsony. Kis keskeny szájában csintalan mosoly leselkedett. Megkérdezte, elviszem e a kávém, azt mondtam, igen, bár itt akartam meginni, csak szerettem, ha ráírják a nevem a pohárra. Jack. Egyszerű és közönséges, mint a kalózé, abban a fimben. De jó érzéssel töltött el, hogy rajta van a poháron. Tudatta, hogy az enyém.
–Pár perc – mondta a kis szőke, és én kivártam, míg elkészült a lélekmelengetőm.
Az ablak mellett kerestem asztalt. Leskelődni akartam, nézni, ahogy a rohanó emberek elszáguldanak, tovahaladnak.
Az ajtócsengő megszólalt, jelezte, hogy valaki benyitott. Hatalmas, kötött, zöld csíkos sál volt a nyakában, ami kiemelte vörös, hosszú tincseit. Fufruját felborzolta a szél, amint a huzatban becsukta maga után az ajtót, ügyesen egyensúlyozva a kezében levő két szatyorral.
Mikor arccal felém fordult, benn akadt a lélegzetem. Akár egy szirén, ahogy feléd pillant, miután kikelt a habokból. De fenséges vonásai szomorúak, szeme halott, fáradt. Abba a pillanatban eldöntöttem, új célom, hogy mosolyogni lássam. Egy ilyen gyönyörűségnek csak nevetnie szabad.
Démoni külső, egy gyermekien bájos, sápadt arcban. A pult felé igyekszik, és elsuhan mellettem.Elhaladtában édes virágillat száll utána. Jázmin, mint az ezeregy éjszaka meséiben. Csak nézem, és nézem, az idő pár percre megállt körülöttem, miközben Ő elindult a pulttól, kezében egy bögrével. Visszafelé, megint betöltötte a levegőt jázmin illatával, és hirtelen valami kiesett a táskájából. Egy plasztikkártya.
Lecsapok a lehetőségre és felállok az asztalomtól. Szerencsére nem ment ki, utána léptem és óvatosan megérintem a karját. Megfordul, és rám nevet. Bár nem ismer, de kedvesen fogadja, hogy megszólítom.
-Elnézést. Ezt ne hagyd itt –óvatosan felé tartom a diákigazolványt.
Elpirul, és a világ máris szebb hellyé változik. Minden boldogságom az ő mosolyában egyesül.
-Óhh, istenem, nagyon köszönöm. Nagy bajban lennék, ha itt hagytam volna – kis kezével gyorsan elveszi a kártyát, és a táskájába dobja.
Ugye nem mész el… Magamban rimánkodom, hogy ne siessen, beszéljen még hozzám, hallani akarom a hangját. Feszengve állunk vagy fél percig mindketten, majd ajkai kimondják a legszebb szavakat.
-Volna kedved csatlakozni? Nem szeretek egyedül kávézni – és leül a mellettünk levő asztal mellé. Magamban indiántáncot járok, és hangos szitkokat vágok a fejemhez, hogy nem volt elég bátorságom, és neki kellett megkérdeznie.Leülök vele szemben.
Bárcsak elvitelre kérte volna. Bögrébe kért kávét, nem tudom meg, hogy hívják. Úszom a jázminillatban, ami beleng mindent körülöttünk. Nézem, ahogy elrendezi a táskáját. Mozdulatai kecsesek, könnyedek, nincs bennük semmi fölösleges.
A nevét akarom megtudni. De nem találom a hangom. Ő merően a szemembe néz. Türkiz szemei vannak. Tenger. Akár a tenger.
-Hogy hívnak? – hallva dallamos hangját rájöttem, hogy a poharat névvel magam felé tettem le, és így nem láthatta a nevet.
-Jack vagyok. Jack Cumpton.– a hangom, mint egy idegené. Kezét nyújtotta felém, és kezet fogtunk. Kicsi keze puha és ajkai a nevét formálták, de nem hallottam, a hangja elhalkult…
Berregés. Nem ideillő. Egyre hangosabb. Ne. Ne most.
Kotorásztam az ágyam mellett, mire morcosan levertem az éjjeliszekrényről az egyre hangosabban csipogó vekkert, ami csak két- három lassuló berregés után hallgatott el talán végleg. Az álom halványodott, kezdett kiúszni elmémből. Nem emlékeztem másra, csak a lány türkiz szemére, és a vörös hajzuhatagára.
De ki lehetett az? Annyira valóságos volt. Olyan életszerű. Éreztem a jázminillatot, ami körülöttünk lengett. Soha életemben nem láttam még eddig az arcát, ebben biztos voltam, most mégis tisztábban és élesebben láttam a fejemben, mint bárkiét eddig.
Hallottam már olyanról, hogy valaki annyira valósnak tűnő álmot lát, hogy maga is elhiszi, az valóság, és a tárgyak szinte kézzel foghatóak. De ez… éreztem a jázmint, puha bőrét a kezemben mikor kezet fogtunk. Az nem lehet, hogy… valahol léteznie kellett, mert különben a föld szegényebb lenne egy éteri szépséggel.
De az álom nem tért vissza, nekem pedig be kellett mennem az órára.
Két előadás és egy Mcdonald’s -os ebéd után hazaindultam. El kellett mennem bevásárolni, a vacsorához. Fújt a szél, októberhez képest, kifejezetten hideg volt, és sajnos kicsit megfagyva tapasztaltam, hogy már nem elég egy vastag pulcsi 5 fokban. De Ő egész nap ott volt velem. A fejemben. Ásványköves bolt. Egy türkizkék, csepp alakú medál, amely illene szeméhez. A pénztáros lángvörös üstöke, de a szeme nem is hasonlít.
Ha egy vörös hajú lány ment előttem, arcát kerestem, és benne a türkiz szemet, de mindig csalódnom kellett. És ez így ment egész délelőtt.
Nem láttam őt sehol, és kezdtem magam hibbantnak érezni, ami talán lehet, hogy nem is volt alaptalan feltételezés. Egy olyan lányt kerestem mindenkiben, aki nagyon valószínű, hogy nem is létezik, csak a fantáziámban. Mire hazaértem, már meggyőztem magam, hogy csak álmodtam, és egész nap jót szórakoztam egy általam kitalált lány keresésével. Rájöttem, hogy, nem is tudom mikor volt igazi kapcsolatom egy lánnyal. Valószínűleg e miatt képzeltem mindenkibe az álombeli szirént. Olyan dolgokról fantáziálok, amik hiányoznak. Szegény, igába hajtott férfinép. De még mindig nem találtam magyarázatot, miért éreztem az illatot, és a kezét a kezemben. Minél többet gondolkoztam rajta, annál jobban belefájdult a fejem.
Délután átjött Greg, elhívott estére, a szakos kori estre, mivel ő két éve rendszeresen hokizik, de ott sajnos nem siklanak csinos, csetlő- botló lányok, és most szerette volna bevetni magát. De egyedül nem akart menni, szóval én lettem a szerencsétlen barát, aki mellet menőzhet. Nem állítanám magamról, hogy klasszis lennék, inkább csak nem esek hasra, és ez Gregnek elég volt, hogy alkalmas legyek szárnysegédnek.
Tehát elmentünk. A szokásos ügyetlenkedéssel felvettem a korcsolyát, és szerencsétlenül totyogva ballagtunk a ruhatár-öltözőtől a palánkig. Úristen. Akkor tudatosult bennem, Greg már megint belerángatott valami testi épséget veszélyeztető dologba. Mikor a korcsolya éle jeget ért, majdnem ki is csúszott alólam. Kellett jó pár kör a palánk mellett mire megszoktam a vékony éleket, és a megéreztem a ritmusos mozgást. Egy-két, egy-két. Megy ez.
Greg nem ment el tőlem túl messzire, de már a kiszemeltek után keresgélt. Én is így tettem. Nagy volt a tömeg a pálya méretéhez képest, kisiskolásoktól, az egészen profikig, és a fahéj illatú forralt bor, meg a ritmusos zenék meghozták a jó hangulatot. Itt-ott elhullottak az emberek, akiket igyekeztek minél gyorsabban talpra segíteni. A bejárat felé csúsztam, mikor megláttam. Vörös hajzuhatag. És a türkiz szemek. Mindez egy angyali, halvány mosollyal keretezve. Pislogtam, mint egy őrült, azt bizonygatva magamnak, hogy nem képzelődöm, de nem tűnt el a káprázat. Greg besiklott mellém.
–Tesó, te látsz ott egy vörös hajú lányt a palánk bejáratánál? – tudnom kellett.
–Nincs ott senki. Vagy ha volt is, pont nem láttam – kicsit értetlenül nézett rám, de nem foglakozott velem sokáig, egy csúszással elillant.
De a miatt az egy mondat miatt, bennem egy világ dőlt össze. Két lehetőségem maradt. Vagy kezdek megőrülni, és hallucinálok, vagy tényleg ott volt, csak Greg nem látta.
Viszont mindkettő nagyon bosszantó és idegesítő.
Az este további részében próbáltam meggyőzni magam, hogy csak képzeltem az egészet, és a kedvenc számaimat dúdolgatva próbáltam a lányról való emlékeket száműzni az agyam egy hátsó zugába. Kevés sikerrel.
Greg persze nem szedett fel senkit, bármennyire is próbálkozott, én pedig kitörő örömmel fogadtam a két óra korizás után, mikor végre megszabadultam a cipőtől, és hirtelen pillekönnyűek lettek a lábaim. Hullafáradtan értem haza, pillanatok alatt lezuhanyoztam.
