22 –én este mikor elindultunk, nem gondoltam, hogy ilyen hamar odaérünk. Az oda út elég mozgalmas volt… két könyv elolvasása, egy csomózott karkötő elkészítése, egy halom porleves, és vagy 3 film megnézése után megérkeztünk este Spanyolország déli részén fekvő, tüneményes kis tengerparti városba Torrevijea –ba. Soha életemben nem láttam még ennyi fekvő rendőrt és körforgalmat egy városban. Szinte minden kereszteződésben körforgalom van, és minden zebra egy fekvőrendőr.
Nem tudom volt –e alkalmatok megfigyelni, de a mediterrán országokban főleg csak egysávos, keskeny utcák vannak. Mindig csodálkoztam, hogy tüneményes és felettébb szórakoztató buszsofőrjeink, hogyan tudnak ezeken a kis utcákon közlekedni, elnavigálni. (Ezúton is köszönjük Józsi bácsinak a cigány és paraszt bácsis GPS bemutatót.)
Mióta a kórusba járok, életemben először volt ilyen tökéletes szállodánk. A Cabo Cervera 5-ik emeletén kaptunk szobát még négy, kórusos barátnőnkkel. Légkondi, tv, …és egy erkély, ami a tengerre néz. Olyan csodálatos, amikor látod a tenger felett feljövő napot, vagy épp az esti fények mellett megjelenő narancsos Holdat, ami percről percre emelkedik a tenger fölé.
Az embereknek teljes más az életritmusuk a mediterrán országokban. Reggel 8 körül reggeliztünk, aztán délelőtt mehettünk ki a partra, vagy a hotel medencéjébe kb 11-12ig. Általában 2 körül ebéd és utána 4 ig szieszta. Olyan meleg van délután, hogy egyáltalán nem lehet a napra menni, vagy teljesen kacsává sül az ember. És ehhez jöttek az esti próbák, és a vacsora 8 –kor, majd készülődés és külön busszal a versenyre, ami 23 00 kor kezdődött.
A mentalitásuk is teljesen más. Nyugodtabbak, lassabbak, nem dudálnak üvöltözve ki az autóból. Sokkal fejlettebb és újítóbb országok ezek. Én még kissé meglepődve néztem, ahogy Spanyolországban egy nő a sétálóutca oldalán egy padra leülve szoptatja teljesen természetesen és nyugodtan gyermekét… és az embereket nem zavarta. Nem tartom magam maradinak, de kellett pár pillanat, hogy én is nyugodtan elsétálhassak mellette.
De ezek után már azon sem lepődtem meg, mikor kézen fogva sétáló férfiakat láttam a franciaországi Provanceban. Ilyen a világ… el kell fogadni, de érdekes volt mindezt látni.
Már eleve az esélytelenek nyugalmával indultunk, mert a versenyt vegyes férfi- és nőikarok számára egyaránt hirdették meg. 23 kórus indult, a Föld 3 kontinenséről. Jöttek ide Amerikából, a Fülöp- szigetekről, Koreából és Kínából, és persze többen Európából. Lengyelek, spanyolok, németek, litvánok, és mi magyarok is két kórussal.
Nem igazán volt esélyünk, de számomra élmény volt spanyol nyelven tanulni és énekelni. Igen dallamos, nagyon tetszik a hangzása és azt tervezem, hogy következő félévben tanulgatom is rendesen nyelvként. J
És mivel a versenyen nem túl sok keresni valónk volt, az egészet egy nagyon nagy nyaralásnak fogtuk fel. Olyan csodás mediterrán országokon át utaztunk, ahol hol a hatalmas hegyek szaladtak mellettünk, telve olajfákkal, vagy a tiszta, napon csillogó tenger szaladt az autópálya mellett. És minden tele van leanderrel. Az autópályák mellett, de a városokban is. Habár, nálunk itthon is megtalálható ez a sokszínű, kisebb virágokkal teli bokor, de nem olyan nagy mennyiségben, és nem olyan hatalmas bokrok. Emlékszem, mikor először láttam külföldön leandert… kétszer akkor volt, mint én. Vicces. A Lorca által emlegetett vidékek tényleg olyan gyönyörűek. Olajfák, pálmafák, leanderek… az egész életemet el tudnám tölteni a tenger mellett. És még egy nagyon pozitív oldala van… a szúnyogok nem bírják a sós vizet, egyáltalán nincsenek a tenger mellett. Azok ott nem is tudják, milyen szerencsések.
Képekkel még bővül....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése