8/50.17-es pont: Egy könyv, amit egy barátod ajánlott: Jessica Brockmole: Levelek Sky szigetéről

A könyv adatai: 
Kiadója: Cor Leonis
Magyar kiadás: 2013
Oldalszám: 327. old. 

Fordította:Bozai Ágota

1940. június 17.
Ó, Margaret!
…Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal.
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna!
Anya

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik.
Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére.
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást.
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje.

Gondolatok a könyvről:
Minden úgy kezdődött, hogy Deszy regéket mesélt erről a könyvről. Aztán nagyon megtetszett a borítója. Aztán az, hogy levélregény, és el nem tudtam képzelni, hogy fog ez engem lekötni, hogy lehet így rendesen cselekményt írni. Jelentem a szerzőnek sikerült.

Alapvetően két idősíkon mozgunk, az egyik az első világháború idején játszódik, a másik a másodikén. Nagyon szép kapcsolat van a kettő között, amire az ember már kb. úgy a 100. old. közelében rájön, de minden egyes levéllel egyre szebb és érdekesebb lesz a régi történet.

Nagyon tetszett a birkás Skócia leírás, rengeteg képet nézegettem a könyv miatt a neten. Vicces volt olvasni hogy bár Graham és Elspeth nagyon különböző karakter, mennyire izgalmas, érdekes a levelezésük, mennyire más az életük, mi foglalkoztatja őket, (kezdetben lovak, tehenek, és a csatorna eresz, aki, olvasta, tudja. :-D), hogy mit kapnak ilyenkor karácsonyra, érdekes volt benne a korrajz is (bár nem tudom ez mennyire hiteles), hogy pl. megfigyelhető mennyi idő alatt ér el A-ból B-be a levél.


Szépen lassan alakul ki a rajongásból a a kedves bátortalan barátság, majd a puhatolózás. Az apró titkok felfedése, és a lassan kimondott érzelmek.
Nagyon szép az a párhuzam hogy Margareth-el majdnem minden megismétlődik, egyfajta körforgás, vagy reinkarnációnak is tekinthető. Mintha egy kicsit Elspethék sorsa átöröklődne. Ez végtelenül tetszett, és hogy szépen apránként párhuzamosan derülnek ki a dolgok. Minden teljesen csak a végén világosodik meg.

A könyv végére szinte mindenkit sajnáltam, legfőképpen talán Elspeth -et, akitől mindenki csak elvonult a háborúba. Voltak itt félreértések, “félrekommunikálások”, kis titkok és nagy titkok, (nagyon mérges voltam Iain-ra több okból is) és csak azért nem bőgtem a vonaton, mert épp le kellett szállni, mindenki pakolt, és ha nem akartunk fenn maradni, nekem is cuccolnom kellett és ez elrontottam a pillanatot.

Néhány részlet a hangulat kedvéért:
"Csodálatos! Ennek a világnak legalább annyira szüksége van férfi balett-táncosokra, mint női geológusokra.
De könyörgöm, mi az a faháború?"

"Azt mondják errefelé a tengerben each-uisge él, egyfajta víziló, mely az áldozatot lehúzza a víz alá, széttépi az agyarával, míg csak a mája marad, ami pedig vészjóslóan fellebeg a víz felszínére. Ilyen történeteken nevelkedvén mi vonzhatna, hogy a vízbe betegyem a lábamat?

19. oldal"

Enyhe rajongásomat tükrözi, hogy még ebben a könyvben is  a Skorpió Végta Capal Uisce lovai feltűnése miatt kiírtam Moly.hu-ra az idézetet. :-D 

"Kezdtem azt hinni, nincs hely a világon egy olyan embernek, akinek legnagyobb teljesítménye, hogy egy teli zsák mókussal felmászik az ereszcsatornán."

Talán az egyik kedvencem: 

"Egy pillanatra se roskadj magadba! Hát nem tudod, milyen vibráló erő vagy ezen a földön? Te nem arra születtél, hogy gyászolj! Te életre, szerelemre születtél. Amíg élsz, tiszteled a férjedet. Amíg szereted, az ő emlékét ápolod. Ehhez ragaszkodj, Sue, ehhez tartsd magad.
És ne feledd: „Itt vagyok”. Csupán egy borítéknyi távolságra tőled."

Pár szó a borítókról: 

Nekem a külföldi borítók sokkal jobban tetszenek. Bár a magyar sem rossz (fent a leírás mellett) de az alábbiak kicsit kihangsúlyozzák a levél jellegzetességeit (nyomdás hullámvonal amit a posta tesz a borítékra.)

 De amelyik a legszebb az az, amelyiken mind a ketten rajta vannak. Bár csak egyszer történik meg ez a könyvben, de akkor az igazi csúcspont, mélypont és katarzis, ezért megéri elolvasni azt a temérdek levelet.

Fantasztikus könyvélmény, mind a háborúról, mind azért mert levélregény, és szépen, irodalmian, és szívszorítóan van megírva. Aki különleges könyvélményt keres, mindenképpen olvassa el.

Most epekedve várom, hogy egyszer valaki megfilmesítse. Úgy megnézném, komolyan, szerintem írjunk petíciót!