Az álom gyorsan jött.
Megint a kévázóban voltam. És Ő is ott volt. Velem szemben, mint akkor, és végre hallottam a nevét.
–Örvendek. Én pedig Vivien Hopes – és a szavai reményt jelentettek számomra is.
Reggel úgy ébredtem, mint akit megdelejeztek. Ha van neve, léteznie kell. Nem lehet, hogy ennyire beteg legyek, hogy egymás után két éjszaka is vele álmodom, ilyen tisztán és tökéletesen, élesen látom. Annyira… valódi. A remény velem volt. Még ha csak az álmaimban is.
Helló mindenkinek! Szánom-bánom, de most nagyon nem volt se ihletem, se időm írni, ugyanis nagyon készülünk az első általános iskolai osztálytalálkozónkra, és sajnos, vagy nem ez mindenképpen elsőbbséget élvez. Már nagyon várom a holnapot, a sok régi ismerős arcot és a történeteiket, hogy kivel mi történt azóta. Utána feltöltődve, igyekszem gyorsan megírni a frisseket, ígérem!!!
A játék még mindig tart az Utazás a boldogságba 8. fejezetéhez, írjatok bátran, mert még lehet!!
És, hogy mégse maradjak addig a blog frissítése nélkül, megint válogattam idézeteket, most nyárral kapcsolatos témában, ha már a héten valahogy mégis csak összejött a 30 c-fok. Reméljük a szombat is napos marad:_)))A fényképeket pedig én készítettem a mamámék kertjében, kicsit shoppolva, de itt vannak dekorációként. A bejegyzés végén lehet szavazni, kinek, hogy tetszik!!!
Az ember résen van, ha a sötét, baljós éjszakába merészkedik ki, akkor bármire fel van készülve. De egy tiszta, felhőtlennyári napon? Honnan tudná, hogy menekülnie kell, ha semmit nem lát, ahol veszély rejtőzhetne?
Van egy ilyen szelídnyári világ, málnaszörppel, aludttejjel, citromos vízzel. Aztán van egy másfajta, tűzvésszel, vérrel, kéjgyilkossággal. Valahol a két világ között élek, málnaszörpöt szopogatok, s közben várom a tűzoltókat vagy a detektíveket.
Ó, nem hiszem el! Vége ennek a félévnek és vele együtt az első tanévemnek is az Egyetemen. Végre hosszú idő után nekiállok és csak olyat fogok olvasni, ami szórakoztat, és érdekel is , nem csak száraz szakirodalmat. (Persze az is kell, csak kis mennyiségben.:-))
Mostanában egy új szenvedélyemnek hódolok! Fotózgatni próbálok. Tanultunk is róla órákon át, meg érdekel is, és most, hogy van egy elég jó fényképezőgépem is hozzá, elég jókat tudok készíteni. Ópuszatszeren voltunk anyával kirándulni és volt lehetőségem madarakat fényképezni. Általába makróval szeretek fényképezni, állatokat, rovarokat, csigákat, madarakat, növényeket.
Igézőek a szemei...Kis dalos pacsirta:-)
Vizet és esőcseppeket is szeretek fényképezni mostanában...és lehetőség is van rá mostanában az örök esőben Ez pedig az egyik kedvencem. Most sikerült, nem régen készítenem ezt a képet, és fotosoppoltam is egy kicsit.
Én már személy szerint nagyon várom a tavaszt, és nem bánnám ha kicsit többet sütne a nap. Hogy egy kicsit tavaszi hangulatot csináljak, felrakok néhányat a virágos rajzaimból.
Ezek még régebben készültek tollal és ceruzával. (Az embernek néha túl sok ideje volt a filozófia előadásokon:-)))
Éljen a tavasz!! Várjuk együtt!
Épp kinyíló rózsa
Ez lehetne a Látomások Című Novellámhoz kapcsolódóan az a Rózsa, amit Edward keres Bellának... az első illusztrácíóm a novellához:-)
Tulipán
Aki tudja, mi ez, felismeri.-) De aki nem, annak egy szép tulipán:-)
Tegnap sikeresen megnyitottuk a kiállítás, és most hoztam egy pár képet megmutatni, milyen stílusú és hangulatú a kiállítás! A kiállítás megtekinthető még FEBRUÁR 5-IG Törtelen a Malomban!!!
Még általános iskolában kezdtem el érdeklődni a rajzolás után, majd jött a gyűrűk ura szenvedély, így főleg kezdetben ezek inspirálták a rajzaimat. Ebből tennék most fel egy párat.
Egy gondori sisak és Mordorban a Végzet hegye Egy tünde mellvért részlete Ez pedig egy oszlopdísz Völgyzugolyban:-)
