Több mint egy éve olvasom Spirit írásit. Mondhatni a kezdettől fogva figyelem a történetek kanyarulatait, hirtelen és izgalmasan előbukkanó új szereplőit. Amikor egy évvel ezelőtt először olvasói találkozót szervezett, nem tudtam ott lenni… legnagyobb bánatomra. Most, mikor megtudtam júniusban, hogy a Kórussal Pécsre megyünk, és kiderült, hogy augusztus végén, felcsillant a remény, hogy végre találkozhatunk, még ha az olvasói találkozón nem is vehetek részt teljesen.
Ő meghirdette a dátumot és én is elkezdtem a szervezkedést és a készülődést. De nem csak vele. Spirit blogján keresztül jutottam el Freeb írásaihoz is, aki szintén saját blogot vezet Alkonyatos és más témabeli írásainak. Már ő is a harmadik könyvénél jár, és mivel ő is szeretett volna találkozni az olvasóival, eldöntöttem, hogy vele is talizom.
Olyan különös, hogy egy éven keresztül, sóvárogva, szinte áhítattal olvasod valakinek az írásaid, kommentelsz, beszélgetsz vele és a nap minden időszakában képes vagy fellépni a netre és várni, hátha felkerült valamelyik történetből egy új fejezet. Úgy érzed az író lelkébe látsz, belevon a saját világába, és mindezt anélkül, hogy személyesen is ismernéd, mindent tudsz róla, épp csak a valóságban még nem láttad. Ahogy meg is beszéltük ezt Freebbel, ez az internet csodája!
Bár már régebben is lett volna rá lehetőség, ( és nem is értem eddig miért nem tettem), végre elkértem az msn címüket és megbeszéltük kb kinek a nap melyik szakában lenne jó találkozni.
Már vasárnap, amikor megkaptuk a pécsi fesztivál programtervét, elkeseredtem, hogy ilyen szoros menetrend mellet, hogy hozzam össze a talit, mivel Freeb nem is pécsi lakhelyű, és úgy tűnt csak az estéink lesznek szabadok. Később már azok sem… Délelőtt minden nap próbáink voltak, míg délután vagy próba vagy előre betervezett program, vagy koncert. És csak a csütörtök délután tűnt szabadnak, így sok sms csere után, mindkettőjükkel a csüt. délutánt beszéltük meg.
Ez az egyik kép, amit Spiritnek festettem:-)
Már régóta akartam készíteni valamit Spiritnek az írásaihoz, mindig megihlet egy –egy jelenete, de eddig sajnos nem volt időm festeni. De úgy gondoltam, most, hogy az Árnyékvilág megjelenni látszik, és már régebben is terveztem plakátot, eldöntöttem, hogy készítek neki borítóterveket, amit eltehet tőlem emlékbe. Aztán megláttam, hogy kiírta a művészeti pályázatot, és arra gondoltam …már az agyunk is egyre jár. Szóval 9 vázlatból kiválasztottam 4et, amit utána megfestettem olajjal vászonra.
De mivel nem csak neki, hanem Freebnek is akartam vinni valamit, és tudtam, hogy szokott háttereket készíteni, és Edward fan, így grafittal rajzoltam neki egy Edward montázst. Épp kész lettek indulás előtt, elvittem ajándékba és meg is kapták, mikor találkoztunk.
Csütörtök reggel olyan voltam, mint egy kisgyerek. Tudtam, hogy a sok olvasójuk közül mennyien lennének szívesen a helyemben. Ha arra gondolok, mi lesz velük később, el sem tudom képzelni. Habár még csak most jelenik meg az első hivatalos könyve, Spiritet, már most több ezren olvassák. Érdekes találkozni egy olyan emberrel, aki ilyen hatással van az olvasóira, mégis személyisége végtelenül egyszerű és szemérmes.
Spirittel találkoztam először, miután sikeresen megtaláltam a Konzum előtti bevásárló teret. Szegény hihetetlenül fáradt volt, mert amellett, hogy éjjel nappal ír, most még a következő nap indult 3 napos találkozóját is tervezte. De mindamellett bejött és szakított rám időt, amit ezúton is köszönök neki. Habár kb egy fél órát beszélgettünk, így is fantasztikus élmény volt. A történetekből nem árult el semmit előre (ahogy még eddig soha senkinek Szandin kívül), de meghallgatta a véleményem, kíváncsi volt. Szerény volt, nagyon kedves és jókat nevettünk. Megkérdeztem egy két dolgot, ami érdekelt, vagy foglalkoztatott régóta, és azon kaptam magam, hogy el kellene indulnom, hogy időben odaérjek a Freebbel megbeszélt tali helyére. Jó, hogy most már ténylegesen van alakja annak az embernek, akit neten keresztül, már oly régóta ismerünk, közösen az olvasóival.
Aztán épp, mikor felértem volna, jött Freeb hívása, hogy hol vagyok, és mikor letettem, egy vörös –fekete hajú leányzó lépett oda hozzám, megkérdezve, hogy Gabinak hívnak –e. Könnyen rám ismert a kukáshátisákról J és a gimis, énekkaros fehér pólóról, amit leírtam neki.
Freeb teljesen más személyiség, mint Spirit, de az ő lénye is magával ragadó. Mivel ráért, vállalta a kalauz szerepét a délután folyamán, így vele bandukolva és beszélgetve jártuk az utcákat és a fesztiválzenétől és kirakodóktól hangos tereket. Rengeteget nevet, és mindennek tud örülni, hihetetlenül pozitív személyiség. Beszéltünk írásról, Edwardról, a rajzolásról ( Asszem tetszett neki a rajzomJ)sulikról, Pécsről, majd mikor már elegünk lett a sétából, a Mecsek cukiba ültünk be. Isteni volt a gyömülcsrizses szeletük, jó ötlet volt. Majd a családunkra és sütikre tereltük a szót. Élveztem, hogy lehet vele mindenről beszélgetni, nyitott és közvetlen és minden érdekelte. Aztán megint útra keltünk, már 7 óra tájban, hogy a buszállomásig sétáljunk, miközben én a jó turista szellemében mindent lefényképeztem. Aztán, hogy a világtól (a nettól és a plázától) elzárt lelkemet kicsit szocializáljuk, bementünk az Árkádba (bevásárlóközpont), hogy megnézzük a homokszobrokat. ( Az ember most Pécsen vagy egy kiállításba, vagy egy hangversenybe, vagy valami szabadtéri rendezvényre bukkan minden utcában.)
Majd ölelés és integetés, és Ő is hazament a fél 9 -es buszával.
Mindig szeretek új embereket megismerni, de velük találkozni különösen jó élmény volt. Már épp kezdtem kikészülni és leereszteni, de azon a délutánon úgy feldobódtam, hogy így gyorsabban letelt az a maradék 3 nap a fesztiválból. Bár nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott Spirit taliján, de mégis sikerült legalább egy kis szeletet kapnom abból, amit ezekkel az emberekkel együtt eltöltött idő adhatott. Remélem nem most találkoztunk utoljára.-) És továbbra is várom a fejezeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése