A történet:
Anna Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja „egy másik” kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni.
SPOILERES! Érdekes maga a téma is, melyben előkerül ez a beszélgetés. A nagypapa, Pierre, akinek fia, összecsomagolt, és otthagyta nejét két gyerekkel. Aki ezek után autóba pakolja őket, és olyan helyre viszi, egy vidéki házba, ahol a nőt kísértik a sorozatos emlékek.
Összességében két megtört, szomorú, csalódott és keserű magányos ember története ez. A könyv végére nem is a nő keserűsége a fő szempont, az ember jobban sajnálja a a nagypapát, aki soha nem volt boldog.
Kettős életet élt, mert míg élete nagy szerelme, az egyetlen szerelme volt a tolmács nő, és soha nem vállalhatták fel a kapcsolatukat, mégis elhagyta. Egyikük sem volt boldog, és a felesége sem volt boldog. Ő sem, mert bűntudata volt, egy ál, hamis életet élt a való életben.
A tanulság, hogy mire tanít mindez:
Néha fel kell vállalni a döntést, vállalni néhány megtört szívet, esetleg a saját boldogságunk érdekében. Pierre példája azt tanítja, hogy nem lehet boldog egy olyan kapcsolat, ami hazugságra épül, egyik félnek sem, és gyakran, még ha esetleg jónak tűnő döntést hozunk is, megmarad a bűntudat. Komoly gondokat boncolgat, olyan problémát, ami rengeteg pár, házaspár mindennapjaiban van benne ma is, de senki nem mer róla nyíltan beszélni.
Azt hiszem, ma nagyon sok embernek el kéne olvasni ezt a könyvet, okulás képpen.
Jah és még mindig imádom a stílusát és a karakterábrázolásait. Nagyon érdekesek. És a könyvből film is készült, bár sajnos a magyar mozikba nem került be, itt megtekinthető. Kedvenc jeleneten a könyvből nekem is az a bizonyos első találkozás, amikor "nem szeretett bele:-D"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése