A könyvről :
A kiadó: Gabo
A kiadási év: 2015
Oldalszám: 504. old.
Eredeti címe: The Silkworm
Fordította: Nagy Gergely
Fülszöveg:
Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.
De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.
És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…
A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.
Gondolataim a könyvről:
Az elsőhöz képest a második rész már korábban beindul. Rowling hozza a formáját, még mindig isteni benne a rengeteg karakterrajz, és bár lassan jönnek az új szereplők, volt egy pont az elején, ahol már alig tudtam követni az új karaktereket, és hogy ki kicsoda.
Mivel a főszereplőket már ismerjük, így velük talán nem bajlódott annyit, ami viszont feltűnik, hogy Strike megint rengeteget szenved a lábával, és nincs olyan oldal, ahol nem említené meg. Bedagad, leveszi, felveszi a műlábat, oké-oké, benne van a fájdalmas mindennapi rutinban, de mikor ennyit sír már róla, nem volt a vége felé szórakoztató. Vicces volt szembesülni vele, hogy Cormoran nem egy kis alacsony ballonkabátos nyomozó, ahogy magam előtt látom, hanem egy nagy magas 190 cm testesebb belevaló fickó. Most ezt többször is hangsúlyozta.
Ott van Robin, akinek a karaktere viszont egyre mélyebb és érdekesebb. Most a több kimozdulás és Strike rossz lába miatt kénytelen többször segítséget kérni, és ez új helyzeteket teremt, az autós részt kifejezetten élveztem, és rendesen megijedtem olvasás közben. Bátor, és tanulni akar, és még jobban kibontakozik a karaktere, Mattel együtt. Róla keveset hallunk a könyvben, de még mindig fontos és biztos háttérkarakterként ott motoszkál Robin fejében.
Aztán ott van ennek a könyvnek a főszereplője Quine, a pornográf és elvont író, aki nagyon csúnya véget ér. Sajnáltam a feleséget, akit megcsaltak, és egy beteg lánnyal kell együtt élnie. Sajnáltam azt a sok szerencsétlen szereplőt, aki valamilyen úton módon Quine közelében élt, és akikről később a Bombyx Mori-ban karikatúrákat olvasunk. Elég nehéz volt követni a közepe felé, ki kicsoda a könyvben, és hogy Strike mi alapján keresi a nyomokat az ismerősök között (vagy csak én olvasok kevés krimit.)
A kikérdezések közben megint nagyon fontosak a párbeszédek, és az azt kisérő apró gesztusok, minden kézmozdulat, arcrángás, szemöldök ráncolás. Most majdnem minden kikérdezés bárban és kajáldában, étteremben, vagy klubban történik, és érdekes volt olvasni, hogy egyik sem egyforma. Az is érdekes, hogy bár Strike-nak sosincs elég pénze taxira, mégis majdnem mindenkit meghív enni, akit kikérdez, ebben volt némi ellentmondás.
És a cím. Míg az első résznél a Kakukkra megvolt elég korán az utalás, itt majd 350 oldal után kerül elő a selyemhernyó, és még akkor sem értettem igazán, mi köze van Quine-hez. Végül, amikor a 400. oldalon a főszereplő nyomozók már tudják, ki a gyilkos, de te még nem, és persze, csak a bizonyítékok megkerítése után, az utolsó pár oldalon kapsz magyarázatot, na, arra azt mondom, hogy igazán jól megírt és mindvégig izgalmas és érdekes, Rowling megint odatette.
Nála mindig a karakterek kézzelfoghatósága a legnagyobb érték. Úgy tud kitalálni és megírni egy karaktert, hogy látod a ráncokat magad előtt, ahogy köhög, ahogy rángatja a kezét, ahogy kifújja a cigaretta füstöt. Nagyon szerettem ezt már az Átmeneti Üresedésben is (a linkre kattintva olvashatod mit), de itt a krimikben ez még nagyobb hangsúlyt kap. Szerettem a fejezetek előtti kis idézeteket, néha nagyon találóak voltak egy -egy részhez.
Tetszett az is, hogy kapunk egy -egy újabb közeli szeletet Robinból és Strikeból. Strike a belső harcait vívja Charlotte miatt, Robin pedig küzd a Matt és a saját elvárásai miatt. Szeretne egy jól működő kapcsolatot, de szereti ezt a munkát is, bele akar vágni teljes szívvel, tanulni és képezni magát, és a kettő néha eléggé ellentétes. Érdekes és egyre csak érdekesebb lesz.
Azt hiszem krimitől nem is várhatunk el többet. Odaszegez a könyv elé, végig izgalmas, de mi is nyomozhatunk a rejtélyes szálak között, a karakterek élnek, kézzel fogható a londoni városi gazdag milliő és a főszereplőinket is tovább boncolgatja. Imádom Rowlingot!
Jó hír, hogy nem kell sokat várni a folytatásra sem, ugyanis, ha minden igaz október 20-án érkezik az új angol kiadás, a harmadik rész és már címet és borítót is kaptunk:
