Könyvajánló: J Lynn : Wait for you 1. Várok rád - Trust in me 1.5

Ezt a könyvet még október végén olvastam angolul, de sokat váratott magára a poszt, mert mással is el voltam maradva, jött a Könyvmolyképzős lányok bemutatója, és egyébként is el voltam. De mindenképpen megérdemel egy bejegyzést, főleg úgy hogy nem sokára megjelenik magyarul is a Könyvmolyképzőnél, úgyhogy összefoglalnám a gondolataimat pár sorban. 

Várható megjelenés 2015 januárban !

A könyv adatai: 
Kiadója: Könyvmolyképző
Magyar kiadás: 2015
Oldalszám:
Fordító: Császár lászló

A tartalomról, fülszöveg:

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Végre egy könyv, ami végre nem a középiskoláról, hanem az egyetemi korszakról szól! Ez volt az első gondolatom, mikor elkezdtem olvasni, nem mintha az egyetem rész lenne belőle a legérdekesebb. És nem is csalódtam a folytatásban sem. Avery magának való az óta az este óta, és bár sejthető, mi történt, a könyv közepéig csak utalgatunk rá, miért ilyen bezárkózott.  Aztán az első nap belebotlik Cambe, aki hát mit tagadjuk, olyan szuper pasi amilyen.

 

Cam próbálkozásai nagyon édesek,  szó szerint, azt pedig egyenesen imádtam, hogy  sütit süt. Ez a gyengém, mert én is szeretek, és ettől már csak az a jobb, ha megsüti valaki az embernek a sütit, amit enni szeretne (nem akarok ám ezzel célozni senkire és semmire:-)))  Ide tartoznak a vasárnap reggelek, szintén egy-egy fontos apró lépés a kapcsolatukban, nagyon szépen van kibontva, jól fel van építve ez a rész is.

Szintén szerettem a csillagnézéseket is. 

Alapvetően szerettem Cam karakterét, ahogy meg volt írva. Hát igen, ilyen pasit kívánok mindenkinek elsőre. Maga a fő alaptéma elég komoly és sajnos kezd egyre aktuálisabb lenni, hogy beszéljünk erről. A könyv pont arról szól, milyen nehéz ezt megtenni, mennyire befolyásolja az áldozatok azutáni életét, mennyi következménye lehet a hallgatásnak.
Cam pedig a tökéletes társ, aki képes várni, meghallgatni, elfogadni. Apránként szeretteti meg Averyvel magát, hagyja, hogy magától beszéljen. Csak mikor ez nem következik be, akkor lép drasztikusan, szerencsére sikeresen, mert ekkor már Averyhez is eljut, milyen ára van a hallgatásnak.

Összességében:

Valahogy ilyennek kellene lennünk. Mindenkinek. Megérteni, hogy nincs csak jó és rossz, vannak a múltban sötét dolgok, de ha nem lépünk túl rajta, nem élünk, csak túlélünk. Azt hiszem ennek a könyvnek is ez a lényege. A mellett hogy a nemi erőszakra akarja felhívni a figyelmet, mindenképpen fontos mondanivalója, hogy beszélni kell. Még akkor is ha fáj. Mert a hallgatásnak nagyobb ára lehet.

Ráadás, hogy a könyv fordítottja is megjelent, Cam szemszögéből Trust in me, vagyis bízz bennem címmel. Érdekes, mert szinte minden szó ugyan az benne, tehát a cselekményben nem kapunk sok újdonságot, én is ezért döntöttem úgy, hogy nem kap külön posztot, viszont az esemény árnyalására mindenképpen nagyon jó. Érdekesek a gondolatai, hogy már mikortól tetszik neki, de egyébként meg nagyon szeretem a pasi szemszögeket is, szóval aki olvasni akarja a történetet Cam szemszögéből is, keresse a Trust in me-t. (Valószínűleg majd ez is megjelenik magyarul. )

És ezen a vonalon lesz majd egy sorozat is, az itt megismert szereplőkről, és valamilyen románcról. Ebből a szempontból a második rész már megjelent, itt Cam barátja, Jase a főszereplő, de van 3. rész is, és 6 részesre tervezik, az utolsó majd 2016-ban jelenhet meg a tervezettek szerint.Szóval lehet készülni, lesz mit olvasni annak, akinek az első rész bejött. :-D

Filmajánló: Éhezők Viadala : A kiválasztott- Mockingjay, part 1

Ha van film, amit mindennél jobban vártam mostanában, akkor ez az. (Persze a Hobbit után, de az kivétel minden alól.)

Tavaly olvastam el mind a három kötetet egyszerre, és ez volt a legmegrázóbb, legmozgalmasabb, leginkább akciódúsabb, és mindenek felett a lezáró kötet.



A poszt számtalan Spoilert tartalmaz, aki nem látta, olvasta, óvatosan görgessen lejjebb. Vagy ne is görgessen, míg nem látta! 




Az alapsztori: 

Katnisst kimenekítették, és a 13 körzetben ébredt. Itt hagytuk abba a második részt, a Futótüzet. 

A harmadik rész elején Katniss poszttraumás stresszel küzd, ideges, kimerült, és elvárják tőle, hogy legyen ő a kitörni készülő forradalom arca. Azzal, hogy szembeszállt a Nagy Mészárlás végén Snow-val, eldöntötte, melyik oldalra áll. Így a könyvben és a filmben is Katniss pszihológiai hadviseléssel kínozzák, úgy hogy azt bántják, és kínozzák, aki számára a legfontosabbá vált: Peetát.

Neki a Coin elnökkel való megállapodás értelmében propaganda filmeket kell elkészítenie, amiket folyamatosan sugároznak minden körzetben, hogy a lázadás híre terjedjen, így egyesítve a körzeteket, addig figyelheti, hogyan romlik Peeta állapota minden tévés bejelentkezésnél egyre jobban... míg végül nem tesznek valamit. 

A film nem okozott csalódást. Szuperül felépítették a 13 körzetet, a szereplők, színészek, mind igen jól lettek kiválasztva. Végre megjelenik Coin elnök is, Julianne Moore személyében, bár nem nyújt nagy alakítást, de Coinnak megteszi. A filmet Philip Seymour Hoffman-nak ajánlották, aki még halála előtt be tudta fejezni a jelenetei nagy részét Plutarch szerepében, nagyon szép gesztus, hogy ezzel emlékeznek rá. Szerettem a csintalan nevetéseit, ahogy diszkréten támogatta Katnisst.

A másik nagy csapat Boggs, az őrséggel, és Cressida, a filmes csapattal, akik újdonságként bekerültek. Hihetetlenül jól néznek ki bár itt igencsak minden nagyon jól el lett találva a díszletektől kezdve a jelmezek át, a színészekig.

A film legjobb jelenetei:
(Nem minőségi sorrendben, csak beszámoztam a film szerinti idő szerint.)

1. Mikor Katniss először felveszi a Fecsegőposzáta harci ruháját, amit Cinna tervezett. Imádom a ruháit, és olyan szép, hogy ezt beleírta a szerző a harmadikba, mivel a halála után készítették el.

2. Mikor beindul a filmezés, és béna a szobai felvételnél sírva nevetett a mozi:-)

3. Mikor a 8. körzet kórházát látogatják meg. Az egy nagyon szép és megható jelenet, szerencsére nem szúrták el! Nagyon megrázó, és ott használják a szuper robbantós nyilat. :-D

4. A film számomra legszebb és talán legmeghatóbb pillanata, mikor Katniss a Hanging tree-t énekli. Nagyon szerettem ezt a dalt/szöveget a könyvben, és nagyon vártam már mikor kiderült, hogy fogják is énekelni, ráadásul Jennifer saját maga énekli, nem más helyette. 

Kulissza titok, hogy sírt is a felvétel alatt, és utána, annyira meghatotta, mikor felvették. Hála istennek, már felkerült a dal hivatalos mozis verziója is, belinkelem, hallgassátok meg. 

Mi mivel magyarul néztük a filmet, úgy hallottam először, egész jól lefordították, de szerintem angolul sokkal szebb, és Jenninek szép hangja van. Az pedig, ahogy a dal kiteljesedett, és belépett a tömeg, majd így vonultak a gátakhoz... szuper volt. Szépen átvitték a hangszerelést is, a dallam utána többször feltűnik a filmben a kórussal. 

5. Végül ami a legmegrendítőbb és legizgalmasabb rész volt számomra Peeta kimenekítése, és utána a Katnissel való találkozás. A kimenekítés nagyon izgis volt, két szálon fut, imádtam, hogy ahogy először Finnick majd Kattniss beszél Snowhoz, közben párhuzamosan ment a menekítési jelent. 

Ezt az is mutatta, ahogy a mellettem ülő csaj csattogott a műkörmével idegességében, és már csak kicsi választott el attól, hogy szóljak neki, hagyja abba, de akkor kimentették őket, és szerencsére befejezte a mi bosszantásunkat is. Avagy éljen a nyitóhétvége, és a nagy mozis tömeg. :-D

Már közben is lehetett látni, ahogy Peeta állapota romlik, ezt is szépen felépítették, de a találkozásos jelenet igazán rémisztőre sikerült. Tudtam mi fog történni, mégis együtt hördültünk fel a moziban, szörnyű volt így látni, még akkor is ha már olvastam, és készültem rá, de sajnos képzeletben nem volt ilyen rémisztő. Ettől csak még rosszabb volt az utolsó jeleneteket figyelni. És ha belegondolok, hogy mi lesz még a második részben a végéig... szóval ez a film nem kíméli a lelkünket. 

Összességében :

Nagyon nagyon tetszett, könyvhű, és minden fontos momentum benne van amit vártam, vagy kell a történet szempontjából. A dal csodás benne, Jen is ahogy énekli, és most megint átéltem a film alatt a körömrágástól kezdve a szenvedésen át mindent, amit olvasás közben is. Peeta szörnyen néz ki, de hát szenvedés nélkül, nincs Happy End. Minden fannak és nem fannak is ajánlom, ez egy szuper adaptáció, és egy nagyon tartalmas történet. 

Könyvajánló: Gayle Forman: Csak egy év

Akkor jöjjön a folytatás. Szerencsés vagyok, hogy később találtam meg a könyvet, mert így tényleg csak pár napot kellett várni, hogy a könyvet folytathassam. Itt olvashatjátok a Csak egy nap véleményemet.
Lássuk az érem másik felét, mi történt Willemmel.

A könyv adatai: 
Kiadója: Ciceró
Magyar kiadás: 2014

A tartalomról, fülszöveg:

Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.

A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.

Spoilert tartalmazhat! Akit ez zavar, csak azután olvassa, ha a könyvet elolvasta!


Gondolataim a könyvről:
El kell mondanom, nagyon kíváncsi voltam, és nem bírtam ki. A végén kezdtem, a novellával. Sejtettem, hogy kevésbé lesz izgalmas így, hogy az első részben  már lelőtték a nagy poénokat, ez a könyv inkább kiegészítés, bemutatja a másik szemszöget, nézőpontot. Aki erre is kíváncsi mindenképpen kötelező.

Szóval elolvastam a novellát, megnyugodtam, és utána a következő nap kezdtem neki Willem utazástörténetének.
A sztori onnan indul, hogy Willem felébred, a kórházból indulunk, és lassanként ahogy neki eszébe jutnak a dolgok, egyre jobban szeretnénk már mi is menni és keresni Lulut, akiről így nézve, ő se tud sokkal többet.

Hihetetlen olvasni, hogy egy nap után milyen kevés infót szedtek össze egymásról, mégis mennyi mindenre emlékeznek mind a ketten. A párizsi egy nap emléke folyamatosan átszövi a történetet, ettől mi is megint újraéljük, és várjuk, hátha most mégis megtalálja. Ahogy ez nem sikerül, hazautazik, és a barátai segítségével elkezdik végignyomozni az apró részleteket.

Imádtam a barátai vicces nevét, ahogy a légitársaságokat és a szállodákat nyomozták. Mexikó a véletlenekről szól, és arról, hogy mennyire fontosak a véletlenek. Nem ott kellett és nem akkor találkozni. Pedig milyen kicsin múlott.. És az a sok papucs, még mindig nem értem, hogy merték ott hagyni őket.

Allysonnal ellentétben ő nem újrakezdeni akart, hanem valamit lezárni. Kiderül az is, milyen volt Bram és Yael, számomra ezek a részek voltak igazán érdekesek. Milyen volt a gyerekkora, miért mondja,  azt Párizsban, hogy ők a tökéletes példa a Foltra :-D


Nagyon szerettem az indiai részeket, hogy amikor már igazán szét volt esve, ahhoz az emberhez ment, akihez igazán kellett. Rendbe kellett tennie a kapcsolatait, mielőtt tényleg Luluval találkozott volna. Jah és hát az Indiai filmforgatás, az valami hihetetlen, ebben a könyvben indiaiul tanulunk, és kiejthetetlenül hangzók nevek is vannak :-D







A végén Willem is az alkotásban éli ki magát, szerettem azokat a részeket is olvasni. Szép keretet ad neki megint a Shakespeare darab, és olyan jó volt olvasni közben a gondolatait, ahogy tényleg úgy mondta, Neki, ahogy azt Lulu érezte közben.


A novella: ez a könyv alapvetően ugyan ott ér véget, ahol Lulué. És ez engem bosszantott, mert kíváncsi lettem volna még, még még többre, tudni akartam, hogyan zárják le. És azon a nagyon forgalmas napon a novellában ez megtörtént. Megtaláltam a megnyugvásomat, és a boldog lezárásomat, ami ahhoz kellett, hogy félretehessem nyugodtan.

Pár szóban a borítóról:
Bár ez a kötet már az eredeti angol borítóval jelent meg, szerintem nagyon szép és összeillik a mi magyar másik borítónkkal. Szeretem benne ezt a kékes hangulatot, a pasztell finomságot, és a kép szépen tükrözi ennek a résznek a tartalmát, itt jobban jártunk az eredetivel.

Végezetül:
Ajánlom annak, aki kíváncsi Willemre. Honnan jön, mi történt vele, ez mind kiderül ebből a könyvből. Ám nem okoz maradandó élményt, ez sajnos már nem olyan átütő, mint az első kötet, és itt ott vannak benne nagyon bosszantó dolgok. (Tengerben úszás Mexikóban.) Inkább nevezném kiegészítő műnek, izgalmakat és szép lezárást a novella adhat.


Bónuszhír!!!: A héten megerősítették, hogy film készülhet mind a két könyvből, külön, külön. JuJJ, az remek lenne, már csak jó színészeket kellene találni!

Film-könyv képek: A kiválasztott 1. - Mockingjay

Mivel a héten mutatják be a filmet, mi más is lehetne a rovat témája mint a Kiválasztott első részéhez készült rajzok, tervek, igényes fanartok. Tessék:

Ez az én egyik személyes kedvencem, imádom azt a ruhát, és a szárnyakkal...

 Sajnos ez is egy meghatározó kép a film szempontjából.

Ez a kettő a szimbólum miatt tetszett. Különösen a fás áll közel hozzám. 

A végére maradt a két eredeti poszter, amik már csak a színeik miatt is kész mesterművek, hát még a képek, amik rajta vannak. Az árny a fehér, ami így még félelmetesebb a maga szoborszerűségében, és a fény a fekete, a láng, ami a sötétből tör elő. Eleve iszonyat jó a filmek marketinge, és designja, de erről ez a két plakát mindent elmond.